Szabad Magyarság, 1958. március-december (3. évfolyam, 1-39. szám)

1958-10-19 / 29. szám

1958. október 19 SZABAD MAGYARSÁG 9. oldal Ne­o­ vörösök irányítják az antibolsevizmust A szovjet megnyergeli, majd eltemeti a nacionalizmust Részletek dr. Bessenyey Gábor beszédéből A zsarnokság szétrepesztése Az ABN-nek van a legjobb kap­csolata az orosz fehér földalatti mozgalomhoz, mely a mi legna­­gyob reményünk arra, hogy a bol­sevista zsarnokságot szétrepeszti. Tagjai e szervezetnek a kommuniz­mus elleni küzdelemre szentelik é­­letüket s miután ők éltek a “Vörös ördög”-el a legközvetlenebb kap­csolatban, ők ismerik az ördögöt legjobban. Itt vannak azok az anti­­kommunista vezetők, akik a híres Morgenthau terv éveinek idején megmenekültek a szovjet­ hóhértól. Ez teszi őket antikommunistává minden ellenvetés nélkül. Ezek kü­lönböznek a mai propaganda hábo­rújának lélektani stratégiájától és a politikai filozófusoktól, akiknek eddig nem volt alkalma a szovjet­hóhérokkal találkozni. E hideghá­borúban , a kommunista propagandának azért is van nagy sikere, mert az ellenoldalon nem a leghivá­tt. Ha a kommunisták a propagan­da-háborúban a nacionalizmushoz, mint végső fegyverhez nyúltak,­ ak­kor vérrel áztatott kezükből ezt a fegyvert ki kell ütnünk! A kérdés csak az, hogyan ? Úgy hiszem a válasz ez! Az ABN tottabb antibolsevisták állnak az élen! A valódi antibolsevistákat a kom­munista szótár alapján “náciknak”, “fasisztáknak” nevezik, míg a kom­munista diktátorságot “népi­ de­mokráciának”. Az 1956 évi magyar szabadságharcot a Kremlin ellen­­forradalomnak mondja, az abban résztvett szabadságharcosokat és a világon bárhol élő antikommunista, antiszovjet magatartást tanúsító­kat, akik a Kremlin rabláncait nem szívlelik, “fasiszták”-nak nevezi. Persze, hogy eme “megtisztelte­tésben” elsősorban az ABN része­sült. Sajnos hogy ez a kommunista trükk sok tiszteletre méltó egyént is megtéveszt! Bőven van tapasztalt és minden tekintetben megfelelő antikommu­nista harcosunk, mégis az utóbbi tíz évben az antikommunizmust nálunk bürokratizálták és egyes nem meg­felelők hivatásává tették. (Főleg volt szovjetorosz kollaboránsok ré­szére. — A Szerk.) mutat a legvilágosabban felelethez és az AFBN összeülve itt a máso­dik kongresszusra, hídként szolgál és vezet a megoldáshoz. Az ABN-t nemzeti vonalon szer­vezték. Tagjaik között ugyanazon nemzeti törekvések szerepelnek, me­lyeket a Kremlin kiaknáz, hogy azután megtagadja, olyan mintha azt mondanánk a: jó istenfélő embernek előzőleg ördög- ijjádónak kellett lennie, mert kü­lönben nem tudná gyűlölni az ör­dögöt.” • A lélektani propaganda-hadvise­lésben a megtért rózsaszínűek azok maradtak, akik voltak, tehát itt az idő, hogy szakítsanak a régi elvvel, s ne v­ kommunis­tákkal vezettessék az antibol­­sevista propagandát és reha­bilitálják a hidegháború rossz­indulatúan megrágalmazott veteránjait Mi természetesen reálisan ítéljük Mozgalmas politikai tárgyalások színhelye volt nemrég Boston váro­sa, Amerika kulturális központja, Richard Nixon, Amerika közismer­ten magyarbarát alelnöke megláto­gatta a várost a libanoni külügymi­niszterrel együtt. Értékes előadást tartottak a Harvard Business Schoolban, nagyszámú hallgatóság előtt. A bostoni magyar szabadsághar­cosok, a Magyar Szabadságért Harcolók Szövetségének vezetői, Turáni András, és Bene Attila fel­használták ezt az alkalmat szeren­csétlen otthoni testvéreink és orszá­gunk érdekében. Személyes érint­kezést kerestek, és találtak, Ame­rika népszerű alelnökével Nixon alelnök ez alkalommal is nagy megértéssel biztosítot­ta nemzetünket további támo­gatásáról, meg azt, hogy a hidegháború több billió dolláros építmény s akinek nincs a “Fort Knox”-hoz kulcsa, az nem tud oda bejutni s nem lehet ve­zetője e háborúnak. Azt kívánjuk, hogy ebbe a hatal­mas symphonikus zenekarba he­lyezzék be a mi hangszerünket is, mert nekik nagyobb szükségük van a mi részvételünkre, mint nekünk az ő helyükre! Mindig nagyon veszélyes játék jóslásokba bocsájtkozni, mégis egy jóslat határozott bizonysággal te­hető és pedig az, hogy mától 5 év múlva a következő ABN és AFBN kongresszusa már nem lesz New Yorkban. Lehet, hogy valamelyik felszabadult szibériai megszűnt koncentrációs táborban, avagy Zág­rábban, Szófiában, Kievben, esetleg­­ Budapesten! A Boston melletti Wellesley-ben ülésezett a nyugati világ katonai szövetsége, a NATO. A fenti sza­badságharcos vezetők ezúttal a Szö­vetség angol nyelvű memorandumát juttatták el a NATO küldöttségek vezetőihez. Az angol fődelegátussal a tanácskozások szünetében, a Kresge-auditoriumban, a francia és holland fődelegátussal a Symphony Hallban sikerült személyes kapcso­latot teremteni, amit igyekeztek ha­zánk felszabadításának érdekében felhasználni. A delegátusok meleg együttér­zést tanúsítottak, és bizakodóan vélekednek a ma­gyar jövőről. Különös örömmel kell beszámol­nunk a holland delegátus magyar nyelvű, bátorító üzenetéről, (fele­sége magyar, tőle tanulta meg nyelvünket), amelyben ezúttal is “mielőbbi felszabadulást kíván a magyar népnek’’. Ezenkívül még több delegátushoz eljuttatták a “Segítsd Magyarorszá­got” feliratú bélyegeket és a forra­dalmi eseményeket tartalmazó nyomtatványokat. Ugyancsak a magyar ügy támo­gatására beadvánnyal fordultak a világ egyik legnagyobb példányszá­mú lapja, a Christian Science Mo­nitor főszerkesztőjéhez. A szabadságharcosok tovább har­colnak a lehetőségek adta fegyve­rekkel, a cél eléréséig. Erre kötelezi őket múltjuk és nemzetünk jövője egyaránt. A. B. Dolgoznak a bostoni szabadságharcosok Volt ön már a Yorkville Hungárián Restaurantban ízlelte már kitűnő ételeit? Ha jól akar étkezni, keresse fel okvetlenül.­­ Nyitva min­dennap kedd kivételével, mindenki önmagát szolgálja ki és kedve szerint válogathat a kitűnő magyaros ételekben. Bor, sör is kapható Yorkville Hungárian Self Service Restau­rant 350 East. 81st. Street, Tel.: REgent 4-9555. Élte az igazi antikommunistákat A lélektani propaganda-hadvise­lésben főleg megtért kommunisták viszik itt a vezetőszerepet. Ezt a furcsaságot George Sokolszky is ki­­mutatta és kifogásolta a következő jellemzéssel:­­“Azt állítani, hogy csak a volt kommunisták a valódi elkeseredett ellenzői a Szovjet­nek. Az ördög lakomája Regény írta FÜRY LAJOS(22.) Aztán újra hangosan, hogy a folyosó is visszhangzik. — Óh de nagyon boldog, vagyok, hogy megtaláltalak, amióta elmenekültünk Podol­ból, de nagyon sokat gondol­tam rád, hála Istennek jól vagyunk, a férjem itt dolgozik a vasútnál ... — Még néhány percig beszélnek, aztán Nádja kikiséri és a kapuban újra végigszenvedi a csókolást és ölelést. Ebéd előtt jelentkezik az új parancsnoknál. Eltávozást kér Lemberg­be, családi ügyben. Az új parancsnok, aki a szakállas alezredes helyére jött, nem ismeri Nádját és sokáig kérdezi, míg kiállítja az utazási engedélyt. Megkapja a hideg élelmet az útra, egy kenyeret, da­rab sajtot, darab sózott szalonnát és egy fél­ marok kris­tálycukrot. Spárgával átkötött cipősdoboz az egész csomagja, a­­mikor kigyalogol a főtérre a német eligazító csendőrök­höz ... — Bittge ich möchte nach Lemberg fahren ... És felmutatja a magyar és német nyelvű írást. A csendőr rámosolyog és nemsokára nagy teherautó tetején kuporog, sok katona közt tádja, az eső keresztül csorog az átázott ponyván, az autó nagyokat zökken, rázó­­dik a rossz úton, a katonák alszanak, vagy esznek. Késő délután érnek be Lembergbe. Nagy, sárga villamosok csikorogva kapaszkodnak a meredek utcákon. Nádja németül kérdezi a villamos veze­tőt, de az nem ért németül. Ukránul magyarázza meg, hogy merre kell mennie. Sokáig megy a villamos, sokszor kiürül és sokszor zsúfolásig megtelik. Egyszer aztán odahívja a vezető. — Ez itt a Bazna-tér, a másik oldalról nyílik az utca, egyenesen felfelé a dombon ... Hideg, esős szél vörösre marja az arcát. A ház előtt kis kert van. Csönget a csukott kapun. Kétszer is, háromszor is csönget, míg belülről lépteket hall. Nagy bajuszos öreg ember nyit ajtót. Nádja ukránul kérdezi.­­— Nádja vagyok és a nénikémet keresem Podolból... Az ember végignézi, aztán beengedi a folyosóra. A folyosón jó meleg van. V­alahonnan hátulról egy púpos kopasz ember jön elő, szája tele van arany foggal és mosolyogva beszél. — Örülök, hogy látom, kedvesem, a nénikéjét keresi ugy­e, de hogyan talált ide, ki küldte? ... — Ggyeduska ... Lesegítik a kabátját és teát tesznek eléje. Közömbös dolgokról beszélnek és a púpos ember el­mondja, hogy ő a nyomdában dolgozik és németnyelvű új­ságot csinálnak. Meg is mutatja Nádjának az újságot, az­tán kabátot vesz és esernyőt. Akkor mehetünk, ugye? Nádja szó nélkül követi. Sokáig mennek villamossal, aztán gyalog. A város közepébe érkeznek. A púpos ember magyaráz. — Ez most a Hitler-tér, azelőtt Akadémia-tér volt... Befordulnak a nagy széles utcába. Nudja meg,nézi a kirakatokat, régen látott már üveg­táblás kirakatot. Könyvek, gramofonlemezek, gyerekjáté­kok és ruhák az üzletekben. — Itt Lembergben béke van, nem tudjuk, hogy med­dig, de egyelőre van cukrászda, operaelőadás, mozi, újság és rádió. Mindennap néhány merénylet és akasztás. A rádió minduntalan megszakítja a műsor­adást és felolvassa az elítéltek névsorát, néha órákig tart, de ennek ellenére béke van. A lengyelek megbolondultak és külön szervezkedést kezdtek, nemzeti alapon. Az angolok segítik őket, pénzük is van elég. Minden ukránt megölnének Lembergben és a németek igyekeznek kihasználni, hogy ellenünk uszítsák a lengyeleket. Szóval, hogy tisztában légy a dolgokkal, a len­gyelektől jobban óvakodj, mint a németektől. A lengyel nemzeti partizánok nem sokat teketóriáznak, minden reg­gel a Stryj park körül fekszenek a meggyilkolt ukrán mi­­licisták. Ahelyett, hogy a németek ellen harcolnának, meg­nehezítik a mi munkánkat. Még valamit, biztos tudsz már arról, hogy a magyarok tárgyalnak velünk. Magyar autóra vagy katonára nem lőnek a partizánok. Nagy, emeletes ház előtt állanak meg. Előbb végigsétálnak a sarokig, aztán hirtelen belép­nek a kapu alá. A lépcsőház majdnem sötét. A második emeletre mennek. Öreg asszony nyit ajtót és betessékeli őket egy szo­bába. — Mindjárt jön a tanár úr, tessék csak helyet fog­lalni. A púpos ember nem ül le. Magas, fehérhajú, szemüveges ember lép be. Oroszul beszél. A púpos már megy is. — Viszontlátásra professzor, nekem mennem kell a nyomdába, dolgozni. A tanár szemben ül Nádjával és sokáig nem szól. — Hamar ideért Lembergbe, azt hittem csak holnap vagy holnapután jön meg. . — Német autóval jöttem, a vonat nagyon rossz és ve­szélyes ... A tanár szivart szí és kis japán porceláncsészébe teát tölt Nádjának. — Maga a legrövidebb úton átmegy Magyarországba, az intézkedés azonban úgy szól, hogy legálisan kell bemen­nie, van valakije... magyar katona... vagy vőlegénye? Nádja rázza a fejét. A tanár gondolkozva fújja a füstöt. — Magának igen magas pártfogója van és úgy vi­gyáznak magára, hogy mindenütt külön parancsban intéz­kednek a személyéről, én nem szeretem az ilyen kompliká­ciókat, őszintén megmondom úgy, ahogy van, én partizá­nokkal dolgozom és nem számít... na, tehát igyekezek mi­nél előbb magát átadni, másnak, érti, tehát mivel a parancs is úgy szól, hogy a legrövidebb időn belül Magyarországra kell mennie, hát én bevándoroltatom magát... Nevetni kezd a saját viccén. Nádja nem érti a dolgot és fürkészve kémleli a tanár arcát. — Igaz? Ez aztán csak legális és ennél simábban, egyszerűbben, azt hiszem nem is lehet, és legalább nem fáj a fejem maga miatt. Idehallgasson, arról van szó, hogy a magyarok, valószínű eltanulták a németektől, kitalálták azt, hogy Ukrajnában és Lengyelországban, élnek magyar leszármazottak, első világháborús foglyok, meg mit tudom én, talán Petőfi Sándor unokái és a negyvennyolcas hábo­rú utódai. Ezeket most összegyűjtik, összeírják, és hazavi­szik Magyarországra. Ezekkel fog maga is menni, érti? Újra tölt a csészékbe teát és újra meggyújtja a szi­vart, s Nádja bólint. — Értem, csak azt nem tudom, hogyan kerülök majd be a hazatelepülök közé, miután nem vagyok magyar le­származott, de viszont ez nem az én dolgom, egyszer ejtő­ernyővel, egyszer hamis papírral dobnak be valahová, olyan mindegy ... A tanár rácsodálkozik. —­ Maga nemcsak szép, hanem okos asszony is, nem csodálom most már a különleges intézkedést, figyeljen ide. Most ebben a pillanatban oldottam meg a kérdést. .. Maga Kievben kezdett dolgozni a magyaroknál igaz? Erről van papírja is, igaz? Na kérem, a maga édesapja, egy első vi­lágháborús magyar hadifogoly volt és a Kiev környéki fo­golytáborban élt, Darnicán ... innen kijárt munkára a kör­nyékre és megismerkedett az édesanyjával, íg­y született maga... érdekes ugye, na de várjon, most jön, amit bekap­nak a magyarok, a horog, ez a fontos, az édesapja gyűlölte a kommunistákat és a fehérek oldalán harcolt, de Budjenmy kozákjai elfogták, és kivégezték, most is ott van a darnicai temetőben . No, no!.. (Folyt.)

Next