Szabad Magyarság, 1958. március-december (3. évfolyam, 1-39. szám)
1958-10-19 / 29. szám
1958. október 19 SZABAD MAGYARSÁG 9. oldal Neo vörösök irányítják az antibolsevizmust A szovjet megnyergeli, majd eltemeti a nacionalizmust Részletek dr. Bessenyey Gábor beszédéből A zsarnokság szétrepesztése Az ABN-nek van a legjobb kapcsolata az orosz fehér földalatti mozgalomhoz, mely a mi legnagyob reményünk arra, hogy a bolsevista zsarnokságot szétrepeszti. Tagjai e szervezetnek a kommunizmus elleni küzdelemre szentelik életüket s miután ők éltek a “Vörös ördög”-el a legközvetlenebb kapcsolatban, ők ismerik az ördögöt legjobban. Itt vannak azok az antikommunista vezetők, akik a híres Morgenthau terv éveinek idején megmenekültek a szovjet hóhértól. Ez teszi őket antikommunistává minden ellenvetés nélkül. Ezek különböznek a mai propaganda háborújának lélektani stratégiájától és a politikai filozófusoktól, akiknek eddig nem volt alkalma a szovjethóhérokkal találkozni. E hidegháborúban , a kommunista propagandának azért is van nagy sikere, mert az ellenoldalon nem a leghivátt. Ha a kommunisták a propaganda-háborúban a nacionalizmushoz, mint végső fegyverhez nyúltak, akkor vérrel áztatott kezükből ezt a fegyvert ki kell ütnünk! A kérdés csak az, hogyan ? Úgy hiszem a válasz ez! Az ABN tottabb antibolsevisták állnak az élen! A valódi antibolsevistákat a kommunista szótár alapján “náciknak”, “fasisztáknak” nevezik, míg a kommunista diktátorságot “népi demokráciának”. Az 1956 évi magyar szabadságharcot a Kremlin ellenforradalomnak mondja, az abban résztvett szabadságharcosokat és a világon bárhol élő antikommunista, antiszovjet magatartást tanúsítókat, akik a Kremlin rabláncait nem szívlelik, “fasiszták”-nak nevezi. Persze, hogy eme “megtiszteltetésben” elsősorban az ABN részesült. Sajnos hogy ez a kommunista trükk sok tiszteletre méltó egyént is megtéveszt! Bőven van tapasztalt és minden tekintetben megfelelő antikommunista harcosunk, mégis az utóbbi tíz évben az antikommunizmust nálunk bürokratizálták és egyes nem megfelelők hivatásává tették. (Főleg volt szovjetorosz kollaboránsok részére. — A Szerk.) mutat a legvilágosabban felelethez és az AFBN összeülve itt a második kongresszusra, hídként szolgál és vezet a megoldáshoz. Az ABN-t nemzeti vonalon szervezték. Tagjaik között ugyanazon nemzeti törekvések szerepelnek, melyeket a Kremlin kiaknáz, hogy azután megtagadja, olyan mintha azt mondanánk a: jó istenfélő embernek előzőleg ördög- ijjádónak kellett lennie, mert különben nem tudná gyűlölni az ördögöt.” • A lélektani propaganda-hadviselésben a megtért rózsaszínűek azok maradtak, akik voltak, tehát itt az idő, hogy szakítsanak a régi elvvel, s ne v kommunistákkal vezettessék az antibolsevista propagandát és rehabilitálják a hidegháború rosszindulatúan megrágalmazott veteránjait Mi természetesen reálisan ítéljük Mozgalmas politikai tárgyalások színhelye volt nemrég Boston városa, Amerika kulturális központja, Richard Nixon, Amerika közismerten magyarbarát alelnöke meglátogatta a várost a libanoni külügyminiszterrel együtt. Értékes előadást tartottak a Harvard Business Schoolban, nagyszámú hallgatóság előtt. A bostoni magyar szabadságharcosok, a Magyar Szabadságért Harcolók Szövetségének vezetői, Turáni András, és Bene Attila felhasználták ezt az alkalmat szerencsétlen otthoni testvéreink és országunk érdekében. Személyes érintkezést kerestek, és találtak, Amerika népszerű alelnökével Nixon alelnök ez alkalommal is nagy megértéssel biztosította nemzetünket további támogatásáról, meg azt, hogy a hidegháború több billió dolláros építmény s akinek nincs a “Fort Knox”-hoz kulcsa, az nem tud oda bejutni s nem lehet vezetője e háborúnak. Azt kívánjuk, hogy ebbe a hatalmas symphonikus zenekarba helyezzék be a mi hangszerünket is, mert nekik nagyobb szükségük van a mi részvételünkre, mint nekünk az ő helyükre! Mindig nagyon veszélyes játék jóslásokba bocsájtkozni, mégis egy jóslat határozott bizonysággal tehető és pedig az, hogy mától 5 év múlva a következő ABN és AFBN kongresszusa már nem lesz New Yorkban. Lehet, hogy valamelyik felszabadult szibériai megszűnt koncentrációs táborban, avagy Zágrábban, Szófiában, Kievben, esetleg Budapesten! A Boston melletti Wellesley-ben ülésezett a nyugati világ katonai szövetsége, a NATO. A fenti szabadságharcos vezetők ezúttal a Szövetség angol nyelvű memorandumát juttatták el a NATO küldöttségek vezetőihez. Az angol fődelegátussal a tanácskozások szünetében, a Kresge-auditoriumban, a francia és holland fődelegátussal a Symphony Hallban sikerült személyes kapcsolatot teremteni, amit igyekeztek hazánk felszabadításának érdekében felhasználni. A delegátusok meleg együttérzést tanúsítottak, és bizakodóan vélekednek a magyar jövőről. Különös örömmel kell beszámolnunk a holland delegátus magyar nyelvű, bátorító üzenetéről, (felesége magyar, tőle tanulta meg nyelvünket), amelyben ezúttal is “mielőbbi felszabadulást kíván a magyar népnek’’. Ezenkívül még több delegátushoz eljuttatták a “Segítsd Magyarországot” feliratú bélyegeket és a forradalmi eseményeket tartalmazó nyomtatványokat. Ugyancsak a magyar ügy támogatására beadvánnyal fordultak a világ egyik legnagyobb példányszámú lapja, a Christian Science Monitor főszerkesztőjéhez. A szabadságharcosok tovább harcolnak a lehetőségek adta fegyverekkel, a cél eléréséig. Erre kötelezi őket múltjuk és nemzetünk jövője egyaránt. A. B. Dolgoznak a bostoni szabadságharcosok Volt ön már a Yorkville Hungárián Restaurantban ízlelte már kitűnő ételeit? Ha jól akar étkezni, keresse fel okvetlenül. Nyitva mindennap kedd kivételével, mindenki önmagát szolgálja ki és kedve szerint válogathat a kitűnő magyaros ételekben. Bor, sör is kapható Yorkville Hungárian Self Service Restaurant 350 East. 81st. Street, Tel.: REgent 4-9555. Élte az igazi antikommunistákat A lélektani propaganda-hadviselésben főleg megtért kommunisták viszik itt a vezetőszerepet. Ezt a furcsaságot George Sokolszky is kimutatta és kifogásolta a következő jellemzéssel:“Azt állítani, hogy csak a volt kommunisták a valódi elkeseredett ellenzői a Szovjetnek. Az ördög lakomája Regény írta FÜRY LAJOS(22.) Aztán újra hangosan, hogy a folyosó is visszhangzik. — Óh de nagyon boldog, vagyok, hogy megtaláltalak, amióta elmenekültünk Podolból, de nagyon sokat gondoltam rád, hála Istennek jól vagyunk, a férjem itt dolgozik a vasútnál ... — Még néhány percig beszélnek, aztán Nádja kikiséri és a kapuban újra végigszenvedi a csókolást és ölelést. Ebéd előtt jelentkezik az új parancsnoknál. Eltávozást kér Lembergbe, családi ügyben. Az új parancsnok, aki a szakállas alezredes helyére jött, nem ismeri Nádját és sokáig kérdezi, míg kiállítja az utazási engedélyt. Megkapja a hideg élelmet az útra, egy kenyeret, darab sajtot, darab sózott szalonnát és egy fél marok kristálycukrot. Spárgával átkötött cipősdoboz az egész csomagja, amikor kigyalogol a főtérre a német eligazító csendőrökhöz ... — Bittge ich möchte nach Lemberg fahren ... És felmutatja a magyar és német nyelvű írást. A csendőr rámosolyog és nemsokára nagy teherautó tetején kuporog, sok katona közt tádja, az eső keresztül csorog az átázott ponyván, az autó nagyokat zökken, rázódik a rossz úton, a katonák alszanak, vagy esznek. Késő délután érnek be Lembergbe. Nagy, sárga villamosok csikorogva kapaszkodnak a meredek utcákon. Nádja németül kérdezi a villamos vezetőt, de az nem ért németül. Ukránul magyarázza meg, hogy merre kell mennie. Sokáig megy a villamos, sokszor kiürül és sokszor zsúfolásig megtelik. Egyszer aztán odahívja a vezető. — Ez itt a Bazna-tér, a másik oldalról nyílik az utca, egyenesen felfelé a dombon ... Hideg, esős szél vörösre marja az arcát. A ház előtt kis kert van. Csönget a csukott kapun. Kétszer is, háromszor is csönget, míg belülről lépteket hall. Nagy bajuszos öreg ember nyit ajtót. Nádja ukránul kérdezi.— Nádja vagyok és a nénikémet keresem Podolból... Az ember végignézi, aztán beengedi a folyosóra. A folyosón jó meleg van. Valahonnan hátulról egy púpos kopasz ember jön elő, szája tele van arany foggal és mosolyogva beszél. — Örülök, hogy látom, kedvesem, a nénikéjét keresi ugye, de hogyan talált ide, ki küldte? ... — Ggyeduska ... Lesegítik a kabátját és teát tesznek eléje. Közömbös dolgokról beszélnek és a púpos ember elmondja, hogy ő a nyomdában dolgozik és németnyelvű újságot csinálnak. Meg is mutatja Nádjának az újságot, aztán kabátot vesz és esernyőt. Akkor mehetünk, ugye? Nádja szó nélkül követi. Sokáig mennek villamossal, aztán gyalog. A város közepébe érkeznek. A púpos ember magyaráz. — Ez most a Hitler-tér, azelőtt Akadémia-tér volt... Befordulnak a nagy széles utcába. Nudja meg,nézi a kirakatokat, régen látott már üvegtáblás kirakatot. Könyvek, gramofonlemezek, gyerekjátékok és ruhák az üzletekben. — Itt Lembergben béke van, nem tudjuk, hogy meddig, de egyelőre van cukrászda, operaelőadás, mozi, újság és rádió. Mindennap néhány merénylet és akasztás. A rádió minduntalan megszakítja a műsoradást és felolvassa az elítéltek névsorát, néha órákig tart, de ennek ellenére béke van. A lengyelek megbolondultak és külön szervezkedést kezdtek, nemzeti alapon. Az angolok segítik őket, pénzük is van elég. Minden ukránt megölnének Lembergben és a németek igyekeznek kihasználni, hogy ellenünk uszítsák a lengyeleket. Szóval, hogy tisztában légy a dolgokkal, a lengyelektől jobban óvakodj, mint a németektől. A lengyel nemzeti partizánok nem sokat teketóriáznak, minden reggel a Stryj park körül fekszenek a meggyilkolt ukrán milicisták. Ahelyett, hogy a németek ellen harcolnának, megnehezítik a mi munkánkat. Még valamit, biztos tudsz már arról, hogy a magyarok tárgyalnak velünk. Magyar autóra vagy katonára nem lőnek a partizánok. Nagy, emeletes ház előtt állanak meg. Előbb végigsétálnak a sarokig, aztán hirtelen belépnek a kapu alá. A lépcsőház majdnem sötét. A második emeletre mennek. Öreg asszony nyit ajtót és betessékeli őket egy szobába. — Mindjárt jön a tanár úr, tessék csak helyet foglalni. A púpos ember nem ül le. Magas, fehérhajú, szemüveges ember lép be. Oroszul beszél. A púpos már megy is. — Viszontlátásra professzor, nekem mennem kell a nyomdába, dolgozni. A tanár szemben ül Nádjával és sokáig nem szól. — Hamar ideért Lembergbe, azt hittem csak holnap vagy holnapután jön meg. . — Német autóval jöttem, a vonat nagyon rossz és veszélyes ... A tanár szivart szí és kis japán porceláncsészébe teát tölt Nádjának. — Maga a legrövidebb úton átmegy Magyarországba, az intézkedés azonban úgy szól, hogy legálisan kell bemennie, van valakije... magyar katona... vagy vőlegénye? Nádja rázza a fejét. A tanár gondolkozva fújja a füstöt. — Magának igen magas pártfogója van és úgy vigyáznak magára, hogy mindenütt külön parancsban intézkednek a személyéről, én nem szeretem az ilyen komplikációkat, őszintén megmondom úgy, ahogy van, én partizánokkal dolgozom és nem számít... na, tehát igyekezek minél előbb magát átadni, másnak, érti, tehát mivel a parancs is úgy szól, hogy a legrövidebb időn belül Magyarországra kell mennie, hát én bevándoroltatom magát... Nevetni kezd a saját viccén. Nádja nem érti a dolgot és fürkészve kémleli a tanár arcát. — Igaz? Ez aztán csak legális és ennél simábban, egyszerűbben, azt hiszem nem is lehet, és legalább nem fáj a fejem maga miatt. Idehallgasson, arról van szó, hogy a magyarok, valószínű eltanulták a németektől, kitalálták azt, hogy Ukrajnában és Lengyelországban, élnek magyar leszármazottak, első világháborús foglyok, meg mit tudom én, talán Petőfi Sándor unokái és a negyvennyolcas háború utódai. Ezeket most összegyűjtik, összeírják, és hazaviszik Magyarországra. Ezekkel fog maga is menni, érti? Újra tölt a csészékbe teát és újra meggyújtja a szivart, s Nádja bólint. — Értem, csak azt nem tudom, hogyan kerülök majd be a hazatelepülök közé, miután nem vagyok magyar leszármazott, de viszont ez nem az én dolgom, egyszer ejtőernyővel, egyszer hamis papírral dobnak be valahová, olyan mindegy ... A tanár rácsodálkozik. — Maga nemcsak szép, hanem okos asszony is, nem csodálom most már a különleges intézkedést, figyeljen ide. Most ebben a pillanatban oldottam meg a kérdést. .. Maga Kievben kezdett dolgozni a magyaroknál igaz? Erről van papírja is, igaz? Na kérem, a maga édesapja, egy első világháborús magyar hadifogoly volt és a Kiev környéki fogolytáborban élt, Darnicán ... innen kijárt munkára a környékre és megismerkedett az édesanyjával, így született maga... érdekes ugye, na de várjon, most jön, amit bekapnak a magyarok, a horog, ez a fontos, az édesapja gyűlölte a kommunistákat és a fehérek oldalán harcolt, de Budjenmy kozákjai elfogták, és kivégezték, most is ott van a darnicai temetőben . No, no!.. (Folyt.)