Szabad Művészet, 1952 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1952-01-01 / 1. szám
AZ 1952-ES ÉV KULTURÁLIS KÖLTSÉGVETÉSÉT 1951 december 21-én terjesztették az országgyűlés elé. Akkor, amikor az imperialisták súlyos milliárdokat fegyverkezésre költenek, a mi népi demokráciánk, a felemelt ötéves terv keretén belül a kultúrforradalom sikere érdekében súlyos, nagy összegeket szavazott meg kulturális fejlődésünk előmozdítására. A népművelési tárca vitáján a Magyar Dolgozók Pártja nevében Horváth Márton elvtárs szólalt fel, s beszédében művészeti életünk számos problémájával foglalkozott. (A felszólalást a Szabad Nép 1951. december 22-iki száma részletesen közölte.) „Kulturális életünk szinte minden területén olyan fejlődés tapasztalható. — mondotta Horváth Márton elvtárs, — mely nem igen marad mögötte gazdasági fejlődésünknek — s ez nem kis dolog. Hétéves népi demokráciánk természetesen csak elején tarthat kulturális fejlődésének, de ez a kezdet máris átfogóbb, nagyobb jövőjű mindannál, ami Magyarországon valaha is lehetett. Művészeti életünk nemzeti jellege soha nem volt oly uralkodó, mint napjainkban. Soha történelmünk folyamán népünk milliói nem voltak oly aktív résztvevői, egyszerre nézői és alkotói művészeti életünknek, mint ma.” „Művészeti életünk nemzeti vonásainak gyors kivirágzását nem utolsósorban a szovjet kultúra megtermékenyítő hatásának is köszönhetjük ... A szovjet kultúra hatására.. . művészeti életünk még nemzetibb, demokratikusabb és szó szerint a milliókhoz szól... A szovjet kultúra előrevivő hatása tehát óriási, de helyettünk, a mi költőink és íróink, zenészeink és festőink, építészeink helyett nem végzi és nem végezheti el népünk művészeti vezetését a szocializmus felé. Népünk kulturális igényei helyesen és szükségszerűen óriásira növekedtek. Népünk nem fogadja el sem a sematizmus unalmát, sem a valóságnak ellentmondó különlegesség-hajhászást. Több őszinteséget, több műgondot, több magával ragadó lelkesedést vár művészeinktől. Íróink és művészeink elismerésre méltó erőfeszítéseket tesznek, hogy méltóan kielégítsék népünk igényeit.” „A megélénkült művészeti és ideológiai harcnak majd minden téren mutatkoznak eredményei. Kultúránk új szocialista hajtásai — melyekről Rákosi elvtárs, Pártunk II. Kongresszusán beszélt — az év folyamán tovább erősödtek." „Helytelen volna azonban— mondotta Horváth Márton elvtárs — kizárólag az elismerés hangján szólni mai művészetünk eredményeiről... Bizonyos jelek... azt mutatják, hogy íróink és költőink egy része... a művészi színvonal és az eszmei színvonal igényét megkísérli elválasztani egymástól és teljes figyelmüket csak az elsőre összpontosítják. — Ez azonban olyan félreértés, ami csak zsákutcába vezethet. Magasrendű eszmeiség nélkül nincs művészi színvonal, de még szárnypróbálgatás sem — legfeljebb érdektelen tollpróbálgatás. Magasrendű eszmei tartalom nélkül nincs realista ábrázolás, hiszen építőmunkánk, harcunk nagy előrevivő céljai sikkadnának el. Művészeink csak akkor fogják tudni elmondani népünk tetteit, ha eggyé válnak népünk eszméivel is, melyek nálunk is milliókat ragadnak magukkal a béke védelmének, a szocializmus építésének útján. Ez és csak ez az út vezet a legmagasabbrendű művészi ábrázolásmód felé.” Szabad Művészet 1952. 1. sz. 11