Szabad Szó, 1948. március (5. évfolyam, 51-80. szám)
1948-03-01 / 51. szám
SZABAD SZÓ Temesvárott is megindult a takarékbetét-forgalom Zaharescu Ion, a Nemzeti Bank fiókigazgatója a takarékbetétek új rendezésének előnyeiről Temesvár. A kormány a stabilizáció végrehajtása után teljesen új alapokra fektette a gyümölcsöztető takarékbetétek rendszerét. Az újítás abban ázott, hogy a C.E.C.-en kívül a lakosság olyan bankoknál helyezheti el megtakarított pénzét, amelyekért a Nemzeti Bank kezességet vállalt. Ez annyit jelent, hogy a biztosítékot tulajdonképpen az állam nyújtja és így a betétesek bármikor, teljes összegben visszakaphatják pénzüket a törvényes kamatokkal együtt. Nem fordulhat elő az, ami a múltban számtalan esetben megtörtént, hogy magánbankok, amelyek anyagi képességüket meghaladó módon sáfárkodtak a betétekkel, összeomlásuk alkalmával magukkal rántották a betéteseket, akiknek minden pénze odaveszett. A jelenlegi bankbetét-rendszer éppen az állam szavatolása következtében kizárja az ilyen eseteket, a takarékbetét biztos és annak tulajdonosa nyugodt lehet pénzének sorsa felől. Az egész országban, így Temesvárott is örvendetes módon megindult a takarékbetétek elhelyezése az államilag szavatolt bankoknál. Erre nézve Zaharescu Ion, a Nemzeti Bank temesvári fiókjának igazgatója érdekes felvilágosításokkal szolgált. A takarékbetétek rendkívül előnyös feltételei A takarékbetét-forgalom az egész országban megindult, így Temesvárott is. A kamat látra öt százalék, határidőre hat százalék. Ha tehát valaki látra betétet helyez el valamelyik államilag szavatolt banknál, akármikor visszakaphatja, tekintet nélkül arra, mióta gyümölcsözted. A határidőre szóló betéteknél a betétes köteles előre bejelenteni, mikor akarja a betétet kivenni, de ha nagy szüksége van rá, a bank eltekint a határidő betartásától is, de ebben az esetben a hentes a hat százalék kamat helyett csak öt százalékot kap. Ez az új bankbetétrendszer különösen a kisemberekre kedvezik 50 lejt is elfogadnak .... — Ma már nincs értelme a szalmazsákmódszernek, vagyis annak a szokásnak, hogy felesleges pénzünket otthon tartsuk - folytatta Zaharescu igazgató. — Mindenki, akinek olyan pénze van, amelyet nélkülözhet, akkor cselekszik a maga érdekében, ha a pénzt banknál helyezi el. Nem szabad ugyanis szem elől téveszteni, hogy a lej értéke egyre növekszik úgy, hogy aki pénzét bankban elhelyezi, nemcsak kamatot kap, ha annak idején azt majd kiveszi, de olyan összeget szolgál— Temesvárott — mondotta végül Zaharescu igazgató — a vállalatok olyképpen intéznék a dolgot, hogy alkalmazottaik pénzét — tíz lejtől ötven lejig — összegyűjtik és egyetemlegesen helyezik el valamelyik bankban. Ez a megoldás igen célszerű, mert lehetővé teszi a legszegényebb munkás részére is, hogy bankbetétje legyen. Egyébként is úgy vélem — hangoztatta az igazgató utatnak vissza neki, amelynek vásárlóereje sokkal nagyobb, mint a bankban való elhelyezés alkalmával volt. Az államilag garantált bankok sem olyan „kényesek“ már, mint a régiek voltak: minden összeget elfogadnak, mert hiszen minden egyes fejnek megvan a maga értéke és ha valaki ötven-száz lejjel jelentkezik gyümölcsöztető elhelyezés végett, nem utasítják vissza. A betétes ne feledje el, hogy amikor pénzt helyez el a bankban, hogy nemcsak a munkás, hanem a tisztviselő és magános is minden nehézség nélkül bankban helyezheti el keresetének öt-tíz százalékát, mert — ismétlem — pénzt otthon tartani és nem gyümölcsöztetni, nem okos dolog. Minden fej, amit kivonunk a forgalomból, veszteséget jelent a magánosnak és az államnak egyaránt; nemcsak a saját érdekét szolgálja, de a köz érdekét is, mert nélkülözhető pénzét bekapcsolja az országos pénzforgalomba, a pénz tehát nem hever otthon medden alókban, hanem beilleszkedve az ország gazdasági vérkeringésébe, hozzájárul az újjáépítési folyamat megélénkítéséhez és az áruforgalom erősödéséhez. Minden fej, amelyet a bankban helyezünk el, egy csepp az ország gazdasági vérkeringésében és segítséget jelent a köz számára. Közös takarékbetétek is elhelyezhetők Még ma is sokan vannak, akik hívei és gyakorlói a névtelen levéliránk. Azokról nem is kívánunk szólni, akiknek a népi demokrácia valamely intézménye láp a tyúkszemükre és tehetetlen dühükben valamelyik újsághoz címzett névtelen irományban vezetik le keservüket. Azfajta gyávaság, ha nem is menthető, de érthető. Ezek a levélírók azt a fáradságot sem érdemik, meg, hogy kusza betűikkel időt vesztegessünk és írásukat rendszerint már az első sorok után olvasatlanul nyeli el a papírkosár. . Kérésébe érthetők azonban ama álcázott levélírók, akik „közügyekben“, vagy „a szegény ember érdekében" rántanak tollat és rosszul leplezett fehborodással akarják eltakarni azt a tényt, hogy osztályhelyzetüknél és harácsolási vágyuknál fogva már eleve a reakció oldalán állnak. Nehezen tudjuk ugyanis megérteni: ezek a „szegény emberek“ annyira buták lennének, annyira szűklítókörüek, hogy egyáltalán elképzelik a címzettről, hogy az elhiszi átlátszó hazugságukat. . Nemrég a névtelen levelek egy ilyen díszpéldánya érkezett a szerkesztőséghez, írója betet-ha ,*t hány össze, annyira sajnálja a „szegény embereket“, majd ide lendülettel áttér a demokrácia kigúnyolására. Bizony, ennek a gúnynak az ereje nagyon gyönge és sehogysem illik afféle „műn kisemberhez", akiknek a bőrében a levélíró névtelenül jelentkezik. Természetesen a „régi jó időket“ emlegeti, amikor szerinte egy pompás ebédadag üzletbe került. Ez persze algan igaz, mint ama siráma, hogy ma egy * textilipari munkásnő heti béréből közel 30 százalékot vonnak le adóra. Efajta goromba hazugságok egymást követik a levélben és így nyilvánvaló, hogy szerzője legalább is agyalágyultaknak tartja azokat, akik szellemi izzadmányának nyomait elolvassák. Nem csoda tehát, ha ezek után kifakad a pontrendszer, a hőtermelési versenyek s az önkéntes munkavállalás ellen. Roppantul fájlalja például, hogy nem tud egyszerre 25 méter kartont és miegyebet vásárolni pontra, de még dühösebb az önkéntes rohammunkára, amely szerinte egy ihan nem önkéntes,kénben káros a közre, mert elveszi a kenyeret a „munkanélküliektől”, díványára a levélíróhoz hasonló, munkavágytól fűtött emberektől. Mindezt sok jóhiszeműséggel úgy is lehetne magyarázni, hogy a levélíró zavarosfejű, a reakciós hírveréstől megszédült emberke, de nem okvetlenül ellensége a dolgozóknak. Ezt a jóindulatú elbírálást azonban az utolsó sorok már lehetetlenné teszik, mert a „munkásérdekek“ nagy védője kiesik szerepéből és néhány elismerő szót ejt Hitlerről és Maumról. Több jellegzetes helyesírási hiba pedig arra is következtetni enged, hogy a levélíró nem egészen idegen a hitleristák nyelvezetétől sem. A levelet tehát nyomtalanul elnyelte volna a papírkosár, ha vele egyidőben nem érkezett volna egy másik, teljes névvel hitelesített levél. Ebben Kalmár Kik* — lakik Fratelián, V. utca 22 szám alatt — többek közt így ír: „Amikor a kedves sorokat olvasom a Szabad Szóban, a rónáci villamos vonal kiépítéséről, amit a „December 30“ munkabrigád nagy lendülettel vállalt, elgondolkozom, bárcsak én is ifjú volnék és részt vehetnék ebben a munkában! Milyen jó lesz a rónáciaknak, ha a villamos megindul. Rónác és Fratélla között milyen nagy lesz a különbség, ott villamos, nálunk lucskos kátyú, még csak köves út sem köt össze a várossal Hej, de szívesen segítenék és segítenénk sokan, öregek, ezt az utat legalább kikövezni.Ez is újjáépítési munka volna“. Ezt írja Kalmár Julia, szitkozódás, gúny és hazugságok helyett. Bizonyára nem tartozik a fiatal nemzedékhez, nem is veri a mellét dolgos múltja miatt, mint a névtelen „szegényember”, mégis mélyen átérzi és megérti a népi demokrácia építő szellemét. Bizonyára nem túlságosan rózsás az ő élete sem a fratélai sártengerben, de jól tudja, hogy máról-holnapra nem lehet felszámolni a múlt mulasztásait. Azt is tudja hogy a ranáci villamos után sor kerül a fratéliai útra és a többi külvárosok újjáépítésére, nagy közmunkákra, tudja, hogy a népi tömegeket nemcsak sáros kátyúból, de az elmaradottság testilelki sötétségéből is kiemeli a népi demokrácia rendszere. Azt pedig nem kell különösebben hangsúlyoznunk, hogy Temesvárott, a Bánságban és az ország Bünden részében a Kalmár ruhák vannak fölényes többségben, korra, nemre és nemzetiségre való tekintet nélkül, az ő bizalmuk, öntudatuk és munkaerejük biztosítja, hogy a nagy népi célkitűzések sorra megvalósulnak. Hiába átkozódnak a névtelenség pajzsa mögött, vagy időnként nyíltan is a nép ellenségei, ma már hírverésük hazugságai és gúgolódásaik egyaránt lepattannak a népi demokrácia épületéről. „Úgy gondolom, fontos lenne a fratéliai út önkéntes munkával való megjavítása is“ — írja levelének végén Kalmár Julia. Valóban fontos, meg is történik majd. Ilyen és ehhez hasonló fontos, közösségi ügyek foglalkoztatják ma a dolgozó tömegeket, mert tudják, hogy minden közösségi eredmény ma már az ő egyéni érdekük is. Ezt az egyre szélesebb körű, egyre elevenebb felismerést pedig nem hátráltathatja többé semmiféle népellenes erő. A demokrácia lesújt ellenségeire, mint ahogy az állandó fejlődés elsodorja a névtelen akadékoskodókat, vagy a tyúkszemen taposott tegnapi haszonélvezőket. Még egyet azonban tisztáznunk kell: a névtelen levélíró egyik fölényeskedő mondatában odaveti, hogy „őszinteségéért“, jól tudja, reakciósnak fogjuk őt bélyegezni. Ebben pedig téved. Nem mi, hanem saját elszólásai leplezik le és bélyegzik meg a reakció ügynökeként. És hiába reménykedik hogy „a demokráciának is meg van ásva a sírja“, a demokrácia különb kuruzsók jóslataitól sem ijed meg, az említett sír pedg kétségtelenül a reakciót nyeli el, összes névtelen és nyílt szövetségeseivel együtt. FENYVES LÁSZLÓ Vakasz egy névtelen levélre 2 A két hétre terjedő hadjárat során Temes-Torontál megyében mindössze tizennégy kiütéses tífuszbeteget találtak Temesvár- A Lyra-mozgóban ma, vasárnap délelőtt tíz órakor az egészségügyi minisztérium képviselőjének jelenlétében hivatalosan terekesztik a február 8-án megindult temesvári és temes-torontál megyei egészségügyi hadjáratot a kiütéses tífusz megelőzésére és leküzdésére. Temesvárott 431 egészségügyi csoport működött összesen 1663 emberrel. Megvizsgáltak 34.983 háztartást, amelyek közül 858 ban találtak tetüt. A város 108.090 főnyi lakosságát és ezenkívül még 4110 átutazó egyént is megvizsgáltak és közülük 4225 személyt fertőtlenítettek. Találtak ezenkívül 34 tüdőbeteget, egy maláriást, két rákos megbetegedést és 113 más népbetegségben szenvedőt. Teanes’Torontál megyében megvizsgálta a a 147.323 háztartást, amelyek közül mintegy 8000 háztartásban találtak tetveket. Temes-Torontál megye 456.240 lakosa közül 30.000 emberen találtak testet. Az egész megye területén összesen tizennégy kiütéses tifuszbeteget találtak, még pedig Szakálházán 2, Perjámoson 1, Gottlob községben 1, Sosdeán 2, Lipeten 3 és Zárdaszentgyörgyön 5 eset fordult elő. A megyei tifuszbetegeket részijén a gátaljai szükségkórházban helyezték el, részben más kórházakba utalták. Találtak ezenkívül 420 más fertőző betegséget, köztük diftériát és agyhártyagyulladásokat, 167 járványos tüsönyrigylábot és sok lázas meghűlést. Temes-Torontál megyében kiütéses tífusz okozta halálozás nem fordult elő. Temesvárott egyetlen kiütéses tífuszmegbetegedés sem volt. A megye egészségügyi statisztikája a kiütéses tífuszt illetően kedvező, ám figyelembe vesszük, hogy 1947-ben Temes megyéiben 580 kiütéses tífuszbeteg volt. A megyei prefektus felkéri az összes hatóságokat, a szervezeteket és mind azokat, akik az egészségügyi hadjáratban tevékenyen részt vettek, hogy a mai befejező ülésen a Lyra*mozgalban jelenje*tnek meg. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiii I Hétfőn reggel minden SPORTEMBER | | a Szakad éfzó ifiaitkíadáóában \ Ü gyors, pontos, szakszerű, színes tudósítást talál az összes belföldi és külföldi |§ sporteseményekről és a győztes pronosport szelvényről, tlllllllllllllllllllllllllllllllllllllltlllltllllllllllilllll llllllllllllllinilillllllllHlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllltlIlllllllllllllllliil Hm 1948 március 1 Az irodalom és művészet tavaszának jelvénye Az i*jók szele ledöntötte az el*fml* dont tornyokat is. Azokat az írókat és művészeket, akik ezen siránkoznak, elsodorja az a kulturális fejlődés, amit országunk szellemi vonatkozásban is elér. A haladástél. Icmii írók és művészek találkoztak a valósággal és ebből a találkozásból fognak megszületni azok az alkotások, amelyek a népmilliók győzelmének és építőmunkájának hirdetői lesznek. Igazi kultúra Csajc szabad országban fejlődhetik ki, csak szabad ország biztosíthat az alkotó számára munkalehetőséget, csak szabad ország élete hathat igazán termékenytűlig. Az új feltételek következtében új alkotótípus is alakul: a munka erkölcsének hirdetője. Szemlélete a dolgozó emberből indul ki és belőle, a realizmus friss eszközeivel építi fel mondanivalóit. Alkotóinknak ezeket a feladatokat kell megvalósítaniok, ha valóban a Népköztársaság szellemében akarnak munkálkodni ,az alkotásnak azonban feltételei vanak és ezek a feltételek lehetnek negatívak — mint a múltban voltak — és lehetnek pozitívak, mint ma. Ezeknek a pozitív feltételeknek mielőbbi kivilakítását, megteremtését tűzte célul az írók, Művészek és Újságírók Szakszervezetének Szövetsége, amikor az alkotási alap megteremtését határozta ki. Ez az akció országos jellegű lesz: március 1-től március 14-ig tart és ezen idő alatt a szakszervezetek kertjén belül különböző rendezvényket, el*~ádqsal&t tanznak, amelyek nek jövedelmét az alkotási alapra sorolnák. Az irók, Művészek és Újságírók Szak’szervezete t*vaszi jelvényeket is bocsátott ki, amelyek az Irodalom és művészet jelkl* peit fejezik ki ízléses és művészi formában. Minden egyes munkásembernek, haladó erztikmu polgárnak és értelmiséginek, mindazoknak, akik megértik ennek az akciónak fontosságát, ezt minden erejükből támogatniuk kell. Minél több ember gomblyukában lássuk tehát 11 tavaszi jelvényt, a romániat irodalom és művészet tavaszinak jelvényét.