Szabad Szó, 1948. november (5. évfolyam, 283-307. szám)
1948-11-01 / 283. szám
Éljen a Román-Szovjet Barátság! #*** Plätitä *n numerar conf. ord. Air- Gen. P. T. T. Nr. 17.304/1943 Nyolc oldal, ára 4 b) ThaispartteTesttesvár, V. évfolyam 283. szám a Felelős szerkesztő: Lázár József Hétfő, 1948 november 1 J. V. SZTÁLIN NYILATKOZATA a Pravda munkatársának Lelcm ügyéről ,ár a V , 1/ 4 és a békéről Moszkva. (Rador) A Tass szovjet távirati iroda közli: A Pravda című lap tudósítójának kérdései és J. V. Sztálin válaszai a feltett kérdésekre. Kérdés: Hogyan ítéli meg ön a Biztonsági Tanács vitáinak eredményeit a berlini helyzet problémájában és az angol—amerikai és francia képviselők magatartását ebben a kérdésben? Válasz: Az angol—amerikai és francia vezető körök politikája agresszív jellegének megnyilatkozásaként tekintem ezeket. Kérdés: Igaz-e, hogy ez év augusztusában megállapodás jött létre a négy nagyhatalom között Berlin kérdésében? Válasz: igen, igaz. Mint ismeretes, ez év augusztusában Moszkvában megállapodás jött létre a Szovjet Unió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország képviselői között, egyrészt a szállítási korlátozások feloldására vonatkozó intézkedések egyidejű alkalmazására, másrészt pedig a szovjet övezetbeli német márkának egyedüli pénznemként való bevezetésére Berlartbe.Ez az egyezmény senkinek sem csorbítja a tekintélyét. Szántót vet a felek érdekeivel és szavatolja az utólagos együttműködés lehetőségét. Az Egyesült Államok és Anglia kormányai azonban meghazudtolták moszkvai képviselőiket és ezt az egyezményt nem létezőnek jelentették ki, illetve megszegték, elhatározva, hogy a problémát a Biztonsági Tanács elé terjesztik, ahol az angol—amerikaiaknak biztosítva van a többségük. Kérdés: Igaz-e, hogy nemrégiben Párizsban, a kérdésnek a Biztonsági Tanácsban való megvitatásakor, nem hivatalos tárgyalásokon, újból megállapodásra jutottak a berlini helyzet kérdéseiben, még mielőtt az szavazás alá került volna a Biztonsági Tanácsban? Válasz: Igen, igaz. Bramugliának, Argentína képviselőjének, aki egyúttal elnöke a Biztonsági Tanácsnak és ahol a többi érdekelt hatalom nevében nem hivatalos tárgyalásokat folytatott Visinszkij elvtárssal, valóban volt egy megoldási tervezete Berlin helyzetének problémáját illetően és e tervezetre nézve meg is egyeztek. Az Egyesült Államok és Anglia képviselői azonban ezt az egyezményt is nemlétezőnek nyilvánították. Kérdés: így tehát miről van szó? Megmagyarázhatná ezt Ön nekünk? Válasz: A dolgok a következőkép állanak: Az Egyesült Államok és Anglia agresszív poétikájának sugalmazói úgy vélik, hogy nem érdekük a Szovjetunióval való megegyezés és együttműködés. Nekik nem a megegyezés és az együttműködés kell, hanem a szószaporítás a megegyezésről és együttműködésről, hogy meghiúsítva a megállapodást, a Szov- I jet-Unióra hárítsák a hibát és ezáltal is bebizonyítsák“ a Szovjet-Unióval való együttműködés lehetetlenségét. A háborús Uszítok, akik itt háború kirobbantására törekszenek, mindennél jobban félnek a Szovjet-Unióval való megegyezéstől és együttműködéstől, mert a Szovjet Unióval való megegyezési politika aláaknázza a háborús uszítók állásait és értelmetlenné teszi ezeknek az uraknak agreszszív politikáját. Éppen ezért meghiúsítják a már megkötött egyezményeket, meghazudtolják a képviselőket, akik kidolgozták a Szovjet Unióval együtt az ilyen megállapodásokat és az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alapokmányát megszegve a kérdést a Biztonsági Tanácshoz utalják, ahol többségük biztosítva van és ahol mindent „azonyithatnak“, amit csak kívánnak. Mindezt azzal a céllal teszk, hogy „kimutassák“ a Szovjet Unióval való együttműködés lehetetlenségét, hogy „kimutassák“ egy újabb háború szükségességét és ilyenformán előkészíthessék egy új háború kirobbantásának feltételeit. Az Egyesült Államok és Anglia jelenlegi vezetőinek politikája agreszszív politika, új háború előidézésének politikája. Kérdés: Hogyan kell megítélni a , Biztonsági Tanács hat tagállama: Kína, Kanada, Belgium, Argentína, Kolumbia , és Szíria képv'reT'"'::ék magatartását? Válasz: Nyilvánvaló, hogy ezek az Urak támogatják a támadás, az uj háborútó előidézésének politikáját. " Kérdés: végződhet mindez? Válasz: Mindez csakis az uj háborúra uszítók szégyenletes kudarcával végződhet. Churchill, a legfőbb háborús uszító máris elérte azt, hogy elvesztette saját nemzete és az egész világ demokratikus erőinek bizalmát. Ugyanez a sors vár a többi háborús uszitóra. Túlságosan élénken élnek még a népek emlékezetében a legutóbbi hálom borzalmai és tulágosan nagyok a béke oldalán álló szociális erők, semhogy Churchill agresszivitásának tanítványai legyőzhetnék őket és a dolgokat egy ifjabb háború felé terelhetnék. Az osztályellenség bűnpere A csődbejutott, saját bűneitől rothadó burzsoázia már az ország felszabadítása előtt felismerte osztályérdekeinek nagy veszélyét: a dolgozó nép erőinek politikai, társadalmi és gazdasági kibontakozását. Ezért igyekezett elgáncsolni a megvert német hadi gépezettel való szembefordulást, megakadályozni a felszabadító Szovjet Hadsereg segítségének elfogadását. Amikor a Román Kommunista Párt vezette igazi népi erők ezt megtiúsították, a romániai burzsoázia a reakciós történelmi pártok köntösében próbálta elgáncsolni, vagy legalább is lassítani a dolgozó nép teljes felszabadítását, a kizsákmányolás megszüntetését. Ez sem sikerült. Maniu, Bratianu és Titel Petrescu reakciós polgári pártjai önmagukat leplezték le, majd vezetőik elnyerték méltó büntetésüket. A széles népi tömegek teljesen elfordultak a polgári érdekek hamis köntösébe bujtatott hazaáruló és rablópolitikától, amelynek lényegbeli változása csak az volt, hogy a romániai burzsoázia a német imperializmus szolgálatából áttért az angol—amerikai imperializmus szolgálatába. A széles népi tömegek elfordulása, teljes kiábrándulása lehetetlenné tette a politikai tömegakciókat, amelyeknek az imperialista érdekeknek megfelelően a népi demokratikus rendszer megdöntésére és a polgári-földesúri reakciós uralom visszaállítására kellett volna irányulniuk. Az imperialisták és romániai burzsoá lakásaik számára nem maradt más, mint terrorcsatpatok szervezése, abban a hiú reményben, hogy merényletekkel, gazdasági szabotázzsal és terrorista akciókkal megdönthessék a nép uralmát. Most már maguk a tőkések léptek akcióba, maga a romániai tőkésosztály csúcsképviselője, Auschnitt „vette kézbe“ a népellenes öszszeesküvés ügyét. A népi demokrácia sorozatos, nagy győzelmeivel párhuzamosan éleződött ki az osztályharc, a pozícióikat fokozatosan elvesztő tőkések egyre elkeseredettebb, egyre kilátástalanabb „ellenállása“, amely eljutott a népellenes összeesküvésig, bármely eszköz felhasználásával. A tőkés csoport, Auschnitz iparbáróval az élén, amely az angol—amerikai imperialistáktól az öszszeesküvés megszervezésére megbízást kapott, szövetségeseiként már csek elszórt Viasgárdista csoportokat, a polgári osztály eme legaljasabb söpredékét toborozhatta, bőséges napidíjjal és zsíros ígéretekkel. A reakciós nagytőke tehát méltó cinkosokra talált a vasgárdista gyilkosok és rablók személyében, mint ahogy ma szerte a világon az imperialista tőkések nyíltan szövetkeznek a fasiszta maradványokkal, Marshall, Bevin, Blum, De Gasperi és egyéb „igazi demokraták” áldása birtokában. Az összeesküvők nemcsak megbízatást, hanem közvetlen segítséget is kaptak az imperialistáktól. Roy Melbourne, a bukaresti amerikai követség első tanácsosa nyíltan kiadta a jelszót, hogy „veszélyben a romániai burzsoázia“ és ezért akcióba hívta a nagyiparosokat, nagytőkéseket és általában az egész romániai polgári osztályt. Melbourne részletes tervet dolgozott ki a reakciós pártok és terrorista csoportok pénzelésére és különösen nagy szerepet szánt a gazdasági szabotázsnak. Melbourne és imperialista munkatársai nemcsak diplomáciai segítséget ígértek, hanem „összeütközés esetén, vagy más kedvező helyzetben amerikai fegyvereket és felszerelést, sőt kiképzőket is a terrorcsoportok számára“. A diplomáciai és anyagi segítség nem is maradt el és nem rajtuk múlott, hogy egyéb ígéreteiket nem válthatták valóra. Az összeesküvők pontosan tudták mi a céljuk: a burzsoá földesúri uralom, a városi és falusi kapitalista kizsákmányolás visszaállítása, a földreform és az összes demokratikus törvények eltörlésével és az ország kiárusítása az angol—amerikai- imperialista érdekek számára. Ennek elérését másként el sem el tudták képzelni, mint a dolgozó nép vezetői ellen tervezett merényletekkel, tíz ország közigaz- Vallanak a terrorista összeesküvőit feltartható és népárti terveikről Mihai volt király támogatta a népellenes terrorista csoportokat Bukarest. Az Auschnitz-féle összeesküvők, kémek és szabotálok kihallgatása során a vádlott Bu jo u Ion, volt miniszter, beismerte, hogy az 1945 év végén és 1946 elején létesített szubverzív jellegű csoportba Bals mérnök, Nescu Traian mérnök, Bratianu Vintila, Macelaru, Manu Gheorghe és Bontila Gheorghe is beléptek. Elismerte Bujoiu azt is, hogy a politikai pártoknak segély címén nagy összegeket adott, mégpedig először 1946-ban 76 millió, azután 50 milliót és 1947-ben 100 millió lett. 1947 végén és 1948 elején az összeesküvő csoport — vallotta Bujoiu — a külföldre szökött, Radesu volt tábornokhoz forditt, 1947 őszén és 1948 ban pedig Shea Roberttel, az amerikai gazdasági bizottság tagjával tárgyalt. Beismerte, hogy a csoport erőszakos Csetik,tények végrehajtásával a jelenlegi ropi demokratikus kormány megdöntését tervezte. Beismerte, hogy két ízben küldtek üzenetet Radescunak, amelyben felkérik, hogy külföldi segítséget szerezzen. A két üzenet továbbítását Lowell ezredes vállalta. Bujoiu azt is bevallotta, hogy Gheorghiu vád e előtt értesítette Maniut az öTVes csoport Bas Alexandra mérnök vádlott, a Ferrozrényi Művek volt vezérigazgatója, bevallotta, hogy a legtöbb megbeszélést Bujoiu lakásán tartották. Egyébként Bujaiu volt az, akinek a legnagyobb tekintélye volt a csoportban. Bujaiunak összeköttetései voltak az amerikai és angol missziókkal és ezért elrendelte, hogy a külfölddel futárszolgálatot létesítsenek, de ez nm sikerült. Az esték megalakulásáról és Maniu bátorító üzenetet küldött. Arra a kérdésre, hogy a reakciós politikai pártokat támogatták-e, Buroiu beismerte, hogy a novemberi választások előtt a nemzeti parasztpárt és a liberális párt 50—50 millió lejt kapott, míg Titel Petrescu pártjának kisebb összegeket juttattak. szóesküvők a segély tekintetében inkább bíztak az amerikai ügynökökben, mint az angolokban. Bals bevallotta, hogy Tóba őrnagynak két ízben adott 30 millió lejt, azonkívül a Lupényi Művektől utasítást kapott, hogy öt ízben, 1946 októberében, egyenként 10 milliót, majd 1947 áprilisában és májusában egyenként 100 millió lejt fizessen ki a reakciós pártoknak. A kifizetés Az amerikai imperialisták jobban fizettek, mint az angolok