Szabad Szó, 1953. december (10. évfolyam, 282-308. szám)
1953-12-02 / 283. szám
2 A munkanapegység pontos nyilvántartásáért a kécsai kollektív gazdaságban A kécsai „Párizsi Kommün“ kollektív gazdaságban megkezdték az évvégi zárszámadás előkészítését. A kollektivisták is számítgatják otthonaikban: ha minden munkanapegységre 8 kiló búza, 6 kiló kukorica, 1,25 kiló árpa és 5 lej esik, mennyi lesz az évi jövedelmük. Ez alkalommal azonban nemcsak a részesedésüket számítgatják, hanem azt is megvizsgálják, hogyan gyarapodott a közösség vagyona egyes tagok mivel járultak hozzá a kollektív gazdaság fejlesztéséhez? Hogyan dolgozott a vezetőtanács? Az ellenőrzőbizottság eleget tett-e feladatának? A számadók, a brigádosok pontosan és igazságosan vezették-e be minden tagnak a teljesített munkanapegységét? A tagok általában részt vettek a munkában Ennek eredménye a gazdaság idei bő termése. A szorgalmas tagok lelkiismeretes, jó munkájának köszönhető, hogy búzából a kollektív gazdaság 550 hektáron 2,300 kiló hektáronkénti átlagtermést ért el. Ilyen hatalmas területen nem volt könnyű kiváló termést elérni. A tagoknak alaposan meg kellett dolgozniok érte. De meg is dolgoztak. Ezért takarítottak be árpából az előirányzott 95 hektár területről 2.947, tehát közel 3.000 kilót hektáronként. Kukoricából elérték a 3.500 kiló hektáronkénti átlagtermést. Mindez azt bizonyítja, hogy a tagok lelkiismeretesen végezték az összes munkálatokat, pontosan betartották az agrotechnika szabályait. A vezetőtanács jól irányította a termelő munkákat. A brigádosok, a könyvelők és az ellenőrzőbizottság tagjai azonban nem végeztek dicséretreméltó munkát. A kollektív gazdaságokban a tagok napi teljesítményét munkanapegységben számítják s annak alapján részesülnek a közös jövedelemből. Ez azt jelenti, hogy a brigádosnak minden nap pontosan be kell vezetnie a brigádjában dolgozó tagok teljesítményének megfelelő munkanapegységet. Ha csak egy munkanapegység bevezetését is elmulasztja, megkárosítja az illető kollektivistát. Aki több munkanapegységet teljesített, annak több kell hogy legyen a jövedelme is. A kacsai kollektív gazdaságban egyes brigádfelelősök nem végzik lelkiismeretesen munkájukat. Megtörténik, hogy a munkanapegységek beírását egyik napról a másikra halogatják, míg a dolog körmökre nem ég. Ha azután egy-két hétig nem vezetik be a végzett munkanapegységeket, a kapkodás közben, vagy azért, mert már nem tudják, ki mikor vett részt a munkában — egyeseknél elfelejtik bejegyezni, másoknál pedig anélkül hogy teljesítették volna Írják be a munkanapegységeket. Ez jogos elégedetlenséget szül a tagok soraiban. Az ellenőrzőbizottság csak később jött rá, hogy éppen Vladu Iosifnak, az ellenőrzőbizottság tagjának is 25 munkanapegységgel kevesebbet írtak be, mint amennyit dolgozott. Vladu leszt, miután saját kárán tanulta meg, milyen következménnyel jár az, ha nem kísérik figyelemmel rendszeresen a munkát, ellenőrzésre mozgósította a bizottságot. Rájöttek arra, hogy Mihai Stefan brigádos egyes tagoknak kevesebb munkanapegységet vezetett be. Azonban nem minden tagnak irt be kevesebbet. Feleségének például — jogtalanul — 25 munkanapegységgel többet jegyzett be. Ez — a brigádos szerint — „véletlenség“ volt. Az ilyen tévedésekben a kollektivisták nem igen hihetnek. Hibát követett el a közgyűlés, hogy nem emelt kifogást az ellen, hogy feleséget, családtagokat olyan brigádokba osszanak be, ahol a férj, vagy az apa a brigádos. A munkanapegységek bevezetését azonban nemcsak a brigádosok, hanem egyes számadók is elhanyagolják, Bratu Andrea számadó sem végzi megfelelően munkáját. Bár a vezetőtanács bírálatával már többször segítette, Bratu Andrei mégsem javította meg a munkáját. Az említett hibákért természetesen a kollektív gazdaság vezetőtanácsát is felelősség terheli, elsősorban Polexics Andrei elnököt, "aki nem lépett fel elég erélyesen a hibák elkövetőivel szemben, hanem sok esetben megalkudott azokkal. Nem ismerte fel, milyen káros következménye van annak, ha a munkanapegységeket nem vezetik pontosan. Most, amikor az év végi jövedelemkiosztás előkészítésén dolgoznak, vizsgálják meg tüzetesen mindazoknak a kollektivistáknak az ügyét, akik azt panaszolják, hogy a brigádos hanyagságából nem írták be munkanapegységeiket. Hasznos volna, ha közgyűlést hívnának össze és úgy hallgatnák meg a tagok jogos sérelmeit, hogy felfedhessék az összes hibákat és a vezetőtanács az ellenőrzőbizottsággal általános vizsgálatot tartana. Orvosolják a tagok sérelmeit, hogy az évvégi elszámolás alkalmával valamennyi kollektivista megérdemelten élvezze munkája gyümölcsét. B. JAKAB MÁRIA. SZABAD SZÓ Szerda, 1958 december 2 A dolgozó nép jelöltjei Stefan Mircea sztahanovistára, az üzem egyik képviselőjelöltjére méltán büszke a temesvári Bánsági Fémipar munkaközössége. A kiváló sztahanovista számtalanszor bebizonyította, hogy szívén viseli a közösség ügyét. Újításaival, észszerűsítéseivel elősegítette a termelés és a munkatermelékenység növelését. Az államosítás óta dolgozik gyárunkban mint vas- és fémesztergályos. Tanulmányozta a szovjet módszereket, állandóan fejlesztette szaktudását, emelte ideológiai és kulturális színvonalát, s így elsők között volt, akit sztahanovistává avattak. Brigádot szervezett, amely sztahanovista komplexbrigáddá fejlődött, élmunkás tagjaiból pedig üzemünk legjobb sztahanovistái lettek. Stefan Mircea elvtárs tudja, hogy káderekre van szükség, mert az üzem is bővül. A kádernevelésben is lelkesen veszi ki részét. Ő volt gyárunkban a sztahanovista iskola vezetője. Mint üzemünk békeharcbizottságának elnöke, világosan látja, hogy a szocialista verseny a termelés növelésének legjobb módszere, hathatós eszköz a békeharcban is. Stefan Mircea lelkes harcosa a béke ügyének. Tudja, hogyan éltek a felszabadulás előtt gondok között, az állandó munkanélküliség veszélyében az elnyomott, kizsákmányolt munkások. Az egyre szebbé váló életet, a nagyszerű jövőt védelmezi Stefan Mircea, amikor teljes erejével, minden tudásával harcol a békéért. Érdemeiért többször kitüntették. 1950- ben megkapta a „Munkaérdemrendet" és 1952-ben „A Román Népköztársaság 5. évfordulója“ érmét. Stefan Mircea teljes erejéből dolgozik, küzd, harcol jobb életünkért, a szocializmus mielőbbi felépítéséért. Ezért jelöltük mi, a Bánsági Fémipar dolgozói képviselőjelöltünknek. HACK LEOPOLD, levelező * Szentandrás község 6-os számú választókerületének honpolgárai egyhangúlag Grubacschi Dusan elvtársat, a község állami gazdaságának igazgatóját javasolták jelöltnek a képviselőválasztásokra. Grubacichi Dusan szegényparaszt szülők (ma kollektivisták) gyermeke. Szerbszentmárton községből származik. A letűnt burzsoá-földesúri rendszerben nem tanulhatott, a falu kulákjainál szolgált. Később munkás, majd őr lett a szabadfalusi cukorgyárban. Népi demokratikus rendszerünkben pártunk különös gondot fordít arra, hogy a munkások köréből a tehetséges elemeket felelősségteljes állásba helyezzék, így nevezték ki Gottbecchi elvtársat is 1948-ban a szentandrási állami gazdaság igazgatójává. A román, magyar, német és szerb nemzetiségű munkások között összhangot és jó egyetértést teremtett. Vezetése alatt gazdaságunk nagyon sokat fejlődött, munkakörülményeink megjavultak. Az állattenyésztési szektorban, ahol ma sok száz szarvasmarhát és sokezer sertést gondoznak, bevezették a villanyvilágítást, megjavították a vízszolgáltatást, az étkezdét, a konyhát, a hálótermeket minden szükségessel ellátták. Ugyanez a helyzet a gazdaság többi osztályán is. Van klubunk is, az idén vezetékes rádióállomást is kaptunk. Grubacichi elvtárs igyekezett segíteni a néptanácsot községünk felvirágoztatása érdekében indított minden akciójában. Támogatta az önmegadóztatási akciót is, hogy a községi utat kikövezhessük, az artézikutak, az iskola, orvosi rendelő, óvoda javítási munkálatait, a sporttelep építését elvégezhessük. A gazdaságban napközi otthont létesítettünk. Bízunk benne, hogy mint képviselő is a mi ügyeinket, érdekeinket szolgálja majd. DUMITRU GHEORGHE, levelező A tervek megvalósulnak — Székek! — a néptanácsi titkár jegyzetfüzetének abba a rovatába, ahova az „elintézendő“-ket szokta bejegyezni, kétszer aláhúzta a szót. — Igen — határozza el —, azonnal felhívom Dettát, megtudakolom, mikor küldhetünk a székekért, hogy a kultúrotthon látogatói végre teljes kényelemben nézhessék végig az előadásokat — mert ami igaz, az igaz, jobb támlás széken ülni, mint a padokon. Az bizonyos, hogy a padok nem nagyon kényelmesek — de akkor, amikor 1947-ben önkéntes munkával egy régi épületet kulturotthonná alakítottak át, erre nem is gondoltak, boldogok voltak, hogy van végre egy olyan találkozóhelyük, otthonuk, ahol tanulhatnak, szórakozhatnak. Azóta azonban sokat fejlődött a község és a dolgozó földművesek igényei is megnövekedtek. Elhatározták, hogy a kultúrotthon részére a folyó évre előirányzott pénzalapból többi között 100 új széket vásárolnak és megépítik a filmvetítőkamrát. Ezt nemrégen be is fejezték. Az utóbbi évek során a giládi dolgozó földművesek már megszokták, hogy vásár- és ünnepnapjaikat a kulturotthonban töltsék, ahol tanulságos előadásokat hallgathatnak, a helybeli ifjúság vagy a szomszédos községekből vendégszereplésre átjött kulturcsoportok műsorát nézhetik végig. Máskor is helybeli tánccsoportok, a 80 tagú vegyeskórus és fúvószenekar megy át vendégszereplésre Tolvádiára, Csákóvára, Bánlakra, stb. Hétközben esténként a falu dolgozói a könyvtárban találkoznak, amely most, miután az őszi munkákat befejezték, egyre látogatottabb. Itt rádió áll rendelkezésükre, aki pedig sakkozni akar, azt is megteheti. Gyakran késő este mennek haza a kulturotthonból. Ilyenkor rendszerint arról beszélgetnek, hogy nemsokára a faluban mindenütt villany világít majd. Először — még november elején — a kulturotthonban és az utcákon gyulladt ki a villanyfény. Ezt a falu lakosai az önsegadóztatásból valósították meg. A falu dolgozó földművesei közül számosan, mint Lapadat Adám, Tufarin Sabin, Schultz Jakob, Sörös György, Kovács Mihályék és mások, siettek kifizetni a felajánlott összeget, így akarták siettetni a munkálatokat. A falu villamosításában nagy érdeme volt Lipejean Ioan néptanácsi képviselőnek, akit a falu dolgozói ismét képviselőnek javasoltak. Rövidesen folytatják a munkálatokat. Nemsokára meglesz a vetítőgép is, amit már türelmetlenül várnak felnőttek és gyermekek egyaránt. Népi demokratikus államunk sztálini nemzetiségi politikája eredményeképpen a magyar nemzetiségű dolgozók gyermekei saját anyanyelvükön tanulhatnak. Még 1945-ben újra megnyitották a községben a négyosztályos magyar tannyelvű elemi iskolát, melyet 1934- ben, mint annyi más helyen. Itt is bezártak. Az utóbbi években román és magyar óvodákat létesítettek, nyáron pedig a dolgozó anyák gyermeküket a csecsemőotthonba adhatják. A „Vörös Október" kollektív gazdaság, amely ma 56 család közössége, még 1950-ben alakult s azóta szüntelenül fejlődik, erősödik, nagyszerű eredményei a tagok összetartását, szorgalmát dicsérik. Megvalósítás még a szövetkezet, az állandó orvosi rendelő, az írástudatlanság felszámolása, az utak rendbehozása és sok minden egyéb, ami megváltoztatta, szebbé tette Giládot, kellemesebbé, gondtalanabbá lakosai életét. A néptanácson a község további szépítését, fejlesztését tervezgetik. Jövőre a kultúrotthon mellett parkot létesítenek, nyárimozit építenek, stb. Ezt mind önmegadóztatásból és részben önkéntes munkával akarják megvalósítani. Hogy népi demokráciánkban a tervek meg is valósulnak, arról az évek folyamán a giládiak már meggyőződtek. De azt is tudják, hogy egyéni hozzájárulásukkal kell támogatniuk a tervek megvalósítását. Ezért a küszöbön álló néptanácsi képviselőválasztásokra soraikból a legérdemesebbeket jelölték, akik majd segítik őket községük szépítésének, fejlesztésének munkájában. * Az ember „jogai“ és a kutyák jogai Amerikában Az Amerikai Egyesült Államok sajtója egyre nagyobb aggodalommal ír a növekvő munkanélküliségről. Napról-napra nagyobb a munkanélküli-segélyért folyamodók száma — állapítja meg az ,,United States News and World Report" című lap. — 1953 augusztus 16—szeptember 20 között 31- szer többen folyamodtak ily segélyért, mint az előző évnek ugyanebben az időszakában. Különösen nagy arányokat ölt a munkanélküliség Pennsylvania állam bánya- és fémiparában, Michigan állam gépkocsi-iparában, a tennesseei, Illinois és iowai mezőgazdasági gépiparban, Új-Anglia és több délkeletamerikai állam ruházati cikkeket, lábbelit gyártó iparában, valamint az oly mezőgazdasági jellegű államokban is, mint Vermont, Minnesota és Kansas. A lap megjegyzi, hogy egyedül ez év szeptemberében 235.000-el növekedett a munkanélküliek száma s a további ,,kilátások" fölöttébb sötétek. A legsúlyosabb arányú munkanélküliség jelei a gépgyártó, a kohászati, a szövő- és ruházati cikkeket előállító, valamint az élelmiszer- és az építőipar terén mutatkoznak. A lapok napról-napra újabb tömeges munkáselbocsátásokról adnak hírt. A „Wall Street Journal" című lap például egyetlen egy napon a következő elbocsátásokról számolt be: „az „American Locomotive Company" shenectady-i üzeme 500, a „Curtiss-Wright Corporation " vállalat woodridge gyára 700, a detralt. ..Great Lake Steel Corporation" 600, két pittsburgi fémipari üzem szintén többszáz dolgozót bocsátott el máról-holnapra, míg a „General Electric" 4000 alkalmazottat bocsátja el a közeli hetekben. Ugyanez a lap jelenti Detroitból, hogy ott 118.000 teljes munkanélkülit tartottak nyilván ee itte októberében , 5000-el többet, mint az előző hónapban éste.OOD-el többet, mint tavaly októberben. Az USA mezőgazdasági gépgyártó iparában alig fél év alatt a munkásoknak csaknem a fele vált munkanélkülivé. S nem múlik el nap, hogy újabb tömeges elbocsátások hírét ne közölnék a lapok. így vezet a hírhedt „amerikai életforma" , a dolgozók „életszínvonalának emelésére". így értelmezik az „emberi jogokat" a dollárcápák és ágyugyárosok kormányzati rendszerében. A munkanélküliség nemcsak a munkanélkülieket sújtja, hanem a még dolgozó munkásokat is. A munkanélküliek nagy száma bizonytalan helyzetet teremt a dolgozó munkások számára, akiknek állandóan rettegniük kell a holnaptól Az Egyesült Államokban, a villamosipari dolgozók szakszervezetének adatai szerint, 1939-hez viszonyítva közel háromszorosára drágult a megélhetés. Éhség, nyomor, munkanélküliség, bizonytalanság, terror, erőszak — ezt adja a burzsoá „demokrácia" a széles dolgozó tömegeknek A maximális profitra törő tőkések ugyanakkor mesébeillő vagyonokat harácsolnak össze és tobzódnak a jólétben, fényűzésben. .. . Mindazonáltal — a történeti hűség kedvéért — meg kell állapítanunk, hogy vannak még Amerikában kiváltságos lények, amelyeknek — bár nincsen gyáruk, sem birtokuk, nincsenek hadiipari részvényeik — mégis jól megy a soruk. Ezek a szerencsés lények ... — a kutyák. Persze nem az éhező emberekkel együtt a városszéli hulladéklerakodóhelyeken, szemétdombokon ételmaradékok után kutató, behorpadt bordáju komondorok, hanem a gyárosok, részvényesek drágalátos ölebei, fajkutyái. Ezek vígan élik világukat s egész sor intézmény szolgálja jólétüket és kényelmüket. Ezzel a trösztsajtó ráadásul még nem is átall eldicsekedni. Megírja például, hogy a General Foods, Quaker Oats, Swift and Co., Wilson and Armoux vállalatok évente 200 millió dollár értékben szállítanak friss húst és húskonzervet Amerika uralnak dédelgetett ölebei számára. S miközben gyermekek százezrei éheznek — a gazdagok kutyáinak finomnál finomabb étkek jutnak: „Dog Food Meal“ és „Purina Dog Chow“konzervek, „B-12 vitaminnal erősített" különleges konzervek, csont- és izomerősítő készítmények, stb. E kutyák gazdái oly „aggódó szeretettel" őrködnek kedvenc elebeik egészsége felett, hogy odahaza külön kutyafürdőt rendeztek be, sokan pedig sétájuk alkalmával különlegesen berendezett úszómedencékhez kísérik őket, ahol persze „szakszerű" felügyelet alatt történik az uri csábosok úsztatása, fürdőzése. Ha pedig netán valamelyik tubizott, gyengélkedő négylábú páciens elalél a medencében, gyöngéd kezek nyúlnak utána, egyszerre két-három „orvos" is sürgölődik körülötte. New Yorkban például külön strandjuk is van az „előkelő társaság" kutyáinak, a „Dog bath club“-ban. A lakáshiány évről-évre súlyosbodik az Egyesült Államokban. A „lakásügyi vegyesbizottság" már 1947-ben kénytelen volt megállapítani, hogy több mint ötmillió munkáslakás a legelemibb egészségügyi követelményeknek sem felel meg. Ezekben a lakásokban szörnyű állapotok uralkodnak, inkább odúk, mint emberi lakóhelyek. Nem is átalakítani, hanem újjáépíteni kellene őket. Az állami költségvetés lakásépítkezési előirányzatában azonban ennek halvány lehetősége sem mutatkozik. A lakásépítéshez szükséges öszszegeket felemésztik a féktelen fegyverkezés költségei. Bezzeg a tőkések kutyái egyáltalán nem érzik meg a lakásínséget. Kényelmükhöz hozzátartozik a rekkenő nyári melegben a villamos hűtőberendezés, télen pedig a villamos fűtőkészülék is. S amikor gazdájuk a dőzsölés és naplopás fáradalmait kipihenni valamelyik előkelő fürdőhelyre utazik, kedvenc ölebei is nyaralni mennek, Grapevineben például (Texas államban), vagy Valley Strearaben (Long Islandon) külön „szállodák” nyíltak meg a pihenőszabadságra vitt kutyák számára. A New York melletti „Woodside Kennes" kutya-gyógyszállóban szívelhájasodásban szenvedő ebeket kezelnek, miközben az agyonhajszolt amerikai gyári munkások közül havonta ezrivel szedik áldozataikat a tüdőbaj s az egyéb „népbetegségek". , Egy-egy kutya napi kezelési díja az említett gyógyszállókban másfél dollárnál kezdődik. Ez több, mint a néger munkás másfél napi,kétnapi átlagos keresete. A „New York Times" nemrégiben beismerte, hogy több mint másfél millió amerikai gyermek helyiséghiány miatt igen mostoha körülmények között tanul az idén. Ugyanakkor 6 millió gyermek ósdi, rozzant, sokhelyütt életveszélyesen megrongálódott, düledezőfélben lévő és tűzveszélyesnek nyilvánított iskolahelyiségben tanul. Nagy a tanerőhiány, mert a tanítói fizetések alacsonyak. A Stanford egyetem „Heller-bizottsága" megállapította, hogy — eltekintve az oktatásban egyáltalán nem részesülő, több mint 3 millió analfabétától — tavaly 1.275.425 tanulót szakképesítetten oktatók tanítottak Az elemi iskolákban működő tanítók létszáma mintegy 70.000-re kevesebb a szükségesnél. Iskolahiány, tanerőhiány ... Ez azonban egyáltalán nem mondható a négylábúak „nevelését" végző „intézetekről", így például az East Pepperellben (Massachusetts államban) működő „kutyanevelő-intézet", az Elbac Canine College bővelkedik jól fizetett... tanárokban, akiknek az a feladatuk, hogy „illemtudó magaviseletre" tanítsák a „Jobb házból való" kutyákat. S visszatérve ismét az emberekre, — Íme, mily megállapításra jutott a „Sparkmann" szenátor bizottság: „Az egyetemen a tanulás lehetőségét a diák anyagi helyzete szabja meg; ebből kifolyólag ifjak milliói számára teljesen lehetetlenné vált, hogy továbbtanuljanak, képességeiket kifejlesszék..." De csak a munkások, kis farmerek gyermekei elé mered az anyagi lehetőségek tilalomfája, a különféle fajkutyák ... — „magasabb fokú képzettségre" tehetnek szert, külön „tanfolyamokon" vehetnek részt. New Yorkban működik például a „New York City Canine University", s az a teendője, hogy rászoktassa a milliomosok négylábú kedvenceit, miként viselkedjenek „előkelő" kutyához „méltóan" emberi társaságban. S mindez csupán néhány kiragadott kép az amerikai monopoltöltések kutyáinak életéből. Az ezzel kapcsolatos adatokat maga a Wall Street Journal, az amerikai pénzmágnások félhivatalos lapja sem átallotta közzétenni. Ez a tény is rávilágít, hogy mennyire undorító és embertelen az amerikai monopolkapitalizmus uralma — menynyire hazug és cinikus a trösztsajtó handabandázása az általa széltébenhosszában reklámirozott „amerikai életformáról" és „demokráciáról". A Wall Street urai századrészben sem fordítanak annyi figyelmet s gondot az amerikai munkások millióinak helyzetére, mint... kutyáik „jólétére" és „égész-ségvédelmére", „pihenésére“ és „oktatására".