Szabad Szó, 1983. július-szeptember (40. évfolyam, 11911-11987. szám)
1983-07-09 / 11918. szám
2. oldal Okkeink nyomán Válasz érkezett a Temesvár municípiumi Néptanács Végrehajtó Bizottságától arra az olvasói levélre, amelyet Volt egyszer egy gyalogjáró... címmel közöltünk lapunk 11 845. számában Az olvasó fóruma rovatban. A levélíró azt kifogásolta, hogy felszedték a betonlapokat az Electrotimis Vállalat előtti Vöröscsárda kerületbe vezető egyetlen gyalogjáróról, s mivel késik annak helyreállítása, a gyalogosok kénytelenek a forgalmas kocsiutat igénybe venni, ami korántsem biztonságos. Az átirat tudomásunkra hozza, hogy a csővezeték lefektetése után a járdát 80 százalékban már visszaállították s záros határidőn belül azt teljes egészében újraépítik. „Addig nem lehetett hozzáfogni a visszaállításhoz, amíg a Brassói ICIM be nem fejezte a vezeték építésének munkálatait“ — ismerteti egyebek között az átirat, majd jó hírrel folytatódik a válasz. A Buziási út túlsó oldalán járdát fognak építeni az új lakóházak elé, miután az építő-szerelő tröszt bevégzi a közművesítési munkálatokat, illetve az ezzel járó földmunkákat“. Nos a kitűzött határidő eltelt, a gyalogjáró visszaállítása nem befejezett tény. Sőt, amint arról tudomást szereztünk, az elhelyezett betonlapokból a közeli épületek lakói már el is hordtak bizonyos menynyiséget. Ugyancsak a Temesvár municípiumi Néptanács Végrehajtó Bizottsága válaszolt arra a levélre, amely a fenti lapszámban jelent meg Tettenért rongálás cím alatt. Írója azt tette szóvá, hogy a Temesvári Traian téren a zöldségboltot ellátó egyik tehergépkocsi felhajtott a járdára és részben megrongálta — és elfordította — a falra szerelt forgalmi jelzőtáblákat, zavart keltve a forgalomban. A válasz tudomásunkra hozza, hogy felhívták az illetékes kereskedelmi vállalat figyelmét arra, hogy az áruellátó tehergépkocsiknak tilos a járdára való felhajtás. Azt is megtudtuk a válaszból, hogy a milícia szervei ezentúl megszigorítják a Traian téren az ellenőrzést és meg fogják bírságolni azokat a gépkocsivezetőket, akik nem tartják tiszteletben a forgalmi szabályokat. Hozzáálláson múlik címmel olvasói levelet közöltünk lapunk május 28-i számában Az olvasó fóruma rovatban, amelynek írója arra vonatkozóan tett panaszt, hogy a postás késve kézbesíti a lapokat, olykor pedig több lapszámot visz egyszerre, mint ahogy ez május 20-án is előfordult. A megyei postaigazgatóságtól érkezett válasz többek között rámutat, hogy a megbírált dolgozó egyike a legszorgalmasabb postásoknak, ismertetve annak napi tevékenységét, ami valóban jókora megterhelés. .A bírálat közlése után végzett véleménykutatás alapján határozottan állítjuk, hogy az összes küldeményeket, beleértve a panaszos újságjait is, betették az illető postaládájába, de este 20 óra után. Lehet, hogy a panaszos csak másnap vette ki azokat amikor már több lapszám volt a postaládában“ Nem vonjuk kétségbe a lapkézbesítő szorgalmát, sem tevékenysége volumenét és az ezért kiérdemelt elismerést Azt azonban az ügyfél joggal elvárhatja, hogy — függetlenül egyéb körülményektől kifogástalan szolgáltatásban részesítsék. A part, hazánk gazdasági-társadalmi fejlődésének meghatározó tényezője (Folytatás аг első oldalról) végeredményben biztosítja a műszaki-tudományos forradalom kiteljesítését hazánkban. Pártunk főtitkára a közelmúltban éppen azt hangsúlyozta, hogy a mindennapi élet bizonysága szerint a tudomány meghatározó tényező a romániai szocializmus felépítésében, a gazdasági-társadalmi fejlődés biztosításában, a nép boldogságának és jólétének megalapozásában. Szükségszerű hangsúlyozni a Román Kommunista Párt szerepét, a kommunisták pártja mint kormányzó párt feladatait és funkcióit meghatározó eredeti elvek kidolgozásában, amely tevékenység ugyanakkor számottevő hozzájárulás a tudományos szocializmus továbbfejlesztéséhez. Nicolae Ceauşescu elvtárs, pártunk főtitkára rámutatott arra, hogy a munkásosztály élcsapataként tevékenykedő párt fogalmát ma újra kell értelmezni, hiszen az RKP-nek több mint hárommillió tagja van, s a párt nem kívülről vezeti a társadalmat, hanem a gazdasági és társadalmi szervezeteken belül tevékenykedik. A vezetés tulajdonképpen a politikai irányításban nyilvánul meg, amelyet azok a tagok továbbítanak a tömegek felé, amelyek a pártszervekben és -szervezetekben dolgoznak. Pártunk nagy erénye, hogy tisztázni tudta a kommunista párt és a szocialista állam dialektikus kapcsolatát „Szocialista társadalmunkban — szögezte le Nicolae Ceauşescu elvtárs — a párt vezető szerepe semmilyen körülmények között nem helyettesíti az állami szerveket" Hasonlóképpen kell értelmezni az RKP politikai vezető szerepének és a tömegeket tömörítő többi demokratikus szervezeteknek a viszonyát. A Román Kommunista Párt, amely felelősséggel irányítja az ország gazdasági, társadalmi és politikai fejlődését, az új típusú ember kommunista tudatának kialakítását, az ország nemzetközi tevékenységét — egy igen mozgalmas időszakban —, következetesen foglalkozik sorainak erősítésével, tagjai erkölcsi-etikai színvonalának gyarapításával, mozgósító képessége hatványozásával, hogy a tömegeket minél nagyobb mértékben bevonja a pártpolitika megvalósításáért kibontakoztatott tevékenységbe. „A párt vezető szerepe a különböző szektorokban kifejtett konkrét munkában valósul meg — hangsúlyozta Nicolae Ceauşescu elvtárs, az RKP KB ez év márciusi plenáris ülésén. — A kommunisták akkor töltik be jó körülmények között forradalmár szerepüket, ha teljesítik a párt, az állam, a nép által rájuk bízott feladataikat.“ A művelődés fórumai — a nyári idényben Zsombolyai kezdeményezés Több évtizede már annak, hogy a tulajdonképpeni nyári művelődési idény a tánciskola megnyitásával indul (július elején) és annak ünnepélyes évzárójával ér véget (szeptember elején) Zsombolyán. Dragomir Ciobanu, a művelődési ház igazgatója ennek kettős nevelői szerepet is tulajdonít. Először is: hasznos időtöltés a fiatalok számára, másodszor pedig alkalom arra, hogy szervezett keretek között foglalkozzanak velük. A könyvtár segítségével rövid könyvismertetőkre kerül sor a táncműsor megkezdése előtt, maga a tánctanfolyam pedig nem más, mint elméleti és gyakorlati ismeretek módszeres és rendszeres átadása, egyszóval kultúrtörténet, hagyományápolás, civilizált szórakozásra tanítás A Dumitru Gheran vezette tánciskola (meg kell jegyeznünk, hogy a kultúrház lelkes táncoktatója vezette magyar népi tánccsoport a Megéneklünk, Románia országos fesztivál döntőjébe jutott keret és lehetőség arra is, hogy e vidéken élő különböző nemzetiségek népi táncait is elsajátítsák. A klasszikus és modern táncok mellett román, német, magyar és szerb táncokra is megtanítják a fiatalokat. — Kedden és pénteken tehát — így hirdetik a plakátok — zeneszó hallatszik a kultúrházból. A táncos fiatalok bizonyára hasznosan szórakoznak. Milyen lehetőséget kínál a kultúrház a dolgozók szélesebb rétegeinek? — A tánciskolába iratkozott körülbelül száz-százötven fiatal mellett a tánctanfolyamok napján — a szervezett műsor után ott maradhatnak, zenét hallgatni, szórakozni, táncolni a többi fiatalok is. Július végén és augusztusban színre lépnek önálló előadás keretében a Megéneklünk. Románia fesztivál döntőjébe jutott legjobb együtteseink. Ugyanakkor az Augusztus 23-át megelőző időszakra több előadást kerekasztal-megbeszélést, szimpoziont terveztünk, melyeket a könyvtárban, a vállalatok klubjaiban vagy a kultúrházban fogunk megtartani. Közös tervet készítettünk a KISZ városi bizottságával, a szakszervezetek városi tanácsával, akik természetesen a szervezésben is segíteni fognak Hagyomány Zsombolyán az is, hogy együtteseink hét végén térzenét szolgáltatnak a strandor, és szórakoztató zenét a helyi étterem nyári kertjében. — A temesvári művészeti intézmények jelentkeztek-e előadással, vendégszerepléssel erre az időszakra? — Egyelőre egy német nyelvű előadást szerződtettünk, a temesvári magyar társulat — igaz adóssággal (elsmaradt a beígért Liliomfi előadás) — eleget tett bérleti kötelezettségeinek és csak ősszel fogjuk őket viszontlátni. A Román Opera Esztrád Együttese az egyedüli, amelyet ebben az időszakban vendégül látunk. Természetesen más Temesváron turnézó művészcsoportok is útjukba ejthetik Zsombolyát, de ezt nem tudjuk előre betervezni, rendszerint néhány nap alatt kell döntenünk, hogy fogadjuk-e őket, vagy sem. — A Zsombolyán áthaladó turisták a Stefan Jäger emlékházat és kiállítást keresik Sajnos, a városközpontban — pedig szép hirdetőtábla, utcai újság van ott — semmilyen útbaigazítást nem kap a látogató arra vonatkozólag, hogy hol van, mikor, hány órakor nyit és zár a kiállítás . — Régi gondunk ez nekünk is Ráadásul az idegenvezető szerepét tanárok vállalták, akik nyári idényben, vakációban szabadságra mennek. Az érdeklődőknek annyit mondhatok, hogy a kultúrházban állandó szolgálat van, s kérésre kinyitjuk a tárlatot az érdeklődőknek . Állandó szolgálat, átgondolt, de kevés külső segítségre támaszkodó program, szervezési gondok jelzik, hogy a nyári művelődési idény nem szünidő a kultúrházban. Meggyőződésünk, hogy a helyi értelmiség, a művelődési élet megannyi aktivistájának összefogása tartalmas, hasznos szabadidő-programban részesíti a város dolgozóit, folytonosságot biztosítva az utóbbi időszakban egyre inkább fellendülő zsombolyás szellemi életnek Pongrácz P. Mária Az első nagy szabadtéri előadásra a nyári idény elején került sor a Zsombolyai Művelődési Napok alkalmával. Felvételünk a színpompás népviseleti bemutatót örökítette meg Szabad Szó Kellemesen és hasznosan Örömmel fogadták szerte a megyében — Igazfalván, Szapáryfalván, Lugoson, Békáson, Újszentesen — a bodófalvi általános iskola irodalmi körének előadásait. Tamási Áron: Szegény ördög, Kocsis István: Ankét, Petőfi Sándor: János Vitéz: bodófalvi farsangi szokások szerepeltek az elmúlt esztendőkben csoportunk műsorán. Felejthetetlen élmény volt számunkra egy-egy kiszállás, amelyet múzeumlátogatással, találkozókkal kötöttünk össze. Például Igazfalvára menő meglátogattuk a Traian Vuk emlékkiállítást, a szurdoki gyűjtőtavat. Igen sikeres találkozónk volt rékási társainkkal, aho Szablyár Erzsébet tanítónő rendezésében felejthetetlen előadás láthattunk. Ki ne emlékeznek nagysikerű író-olvasó találkozókra — legutóbb Anavi Ádám és Filöp Lidia volt a vendégünk —, a szavalóestekre, irodalmi kerekasztalokra Gyermeknapon bábelőadással leptük meg a kisiskolásokat, s a nyári idényre előkészítettünk egy mesedarabot és Móricz Zsigmond: Csiribiri című színművét. Szabó János, VIII. osztályos tanuk DÉLI TÁJAKON A temesvári Sajtóklubban megnyílt képkiállítást nemcsak megnézni érdemes, hanem elgondolkodni is azon a hosszú és kitartó úton, amelyen Panait Stanescu-Bellu eljutott a amatőrségtől a művészi meglátás mai érettségéig. Jelzi ezt már maga a pasztelltechnika is, amely eleve az apró részletekről való lemondásra kötelez Ha sokáig a természet volt a fő témája, ezen a kiállításon a városi tájkép dominál. Főleg olasz, francia de angol, német és jugoszláv városok érdekes részletei, építőművészek nevezetességei jelennek meg tablóin, merész nagyvonalúsággal és még merészebb, mináleunk szokatlan kromatikában Forró színek, monumentális formák, az ég s a háttér különös összhangja ragad meg, egy sajátos posztimpreszszionista szellemében Megoldásain — vibráló színfoltok átszőtte egein — a francia poehtillizmus hatása érződik (Le Sacré Coeur, Párizs, San Marco tér, Velence) Máshol vad mélykék, zöld, sárga és rozsdavörösek szokatlan együttese hökkent meg, jó értelemben. Londoni városképét (A Temze és a Torony) az angol tájképfestőktől megszokott borongás árnyalatok helyett olyan tüzes színekben tárja elénk, amelyek inkább Itália forró Napját juttatják eszünkbe. A közvetlen valóság iránti nagyobb hűség vezeti néhány olaszországi skiccén (A firenzei dóm, stb.), ám ezeket is áthatják meglepő színei. Panait Stănescu-Bellu modorának alighanem legkoncentráltabb és letérettebb kifejezője a trieszti kastély éjjeli képe (Nocturna, Miramare). Mindenekelőtt a déli tájak festője ő, s az marad lélekben, ha északra viszi is az útja. Bálint-Izsák László A lepel mögött kiszemeltem magamnak egy ruhát. Szemre tetszetős, zsebre elfogadható, ha a tükör előtt is kiállja a próbát, viszem — gondoltam elindulva ama bizonyos fülke irányába, ahol majd eldől, engem szemelt-e ki a konfekcióipar e termékének a viselésére, vagy pedig másra szabta-varrta. A cél előtt azonban türelemre intett egy másik vevő mondván, hogy várjak, ő is ezt teszi, mert pillanatnyilag négyen tartózkodnak odabenn. Üsse ki, fricskáztam meg a türelmetlenségemet, ennyit igazán megérek önmagamnak. És nem is telt haszontalanul az idő, mert vásárlótársam jóvoltából gyarapíthattam ismereteimet Felvilágosított többek között arról, hogy nem a legszerencsésebben választottam: úgy néz ki ez a gúnya a kezemben, mintha egy hétig áztatóvízben felejtették volna, holott akkor szép egy ruha, hogyha odakapja az ember tekintetét, s el sem ereszti egyhamar. Azért még nincs veszve semmi, kicserélhetem — biztatott, csakhogy éppen libbent a próbafülkét takaró függöny, és ketten távoztak odabentről. Diadalmasan nyomultunk a helyükbe. „Elődeink m összébbszorultak és barátságtalanul pillogtak ránk, dehát minek rágódni ezen?! Másokkal is előfordul, hogy kinéznék őket arról a tenyérnyi helyről amit elfoglalnak, a mindenhez jogot formáló szemesek olykor a levegőt is sajnálják embertársaiktól. Szóval, a fülke lakói uralták a teret meg a falitükröt. Részemről tehették, nem tartottam még a második felvonásnál, sőt az elsőt sem tudtam sikerre vinni. A vétkezés ugyebár feltételez egyet-mást. Például fogast, széket elegendőt, ahová lerámolhatják a vevők a táskájukat, ruhájukat. Csakhogy itt saját találékonyságukra ítélték őket. A bútorzat ugyanis egyetlen szék — az is foglalt — meg egy vaskos szeg a falban, amelyet már szintén felruháztak. Mellette néhány lyuk — a jószándék jele — arra vall, hogy a hiba a falban, illetve a teherviselést megunt és elbitangolt szegben keresendő. . Na de mit tehet a zátonyra futott jámbor vásárló? Sorstársam ez alkalommal is kereken és nyíltan fogalmazott, de elhallgatom hogyan, nem akarom rontani a közízlést. Mindenesetre, nem sokat teketóriázott, ledobta a táskáját a fal tövébe, legszebbnek minősített „választottját“ pedig a foga közé fogta, miközben igyekezett megszabadulni a rajta lévő holmitól Szép sorjában rám aggatta a mellényét, blúzát, szoknyáját, s mire észbekaptam, felöltöztetett, mint egy árvízkárosultat. Hova jutottam tulajdonképpen? Egy szék, egy szeg... Úgy emlékszem, hogy a temesvári 43-as számú, központi fekvésű, elegáns ruhaüzletbe nyitottam be, most mégis valamelyik falusi szövetkezeti boltban lennék? A végére kell járnom! Kilestem a lepel mögül. Tévedés kizárva, igenis minőségi áruval ellátott nagyvárosi üzlet a szóbanforgó, nem eldugott kis vegyeskereskedés Ez utóbbitól, gondolatban azonnal bocsánatot kértem. Mert hisz onnan biztos nem hiányzik a szeg. Talán még adnának is kölcsön egy félmarékkal.. Sípos Erzsébet