Szabad Szó, 1946. október-december (48. évfolyam, 218-293. szám)

1946-10-20 / 235. szám

SARKAD IMRE: ' 0 ardiiBcrosn nyopiában Ahol „gazdagodnak" a szegényparasztok A földbírtokreform Szentmihálypusztán és Kiskomáromban a következő szerkezeti változásokat hozta: Eltűnt az agrárproletariátus. A régi kisbirtokos parasztság is megszabadult a nagybirtok versenyétől. A szerencsésen kialakult birtokviszonyok lehetővé tették azt, hogy mindenki maga gazdálkodhassak. A szerencsésen alakuló termelési viszonyok pedig azt, hogy mindenki maga gazdálkodhassak. A szerencsésen alakuló termelési viszonyok pedig azt, hogy a gazdaságba való berendezkedést is megkezdhessék. Az új gazdasági és társadalmi tagozódás megindította a felszabadulás fejlődési folyamatát. Ez a vidék a nagybirtok mellett középbirtokos parasztoknak volt jellegzetes vidéke. A faluban igen s.közép, 1 tágas, luka elegű ház van — az Ittlikó 50—100—150 holdas bírtokosparasztok házai. Elsősorban ezek azok, akik ellenszenvvel viseltetnek a történtekkel szemben, ők jelentik a falu reakciós erőit. A politika alakulás a gizdzsigi törvényszerűségeknek megfelelően ment végbe. Kiskomáromnban és a pusztán volt eddig hagyatok, a nagybirtok mellett háttérben a középbirtokos parasztság, esek árnyékában a törpebirrcositsparasztság és a nincstelen napszámos vagy cselédnép. Megszűnt az uzsorabérlet A major cselédei évek óta itt dolgoznak már- -A felszabadulás elött halvan család élt át s körül- belül ez a hatvan csaád dolgozott a nagybirtokon már évek óta. Falubeliek csak alkalmi munkát kaphattak a pusztán, mert ott szívesebben dolgozataik az egy bandában szerződtetett summe skknl. Így a falubeli szegénység inkább a nagygazdéknál dolgozott, vagy esteknek a födjét bérelte. A földreformmal ez a helyzet is lényegében megváltozó _ Kisfo.má* romiban olyan nagyszámú volt a fánsi szegénység és annyira nem volt kisbérietekre terület, h'gy a község zsírosparasz!sága" egészen nagy uzsorab* ketre tudta fái földjének egy részét- A kukocát például ötödébe adák ki a fa v,s nincstelenek azonban még ezt is vállalták, ez is jobb volt, mint a ramfeteeresés l zonyte anssgst Ha e nagy gazdák kukoricájukat napszámosokkal kapáltatják, töretik te akkor sokkal többe kerül, mint, így az ötödös kiadás- épen ezért a kukoricát mindig így munkára adtati ki A falu a legényparaszttal meg, ekkor is kifizetek, amikor nem a kifejezetten napszámos, hanem találkozói munkát végeztek- a napi számmal többet kereshetek volna . Emellett nagyon jól,tudták a gazdák hogy az öt fölös kukorcárajobb munkát kapnak, mint, ha számossal dolgoznak, hszen az ötödós munkásnak is érdeke vAh® minél jobban dolgozzék, menné, nagyobb legyen az ötöd. Mi a szegénységnek már van, kukoricát nem vésztettük ki ötödbe. De nemcsak ötödösnek nem megy el, hanem napszámba sem Az a helyzet tehát, hogy mnden-v saját földjét műveli, aki magával, vagy a családjával többet is meg. biz. az kisbérleteket vesz ki hadnövegyektől vagy a kiosztatlan JoU defeat váltotta fel a termelési bizottságtól Munkája tehát azínderüdnek elég van a saját földjén, más földjére senki sem megy dolgozni. Nagygazdák gondjai A 30 holdon felüli nagygazdák is roppant nehéz helyzetbe kerültek. Maguk nem bírják a földjüket megművelni, helybeli napszámost nem kapnak rá, tehát a föld igen sokszor megműveletlen marad. Az elmúlt gazdasági évben a község határának csak 90 százaléka volt megművelve, a meg nem művelt földek tekintélyes réssze nagygazdáké volt. A nagygazdáknak tehát más vidékről kell munkásokat hozatniuk. Ha ez sikerül is — bár a környéken majdnem mindenütt ilyen kegyensúlyozottak a birtokviszonyok — sokkal többe kerül, mint a helyi munkás. Tehát távolról sem megy olyan jól az üzem nekik, mi ment a múltban. A nagybirtok, konkurrenciájától megszabadultak, de ez semmit sem jelent, hiszen egyelőre piaci verseny úgy sics. Elképzelhető az is, hogy a fejlődés sorát majd a nagygazdák alaposan rászorulnak a kisparasztság földmivesszövetkezetére, amelyiknek mégis vantraktora, s akkor majd Itt fordített sdateig áll be; a birtokos parasstság kezd fizetni a kicsiknek. A földmives szövetkezet azonban egyelőre nem olyan életképes, hogy ennek máris lenne látszatja. S mivel a minél többet -termelés egyelőre a heti demokratikus szerveknek is érdeke, a nagygazdák tehát arra is számíthatnak, hogy a földjüket majd csak megművelik, nem a rájuk való tekintettel, hanem azért, mert a többtermelés az egész parasztság érdeke. A kükomáromi és pusztaszentmihályi földosztás jellegzetes példája annak hogy milyen eredmények születnek akkor, ha a fennálló nehézségeknek csak egy részével kell megküzdeni. Az ország más vidékin a földhöz ütött parasztság szegényedik, nyomorog, kiszolgáltatottja a régi gazdáknak, mert nincs igája és így munkával eladósodik nekik. Itt a földhözjutottak el tudtak indulni, s a gazdasági törvényszerűség már az ő javukra irányítja a továbbfejlődésit. A hat hídból november elsejére mért elkészül Gerő Ernő közlekedésügyi miniszter az év elején beteremtete a harcot hat nagy hídért. A harc befejezéshez köetődik November első napjaiban a Szabadság híd, a szolnoki és tokaji Tisza-híd felavatása után most ismét két hidat adnak át a forgalomnak. November 3-án ünnepélyesen megnyitják a déli összekötő vasúti hidat, amely a felszabadulás után a legnagyobb hídépítési munka volt és egy héttel később november 30 én az algyői közös közúti és vasúti tudat- A hatodi híd a csongrádi vasúti és közúti híd munkája szintén nagy erővel folyik. A híd decemberre készül el A Dániába internélt magyar egyetemi hallgatók hazaindultak A budapesti amerikai katonai miszió közlése zerint távirati értesítés érkezet a németországi amerikaikatonai főparancsnokságból, amely szerint a Dániába internált 300 magyar műegyetemi hallgató, aki 1944 decemberében nyugatra távozó, továbbá a budapesti Ludovika Akadémia és a marosvásárhelyi katonai akadéma ugyancsak nyugatra távozott növendékei a dán Vörökereszt autóbuzsain ez év október 10-én útnak indultak hazafelé. Az említettek részére a szövetséges ellenőrző bizottság megadta a beutazási engedélyt A németországi amerikai és brit megszállási övezeteken való átutazáshoz szükséges engedést szintén megadták számukra. Ellátásukról útközben a dán Vöröskereszt gondoskodik. (MTI) újra 65 év az öregsági biztosítottak kortjára Az ipari biztosításban eddig a 60. életévét betöltött biztosított öregségi járadékra volt jogosult. A Magyar Közlöny szombati számában megjelent kormányrendelet értelmében öregségi járadékra az igényjogosultság 1947 július 31.ig a régebbi rendelkezéssel megállapított 65. életév betöltésekor nyílt meg. A biztosított nők igényjogosultságának korhatára továbbra is a 60.ik életév elérése. Akik 65. életévüket már betöltöték és öregségi járadékra jogosultek, csak abban az esetben részesülhetnek szolgáltatásban, ha helyhatósági igazolvánnyal bizonyítják, hogy megélhetésük szempontjából számottevő keresőfoglalkozást nem folytatnak. A török választ a szovjet jegyzékre a szorosok ügrében átadták az ankarai szovjet ügyvivőnek. A válaszjegyzék szöveget október 24-én hozzák nyilvánosságra. Vita a kultúrnapokról Irtai Sarkadi Imre |^Jfíí &&Íí&Uip zajlott le a közelmúltban. Az egyik Érden, a másik Sárosparkon. J.szán...ékú, becsületes próbálkozás vezette azokat, akik ezt a fajta népművelést megindították, s azokat, akik szerepet vállaltak benne. Művészi és irodami napokat rendezni egy-egy vidéki városban és faluban csakugyan jó elgondolás ekkor, mikor művészetünk és irodalmunk nehezen jut el a néphez, és ami eljut, mindem, inkább, mint művészet Ne vegye senki rossznéven, hogy mégsem tudunk lelkesedni az ilyen népművelésért. Az írónak, művésznek elég pontosan körülhatárott feladatai vannak: írni és akolni. Amit ezenkívül csinál, az már csak pót valami. Középosztályunk s értelmiségünk még jobbik fase is elkzényelmesedett a múltban, s eznnek az eredménye volt az, hogy elnaporodtak annak idején az irodalmi matinék, esteik, kultúrelőadás sorozatok, szóval mindezt, ahol egy tie épő ellenében mindenki úgy elhagyhatta a termet, mint aki most igazán művelődött, és je van abban, ha az író sajátole olvassa fel a novelláját, vagy a versé. Mi jó lehet, a személyes varázson kívül, ami persze megint csak illúzió, hiszen a ma írói nem személiségükkel akarnak már hatni, a amia varázst illeti, a legjobb író ra menhetetlenül elmarad a legötödrendűbb demagóg mellett, ha arról van szó, hogy a halgatóságot elbűvölje. Bűvölődjön csak a könyvekből, ott csakugyan az se késit — ha lelkesít — ami az igaz érték. “ Hogyha nem a sját szakmájából „produkálja" magát az író, még rosszabb Irodalmi problémáink vannak. Benne van ez az egész magyar szellemi őri ézeti fejődésben. Egységes irodalomszemlélet, s egysejes hátás vagy célkitűzés legfeljebb kialakulóban lehet, de igazán kialakult még nincs Erről bizony jó volna beszélni. Megállapítani azt, hogy mi felé fordulnak érdeklődésükkel a magyar írók és magyar művészeik, hogy milyen mélyfúrások indultak, a magyar szellem, feltáráséra. De az ilyen önkivonatolás, amit a kultúrnapokon az előadó író végez, sohaserv ez. Sohasem a magyar szellem fejlődésének kérdései, inkább az írói csoportok és az írás kulisszatitkaihoz kapcolódó problémák azok, amiket az előadó — jól ismerve a hallgatók igényét — legszívesebben végigbesne. Mit jelent mindez tulajdonképpen? Azt, hogy a kultúrnat a legjobb szándék és a legjobb akarat mellett is afféle jellegtelen és meddő összejövetelé vélik, ahol az inditék már nem is a művelődés szeretete. Inkább ez ezzel való sznob büszkélkedés a közönség részéről, ennek a megalkuvó kiszolglása az írók részéről — eredményében pedig az, ami a múltban volt: egy olyan kutárkép kialakulása, amelynek középpontjában egy saját, verseit szavaló költő, egy éneklő helyi előkelőség és a vendégeket köszöntő elnök áll 23 c. sítózzák a dolog másik részét. A kutúrnapok a vidék kulturális (ahogy régen mondani divat volt) felemelését, azaz a vidék népének a magyar kultúrközösségbe való bekapcsolását akarná megvalósítani Dehát legyünk tisztéban azzal, hogy mit is jelent a vidék? A mi szemünkben elsősorban milliónyi peraaztot jelent Aztán munkásokat » jelent. Tás általában azokat jelenti, akik nem azért ne tudtak eddig bekapcsolődni éb’-re a magyar kultúrközösségbe, mert 50 vagy 100 Worméternyire la’dak Pesttől, (elvégre nem itt szüleik a magyar művészet), hanem azért, pete a tám da’mí hslyz® ük nemcsak életmódban ás gazdasági nyomort« határozta meg sorsukat, hanem a szellemi érdeklődést vagy érdektelenséget tekintve. Nagyon jól tudjuk, hogy ők a magyar értelmiség java és igazi értékei vidékén élnek, kisvárosokban, köcsögökben, tanyákon. Nan ezek szorulnak arra, hogy a fővárostól egy kultúrnap összezsúfolt másfél órájában kapjanak képet a magyar szellemről, hans yet jobban kialakítottak már magukban, mint a búdrpes idle Hanem éppen arról, leans szó és arról van szó, hogy népművelést ciná justa mégpedig úgy, ahogy a szó legszűkebb értelme, a nép művelését. És póbó íjunk ezúttal nem politikai szóhasználatot sejteni a nép és nem kulturális közhelyet a művelés mögé !hd&h, és S&tasp&ta&m, 4 tuitamas hallgatóságának tzume egésze helyi középosztálybén és polgár volt. Paraszt alig akadt köztük. Már most nekünk ne mondja semmi az, hogy ez a paraszok baja, és hogy ezzel az erővel ők is e.m .hejik volna. Se azt, hogy nem érták rá, mert „a parasztnak verejtékes munkával kell a mindennapién dolgozni, s eléjére min ér rá". Hanem arra feleljen, inkább valaki, hogy mit kaptak volna az érdi vagy pataki kulcsímnapon a paraszt tömegek — ha megjelennek? Mert ez a fontos. A népművelésnek is vannak szabályai, ha nem is kriatályosodtak ezek még ki. De valahogy úgy gondoljuk, hogy előbb azzal kelene ismerkedni, ami van, és mind hat, nem azzal, ami ezek körül problémásodik, tehát a perasztot egészen biztosan érdekli történelmünk hű arca, Petőfi költéezete. Móricz, Tamás vagy a népi írók könyve, ce sera.rtassei.re se érdeldi az, hogy viszolyglik egy magyar író egy vagy több franciához, angolhoz. Értsük meg. ne.n azért, mint hogyha ez nem lehelne érdekes iro.ia.mi kérdés és nem azért mondjuk ezt, mintha általában egyetlen értelemítőnek azt tartanánk, hogy egy előadás mennyire tetszik a nagylétai parass faakágnak, de hát béküljönk meg mégis azzal, hogy népművelésről van szó. Ha nem akarjuk, hogy a nép a selejtes kispolgári kultúrát vegye át, akkor se ezzel, ne ennek a tartozékaival ne akarjuk és ne is próbáljuk érdeklődésre előcsalogatni. Mi nem azt mondjuk, hogy azok az írek és művészek, akik a legjobb szándékkal eltelve utaztak Érdre és Sárospatakra, kispolgári kulúrát szállítottak, sőt meg vagyunk győződve arról, hogy a maga nemében bizonyára sok értékes mű került a hallgatók elé. Dehát a körülmények, az egésznek a fejealálása volt reménytéenül kispolgári kultúrnépet csinálni úgy, hogy egy-két óra leforgása alatt áhítatos halgatóság e ott megjelenjen az író — s tulajdonképen ez a megjelenés a legfontosabb. S mindez, amit az elején már mondtunk, az, ha valaki erre elmegy, a reklám diadala. És mit gazdagodik ezzel? A reklám csak megfogja az embert, okosabb senki sem lesz még attól, hogy az író személyesen lép a pódiumra, vagy akár sorba lekezel a hallgatósággal Erre azt lehet mondani, hogy rendben van, de ne csak azt, mondjuk, no,gy mi nem jó, hanem azt is, hogy mi hát a jó? Én ebben van is vakmi igazság. Éppen ezért vetettük fel a kérdést. Nem akarjuk ezzel a cikkel lezárni, hanem azt szeretnénk, ha minél többen szólnának hozzá, akár új ötletekkel, akár ellenvéleménnyel. Nem tekinjük ezt sem személyes ügynek, sem kisebb csoportok ügyének. Ha valaki ilyen értelemben védekezne, vagy támadna, azt előre megmondjuk, nem vesszük figyelembe. De fgyelembe veszünk minden elfoguatlan hozzáférás, s a közönség elé kívánkozó mondanivalóknak, lapunkban helyt ia adunk. ‘Nem azért, hogy most igényszerűen csak a vita kedvéért elvitatkoztassunk a népművelésről, hanem azért, hogy legalább ebben a forrtban próbáljunk minél több emberben izgalmat, vagy felelősségtudatot kelteni, elvégre a magyar fejlődés egyik legfontosabb kérdést . A FÓRU új szirtiében megjelent egy fiatal jugoszláv költő, Ivan Coran Kovács-cs Tömegsír című verse. Kovacsics huszonhárom éves volt, harcos partizán, és az tisztásak gyilkolták meg kegyetlen, állati módon. Ez a hosszú, megrázó költemény, melyet Csuka Zoltán fordított magyarra, éppen a partizánok megkínzatásáról szól, oly hiteles realizmussal s egyben látomásos kísértetiességgel, hogy páratlanul áll a korszak irodalmában. ,Így hihetetlenül hazaérett tehetséges és egy hihetetlenül barbár — emberileg éretlen — kor találkozásából s egymásra hatásából született ez a borzalom-tposz", írja bevezetőjében Ilyés Gyula. S különösen fokozza a költemény hihetetlen borzalmasságát a hangnak majdnem egykedvű tárgyilagossága, a strófák különös zártsága, ami már-már elviselhetetlenné növeli a feszültséget. Egyébként a Fórum új számában néhány érdekes cikk és tanulmány jelent meg. A szövetkezeti mozgalommal Sarkadi Imre és Erdei Ferenc foglalkozik. Sarkadi a földművesszövetkeztek működésével kapcsolatban megállapítja, hogy a szövetkezeti gazdálkodás csak ot lehetséges, ahol fejlettebb gazdasági formák uralkodnak.. Ezeknek hiánya magyarázza meg a mi földművesszövetkezeteink ki nem elégítő tevékenységét is- Erdei részben Sarkadi megállapításainak ellentmondva, arra a meggyőződésre jut, hogy a kellő szervezés és irányítás esetén a magyar szövetkezeti mozgalom útja nem kilátástalan. Lukács György a Válasz első számával, helyesebben a Válaszban megjelent Bibó~eikkel foglalkozik. Mint ismeretes, Bibó István komoly, nagy tanulmányban vázolta a magyar békeszerződés belső és külső problémáit. La*kde* elismeri Bibó tanulmányának pozitív értékeit, de úgy látja, hogy Bibó engedményeket tesz egyes hangulati megnyilatkozásoknak. Az az érzésünk azonban* hogy Lukács Györgynél is — saját szavaival szólva — a hang átcsap tartalommá, különben többek között— nem írtaton* le ezt a mondatot: Bibó „akarata ellenére támogatásban részesítik a békekötés körül fellendülő reakciós soviniszta herratgógiát.'' Kissé csodálkozva olvastuk Balázs Bélának Bartók népiességéről írt cikkét. Balázs némileg érthetetlen aggályoskodással óva int mindenkit, hogy Bartók Béla zanéjében , életművében nacionalista és soviniszta elemeket keressen. Itt nyitott kapukat dönget, mert éppen Bartók körül ilyen törekvések sohasem voltak. Bartók a magyar zene nyelvén a legmélyebb emberséget fejezte ki. Amikor jó tíz évvel azelőtt a pesti Vigadóban először felcsendültek a Cantata Profana, tiszta dallamai, ruk, ekkori fiatalok, többet hallottunk ki belőle, mint Balázs Béla, nemcsak a „Duna-medence politikai gondolatát", hanem csodálatos erejű tiltakozást a fasizmus, a minden emberi szabadságot megfojtó zsarnokság ellen. Darvas József folytatja „Perújítás’’ című cikksorozatát a népi irodalomról. Tanulmányának ez a része a falukutató mozgalom keletkezését és történelmi jelentőségét világítja meg. Tóth Aladár szép cikkben búcsúzik el Basaidzs Máriától, aki „művészi vándorúttain Operaházi vkk férges palotáját először kötötte össze a szegények hitt kunyhójával’’. Horváth Márton „Válság vagy egyetértés?” címen a magyar koalíció válságával foglalkozik. Ez a cikk, amelyhez a szerkesztőség hozzászólásokat kér, nem egészen ülik a folyóirat kereteibe. Nagyon is hozzátepad a napi politikához, holott a Fórumnak elsősorban elveket kellene tisztáznia. Az új szám egyébként gazdagabb és érdekesebb az előzőnél s fia egyes cikkírók vita közben ritkábban használnák a „reakciósé” és „soviniszta" megjelöléseket, megállapításaik vagy kifogásaik hitelesebbnek és meggyőzőbbnek hatnának. ft. I Megállapító: a bányászok nyugbőrbiztosíását fedező felárat A kormány megalapította a bányanyagbérbiztosiás fedezésre szolgáló feányanyag-bérfelár nagyságát A felárat a termett és eladott* vakmiat a termelőtől nem üzemi célokra felhaszált hazai bányater*mékük után kell fizetniök. A bányaválalatoknak, mégpedig az előadás napját követő hét szerdájáig. A felár méternázsánkint nyersolaj után 44 fillér, kakszbriket után 62, vasérc utén 17, só,én után 37, bauxitc után 24, mangánérc után 52, karbyd utén 5, só, arany, ólom után 5 fillér. / millió forint hitel szérum termelésre Magyar állattenyésztési problémák előterében áll az oltóanyag ellátáskérdés. Ahhoz, hogy állatállományunkat a régi színvonalra emelhessük, oltóanyagtermelő,süinket nagymértékében kell fokozni.Bárányos Károly közellátásügyi miniszter felismerve az oltóanyag termelés rendkívüli fontosságát, október hóra 1 millió forint hitelt adott a szérum gyártására. Remélhető, hogy a nyújtott hitel nyomán fokozottabb mértékben meginduló szérum gyártás következtében az országos oltóanyag, hiány megszűnik. Hibaigazítás A Reggeli Szabad Szó szombati számában a Baloldali Blokk körében «ftrs'nek ' közlésébe sajtóhiba csúszott. A kérdéses pont helyesen a következőképpen hangzik: „A miHomuzaora letörtére a nagy malmoi államosítását, a sdanalmok községi ellenőrzését''. Az amerikai flsrvészség Alfred Krupp és Fritz Thyssen német nagyiparosok ellen nem todít eltá. (Mi