Szabad Szó, 1948. július-szeptember (50. évfolyam, 148-225. szám)

1948-08-25 / 194. szám

LASSÚNK TÉSZTÁN • Krupp ismét „dolgozik" Nemrégiben mentették fel Nürnbergben a második vi­lágháború egyik legnagyobb főbűnösét, a hírhedt fegyver­­gyárost, Alfred von Krup­­pot. Ebben nincs semmi meg­­­­lepő, már rég­­megszoktuk, hogy az amerikaiak rehabili­tálják a nagynácikat Kruppot rehabilitálták, ugyan­akkor azonban vagyonát ame­rikai gondnokság alá vették. Hirtelen azt hinnék,­ hogy Krupp valami, formában mé­giscsak megbűnhődik, de ha jobban megnézzük, mi rejlik e szürke hír mögött,­­látjuk, hogy egy újabb üzleti manő­verről van szó. Ez az amerikai „gondnok­ság“ ugyanis egyszerűen vé­­­delmet jelent Krupp számára és az együttműködés felaján­lását. Nem kobozták el a va­gyonát, csak éppen szelíden meginvitálták, hogy’ Vagyona megóvása — és természetesen fejlesztése — érdekében bo­csássa „szakértelmét“ az ame­rikaik rendelkezésére. Hogy ez így van, az abból is kiderül, hogy az eseményt a németországi amerikai fő­­parancsnok, Clay tábornok, a háborús politika egyik mes­tere jelentette be. Az Élelmiszer- Hagyvásárterep árai augusztus 24-én Burgonya: Gülbaba 0.52—0.54, Ella 0.42—0.44, vörösk­áposzta 0.50—9.70, vö­röshagyma 0.54, fokhagyma 2.60—3.39, fejeskáposzta 0.39—0.35, kelkáposzta 0.39 —0.35, zöldborsó 1.49—1.89, karalábé 0.30—0.40, karfiol (tisztított) 2.60—3.00, karfiol (leveles) 1.20—1.60, sóska 0.60, paraj 0.60—0.80, sárgarépa (esoménkint) 0.20—0.35, petrezselyem 0.20—0.35, uborka 0.25—0.S0, tök (főző) 0.14—0.18, zöld tengeri 0.16—0.20, zöldpaprika (apró, he­gyes) 0.70—0.80, zöldpaprika (tölteni való) 0.80—0.90, kecskeszarvú paprika 0.70—0.30, paradicsom (közönséges) 0.30— 0.40, paradicsomaina 0.40—0.50, szilva­­paradicsom 0.50, paradicsompaprika (zöld) 1.35, paradicsompaprika (piros) 1.89, Juliska-bab 0.50—0.90, lejtőbab 1.40 —1.50, alma 0.73—2.40, körte 0.75—2.30, szilva (magustváló, kék) 0.00—0.90, szilva (olasz, kék) 1.60—1.99, kajszi barack 2.00— 2.60, őszi barack 1­ 20—6.20, szőlő 1.40—3.20 sárgadinnye 0.50—0.70, görög­dinnye 0.30—0.60, erdei szeder (fekete) 2.00— 2.50, gomba (tömött, csiperke) 6.00 —12.09, citrom (drb-kint) 1.20—1.09, mák (kg-kint) 7.00. Fogyasztói árak a csarnokban és piacokon.­ Marhahús 8.40, borjúhús 10, sertéshús 16—19.60, sertészsír 19.70—20, zsírszalonna 19. Tihany, augusztus hó. Vannak még néhányan Tihany­ban, akik úgyszólván nap-nap után szemmel láthatóan zsírosod­nak. Minden út hozzájuk vezet, a nyaralók pénze az ő­­ zsebükbe vá­ndorol, de hozzájuk viszik el­adni a tejet, vajat, tojást, csirkét, de nekik adják el a földet, szőlőt és a házat, termelő verejtéküket a falu kisparasztjai. A Szunyogh-féle kocsma cég­táblái faluszerte farkasszemet néz­nek, Horváth Pál cégtábláival. Ahogy belépünk a söntésbe, a kocsmáros éppen a „szent“ Újság­árus asszonnyal vitatkozik. Szu­nyogh úr ugyanis állandó vevője­­ a 7. „Új Ember“-nek, mégsem akarja ebben a nagy hőségben egy­­ hosszúlépéssel honorálni az ájta­­tos rikkancs fáradozását.­ A néni ezután hozzám fordul a jó Isten nevében és hamar el­sorolja keserveit. — Tetszik tudni, sok mind­enféle ember jár nálunk mostanában. Van olyan is, ak­i örül az újságnak, mert so­kat eladok — ott szoktam árulni a templom előtt —, de sokrésze meg rám kiabál. Ilyenek máma az em­berek, tetszik látni, ilyenek ... ma már Korosecz szent és sérthe­tetlen magántulajdona. De kéznél vannak a falu ön­kéntes bankárai is, ha története­sen a tucatnyi örökös nem tud megegyezni valamelyik darab föl­dön. Hogy egyiküké se legyen, ilyenkor inkább eladják potom áron valamelyik falusi kapitalis­tának. „Szeni szövetség" a kisparasztok ellen SCO százalékos haszon A Korosecz-féle tejivóban nem egészen két deci tejet tesznek elém. Ára: 1,50. Gyors számvetés: a nyers haszon 500 százalékos. A tejet a szomszédos kisparasztok hozzák, természetesen a leg­nagyobb idényben is helyi vi­szonylatban olcsón, mert Korosecz úr csak így veszi át holt idényben. És „a biztos vevőt nem szabad el­szalasztani“. Amikor éjszakai szállást kere­sek, egy takaros villa felé igazí­tanak. A villa történetét is meg­tudom hamarosan. Egy néni me­séli el a falu szélén libalegeltetés közben. A dolog úgy történt, hogy az egyik vincellér fia, még a régi időkben gyakran bejárt a papok­hoz és olyan hűséggel cselédkedett Isten szolgáinál, hogy még az apját is beárulta ré­szegeskedése miatt. A papoknak megtetszett a hűséges gyerek és megbízták azzal, hogy a látogatóknak mutogassa meg az apátság nevezetességeit. A „hűsé­ges“ fiú lelkiismeretesen mutoga­tott, magyarázott és minden nap „hűségesen“ elszámolt a jegyekért járó pénzzel is. A papok csak ak­kor kezdtek gyanakodni hűségé­ben, amikor egy jó évtized múlva az emberré cseperedett legény villát kezdett építeni — és akkor aztán elcsapták az idegenvezetőt. A villa, közben felépült, szépen be is rendezték és négy különbejá­­ratú szoba várja ma is, „hűsége­sen“ a nyári vendégeket. — Mert tetszik tudni — gondol­kozik el az öreg libapásztor — nem is lehetett itt másképpen bol­dogulni. Az én apám negyvenöt évet szolgált az apátságnál, az uram meg huszonhetet, mégse tud­tunk mink semmit se szerezni. Iszony nehéz. A Horváthok, Szunyoghok, Koroseczek és a töb­biek árnyékában.­­ Nagygazda tulajdonképpen nincs is a faluban. Legtöbb földje ti­zennégy hold —­a bírónak­­van. Természetesen tihanyi viszonylat­ban ez a tizennégy hold tekinté­lyes birtoknak számít, hiszen na­gyon kevés a művelhető terület. De a viszonylag nagyobb gazdák a falu életében itt is arra a sze­repre éreznek hivatást, mint a tiszántúli falvak 100—200 holdas kulákjai és tevékenységükkel, magatartásukkal megfelelően egé­szítik ki a falubeli zsírosodó kis­­kapitalisták sorait. Két front áll szemben egymással Tihanyban is, de ebből a kettőből eleinte csak az egyiket látni: a falusi kapitalisták, kulikká zsírosodott középparasztok — és a plébános úr köré csopor­tosult vénasszonyok „szent szö­vetségét“. A tihanyiak életében nem hozott valami nagy változást a felszaba­dulás. Ma is a régi utat járják, ha néha egy kis kerülővel is, mert a demokrácia tényeivel, valóságával nem ütköznek össze, hanem oko­san kikerülik, így tudnak ők ma is, szinte észrevétlenül igazodni, alkalmazkodni az új helyzethez és közben járják a régi utat, a fél­­feudalista, fél-kapitalista fejlődés útját. A front átvonulását hamar ki­heverték a tihanyiak. A beharan­gozott rémhírek nem bizonyultak igaznak, pedig már maguk is el­hitték, annyit riogatták vele egy­mást. Mindezek ellenére a temp­lomokat nem zárták be, a papokat és a nadrágosokat nem akasztot­ták fel, sőt, a falu gazdagjai él­hették tovább nyugodalmas, béke­beli életüket. Kötél Gyula esete a Sejtmóssa! Mert nézzük csak meg köze­lebbről, hogy is áll ma a tihanyi helyzet? Kik vásároltak szőlőt, földet a felszabadulás óta? Hor­váth Pál és Korosecz, a tejivós­­ök sem szaladtak utána, szinte már­ az is jótétemény­nek Számított, hogy potom áron megvették a megszorult parasztoktól. (A másik kocsmaros, Szunyogh, néni vásárol földet, pagpdlják, ő másképpen kamatoztatja a pén­zét.) Íme, egy jellemző eset: Kötél Gyula felesége megbetegedett.­ Kórházba kellett szállítani, s a kórházi költségek fedezésére köl­csönt vett fel a tejivós Korosecz­­től. A kölcsönt nem tudta idejében visszafizetni és kis darab földje Debrecenbe érkezett hadifoglyok névsora Dávid Károly Fehérgyarmat, Ba­­rgyi János Füzérradvány, Gazdag Jó­­zsef Balatonlele, Gemella István Pi­lisvörös, Gőg László Pitvaros, Gőgös Károly Marcali, Gyercs­ó György Al­­győ, Gerócs Antal Nagykanizsa, Ger­­mai­n Gusztáv Győr, Horváth János Nyíregyháza, Hegedűs Gyula­ Kis­­görbe, Karasz Mihály Vencsellő, Raf­­fai Sándor­­Alsógöd, Reiter Pál Ha­jó?, Siba István Perkáta, Schuller József Piliscsaba, Sashalmi Lajos Ujkér, Sánta József Kisbárkány, Sándor Mihály Tiszadob, Schreiber Ferenc Kerekegyháza, Schőber Má­tyás Nádastelep, Somodi Mihály Ke­rekegyháza, Sánta Imre Kánya, Tóth Sándor Téglás, Vásány Bálint Deb­recen, Zombori Mihály Sövényházi, Ballér István Marcali, Balambér Ig­nác Tardos, Bomomi Zoltán Makó, Bozásk Kálmán Göböljárás, Kutasd György Békéssámson, Kövér Ferenc Kemecse, László János Döbrököz, Lantos Antal Szeged, Lendvai Már­ton Szőreg, Laáb Antal­­Esztergom, Laurenczi János Szarvas, Lovas Ben­jamin Okány, Lippai István Új­­fehértó, Lukács Gyula Kisújszállás, Leczki Ferenc Makó, Lelkes Pál Szarvas, Laj­tor Ferenc Balmazújvá­ros, Laczkó Károly Pécsvárad, Levi­­dovszky Tihamér Tatárszentgyörgy, Légrádi Lajos Öcsöd, Liszkai László Békés, Lengyel Aladár Markótabö­­döny, Lőrincz Gyula Monor, Lajtai János Kiskőrös, Molnár Kálmán Debrecen, Molorze László Szolnok, Mayer István Magyaróvár, Major János Csongrád, Makula Jó­zsef Kerekegyháza, Magyar János Fegyvernek, Molnár József Rajk­a, Márk István Mezőtúr, Adura Mihály Horvátkimle, Nagy Béla Kasea, Nagy Bálint Nagyecsed, Nagy Gáspár Szentlászló, Nagy Géza Pitvaros, Nagy István Apagy, Nagy Dezső Medgyesbodrány, Nagy János Hajdu­sámson, Nagy Károly­ Piricse, Novák György Murakeresztúr, Nokk István Ujfalva, Nyitrai József Mezőkövesd, Oláh Gábor Hajdúböszörmény, Oláh Mihály Hajdúböszörmény, Orosz Já­nos Érdpatak­, Ottlik György Kiskun­­dorozsma, dr. Paksi Gábor főhad­nagy Dunapataj, Papp István Török­­szentmiklós, Papp Miklós Nyírtét, Pataki András Értékvadikert, Paulik Pál Békéscsaba, Pacsér József Szed­nek, Pákovics Tibor Tárnok, Pinczel György Mezőtúr, Pálinkás Béla Szendrő, Péter Imre Hajdúszoboszló, Pluhár Károly Sóskút, Csurdi János Kunhegyes, Csúzli András Baja, En­csi András Abaújkér, Erős Sándor Esztergom, Eőri József Szabadhidvég, Hartmann Mihály Salgótarján, Menkó János Mezőtúr, Mezei Gá­bor Dukos, Méri Imre Törökbálint, Mudri János Rakamaz, Nagy János Kecskemét, Nagy Károly Vereb, Nagy Lajos Szeghalom, Nádasi And­rás Nyíregyháza, Német Ernő­­Abda, Német Miklós Kisabda, Nemhoffer Ernő Bor­odnádasd, Német Miklós Pitvaros, Rabi Lajos Kiskunhalas, Nikházi László Gagybátor, Radics Ferenc Hódmezővásárhely, Raffael Miklós Jászfényszaru, Rajczi Mihály Sásd, Rajna Lajos Alsóberecki, Rajos András Kondoros, Révész József Kis­­várda, Ribárszki János Váchartyán,­­Rigó Szántai János Jászberény, Rőt István Tiszacsegéj, Ruszin Vince Forró, Szabó Antal Nyirbogdány, Szabó Antal Tataháza, Sz­ékely Sán­dor Szentes, Szikaliny Tivadar Ra­­kamaz, Szijjártó István Vágfszkasd, Szikora Pál Mezőberény, Szilágyi Ferenc Gyulavári, Szilágyi Sándor Karcag, Mucsi László Békés, Szabó Gyula Mecsér, Szabó István Tápió-­­ szentmárto:1., Szabó István Nagyka-­­marás, Szabó János Kiskunfélegy- i háza, Szabó János Tápiószel­e, Szabó­­ János Tengőd, Szaksa Dezső Kisvejke, Szallai Ist­ván Nógrádsáp, Szarka Ferenc Ti­­szacseg­e, Semuta Ferenc Nagyszénás, Szőnyi István Bánhida, Szőke Lajos Igár, Szmolka József Pécs, Sátán Pé­ter Kétegyháza, Szűcs János Kecs­kemét, Szűcs László Győr, Csak szerényen Mégus­ Olimpiász Mágus-olimpiász lesz Svájc­ban. Tizennyolc ország három­száz „varázslója“ gyülekezik Lausanneban s négy napon át bemutatják ördöngős tudomé­­nyaikat. Hír szerint a rendőr­ség erősen nyugtalankodik, noha a mágusok kijelentették, hogy „természetfeletti­ hatal­mukat nem használják fel a polgári életben. Eljutottunk hát ide is- Nyu­gat egyes országai fölé lass­an­­kint ráereszkedik a középkor köde. de a középkor mágusai szerényebbek és szemérmeseb­bek voltak. Csak titokban gyülekeztek, viharos éjszaká­­kon, dülőutak kereszteződésé­nél, eldugott völgyben is csuk­lyát hordtak, mert tulajdon­képpen szégyenkeztek az egész ügy miatt. A modern nyugati mágusok azonban —■ állapítjuk meg szerényen — fényes nap­pal, nagy világvárosokban jön­nek össze, nagyobb sikerük van, mint az íróknak, művé­szeknek, sajtónyilatkozatokat tesznek közzé s így tárják a világ elé, mennyire elborulhat az ember, s micsoda birgyu­­sigtca süllyedhet a­z emberiség egykori nagy büszkesége, a nyugati szellem. ORSZÁG 05 VASÁROS Szeptember 5., vasárnap: Szikszó (Abaúj­ T.) oák., Tiszatarján (Borsod) oá.Szeptember 6., hétfő: Akasztó vá., Balassagyarmat pé., Balatonréka oák., Bánréve (Gömör és K.) oák., Bugyi (Pest)­­ oák., Dédes (Borsod) oák., Dunapentele (Fejér) oák., Du­­naszekcső (Baranya) oák., Em­őd (Borsod) há., Enying (Veszprém) oák., Fegyvernek (Jász-N.-Sz.) oák., Füzes­abony (Heves) oák., Görgeteg (So­mogy) oák., Hercegszántó (Bács-B.) oák., Iregszemcse (Tolna) oák., Jász­apáti oák., Kismarja (Bihar) oák., Kőszeg oák., Kutas (Somogy) oák., Lovasberény (Fejér) oák., Mezőtúr (Jász-N.-Sz.) oák., Miske (Pest)­ oá., Nyíregyháza oák., Pécs oák., Sárvár (Vas) oék., Sopron o. lóv., Szepetk (Zala) oá.,­­Szikszó (Abaúj-T.) oák., Szirák (Nógrád) oá., Szolnok oák., Tiszatarján (Borsod) oák., Tompa (Bács-B.) oák., Tüskevár (Veszprém) oák., Zalaapáti oák. Szeptember 7., kedd: Balassagyar­mat ok., Cegléd oék., Diósjenő (Nóg­rád) oák., Hortobágyi puszta (Debra,­can) oá., Hőgyész (Tolna) oák. és há. kizárólag bonyhádi tájfajta szm. fél h.-sal, Magyarmecske (Baranya) oá., Megyarzó (Zemplén) oák., Nagy­fügéd (Heves) cák., Nagykanizsa cák., Né­­metboly (Baranya) cák., Szirák (Nó­­grád) ok., Szombathely cák. . Szeptember 8., szerda: Balatonfü­­red (Zala) oák., Heves há., Kaba (Hajdú) cák., Máriagyüd (Baranya) búcsúval kapcsolatos Ok., Nyirmada (Szabolcs) cák., Szombathely cák., Tiszakarád (Zemplén) cék.,­­Sziget­vár (Somogy) p. jellegű bk. Szeptember 9., csütörtök: Devecser (Veszprém) há., Diósgyőr (Borod) hák. kisáll. felh.-ával, Etyek (Fejér) cák., Felsőseg­ed (Somogy) cák., Gyulakeszi (Zala) cák., Jánk (Szat­mári cák., Mezőkövesd (Borsod) há., Nagycsákány (Vas) oák., Nagyszékely (Tolna) oák., Nyírbátor (Szabolcs) oák., Orosháza (Békés) oá., Oskü (Veszprém) oák., Szöllősgyörök (So­mogy) oák., Und (Sopron) oák., Vá­­sárosmiske (Vas) oák. Szeptember 10., péntek: Diósviszló (Baranya) oák., Inke (Somogy) oák., Kálmán­csa (Somogy) oák., Orosháza (Békés) ok. Szeptember 11., Szombat: Apátfalva (Csanád-A.-T.) oák., Árvás (Sopron) oák., Cibakháza (Jász-N.-Sz.) oák., Homokszentgyörgy (Somogy) oák, Kirikundorozsma (Csongrád) oák., Szabadszállás (Pest) oák. Hét kisparaszt ez élen . Csongrádon a beszolgáltatási versenyben Ötvös László, Cseh Kálmán, Vikor András, Rálcz Pál, Eke János, Ádám Kálmán és özv. Domokos Györgyné tíz holdon aluli kisparasztok állnak az élen 300—150%-os teljesítményekkel, kel­ Meddig kell elvégezni a hitelező tarlóhántást A tarlóhántás irtja a gyomokat­­— a rendkívül kedvező talajálla- és a tarlóba petézett káros róva-­ potot nem használják ki. A vármegyei­ gazdasági felügye­lőségek jelentései szerint az egyes vármegyékben a következőképpen állt augusztus közepén a tarlóhárí­­tás: Bács-Bodrog megye 30 százalék, Jász-Nagykun-Szolnok 10 száza­lék, Pest megye 40 százalék, Békés 15 százalék, Abaúj-Tolna 24 száza­lék, Heves 24, Borsod 20, Baranya 20, Győr-Moson 65, Tolna 25, Vas megye 70 százalék. Az adatok azt mutatják, hogy éppen a Tiszántúlon és északon maradtak el a tarlóhántási munká­val, ahol pedig a szárazság folytán leginkább szükség volna arra, hogy meggátolják a talaj tel­jes kiszáradását. Úgy látszik, sokan nincsenek még tisztában a tarlóhántás nagy jelen­tőségével. Az idei hétmázsás ter­mésátlag, szemben a háború előtti nyolcmázsás átlaggal, nem utolsó sorban annak a következménye, hogy tavaly sem végezték el a tarlóhántást s így kiszáradt a talaj és elszaporodtak a gyomok. Ha foltozni akarjuk termésátla­gunkat és biztosítani akarjuk jövő­évi jó termésünket, a tarlóhántást az egész országban idejében és pon­tosan el kell végezni. — Hatvannégy tantermet hozott rendbe a csongrádi szülők munka­­közössége a „Dolgozók az isko­­láért“ mozgalom során. rókát. A kipergett gyommagvak a tarlóhántás után ikikelnek s így az őszi szántás a kisarjadt gyo­mok kiirtásával könnyen megtisz­títhatja a talajt De abból a szem­pontból is nagy jelentősége van a tarlóhántásnak, hogy laza porré­teggel borítja a földet s ez a laza réteg megóvja, a talajt a kiszára­dástól.­­ A tarlóhántást legjobban tár­csával végezhetjük el­ A tárcsa 3—6 centiméter mélyen porha­nyója meg a talajt. Ahol nincs tárcsa, vagy egyéb szempontból szükséges az eke használata, ott 6—10 centiméter mélységű tarló­­buktatással lazítjuk meg a felső talajréteget­ Az így felszántott tarlót nem szabad nyers barázdák­ban hagyni, mert így gyorsan fel­­szárad és a kipergett gyom- és gabonamagvak sem­ kelnek ki. Ép­pen ezért fogasolással, a szikes talajokon pedig gyűrűs hengere­­zéssel érhetünk el megfelelő ered­ményt-A tarlóhántást a földmívelés­­ügyi miniszter rendeletben tette kötelezővé- A rendelet előírja, hogy a gazdák legkésőbb szeptember 1-ig, az egyes lófogattal rendelkezők szeptember 5-ig kötelesek el­végezni a tarlóhántást .A kedvező időjárás lehetővé te­szi, hogy sok helyen egyszerű fo­gasolással is el lehet végezni az előmunkálatokat s ennek ellenére­­ az ország egyes vidékein — kü­­l­lönösen a Tiszántúlon és északon

Next