Szabadság, 1907. október-december (3. évfolyam, 226-299. szám)
1907-10-01 / 226. szám
Marosvásárhely, 1907. október 1. ___ 111. évfolyam. 226. szám._ A VÁROS-TORDA VÁRMEGYEI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as PÁRT ÉS A SZÉKELY TÁRSASÁGOK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA. 1 9 0 8 9 Megjelenik minden hétköznap délután 5 órakor. Egész Évre Fél éVTI . Előfizetési ár. . le korona Negyed évre . .4 korona . . 8 korona Egy hóra . . . 1.40 fillér Egyes számára 4 fillér. Politikai főmunkatárs : Urmánczy Nándor dr. orsz. képviselő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-UTCZA 19. SZÁK. Telefon: 230. Román miniszterek Besztercén. Irta: Balázs József. 1908. Beszterce, szeptember 29. A Budapesti Hírlap szeptember hó 24-iki számában fenti cím alatt szenzációs vezércikket és tudósítást közölt, állítólag közvetlen és közhitelességű forrásból arról, hogy Sturdza román miniszterelnök és Bratianu román belügyminiszter, az oláhság „Astra“ című kulturegyesületének Besztercén, e hó 21 -én tartott közgyűlésében részt vettek volna. A jelzett vezércikk szerint Sturdza, Zoga álnévre kiállított hamis útlevéllel,s Bratianus saját neve alatt, de állását elhallgatva, jöttek el az oláhság jelzett gyűlésére. Azon alakban és tények szerint, a nevezett idegen államférfiaknak történt megjelenése és szereplése Besztercén, amint a B. H.-ban előadatott, kétségtelen dolog, hogy nem olyan esemény, mely fölött csak úgy egyszerűen napirendre lehetne térni. És így érthető a vezércikknek felháborodásról tanúskodó tüzes hangja, melyben cikkíró erélyes elégtételt követel, diplomáciai beavatkozást kér, esetleg kilátásba helyezi az osztrák-magyar haderőnek szembeállítását Romániával, mint amelynek vezető államférfiai titokzatos konspirációkat főznek a magyar állam oláh polgáraival. Midőn a cikket olvastam, magam is megdöbbentem az abban foglaltak rendkívülisége felett. Annyival inkább, mert holmi román miniszterjárásról városunkban a kulturegyesületi gyűlés alkalmával magam is hallottam, de akkor hiteles részleteket nem sikerült megtudnom. A B. H. értesülése szerint azonban a dolog oly komoly alakban letteltüntetve, hogy hazafias kötelességemnek tartottam az ügy mibenállásáról hiteles iformációt szerezni. Ezen teljesen illetékes és így határozottan hiteles forrásból merített információm szerint a tényállás a következő: Folyó évi szeptember hó 17-én automobilon Szászrégen, Teke felől jövet egy ismeretlen férfi és nő érkezett városunkba s a Sahling-féle szállóban állapodott meg. A vendéglőben azonban nem szállott meg, hanem magánlakás után tudakozódott s ily után a sétatéren levő Kelp-féle emeletes villában bérelt lakást, melyért 24 órára 30 koronát fizetett. Az előkelő ismeretlen idegen Bratianu, román belügyminiszter volt és vele neje. A rendőrség figyelme felébredt az előkelő idegen iránt s a rendes bejelentésnél Bratianut, mint mérnököt vették tudomásul, ki magánszállásán is így szerepelt. Tény az is, hogy nevezett miniszter másnap érintkezett az itteni vezető oláh politikusok közül többekkel, kiknek neveit ezúttal elhallgatom. Aztán a vidékre is kiment egyes oláh községekben szétnézni. Sturdza román miniszterelnök azonban nem volt itt, a kulturgyűlésen tehát nem vehetett részt, melyen Bratianu sem jelent meg, amennyiben már 18-án végezve ,,tanulmány“-útját, vissza automobilozott azon az útón, amelyen jött. A világos tény tehát az, hogy Bratianu román belügyminiszter Besztercén és vidékén járt és pedig „mérnök“ minőségben, tehát hivatalos állását a rendőrségek előtt is elhallgatva és oláh vezető politikusokkal is érintkezett. Kérdés, mi keresni valója volt a román belügyminiszternek, épen az oláh közművelődési egylet közgyűlése előtt, minő megbeszélni valója volt az itteni oláh vezető politikusokkal, és mit keresett a szomszédos oláh községekben ? Hiszen alapjában minden ember ismeretvágyó, idegen, külállamnak természeti szépségeinek élvezetére kiváncsi, még a népélet minőségének megfigyelésére is vágyik, sőt az is természetes, ha egyik-másik benszülöttel szóba áll, eszmét cserél. De hát aki ilyen célzattal utazik, teszi ezt nyíltan saját nevének és állásának igazolása mellett. De mi szükség volt arra, hogy Bratianu román belügyminiszter magát mérnöknek adja ki, miért jött épen az oláh kultúrgyűlés előtt, miért automobilon és nem vonaton, miért nem érintkezett a szász vagy magyar irányadó körökkel, miért kellett csak oláhokkal érintkezni s ezek között is vezető emberekkel, miért keresett fel csak oláh községeket, miért mellőzte a virágzó szász községeket? Oly kérdések, melyek mögött lehetetlen, hogy föl ne ébredjen a gondolkozó lélekben a gyanú, hogy Bratianu miniszternek valami különös érdekének kellett lennie, midőn a jelzett módon és irányban végezte besztercei tanulmány útját. Bármint legyen is a dolog, e megjelenése Bratianunak, titokzatosságánál fogva nem csak érdekes, feltűnést keltő de méltán lehet gyanús is. Államférfiak szoktak ugyan inkognitóban is utazni, hogy megkíméljék magukat a felesleges kíváncsiságtól, de a rendőrségnek tudnia kell mindenütt, hogy kik honnan jönnek, hova mennek és mi járatban vannak? Kétségbe sem jöhet, hogy illetékes helyen meg is fognak tenni mindent az iránt, hogy Bratianu miniszter úr miért vazott oly titokzatosan , voltaképen miért is volt szerencséje Beszi etnek magas személyében ? Mert azt már régen tudjuk, hogy a romániai nagy politikus ábrándozók és az erdélyrészi oláhság között állandó a legnagyobb összeköttetés s nem valósziűtlen, hogy a miniszter is