Szabadság, 1907. október-december (3. évfolyam, 226-299. szám)

1907-10-01 / 226. szám

Marosvásárhely, 1907. október 1. ___ 111. évfolyam. 226. szám._ A VÁROS-TORD­A VÁRMEGYEI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as PÁRT ÉS A SZÉKELY TÁRSASÁGOK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA. 1 9 0 8 9 Megjelenik minden hétköznap délután 5 órakor. Egész Évre Fél éVTI . Előfizetési ár. . le korona Negyed évre . .4 korona . . 8 korona Egy hóra . . . 1.40 fillér Egyes szám­ára 4 fillér. Politikai főmunkatárs : Urmánczy Nándor dr. orsz. képviselő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-UTCZA 19. SZÁK. Telefon: 230. Román miniszterek Besztercén.­ Irta: Balázs József. 1908. Beszterce, szeptember 29. A Budapesti Hírlap szeptember hó 24-iki számában fenti cím alatt szen­zációs vezércikket és tudósítást közölt, állítólag közvetlen és közh­itelességű for­rásból arról, hogy Sturdza román mi­niszterelnök és Bratianu román belügy­miniszter, az oláhság „Astra“ című kulturegyesületének Besztercén, e hó 21 -én tartott közgyűlésében részt vettek volna. A jelzett vezércikk szerint Sturdza, Zoga álnévre kiállított hamis útlevéllel,­s Bratianus saját neve alatt, de állását elhallgatva, jöttek el az oláhság jelzett gyűlésére. Azon alakban és tények szerint, a nevezett idegen államférfiaknak történt megjelenése és szereplése Besztercén, amint a B. H.-ban előadatott, két­ségtelen dolog, hogy nem olyan esemény, mely fölött csak úgy egyszerűen napi­rendre lehetne térni. És így érthető a vezércikknek felháborodásról tanúskodó tüzes hangja, melyben cikkíró erélyes elégtételt követel, diplomáciai beavat­kozást kér, esetleg kilátásba helyezi az osztrák-magyar haderőnek szembeállí­tását Romániával, mint amelynek vezető államférfiai titokzatos konspirációkat főznek a magyar állam oláh polgáraival. Midőn a cikket olvastam, magam is megdöbbentem az abban foglaltak rendkívülisége felett. Annyival inkább, mert holmi román miniszterjárásról vá­rosunkban a kulturegyesületi gyűlés al­kalmával magam is hallottam, de akkor h­iteles részleteket nem sikerült megtud­nom. A B. H. értesülése szerint azon­­ban a dolog oly komoly alakban lett­­eltüntetve, hogy hazafias kötelességemnek tartottam az ügy mibenállásáról hiteles iformációt szerezni. Ezen teljesen illetékes és így hatá­­rozottan hiteles forrásból merített infor­mációm szerint a tényállás a következő: Folyó évi szeptember hó 17-én auto­mobilon Szászrégen, Teke­ felől jövet egy ismeretlen férfi és nő érkezett városunkba s a Sahling-féle szállóban állapodott meg. A vendéglőben azonban nem szál­lott meg, hanem magánlakás után tuda­kozódott s ily után a sétatéren levő Kelp-féle emeletes villában bérelt lakást, melyért 24 órára 30 koronát fizetett. Az előkelő ismeretlen idegen Bratianu, román belügyminiszter volt és vele neje. A ren­dőrség figyelme felébredt az előkelő idegen iránt s a rendes bejelentésnél Bratianut, mint mérnököt vették tudo­másul, ki magán­szállásán is így sze­repelt. Tény az is, hogy nevezett mi­niszter másnap érintkezett az itteni vezető oláh politikusok közül többekkel, kiknek neveit ezúttal elhallgatom. Aztán a vi­dékre is kiment egyes oláh községekben szétnézni. Sturdza román miniszterelnök azonban nem volt itt, a kulturgyűlésen tehát nem vehetett részt, melyen Bratianu sem jelent meg, amennyiben már 18-án végezve ,,tanulmány“-útját, vissza auto­­mobilozott azon az útón, amelyen jött. A világos tény tehát az, hogy Bra­tianu román belügyminiszter Besztercén és vidékén járt és pedig „mérnök“ mi­nőségben, tehát hivatalos állását a ren­dőrségek előtt is elhallgatva és oláh vezető politikusokkal is érintkezett. Kér­dés, mi keresni valója volt a román belügyminiszternek, épen az oláh köz­­művelődési egylet közgyűlése előtt, minő megbeszélni valója volt az itteni oláh vezető politikusokkal, és mit keresett a szomszédos oláh községekben ? Hiszen alapjában minden ember ismeret­vágyó, idegen, külállamnak ter­mészeti szépségeinek élvezetére kiváncsi, még a népélet minőségének megfigyelé­sére is vágyik, sőt az is természetes, ha egyik-másik benszülöttel szóba áll, esz­mét cserél. De hát aki ilyen célzattal utazik, teszi ezt nyíltan saját nevének és állásának igazolása mellett. De mi szük­ség volt arra, hogy Bratianu román bel­ügyminiszter magát mérnöknek adja ki, miért jött épen az oláh kultúrgyűlés előtt, miért automobilon és nem vonaton, mi­ért nem érintkezett a szász vagy magyar irányadó körökkel, miért kellett csak oláhokkal érintkezni s ezek között is vezető emberekkel, miért keresett fel csak oláh községeket, miért mellőzte a virágzó szász községeket? Oly kérdések, melyek mögött lehetetlen, hogy föl ne ébredjen a gondolkozó lélekben a gyanú, hogy Bratianu miniszternek valami külö­nös érdekének kellett lennie, midőn a jelzett módon és irányban végezte besz­tercei tanulmány útját. Bármint legyen is a dolog, e meg­jelenése Bratianunak, titokzatosságánál fogva nem csak érdekes, feltűnést keltő de méltán lehet gyanús is. Államférfiak szoktak ugyan inkogni­tóban is utazni, hogy megkíméljék ma­gukat a felesleges kíváncsiságtól, de a rendőrségnek tudnia kell mindenütt, hogy kik honnan jönnek, hova mennek és mi járatban vannak? Kétségbe sem jöhet, hogy illetékes helyen meg is fognak tenni mindent az iránt, hogy Bratianu miniszter úr miért vazott oly titokzatosan , voltaképen miért is volt szerencséje Beszi­­ etnek magas személyében ? Mert azt már régen tudjuk, hogy a romániai nagy politikus ábrándozók és az erdélyrészi oláhság kö­zött állandó a legnagyobb összeköttetés s nem valósziűtlen, hogy a miniszter is

Next