Szabadság, 1901. június (28. évfolyam, 125-148. szám)
1901-06-01 / 125. szám
XXVIII. évfolyam. Előfizetési feltételek: Szétküldéssel Belyben : Korona Hegyedévre 6. - Félévre 12.— Egér* évre 24.— Vidékre postával : Korona Negyedévre 7.— Félévre 14.— Egész **vre 28.— Kiadóhivatal: Kossuth Lajos-utcza, (Biharmegyei tatkarékpénztári épület), hova a hirdetések és az előfizetés-dijak küldendők. Egyes számára 10 fillér Nagyvárad, szombat, 1901. junius I. POLITIKAI NAPILAP. A BIHARMEGYEI ÉS NAGYVÁRADI SZABADELVÜ PÁRT KÖZLÖNYE. 123-ik szám Hirdetések dija: 6 hasáb s pe it sorért egyszer 12 fillér. Háromszor «8 többször — — 8 fillér. Nyilttér 3 hasábos pentsoréc ,40 fillér. Apró hirdetésben minden szó 4 filtér, vastag betükkel — — — 8 fillér. Reclam soronként — — — 2 kor. Szerkesztési iroda: Kossuth Lajos-utca (Biharmegyei takarékpénztári épület.) Kéziratok vissza nem küldenek. Főszerkesztő: SZÚNYOGH SZABOLCS. Felelős szerkesztő : HEGYESI MÁRTON. Laptulajdonos : LASZKY ÁRMIN. „Széll Kálmán-párt.“ Budapest, május 31. Az érzelgősséget, mely minden kis balesetet nagy szerencsétlenséggé fúj fel, nálunk e közmondással szokás ironizálni: »Több is veszett Mohácsnál.« Nem esünk abba a hibába, hogy azt a dissonanciát, mely a mohácsi választókerület szabadelvű pártjában kitört, a szakadás kezdetének magyarázzuk, mely a parlament és az ország szabadelvű többségét fenyegeti, de tekintettel kivált a politikai életben oly fontos »principiis obsta» alapelvre, nem hagyhatjuk, nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt az aggasztó esetet, mely abból keletkezett, hogy az indokolatlan nagyraláás, mely önkényesen exkommunikál, és a könnyen megbántható hiúság, mely szenvedélyesen reagál, egymásba ütközött. Aggasztó tehát az eset, de nem azért, mintha félni lehetne, hogy a rossz példa máshol is utánzásra csábíthat, hanem csak azért, mert a rokonszenv az egyik, vagy a másik rész iránt érvényesülhet, ami meggyöngítené a szabadelvű párt taktikai egységének a gerincét : a harmonikus, egységes hangulatot. De aggasztó az eset mindenekelőtt azért, mert az ellenzék, mint ama tapintatlan újévi beszéd után, legalább látszólag alapos okot nyerne ahhoz az állításhoz, hogy a szabadelvű többség a művészies összedrótozás dacára csak két egymáshoz nem illő cserépből álló edény. És mily könnyen idézhetne elő ez az állítás, ha különben még oly üres is, a választások láza alatt pusztító zavart az országban. „Széll-párt“nak nevezi magát az a töredék, mely a szívére veszi, hogy a politikai testvértöredéktől, melytől mellőzöttnek érzi magát, különváltan agitáljon, sőt talán még ellene is És ez javára szolgáljon a szabadelvű összérdeknek, melyben tulajdonképpen a nemzeti érdek van képviselve? Ez mégis csak teljes lehetetlenség. Azt a szerénységet, mely ama címet kizárólag a maga számára monopolizálja, nem is akarjuk megállapítani, hogy ha már egyátalán létezik Széll-párt, tehát olyan, mely Széll politikájának a letéjteményese, az csak a parlament többsége és az ország szabadelvű polgárságának az e többség mögött álló összessége lehet. És jól tudjuk, hogy e nagy kötelék mint jött létre két év előtt. Széll Kálmán az áldatlan válságot akkor az által vitte befejezéshez, hogy megteremtette a volt nemzeti párt egyesülését a szabadelvű párttal, miután mind a két fél letette a hitvallást az ő programmjára. fí programm alapján mind a két fél lemondott a kicsinyes differenciákról, melyek elválasztották őket, és azontúl csak a fontos, az őket egyesitő eszmékhez ragaszkodtak, melyeket Széll Kálmán formulázott. Ez az egyesülés pedig csak az által léphetett életbe, hogy minden önző személyes motívum elhallgatott, arról nem is szólva, hogy az eféle motívumok az egész akciónak bár rejtett, de tulajdonképpeni rugói lehettek volna, vagy lehetnének. Mert ennek az egyesülésnek nincs semmi más célja, mint az ország javának előmozdítása és ápolása. Széll Kálmán bizonyosan örvend a személyes ragaszkodás minden őszinte kifejezésének, mert tárgyi megnyugvást merít belőle: a ragaszkodás e nyilvánításában termékenyítő államférfim működésének odaadással teljes méltánylását látja ő. És éppen ezért nem lenne hajlandó hazafias, tehát önzetlen ambícióból a mostani szabadelvű pártot, melynek szilárdsága csak a nemzeti eszmék és érdekek egységes kultuszában van, olyan pártért cserébe adni, melyet csak a személy kultusza tákol össze. Tehát egy »Széll-párt« semmiképp sem felelhet meg neki. De hogy ez a meg nem engedhető újrakeresztelés útján elnevezett párt mint keletkezett, azt is könnyen tudhatjuk. Mindenesetre teljes tökéletes ellentétben az egész szabadelvű párt indokaival és céljaival keletkezett és komolyan helytelenítenie kell e párt keletkezését az összpárt minden becsületes tagjának, a Széll-programm minden becsületes hívének, tartozott legyen azelőtt akár Apponyi, akár Bánffy követőihez. A szabadelvű párt védőtöltésnek van felállítva a reakció zavaros áradásai ellen, melyek őt körülmossák. E töltésen szakadás mutatkozik, bárcsak kicsiny az. A leggyorsabban be kell azt tömniük azoknak, kik a szakadást okozták, ha az állítólagos kis »Széll-párt« be akarja bizonyítani, hogy a továbbit is méltó arra, hogy Széll Kálmán valódi pártjához tartozzék. Bartha Miklós visszalépése. Egy kolozsvári lap jelentése szerint, a kolozsvári Ugron-Bartha-párt intéző bizottságának szerdán este tartott ülésén, melyen Bartha Miklós is jelen volt, felvetették a Kossuth-párttal való egyesülés kérdését, mely csak egyképpen vihető keresztül, ha a Kossuth-párt kívánsága szerint Bartha a II-ik kerületi jelöltségről le TÁRCA. A „régi jó idők “-ből. Irta : Rátkay József. (Román felleg. A Huszita vallás. Egy magyar inquisitor. Az első pórlázadás) VI. Marchia Jakab inquisitori működésének sikerét mi sem mutatja jobban, mint a nép forrongása, mely a tetőponton is, megtartott bizonyos méltóságot. A kapzsi főpap, (Gombos P. L. 62) György püspök, a mint megtisztulva látta a Husszita tanoktól Erdélyt, ismét csak a tizedjövedelemre gondolt, tehát a régi baj újra feléledt a jobbágyság lelkében. 1436 őszén Erdélyből távozva, a kalocsai egyházmegyében talált még sok és elég nehéz dolgot Jakab inquisitor. Itt az egyházi kormányozást a káptalan vezette, s az egymásnak igen gyakran ellentmondó intézkedések folytán a hussita tanok terjedtek el. 1437 elején, a pécsi püspök meghívására, a pécsi egyházmegyébe utazott. Ott elsősorban, a világi szokások által elsodort papokat dorgálta meg. Ezzel persze maga ellen tudta a papság egy részének ellenszenvét. Első ellenfele támadt Simon archidiaconus személyében. Gyanúsítások alá fogták. Végre az egyházmegyéből kiűzték. (Gombos P. L 65) A pápa megbotránkozott ez eljáráson.Zsigmond királyhoz küldött levelében kijelenti, hogy tiszteltetni óhajtja Jakab küldetését. És figyelmezteti a magyar királyt, hogy a papság ilyen viselkedése újabb melegággul fog szolgálni a Husszita tan terjedéséhez Zsigmod király nyomban intézkedik, — eredménytelenül! A vizsgálatot másra bízta, meg is indult az, de annak végét Zsigmond király már nem érte meg. (Mh. 1437-ben) 1438 május 11 én, Palóczy György, esztergomi érsek elé került az ügy. Simon atya megidéztetett. Gyanúsításainak alaptalanságát beismeri. Jakab megölelte a rágalmazót és annak megbocsátott. Albert király előtt, újra kisérletet tettek a vádaskodók. (Ilyeneket Magyarország földje, akkor is bőven termelt) A király azonban Jakab részére billentette a mérleget és gondoskodott arról, hogy hiányt ne szenvedjen. Marchia Jakab 55,000 embert térített vissza a Husszita vallásról. Midőn Magyarországon dolgát elvégezte, piacensai bíbornokká 63 a pápa németországi követévé neveztetett ki. Öreg korában Olaszországban telepedett meg, 1476-ban meghalt. Emlékét eltorzítani, működését befeketíteni törekedtek. Nápolyban van eltemetve, 82 évet élt. Nemzetekkel tett jót, s mégis, mindenütt elfeledték! 1726-ban, XIII-ik Benedek pápa (halálának 25- ik évforrdulóján,) a szentek közé sorozta. Ez tehát rövid története egy ember működésének, kinek neve napján (május 1.) akárhányszor halljuk ezt a gúnydalt : „Ma van Jakab nap“ stb. Elfogultság nélkül hihetjük el róla, hogy egy vértengertől mentette meg egy időre Magyarországot! A husszita tanok megszűnésével azonban uj fellegek tűntek fel a jobbágyság egén. A kenézek által betelepített oláhok zavarogni kezdenek. Ahol és ahogy lehet, rövidítik a vagyonosabb szászokat. Alig telepednek le, már újra kiköltöznek. Magukkal viszik a gyorsan szerzett vagyont, vagy élethalálharcot vívnak azok megtartásáért. A távozók helyét, új települők foglalják el, akik semmivel sem kímélik jobban, a szomszédok vagyonát (Gombos P. L. t. v. 69.) A székelyek is el-elkalandoztak Kolozsvárig s ott és úgy arattak, a hol s a mint azt magát kifizette. Zsigmond király végre kénytelen volt a portyázó székelyek ellen közbelépni. A török sereg egy évtized óta Erdély déli részére betör, és a Barcaságot annyira pusztítja, hogy a pénztelen király kénytelen a még pénztelenebb nép adóját hosszabb időről elengedni. Erdély három kiválóbb nemzetisége (Vajda L. H. 179) a magyar, a székely és a szász. 1427-ben, Brassóban szövetkezett, hogy egymást bárminő ellenség ellen meg fogják védeni. Az 1437-ben Kápolnán megkötött Unió, a tiz évi előtti szövetkezésnek csak megújítása és kibővítése, annyiban, hogy egymást a parasztok elleni védelemről is biztosítják. A török csapatok , a kenézségek oláhjai a földesurak, s maga György püspök az élet keserüségeivel, csordultig töltötték a jobbágyság po