Szabadság, 1901. október (28. évfolyam, 225-252. szám)

1901-10-01 / 225. szám

2 az említett komolysággal sehogysem egyeztet­hető össze. Azt írják ugyanis, hogy a minisz­terelnök egy vidéki függetlenségi pártnak olyan táviratai a, a­mely állítólagos választási vissza­élések miatt panaszkodik a miniszterelnöknek és sürgős orvoslást kér, olyan módon válaszolt tévedésből, hogy megköszönte a táviratozó párt bizalmát és ragaszkodását. És e fölött az illető lapok viccelnek, még­pedig természetesen a leg­nagyobb mértékben éretlenül. Hát ha ez meg is történt volna, nem­ lehetne rajta csodálkozni, tekintettel arra az óriási, szinte emberfölötti munkára, a­mit hetek óta úgy a miniszterelnök, vele együtt a miniszterelnökség egész személy­zete végez. Az ilyen eshetőleges tévedés fölött az élcelődés tehát épp olyan jogosulatlan, mint ízetlen. De mi teljesen illetékes forrásból érte­sülünk, ez a tévedés nem is történt meg s azért mondhatjuk, hogy az a közölt távirat nem is lehet egyéb, mint hamisítvány. Annyival sajnála­tosabb, hogy ez a rossz tréfa egy vidéki lapból még egy fővárosi újságba is bejuthatott. Erkölcsi vereség. A néppárt erkölcsi veresége az az állásfog­lalás, a­melyet Cziráky Béla gróf vele szemben tanúsított, még­pedig Esterházy Miklós herceg csendes asszisztenciája mellett. E jelenség sulyka, főleg abban nyilvánul, hogy a néppártról sorra elfordulnak azok, a­kiknek erkölcsi támo­gatására leginkább számított. Hasonló értelem­ben kommentálja Cziráky gróf nyilatkozatait a P. L1 mai száma is, rámutván arra, hogy a néppárt nem felelt meg azoknak a várakozások­nak, a­melyeket szigorú hithű katolikus körök­­ iránta tápláltak. Tessék elolvasni a néppárt­­ programmját, a­mely csak úgy mellesleg érinti­­ a katolikus követelményeket, tessék elolvasni a­­ legújabb instrukciót, a mely az Ugrón párt tá­­­­mogatását ajánlja, a többi pártok ellen pedig j harcot prédikál s okvetlenül helyesli az ember j Cziráky gróf abbeli következtetését, hogy a­­ néppárt exkluzív politikai párt lett, mely a hithű­s katolikusok közt is a viszály magvát szórta­­ szét. Cziráky gróf nem az egyetlen, a­ki ezt­­ felismerte Az arisztokratákkal pedig, a­kik ed­­dig kétségkívül díszei voltak a néppártnak, ez elveszti leghatalmasabb támaszát is. SZABADSÁG 1901. október 1. A választások előtt. (Választási mozgalmak Bihar megyében) tiszta, elvi fegyverekkel küzd a sza­badelvűkért, épen olyan fut, gyűlöletes izgatást visz végbe a függetlenségi és negyvennyolcas párt. Való­ságos gyújtogatás ez és gyászos eredményeit maga a függetlenségi párt is siratni fogja majd. Mert a szocialisták még jobban győzik ígérettel és biztatással . . . Azok a mandátumok, a­melyeket Bihar vár­­megyében megszerez ez a rut­izgatás, nem hoznak dicsőséget a függetlenségi pártnak. An­nál büszkébb lehet a szabadelvű párt biharme­­gyei képviselőire. Egy szó, egy hang sem emel­­kedhetik a választások tisztasága, eszközeik, jelszavaik nemes tiszteletreméltósága ellen. A szabadelvű párt teljes erkölicsi diadala, szellemi fölénye ragyogja be a választási küzdelmet. Alant következő kimutatásunkban a kerü­let neve mellett zárt ellen feltüntetjük a választók számát, aztán annak a képviselőnek nevét, aki a kerületet a lefolyt országgyűlésen képviselte, a név mellett zárjelben a szavazatok számát, ame­lyet megválasztatásakor elért. Azután egymásután közöljük azok neveit, akik most mint jelöltek versenyeznek a mandá­tumért. A nevek mellett következő rövidítések­kel­­­leztük pártállásukat: sz. = szabadelvü párt Kp. = Kossuth-part. függ. A pártonfolvüii függetlenségi. pk. = pártonkivüiek Báránd­ (1666) : Illyés Bálint Kp. 544. Jelölt: Illyés Bálint Kp. Belényes (8775) , Gajári Ödön sz. 1042. Jelöltek : Gajári Ödön Sz . dr. Barta Ferenc Kp. Berettyó-Ujfalu (1991) , Leszkay Gyula Kp. 839. Jelölt : Leszkay Gyula Kp. Bihar (2154) , Rigó Ferenc Kp. 852. Jelöltek : Rigó Ferenc Kp., Kiss Elek függ. Cséke (3234) , Fassie Tódor Sz. egyh . Jelöltek : Fassie­ Tódor Sz., dr Kovács Dénes Kp. Élesd (4742) : Telegdi József sz. egyh. Jelölt : Telegdi József Sz. Hosszúpályi (1626) : Marjai Péter Kp. 619. Jelöltek : dr. Várady Zsigmond, Sz. Marjai Péter Kp. Margitta (2788) : Orley Kálmán Sz. 1314. Jelöltek : Őrley Kálmán Sz . Szatmári Mór Kp. Nagy Szalonta (2021): Balogh László Kp. 982. Jelölt: Balogh László Kp. Székelyhid (2069): Kiss A­lert Kp 819. Jelöltek: Fáy András Kp. Molnár Ákos Kp. Szunyogh Zsigmond Sz. Tériké (3886) : Blaskovics Sándor sz egyh. Jelölt : Hlatky Endre Sz., Bernáth István Kp. Ugra (2531) : gr. Tisza István Sz 1053. Jelöltek : gr. Tisza István sz., Lóránt Dezső Kp . A biharmegyei választási mozgalmakról újabban a következő tudósításokat kaptuk : " A hosszú pálya­ választókerületben tudvale­vőleg Várady Zsigmond dr a szabadelvű­párt jelöltje. Hatalmas, ékesszólása, kiváló egyé­nisége csodákat művelt a kerületben, a­melyet Marjay Péter képviselt igen szegényesen az elmúlt országgyűlésen. A függetlenségi párt minden­kit kartelfogása izgatása, terrorizálása ellenére is gyönyörűen hódított a szabadelvű tábor, a­melynek győzelme teljesen bizonyos. Az elmúlt vasárnap V­á­r­a­d­y Zsigmond dr folytatta körútját a kerületben Szunyogh Szabolcs és Csák Máté kíséretében. Először Gáborján községet látogatta meg. A község határában nagy közönség várta fellobogózott szekérmenettel, bandériummal és nagy lelkese­déssel, viharos éljenzéssel üdvözölte. A menet bekísérte kiváló jelöltet a községbe, a­hol el­mondta programmbeszédét. A pompás szónoklat igen nagy hatást kel­tett. Utána a választók jó része elkísérte dr Várady Zsigmondot Henczidára, ahol szin­tén szép fogadtatásban volt része a szabadelvű­párt népszerű jelöltjének. Beszédét nagy közön­ség hallgatta végig feszült figyelemmel, közötte több negyvennyolcas párti is, a­kikre a pom­­­­pás szónoklat látható nagy hatást tett. Itt is úgy, mint Gáborjánban a jelöltön kívül Szu­nyogh Szabocs beszélt nagy tetszést és lel­kesedést keltve. Délután Esztárra ment Várady Zsg­­mond dr, aho a község határában Biber József üdvözölte lelkes szavakkal. Az óriásira megnőtt menet lelkes éljenriadallal kisérte dr V­á­r­a­d­y Zsigmondot a községbe, a­hol nagy hallgatóság előtt fényes beszédet mondott a szabadelvü párt kiváló jelöltje, a­kit azután­ Csák Máté ajánlott lendületes szép szavakban a választóknak. Több, mint hatvan kocsi és nagy lovas bandérium kisérte azután Várady Zsigmon­dot Pocsajra, a­hol a főbíró üdvözölte és ahol beszédét szintén nagy választó közönség hall­gatta végig. Csák Máté beszólt még utána, a­kinek szép szavait sz­itén nagy tetszéssel fo­gadták. A függetlenségiek terrorizmusa sem tudta meggátolni a derék pocsaji népet abban, hogy figyelemmel lelkesedéssel ne­m hallgassa és éljenezze a szabadelvű párt kitűnő szónokait és nem fogja tudni a leggyűlöletesebb erőszak sem meggátolni abban, hogy szavazatait Várady Zsigmondra ne adja, a­kinek megválasztása teljesen bizonyos. * Csodálatos és páratlan az a meleg szeretet és ragaszkodás, amel­lyel Telegdi József ránt az élesdi választókerület közönsége visel­— szeptember 30. (Saját tudósítónktól.) Alig kétszer huszonnégy óra még és Bihar vármegye megválasztotta a jövő országgyűlési ciklusra képviselőit. A vá­lasztási mozgalmakról újabban egyre több el­szomorító hírt hallunk. A­milyen méltóságosan ben, mert félszemmel téged nézeget, benned gyönyör­ödik, a­mint te kézimunkakosaraddal a virágos ágyak között üldögélsz. Nem szép ugyan tőlem, hogy az édesapádat így elárulom, de véled, kis libám, meg kell mostanában ala­posan értetni azt, hogy nem mindenki szerelmes beléd, legfeljebb csak Bírta úr, akit, hogy jövőre kicsapnak a nyíregyházi gimnáziumból a tanár urak azt nekem a kisujjam sugdossa Mert én ezt a Bírta urat másképen látom, mint te, galambom Ez a hórihorgos kamasz, a­ki most otthon vakációzik, a te kis szivedben felköltötte az érdeklődést ama különös óhajtá­saira, a­mi a színipályára vezérelné őt. Legyen ő is színész, mert Petőfi is színész volt. Azon­ban mondd meg a lovagodnak’skis Magdus, hogy Petőfi nem azért ment a színészi pályára, mert megbukott a latin nyelvből és a mennyiségtan­ból. Hanem azért, mert ő Petőfi volt és neki mindent meg kell bocsátanunk. A hórihorgas kamasszal, kis Magdám, nem foglalkoznék soha, csak épen ma, mert néha írok levelet És valamit a lelkedre akarok kötni. Tavaly az eperfa alatt sokszor elbeszél­gettünk a nyári alkonyaton. Az idén nem fo­gunk elbeszélgetni, mert én nem mehetek hoz­zátok. Sok sok dolgom van, amiről nem is jó beszólni ez olyan kis­lánynak a­milyen még te is vagy. Hát azért irok néha kis bogár, arról, a­kiről tavaly sokszor elbeszélgettünk, a te jó édes­anyádról. Te, Magdus, akkor még jó kis­lány voltál és Bírta úr sem akart a szinipályára lépni, mert ha jól emlékszem, tavaly nem bukott meg a latin nyelvből, sem egyéb tudományból. Az idén már talán nem is tudnál olyan­­ szomorúan magad elé nézni gyermekszemeddel, mint tavaly ilyenkor. A szinészhölgyeknek nem illik a felfordí­­tott gyümölcskosárra ülni és azt a nagy lenhajú babát ölelgetni, a­ki már akkor is megvolt, a­mikor még az édes­anyád is megvolt és a baba ha gondolkozni tudna, nyilván jobban emlé­kezne arra a jó asszonyra, mint te emlékezel. Mert a baba már akkor is nagy volt, te pedig­­ kicsiny voltál. És azért ölelgetted te a karjaidba­n a babát, amikor róla beszélgettünk és engem­­ kérdezgettél felőle, a­ki téged nagyon szeretett. A te édesapád ő róla sohasem fog neked beszélni a törekvő könyei mián. Én ellenben, a húgomra tudok emlékezni anélkül, hogy be kel­lene szaladni a szobába , különösen pedig levél­ben tudok róla beszélni. És mert felőled mihamar csakugyan el kell hinnem, hogy nagy leány vagy, azért elmon­dom neked a te kismamád történetét. Ő is volt valamikor olyan kisleány mint te Magdus és ha jól látom, abban a korban, a ti­zenhetedik nyáron ép olyan volt, a­milyen te vagy most. Csak talán kissé barnább. Ábrándos, csöndes, nesztelen mint az elrejtett erdei virág, aki felnő szépre és illatosra százados fia alatt észrevétlenül, amig arra jön egy vándor és megsimogatja a kis virágot és delejes hatású szavakkal sugdos a kelyhébe. A te kismamád hallgatott ama szép sza­vakra és elment a dicsőség után, a festett vi­lágba, színésznő lett, kis szivem és aztán na­gyon sokat szenvedett. Mert elhagyott és szomorú élete volt neki ; mert elhagyta az is, akinek a karján ő elin­dult, — amikor elhagyta a szülei házat. Egy gonosz, rósz ember volt az, — Magdus és én most mondhatom neked, — hogy a te kis­mamád akkoriban igen sokat sirt. Mert a dicsőséget sem találta meg. Kiábrándulva, betegen szomorúan éldegélt a te kismamád és esténkint kedvetlenül lépett a színpadra, ha a kortina fellebbent. Már úgy volt, hogy meghal a te kismamád, amikor találkozott egy édes, áldott jóemberrel, a te édesapáddal , elhagyván a szinpadot a kismamád, megkönnyebbülten felsóhajtott és sokáig boldogan élt a te édesapád oldalán Kis­lányom, a te öreg bátyád szeretetteljes üdvözlését küldi neked.

Next