Szabadság, 1902. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1902-02-01 / 27. szám

, mely behatóan foglalkozik a horvát országgyű­lésnek a nyolcvanas években lefolyt zajos nap­jaival, kimutatja, hogy mily nehéz viszonyok közt lépett Khuen-Héderváry gróf nehéz és fe­lelősségteljes állásába és hogyan sikerült neki e kuszán­ közjogi viszonyok között a helyes középutat megtalálni, úgy a horvát nemzetet pacifikálnia, mint a magyar állam tekintélyét mindenkor megóvnia, Örömmel várjuk a tanul­mány második részét, mely a Budapesti Szemle márciusi füzetében fog megjelenni. Jegyzőválasztás a kép­visel­őházban. Fővárosi tudósitónk í­rja, hogy holnap szom­­ben a képviselőházban két új jegyzőt választa­­nak, egyiket a szabadelvűpártból a Molnár Antal helyébe, a másikat a horvátok közül. A szabadelvüpárti jegyzői állásra szokatlanul so­kan pályáznak. Négyen is reflektálnak az ál­lásra, úgymint : Szőcs Pál, Hammersberg Jenő, dr Hertelendy Jenő és Smialovszky Valér. A szabadelvű párt holnapi értekezletén fogja meg­állapítani, hogy ezek közül kit jelöljön. Nagyobb pártja Hammersberg Jenőnek és Szőcs Pálnak van. A hangulatból azt lehet kiolvasni, hogy legszívesebben fogadnák, ha Szőcs Pált válasz­tanák meg erre az állásra, minthogy, ha csu­pán a képességeket veszik számba, leginkább ő érdemli meg, hogy a Ház jegyzője legyen, mert folytonos érdeklődése, pontossága és tudása leg­inkább őt képesíti, hogy Molnár Antal helyét betöltse. SZABADSÁG 1902. február 1. Országgyűlés. A képviselőház ülése. — Saját tudósítónk távirata. — Budapest, január 81. A ház még mindig rendőri felügyelet alatt áll, de az utca csendes, tüntető sehol s a rend­őrök kénytelenek megelégedni azzal, hogy ha két ember eg­ymással beszélget, rákiáltsanak — udvariasan: — Tessék szétoszlani! Tessék sétálni! Benn a folyosón nagyobb az élénkség. Két érdekes beszédet vártak, — lett belőle három. A legérdekesebb a román származású Papp Jó­zsef szabadelvűpárti képviselő beszéde volt. Az egész ház köréje gyűlt és éber figyelemmel, több helyen lelkesedéssel hallgatta meg hazafias kijelentéseit, a­melyek épenséggel nem voltak frázisok, hanem útmutatások egyrészről a román népnek, másrészről külön a román intelligenciá­­nak. Beszédét, zajos, percekig tartó taps és éljenzés követte s üdvözlésére siettek minden oldalról. Az elnök 5 perc szünettel honorálta a szép beszédet. Szünet után a függetlenségi pártnak egyik tehetséges, jó hangú tagja Krasz­­nay Ferenc beszélt szintén nagy figyelem mel­lett, pártja tetszése közepette. Utána Weszelovszky tót nemzetiségi képvi­selő következett volna, de a Krasznay beszéde oly hosszúra nyúlt, hogy mára aligha marad idő Weszelovszkynak. A házban ezalatt korteskedés is folyt a jegyzői állás dolgában. A Molnár Antal helyére Szőts Pált emlegetik s alighanem meg is vá­lasztják. A karzat ismét telve volt a szebbik nem legbájosabb képviselőivel. Nagy számban jöttek el ma a horvátok is, akiknek itt látható feje Josipovich Imre, egy­kori miniszter élénken tanácskozott Széll mi­niszterelnökkel. * Részletes tudósításunk itt következik : Elnök: Apponyi Albert gróf. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán miniszterelnök, Lukács László, Plósz Sándor. Lukács László pénzügyminiszter beter­jeszti a Sopron város házadómentességéről szóló jelentését A költségvetés: Gróf Benyovszky Sándor az ország gazdasági és pénzügyi helyzetével foglalkozva arra kéri a kormányt, hogy gyakoroljon szigorú felügyeletet a nép érdekében a vidéki pénzin­tézetek felett. Követeli a tisztviselők, különö­sen a kis hivatalnokok fizetésének emelését. Szól ezután hosszabban a munkáskérdésről. A mun­kások támogatását, segélyezését, de főképen munkával való ellátását kéri a kormánytól, to­vábbá a munkaellátó szövetkezetek felállítását sürgeti. A kormány ellen bizalmatlanságból a költ­ségvetést nem fogadja el. Hazafias román hang Papp József szerint a haza idegenajku nemzetiségei között a magyar hazafiságot ápolni kell. Mint román származású ember kijelenti, hogy a románok mindig szerették a magyar hazát. Kubik Béla: Hát Hora, Kloska? Papp József: Az nem faj harc volt, hanem a parasztság lázadása a nemesség ellen. (Igaz! Úgy van.) Hogy a románok hazafiasak voltak, bizonyítja az is, hogy nemességet kaptak igen sokan. Szól ezután a passivitásról, a­melyet a nép nem követett, hanem hűségesen részt vett az alkotmányos jogok gyakorlásában. Az intelligencia egy része csodálatosan képzeli el a passivitást. Azt­ hiszi, hogy ezzel használ a románságnak, holott ellenkezőleg áll a dolog. (Tetszés.) Jöjjenek ide a Házba, mond­ják el bajaikat, sérelmeiket és ne várják azt, hogy a hamu alatt lappangó és esetleg általuk élesztett tűz fellobog. (Zajos helyeslés.) Vezet­niük kellene a népet. Megmutatni a helyes utat, amelyen haladniok kell. Mert ez a nép tudja, hogy Magyarország a hazája s annak törvényeit betartva, jogokat is akar élvezni, a magyar fenhatóságok áldásos kezét akarja érezni. A magyar nyelvet pedig az is tudni akarja. (Közben szólások­kal-e az, ha az országban mindenki beszéli az állam nyelvét.) Barabás Béla: A választók előtt mondja ezt! Papp József: Román választóim előtt is elmondottam. Jöjjenek a románok közé a magyarok fejtsék ki elveiket, hadd értsük meg egymást. A múlt igazolja, hogy a ro­mánok mindig jó testvérei voltak a magyar­nak. A románoknak a faji érdekük is megköve­teli, hogy ragaszkodjanak ehez a hazához. A hazafias románsággal szemben szűnjék meg minden bizalmatlanság. Az ország súlypontja ma is a magyarságban van, de ki kell venni a nemzetiségekből is mindazt, ami jót adhat. Kéri, hogy ne csak a ruthénekre, de a romá­nokra is terjes­szék ki az állami akciót. Ne en­gedjük, hogy a hazafiságból egyedáruságot csi­náljanak, hanem legyen a hazafiság közkincs. El­fogadja a költségvetést. (Zajos éljenzés. Minden oldalról üdvözlik) E nők az ülést felfüggesztette Szünet után Krasznay Ferenc a kormány politikájá­val ki van inkább foglalkozni. 1848-ban Magyarország beállott a népiro­­dalmi országok sorába, Kossuth Lajos hirdette függetlenségi politika mellett az igazi demokrá­ciát A háznak egyik illusztris tagja néhány év előtt az interparlamentáris konferencián hirdette, hogy a kis nemzeteknek kötelessége nemzeti kultúrájukat növelni és ápolni és szabadságu­kat fejleszteni. Ezt a feladatot a 35 éves kor­mányzati rendszer nem valósította meg. (Igaz­ a szélbalon.) A nemzetet nyomorúsággal való küzdelmében magára hagyták. Változás a ma­gyar politikában tulajdonképen csak 1875-ben állott be a fúzió alkalmából Deák még óvatost volt az osztrák politikával szemben. De aztán akadt egy kormányférfi, a­ki a hagyományos udvari politikának folytatására vállalkozott. Bécsben az osztrák hagyományo­kat pedig nemcsak ápolják, de jól tudják, mi­ként kell azoknak híveket szerezni. (Tetszés a szélbalon.) Bécsben az összmonarchiának minden áron való fentartására fektetik mindig a fősúlyt és meg van győződve arról, hogy a magyar kor­mányoknak­ is utasításul adják az összmonarchia érdekeinek istápolását. Különösen ügyelnek Bécsben arra, hogy a közös hadsereget fentartsák. Hosszabban fejte­geti ezután a bürokrácia hátrányait. A bürok­rácia a szabadság fejlesztésének rovására törté­nik. A Széll-kormányban csak a régi rendszer fok­ozását látja. A fő célnak ez egységes nemzeti államnak kellene lenni. Ezután hosszabban szól az önálló vámterü­letről, melynek felállítása nemzeti, gazdasági, sőt kulturális érdekünk. Idézeteket olvas fel Enyedy Lukács beszédeiből, melyekben határo­zottan az önálló Vámterület mellett foglal állást. Kérdezi, hogy oly elvek mellett, a kormányzás káros voltának ráutalása mellett, hogy lehet benn maradni a kormányban? Ilyen hatalmi politikának a mint a mostani a költségvetést nem szavazza meg. (Helyeslés a szélbalon.) Zselénszky Róbert gróf a gabonával látogatásom hiábavalóságát, és a midőn szivemre kötötte, hogy valahogy el ne mulas­szam pa­pájának óhajomat levelileg tudtára adni, ekkor amidőn már úgy látszott, hogy nekem akarja a szót átengedni, a mellékszobában gyereksirás hallatszott, ő nagysága erre hirtelen felugrott és beszaladt a másik szobába és rövid idő múlva egy aranyos szöszke babával a karján tért vissza, a kit rögtön, mint leányát mutatja be nekem Oh hála Neked Te Mindenható, hogy szé­kemnek támlája megakadályozott abban, hogy első ijedtségemben hányát vágódjam! Nagy sze­rencse, hogy ő nagyságát annyira igénybe vette a baba dédelgetése, hogy nem vette észre fel­indulásomat, nem látta arcomon a szivárvány majd minden szívét végig futni. Leküzdvén a nagy csalatkozásom előidézte nagy izgatottságomat, tisztázni akartam a hely­zetet és most rajtam volt a sor, a kérdések özö­nét ő nagysága elé tárni. Így tudtam aztán meg, hogy az általam még hajad annak vélt hölgy már egy és fél év óta boldog hitvese egy előkelő állami tisztvise­lőnek, hogy két napja van itt anyja látogatá­sára és ma estére várja férjét is, a­ki itt fogja szabadságát eltölteni és ama reményének adott kifejezést, hogy sürgős dolgom nem lévén, nem fogom az alkalmat elmulasztani, férjével itt megismerkedni. Hogy mennyire éreztem hajlandóságot eb­béli óhajának eleget tenni, bizonyítja ama kö­rülmény, hogy bocsánatot kérve alkalmatlan­kodásomért, rögtön eltávoztam és a legközelebbi vonattal már útban voltam Pest felé, ezúttal nem azzal űzvén el az utazás unalmait, hogy a hódításban vettem leckét, hanem egy terven gondolkoztam, miként kellene megboszulnom ez újabb csalódásom okozóját. Alig, hogy Pestre értem, rögtön beállítok jótevőm irodájába. A principálist szerencsémre ott találtam, én mindjárt neki rontok, elhal­mozva őt a legudvariatlanabb titulusokkal. Ki­fakadtam az ő gyalázatos csalárd üzérkedései ellen és kis híjja, hogy tettlegességre nem ke­rült a dolog. Végre sikerült neki engem némikép meg­nyugtatni, a­mennyiben kijelentette, hogy hi­básnak érzi ugyan magát, de rendkívül t­aálja a tévedést. Kért, hogy legyek belátással és ve­gyem fontolóra, hogy az ő nagyobb szabású üz­leténél fogva majdnem lehetetlen minden hölgy­ről, akinek férjhezadását neki adták bizományba, pontosan megtudni azt, váljon időközben egyik vagy másik arczkép személyesítője nem ő ment az ő közbenjárása nélkül férjhez, mert ezen ör­vendetes eseményt neki nem jelentik be. Bo­csánatot kért tőlem az okozott szív- és anyagi bántalomért, a­mely utóbbit hajlandó rögtön megtéríteni, az előbbit pedig rövidesen jóvá fogja tenni. Eialer Hugó.

Next