Szabadság, 1903. augusztus (30. évfolyam, 175-197. szám)
1903-08-01 / 175. szám
XXX. évfolyam. Előfizetési feltételek: Szétküldéssel Helyben: Korona Negyed évre 6.— Fél évre 12.—Egész évre 24.— Vidékre postával: Korona Negyed évre 1. — Fél évre 14.— Egész évre 28.— Kiadóhivatal: ‘.Kossuth Lajos-utcza, (Bihar megyei takarékpénztári épület), hová a hirdetések és az előfizetés-díjak küldendők. Egyes szám ára 10 fillér. Nagyvárad, szombat, 1303. augusztus I. POLITIKAI NAPILAP A BIHARMEGYEI ÉS NAGYVÁRADI SZABADELVÜ PÁRT KÖZLÖNYE. 175-ik szám. Hirdetések díja : 6 hasábos petitsorért egyszer 12 fillér Háromszor és többször — — 8 fillér. Nyilttér 3 hasábos petitsorért 40 falle. Apró hirdetésben minden szó 4 fillér, vastag betűkkel — — 8 fillér. Reklám soronként — — 2 kor. Szerkesztőség : Kossuth Lajos utcza (Siharmegyetakarékpénztári épület.) Kéziratok vissza nem küldetnek Főszerkesztő: SZÚNYOGH SZABOLCS. Felelős szerkesztő : HEGYESI MÁRTON. Laptulajdonos: LASZKY ÁRMIN. Országgyűlés. A képviselőház ülése. — Saját tudósítónktól. — Budapest, július 31. A képviselőház már korán reggel méhkashoz hasonlított, amelyben ki és berajzottak az emberek A közönség jegyekért ostromolta a háznagyi hivatalt és a képviselőket, de annyi hely, mint amennyit ma kértek, nincs az egész parlamenti épületben, nemhogy a karzatokon lett volna. Így tehát busán távozott el a közönség nagy része, az ifjúság azonban ott maradt a ház előtt és tüntetett — de csak halkan, mert a rendőrség szigorúan ügyelt a rendre. A folyosók ellenben tömve voltak. Képviselők és újságírók gomolygó csoportokban vitatták meg a szenzációs eseményeket. Az ülés lefolyásáról előzetesen százféle verzió keringett: — jegyzőkönyvi vita lesz, napirend előtti vita lesz, semmiféle vita sem lesz, hanem felfüggesztik az ülést a parlamenti bizottság vizsgálatának befejezéséig. Tény az, hogy a jegyzőkönyv olvasásánál Polónyi, Lengyel és Nessi az előadói emelvényre mentek és ott hallgatták Esterházy gróf jegyző olvasását. És a jegyzőkönyvi vitát meg is kezdte Barabás Béla. Az ellenzék hangulata határozottan harcias volt. Megérkezett a békepárt is és amidőn Kossuth Ferenc belépett, a szélsőbal egy része megéljenezte. Tömve voltak a jobboldali padok is, a karzatokon pedig talpalatnyi hely nem volt. Általános és folytonos feszült érdeklődés mellett folyt le az egész ülés. A jegyzőkönyvhez pedig egymás után beszéltek Polónyi, Holló, Eötvös és úgy látszott, mintha a jegyzőkönyvi vita véget érni nem akart volna. Az obstrukciósok el is vannak határozva arra, hogy minden komoly tárgyalást megakadályoznak. Apponyi Albert gróf jelen volt a házban, de Talliánt kérte fel az elnökségre, (ma már Apponyi is elnökölhetett volna) azért, hogy ő is felszólalhasson az esetlegesen reá vonatkozó megjegyzésekre. Részletes tudósításunk itt következik: Elnök: Tallián Béla. A kormány részéről jelen vannak: Khuen- Héderváry Károly gróf, Tomasics Miklós, Láng Lajos, Wlassics Gyula, Plósz Sándor. Elnök megnyitja az ülést. Jegyzőkönyvi vita. Esterházy Kálmán gróf hangosan olvassa a jegyzőkönyvet. Barabás Béla : A jegyzőkönyvnek több elferdített adata van. Olyan dolgok is vannak benne, amelyek július 29-én meg nem történtek. Nem kötekedni akar, hanem komoly megjegyzései vannak. A július 29-iki ülésen törvénysértések és házszabálysértések történtek, amelyeket a mai kormány erőszakossággal követett el. (Tetszés a szélsőbalon, ellenmondások jobbról.) Elsősorban is kijelenti, hogy Héderváry gróf miniszterelnök indítvány nem tett. Szavait senki sem hallotta az írásbeli indítványt sem olvasták fel július 29-én. Amikor az első indítvány elszakadt, másik indítványt csempésztek az elnökhöz. (Zaj, ellenmondások jobbról.) Hentaller Lajos : Az elnök összejátszott a miniszterelnökkel! (Zaj.) Barabás : A mentelmi bizottság kiküldésére nézve a ház nem határozott, az elnök mégis enunciációt mondott ki. (Ellenmondások.) Lengyelt szólani sem engedte. Ami éjfél után történt, az házszabály- és törvényellenes, ami tehát ekkor történt, ezt vagy mint törvénytelent kell kihagyni, vagy meg kell jegyezni a jegyzőkönyvben, hogy a miniszterelnöki indítvány július 30-án történt. Drakulics Pál: Nem érti ezt maga! Kubik Béla: Hajtható mindenre! (Zaj.) Minden roszra! Lengyel Zoltán: Jó lesz hallgatni. Kubik : Vesztegetni akarnak ! Lengyel: Jó lesz kiegyezni a fiumei cápával! Feilitzsch Artur báró: Ki veszteget ?! Ne gyanúsítsatok! Barabás ezután arról szól, hogy a napirend megállapítására vonatkozó házszabályt félreértik. A napirendet csak aznap lehet megállapítani, de nem másnap. Ha nincs napirend, az nem baj, szünet előtt sem állapítanak meg napirendet! Ma sem állapíthat majd meg a ház napirendet. (Zaj.) Kifogásolja végül, hogy olyan tárgyat tűztek napirendre, mi nincs is beterjesztve. A Szél Kálmán által beadott felhatalmazási javaslatot Héderváry sem tárgyaltathatja. Helyesli Polónyinak az éjféli ülésen tett kijelentéseit. Hadd lássa az utókor, hogy minő erőszakosságokat követett el Héderváry. (Tetszés a szélbalon. Zaj jobbról.) Polónyi Géza helyesli Barabás nyilatkozatait. A napirendet a házszabályok megsértésével megállapítani nem lehet és nem szabad. A mai napirend törvénytelen, azt tehát tárgyalni nem is engedik. (Zaj.) Az üléseket éjfélig meghosszabbítani nem is szabad, sőt legfeljebb három óráig maradhat együtt a ház, tovább nem. Tiltakozik minden erőszak ellen. Holló Lajos : A miniszterelnök szerdai indítványát hamisítványnak tartja. (Zaj jobbról.) A parlamenti gyakorlatba bevinni nem szabad és azt megengedni nem fogják. A mentelmi bizottság kiküldését is kifogásolja. Az ellen a hit ellen kel ki, mintha az obstrukciót erőszakos eszközökkel leküzdeni lehetne. Csodálatos, hogy akadt a miniszterelnöknek barátja, egy zászlós úr, aki vállalkozott korrupt után is a nemzeti harc leverésére. A csalétek. Irta: Charles Fotey. Március 1. Tizennyolc éves vagyok , sem szép, sem rut. Komolyabb táncosaimnak, akik házasságra gondolnak, tetszem. Csak attól tartok, hogy nem a részletek, hanem az egész az, ami nekik rajtam tetszik. Pedig épen a részletek bilincselnek le és hatnak a legmélyebbre. Hiányzik belőlem minden karakterisztikus vonás, az a bizonyos valami, ami elbájol, megittasit: — az, ami belehatol a lélekbe, belefészkeli magát az emlékezetbe s onnan többé ki nem irtható. Igen, hiányzik belőlem az a bizonyos valami, az az izé. S minthogy nincs szándékomban a mindennapi unalomban megsavanyodni, segítenem kell a hiányon. De hogyan ? görbítsem piszére az orromat ? vagy húzzam fölfelé a szemöldökeimet, à la japonaise? Nem, az fájhat. Talán elegendő lesz valami különös hajviselet, vagy egy excentrikus toilette ? Lehetetlen, mama élére rak minden garast, papa pedig nagyon szigorú. De nem esem kétségbe, gondolkozni fogok, megfigyelek másokat, keresek ... és találni fogok. Március 6. Tegnap, szombaton nagy bál volt Boucartéknál. Mikor a rút, kicsi miss Bell a terembe lépett, azt suttogták: ,Menyasszony!“ Természetesen nyomban magára vonta miss Bell mindenki figyelmét, megkritizálták az arcát, megfigyelték viselkedését a vőlegény iránt; az általános kíváncsiság vette körül, amely nyomban feltámad bennünk, mihelyt házasságról hallunk, erről a nagy eseményről, amely a legfontosabb momentum a polgári életben. Megfigyeltem, hogy a fiatal urak — köztük Alfred Boucart is — mindannyian körülrajongják a menyasszonyt, titokzaos dolgokat suttognak a fülébe, hogy úgy tessék, mintha bizalmas barátságban lennének vele , és boldogok voltak, ha a vőlegény féltékeny szemeket meresztett rájuk. Miért rajongják körül annyira ezt a rút miss Bellt, akit egy nappal előbb alig méltattak egy tekintetre is ? A tilos gyümölcs örök magnetizmusa ez talán? Tisztán látom már, hogy ha az ember férjhez akar jutni, előbb vőlegényt kell szereznie. Március 8. Tervem már határozott alakot ölt. Szükségem van egy nem épen komoly vőlegényre, egy tréfajegyesre, aki segélyemre lehetne egy igazi, komoly vőlegényt juttatni a hálómba, például a fiatal Boucart-t. Ez a kedves fiatal úr bizonyosan szikrát fog, mihelyt riválist lát az oldalam mellett. De hol találok ilyen ál-vőlegényre, aki hajlandó lenne magára vállalni a szerepet ? Talán Paul rokonom? Ő az úgy van, Paul! Szüleim még örömmel is fogadnák ezt az eljegyzést. Unokabátyámnak, aki a fontainebleaui intézetben van, ugyancsak szombaton kint van kimenője, de legalább annál kevésbbé lesz a terhemre. Vájjon beleegyezik-e ? Március 10. Tegnap, szombaton, nálunk volt ebéden. Bizalmasan így szóltam hozzá: — Kedves, jó Paul, pompás ötletem van, jegyezzük el egymást . . . Meglepetten, sőt ijedten pattant föl, ami épen nem volt hízelgő rám nézve. — Ezt te pompás ötletnek nevezed? — Te füles! Hiszen az egész csak tréfa lenne, hogy másvalakit azzal megboszantsak . . . Megmagyaráztam neki a tervemet s végül így szóltam : — A dolog hasonlít a horgászáshoz, hogy horogra kerüljön a hal, a zsineg végére bádogból egy kis halat illesztünk Ha a nagy hal megpillantja a kis halat és el akarja nyelni, meghúzzuk a horgot és nagy hal fogva van. Akkor aztán elbocsátjuk a kis halat ... Ha akarod, légy te a bádogból készült kis vőlegény. Meg kell vallanom, hogy Paul kezdetben épen nem lelkesedett a tervemért., — Ötleted nagyon talpraesett mondta és látom is az előnyödet, de a magamét épen nem látom benne. Nekem állandóan a közeledben kell lennem, játszani a szeretetreméltó vőlegényt, ami, ha tréfa, nem a legmulatságosabb. De rosszul táncolok is , pedig a jegyeseknek sokat kell keringőzniük. — Oh, nem lesz az annyira fárasztó. Meglásd, milyen kedves leszek hozzád . . . — Mindegy. Az áldozat nagy, amelyet követelsz tőlem. És föltéve, hogy hálód sikeres lesz, nagyon furcsán fog nekem esni, ha aztán kiadod