Szabadság, 1903. december (30. évfolyam, 273-296. szám)

1903-12-01 / 273. szám

2 parlament iránt bizalommal nem viseltethetünk. S ha a parlamentben harminc-negyven botrány­hős mindig elég a tétlenség ily előidézésére, akkor magát az intézményt is használhatón­­ak kell felismernünk. A magyar nemzetet azonban, habár nemesi alapon, de ezer év óta parlamenti úton kormányozták. Törté­nelmi fejlődésünk gyökereit vagdossák tehát, kik velünk a parlamentet megutáltatják és előkészítenek mindenkit az abszolutizmus el­­szívelésére. Mert a legtöbb ember inkább elfogadja az abszolút elv által fentartott rendet, minthogy megbéküljön a népszabadság elvével visszaélő féktelenség anarchikus ural­kodásában. Elkerülhetlen tehát, hogy az az erős és bátor kéz, mely a nemzet szekerét az obstruk­­ció-őrület kátyújából kiemelni igyekszik, emel­lett minden időkre lehetetlenné tegye, hogy a magyar parlamentben egy törpe kisebbség botrányok által ur lehessen. Ezt annál nyugodtabban teheti, mert se­hol a világon nincs megengedve, hogy a parlament tagjai oly jeleneteket csináljanak, minőknek csak megkezdésénél is minden jobb kávéházból kitessékelik a kurjongató urat finom nyelvű és erős izmu pincér urak. Különben az angol parlament néhány szabálya és esete legjobban ki fogja mu­tatni, hogy a parlamen­tarizmus valódi honá­ban ily parlamenti botrányok szintén lehetet­lenek. — Legközelebb ezeket leszek bátor dióhéjban ismertetni. Dr V. Zs. A főrendiház ülése. Budapesti távirat je­lenti : A főrendiház ma délben 12 órakor ülést tartott, amelyen a delegáció tagjait választották meg. A delegáció tagjai lettek : I. Rendes tagok : Apponyi Lajos gróf, Bohus Zsigmond báró, Bran­­kovich György érsek pátriárka, Ciráky Antal gróf, Ernuszt Kelemen, Eszterházy Miklós herceg, Gáli József, Harkányi Frigyes báró, Keglevich István gróf, Kussevich Szvetozár, Laszkáry Gyula, Lu­kács Antal, Pallavicini Ede őrgróf, Rudnyánszky József báró, dr Samassa József egri érsek, Sza­­páry Gyula gróf, Széchényi Imre gróf, Széchényi Manó gróf, Wodianer Albert báró, Zichy Ágost gróf. II. Póttagok: Fircák Gyula püspök, Csáky Vidor gróf, Uray Kálmán báró, Eszterházy János gróf, Burchard-Bélaváry Konrád, Keglevich Osz­kár gróf. SZABADSÁG 1903. december 1. den geszti embernek van erről egy egy története. Elmondják, hogy él köztük a gróf, mikor otthon van. Feljár a községházára, részt vesz az ülése­ken , és gyűjti a megbízásokat, hogy mire Bu­dapestre ér, legyen miben eljárni. Itt, a ra­gyogó hotel-teremben is a geszti Tisza István forgolódik köztük. Azt hallgatja igazi érdeklődés­sel, mikor egy-egy falusi választója beszél. Mint Makai Sándor, a­ki 28 évig volt negyvennyolcas. Meg Seprényi Márton, a komádiak szónoka. Ha­talmas, öles ember. Tán ő, vagy valamelyik ha­­sonszabásu ember mondta: — Már kegyelmes uram, azt mondom, ne­­künk tessék szólni, ha baj lesz. Feljövünk vagy háromszázan és meg tetszik látni, hogy rendet csinálunk . . . Mosolygott a miniszterelnök és beszélgetett tovább. Körülötte változtak a csoportok egyre. Hol a komádii biró, hol a geszti jegyző, egyszerű gazdaemberek eldugott falukból, tiszteletesek, ro­mán lelkészek. Sokan nézik, a­mikor közben Fráter Barna­bással, a derecskei főszolgabíróval beszélget. A­kik közel álltak, azt mondják, hogy a debreceni főispánságról volt szó Nem akar menni Fráter Országgyűlés. A képviselőház ülése. — Saját tudósítónktól. — Budapest, november 30. A technikai obstrukció folytatódik ma teljes erejéből. Tömeges jegyzőkönyv-módosításokkal és in­dítványokkal készül előállani az ellenzék, úgy szá­mítják, hogy folytonos szavazásokkal akár tizenkét órás ülést is kihúzzanak. Az ülés végén azonban nagy szenzáció volt: kilátás nyílt — mint a Szabadság külön kiadása jelentette — a békére, a­melyet talán a közeli napok meghoznak. A nagy eseménynyel a Szabadság vezércikke foglalkozik. A jegyzőkönyv: Féltizenegy órakor nyitja meg Feilitzsch Artúr báró az ülést. A jegyzőkönyvet felolvassák s a hitelesítésénél szót kér Lengyel Zoltán . Csak huszonhárom, mó­dosítást indítványoz a jegyzőkönyvre. Felolvassa valamennyit egymásután és rövidesen meg is in­dokolja. A legkülömbözőbbek és legtarkábbak ezek a módosítási indítványok. Például: a „majd“ szó helyett az „azután“ szó beiktatását kéri, „novem­ber” helyett „őszutó“, Lovászi nevét „y“-nal kéri íratni, a „K. m. f.“ („Kelt mint fent“) irassék ki teljesen igy, hogy „Kelt Budapesten“ stb. Azt in­dítványozza továbbá, hogy a jegyzőkönyvet ezen­túl hetenkint fölváltva, hol egy kormánypárti, hol egy ellenzéki jegyző írja meg és az ellenzéki jegyző jegyzőkönyvét olvassa fel a kormánypárti jegyző és viszont. Egy következő indítványa Len­gyelnek, szerinte a liberalizmusnak és klerikaliz­­musnak egymáshoz való viszonyára döntő befo­lyással van. Rakovszkynak egy felszólalása ugyanis a jegyzőkönyvben Rosenbergnek van tulajdonítva, úgy hogy a jövendő historikusa azt találná mar dan gondolni, hogy Rosenberg klerikális volt. Nehezményezi még Lengyel, hogy az elnök a ma délután zajló ülés napirendjére vonatkozólag semmi előterjesztést nem tett. Ez pedig házszabályel­lenes. Ilyen és hasonló indítványokból kerül ki huszonhárom indítvány, a­mi természetesen Lengyel szerint ugyanannyi szavazást, ugyan­annyi öt perces szün­etet és a jó ég tudja, hány ugyanannyiszor más percet jelent. Szőts jegyző fel is panaszolja, hogy az efaj­­tájú obstrukciós üléseken a jegyzők fizikailag sem tudnák tisztjüket teljesíteni. Kecskeméthy: Hiszen tegnap vasárnap volt. (Derültség.) Barna: Lám, mondották, ilyenek a bihari főszol­­gabirák. Nem kell nekik a főispánság sem, ide­genben. A miniszterelnöknek pompás a hangulata. Fi­gyelemmel hallgatja az embereit, kérdezősködik és figyel a köszöntőkre, a­mik nem szünetelnek. Nagyon meghatotta a grófot Dési Géza köszön­tője, a­mit az édesanyjára, meg a feleségére mondott. Most hallotta először a Dési Géza me­leg, szívhez szóló szónoklatát és nagyon tetszett neki. A villamos csillárok szórták már fényüket az ebéd végén. Hangulatos, színes, meleg volt ez a lakoma és a mellett előkelő, mint egy főúri ban­kett. A végén bemutatták egy kicsit, hogy mulat Bihar. Csak nagyon kicsit. A miniszterelnöknek menni kell és ej, ez a Budapest csak nem az igazi. Majd otthon egyszer. Eljön még ide István gróf. Táncol virradtig a szilasi kastélyban, vagy Vára­don, a lóverseny után. Mert Tisza István min­denben első. De itt főképen arra büszkék, hogy a vármegye első embere. ... A terem üres, a választók elmentek. És búcsúznak a jóbarátok is. A viszontlátásra, otthon — Biharban. L. G. Lengyel Zoltán: Hát jó, a Rosenberg-Ra­­kovszkyra vonatkozó módosítási indítványt vissza­vonja. Kovács Pál: Én pedig magamévá teszem és a magam részéről indítványként előterjesztem."(De­­rü­ltség.) Feilitzsch elnök is meg­szólal a huszonhá­rom indítványra vonatkozóan. Azt iparkodik ki­mutatni, hogy a Lengyel indítványai nincsenek összefüggésben a jegyzőkönyvvel. Lengyel Zoltán erre ismét föláll és nagylel­kűen visszavon még öt indítványt. Ámde helyette föláll Nessi Pál és a maga részéről tesz indítványt. Még­pedig négy darabot. Köztük ilyet. Szerinte ugyanis az elnök azt mon­dotta, hogy: „Az elnök nem sértheti a házszabá­lyokat !“ Ennek a mondásnak a jegyzőkönyvben való megörökítését kéri. Az ellenakció. Természetesen a kormánypárt ezt a készülő monumentális időpocsékolást nem hajlandó szó nélkül megengedni és a maga részéről megkezdi ellenakcióját. Nagy Mihály áll fel és indítványozza hogy fogadja el a Ház a jegyzőkönyvet úgy a mint van és ne tárja tovább az obstrukció tréfáit. (Zajos helyeslés és kitörő tetszés a jobboldalon. Lármás tiltakozás balról.) A szabadelvű párt nem nézheti nyugton miként pocsékolják az ország idejét. (Újabb kitűnő helyeslés jobbról, hosszas lárma és tiltakozás balról.) Kecskeméthy: Majd jobbra tanítják a kecske­méti választót! Nagy Mihály : Végül kijelenti, hogy a szabad­elvű párt az, mely az alkotmányt védi. (Zajos tet­szés jobbról.) Nessi Pál: Megvetéssel utasítja vissza azt a megjegyzést, hogy az ő indítványai mókák volná­nak. (Nagy lárma) Nagy Mihály: Nessi Pál személyi politikát űz. A visszautasítására vonatkozóan az a válasza, hogy megvetéssel fordul el tőle. (Nagy lárma.) Pap Zoltán áll fel ezután és a maga részé­ről is egész csomó indítványt terjeszt be. (Zaj.) Feilitzsch elnök • Nessi egyik indítványának a házszabályok szerint nincs helye Nessi Fái: Ezzel szemben a mellett kardos­kodik, hogy minden indítványa helyt áll. Kubik : Figyelmezteti az elnököt, hogy az in­dítványokról egyenként való szavazással kell dön­teni. Feilitzsch elnök ezzel szemben úgy érvel, hogy előbb a Nagy Mihály indítványára kell sza­vazni : elfogadja e a Ház változtatás nélkül a­ jegyzőkönyvet, — azzal aztán a többi indítvány elesik. (Óriási lárma a baloldalon.) Lengyel Zoltán követeli az elsőséget a maga indítványainak. (Általános nagy zajongás.) Gróf Tisza István: Nincs kifogása az ellen, ha előbb az ellenzéki indítványokon szavaznak is. (Nagy zaj balról.) Úgyis a nemzetnek kell ítélkeznie az ellenzék eljárá­sáról (Folytonos lárma és zajongás.) Ha az történik, a­mit az ellenzék akar, meglát­hatja az ország, hogy az ellenzéki képvise­lők miként lopják az ország idejét. (Óriási lárma a baloldalon) Báró Kaas Ivor : Önök a házszabályokat lop­ják el az országtól. Kubik Béla: Hát az elnök most mért hallgat ? Rákosi Viktor: Nehéz ott lopni, hol a gazda is tolvaj. (Zajos derültség.) Kubik : Utasítsa rendre a miniszterelnököt! Feilitszdh elnök: (csönget.) Csöndet kérek bróf Tisza István ezután kifejti, hogy az ellenzék indítványait egy szavazással döntsék el. (Nagy lárma balról) Egymásután jelentkeztek a miniszterelnök­ után felszólalásra Ugrón, Kubik, Holló, a­mellett kardoskodva, hogy az indítványokról külön külön kell szavaztatni. Kubik a minisz­terelnök eljárásért a baloldal tetszése között úgy jellemezte, hogy meglopja az ország al­kotmányos jogait. Holló pedig azt fejtegette, hogy a technikai obstrukció lehet kellemetlen az országnak, de azért a jogokat megcsorbí­­tani nem lehet. Karaguly László férfi-szabó, 919 Nagyvárad, Fő-utcza 5. sz., (Gr. Bethlen-féle ház). A közeledő őszi idényre legújabb angol és franczia szövetekből jutányosan készit mindenféle izlésteljes, divatos férfi-ruhákat, sport-öltönyöket, lovagló-nadrágot stb.

Next