Szabadság, 1904. június (31. évfolyam, 129-153. szám)
1904-06-01 / 129. szám
XXXI. évfolyam. NWfizetési feltételek: Szétküldéssel: Kstytx»: Korosa ént 6.— 12 — 24.— JFW OTT Efáez erre Tidétar« postával? Kososa Negyed évre 7.— Fél évre 14.— Egész évre 21.— Kiadóhivatal: Kwenfi Lajos-utca, (BOiamegyei takarítptutHit épülsz), hová a hirdetések <s Mai fizetési dijak kildendifc. Egyee számára 10 fillér. A BIHARMEGYEI ÉS NAGYVÁRADI SZABADELVÜ PÁRT KÖZLÖNYE. Szerkesztő : BÍRÓ LAJOS. Nagyvárad, szerda 1904. junius I. Felelős szerkesztő: HEGYES MÁRTON. Laptulajdonos: LASZKY ÁRMIN. 129-ik szám. hirdetések dija: 6 kásák»« petiteorirt cffȚsz*c 12 Háromssor és többször — — 8 Hér. Nyilttér 3 hasábos petitsorért 40 Mér. apró hirdetésben ninden sz» 4 Mér. Vastag bottikkely.— — • Mér. Reklám soromként — — — 2 k*r. Szerkesztőség: Kossuth Lajos utcza (Biharmegyei takarékpénztári épület). Kéziratok Tissza nem küld stack. A szegedi választás Nagyvárad, május 31. Az esti órákban jelenti a szegedi telefon, hogy a tiszaparti nagyváros első kerülete Bánffy Dezső bárót választotta meg országgyűlési képviselőjének. Nagy érdeklődés várta ezt az eredményt és jóakarat, rosszakarat, elfogultság és hideg, tiszta ítélet sokféleképen fogja kommentálni. Mi ezt a választást nem vagyunk hajlandók az ország ítéletének, sőt az ország egy jelentős választótábora ítéletének sem elfogadni. Elvégre valóban értjük, hogy báró Bánffy Dezsőnek vannak lelkes hívei, akad egy harcias gárdája, hiszen ő a mi táborunknak volt megbecsült vezérembere. Az az exotikum, amely vállalkozásában, új szózatának kürtszavában van, az is hozzávonzza a politika egy pár rendszertelenül bolyongó alakját, mint a különös fény az éjszaka vak szárnyalóit. Akinek azonban világos a nézése és világos az ítélete — és rendíthetetlen hitünk, hogy Magyarország óriási többségéé ilyen — az távol marad tőle és gúnyosan vagy sajnálkozva, haraggal vagy tisztelettel, de más táborból nézi Bánffy Dezső új politikai működését és új táborát. Mi sajnálkozva nézzük. Bánffy Dezső éppen akkor bontott zászlót a szabadelvűpárt ellen, mikor Tisza Istvánnal az a politika jutott győzelemre, amelynek a szolgálatában ő vele nagy csatákat vívtunk. Ő elhagyott minket és most azok vannak vele, akik veszettül marták őt is, a szabadelvűséget is. Ha másnak nem, annak kellett volna megállítania Bánffy Dezsőt, hogy Bartha Miklós dicséri . . . Bánffy Dezső nem állott meg. De ha ő hűtlen lett önmagához és hűtlen lett régi zászlajához, mi sem magunkhoz, sem a zászlónkhoz nem lehetünk hűlenek. Rendíthetetlen meggyőződésünk, hogy Magyarország boldogulásának útja a szabadelmpárt útja, az út, amelyen Tisza Kálmán járt és amelyen Tisza István jár. Ezen az úton marad és halad az óriási szabadelvű tábor és Bánffynak meg kell elégednie a Bartha Miklósokkal és a Lengyel Zoltánokkal, mert ez utóbbi hazafi, a szájnak ez a hasonlithatatlan hőse is ujpárti lett. .. . Meg vagyunk győződve arról is, hogy uj útja Bárffyra csalódásokat, keserűségeket és egy nagy kiábrándulás fog hozni, amely az első siker csaló látszata után kétszeresen fájó lesz. Az uj pártnak — ha jelszavai csillogó ködét szétfújjuk — nem marad más tartalma, mint egy kétségtelenül érdekes és erős vezér egyénisége és a vállalkozás exotikus mivolta. De akármilyen érdekes is egy egyéniség, ha kemény acél és tiszta arany is — erre az ércalapra nem lehet az ország megvételének asszignatáit kibocsátani. Bánffy szegedi diadalának ellenségei örülhetnek legjobban. Mert a nemes báró elvonultságából, amely egyéniségének valami remete-varázst, szavainak bizonyos prófétacsengést adott, ki fog lépni a küzdőtér viágosságába, ahol a gyenge érvre válaszul rögtön elhangzik az erős érv, ahol a csinos fél-igazságokat rögtön letiporják a szép vagy rut egész igazságok és ahol ki fog tűnni, hogy a gyarló embert az öt éves visszavonultság sem teheti azzá a fél-istenné, aminek Bánffyt néhány őrjöngő hive feltüntetni akarja. Mi nem örülünk Bánffy leendő kudarcának, hanem őszinte sajnálkozással nézzük ennek az erős embernek a szövetségét a Lengyel Zoltánokkal. Az ő útra fordulásának nagy rejtelmét nem akarjuk feszegetni. A jövőt sem próbáljuk rajzolni. Leírjuk azonban, hogy véleményünk szerint Bánffy báróra a legkedvezőbb eshetőség az, hogy nemsokára visszatér a szabadelvűpártba, akkor, ha az idő jelszavai közül egyiket úgy megérleli, hogy a szabadelvűpárt tettre válthatja a szót. Milyen lesz egyébként a Bánffy-párt viselkedése, küzdelme, taktikája, azt majd megmutatja a legközelebbi jövő. Mtttfelttli Nagyvárad és Biharvarmegye n m.1? 60 ° ter.min,e" jroijswiit 3 a ° czim. és lakjeggyelí. Boros Jenő papirkereskedeseben czimet tartalmaz. Kapható: NAGYVARAD, Kossuth-utcza. Marus. Irta : Gergely Gyoza. a sok domb nem is takarta volna el a láthatárt akkor sem látszott volna a füstjéből egy fodornyi sem, de azért Maruis csak vissza-vissza fordult és kereste, kutatta ezt a felhőkbe veszett nyomát az ő Janó fiának és ahogy így izgettmozgott, minduntalan megháborgatta nyugodalmas ülésében a vén Kapusztnyákot, aki kicsiny, sárga lovacskáit hajtotta. Kapusztnyák a szűk ülésen odébb szorult a kocsi lajtorjához, de ahogy szűkös helyzetükben itt is csak megháborgatta az öreg asszony nyugtalankodása, végre is rászólt : — Mit mozogsz ? úgyse látsz már belőle semmit! Aztán, hogy ez a néhány szó kizökkentette nagy nyugalmából, megsuhogtatta az ostort lovának nagy, csontos feje fölött, aztán kinógatta ezt is a csendes poroszkálásból. — Hüó ne! —Aztán meg közéjük is csapott, amire a szekér gyorsabban döccent egynéhányat és lovacskák feje belenyúlt az előttük haladó kocsiba. — Hiába nézel oda, mondom neked, — folytatta Kapusztnyák és megrángatta a gyeplőnek szánt madzagot. — Nem látja már biz azt a tiednél jobb szem sem. Messzi járnak már azok . . . Marus nagyot, hosszút sóhajtott, aztán belehajtotta a fejét a kötényébe és ahogy nemcsak ő mondogatta magában, hanem a fülével is hallotta, hogy immár nem lát a fiából semmit sem, újból megindult keserves sírása: — Oh, oh, oh, hogy itt hagyott engem is, a feleségét is, a gyermekét is, oh! . . . Mi lesz már mi velünk?! — És összecsapta a feje fölött kérges két kezét. A sírása hosszas volt, s a szavai elnyújtottak, mintha énekelné: — Oh, mi lesz már mivelőnk ? ! Istenem, Istenem ! A hangja belefogódzott a kocsiban ülők lelkébe és odaterelte figyelmüket Marus felé. Zokogása lassankint felrázta őket letargiájukból és elsőnek az itt hagyott feleséget, aztán a gyerekeket, majd meg a többit ragadta el a közös fájdalom, a közülök kiesett ember után való bánat. Most már valamennyi tördelte a kezét, avagy nyújtogatta azt az ég felé ! A megindult kenyér elragadta valamennyit A hangos keserűség eljutott az előttük és az utánuk haladó kocsihoz, hulláma átcsapott ide is és a nyolc döcögő kocsi mintha még nehezebben jutna odébb ettől a rászabadult bánattól. A vén Kapusztnyák meg kelletlenül forgatta az ostort, a fejét megcsóválta és mogorván szólt vissza : — No már megint sírtok ! ? Ne sírjatok : Halljátok ! De ahogy a sirás el nem ült, a bánatnak ez az artikulátlan hangja, valahogy áthatolt az ő sovány derekán keresztül is a szivéhez, ami bizony „EMKE“ padlófénymázt, „EMKE“ parquett-fénymázt, „EMKE“ brunolint Berkes Bertalan Zöldfa utcza 33., Fő utcza Bazár-épület, Savoly illatszertár Bémer-tér, Kiss Károly Kispiacz. Kapta a tó Biharmagyeban: Belényes: Tóth Andor. B.-Ujfalu: Rothbart Mór, Kohn Ignácz, ifj. Weiszberger Ignácz. B.-Diószeg: Berger Ignácz és fia. Tenke: Lévy Dávid. Nagy Szarenta : Lévy József és fia. Élesd : Mezey Dávidné. Székelyhid : Kiss Mártom. Vaskod : Miklósy J. Limdenfeld Dávid Mezőtelegd. 6—0 261 Nyolc szekér döcögött végig a köves országúton. Szépen, sorjában haladtak egymásután mintha csak valami lakodalmas kiséretet vittek volna. De az ilyes vigalmas alkalmatosságból csak épen ez a rend, aztán meg a benne ülők kiöltözködött mivolta volt meg, mert csendesen poroszkáltak a lávák, az ostor suhogás és csattogtatás nélkül lóbálódzott a nedves őszi levegőben, a benn ülő népség pedig csendes volt nagyon A nyolc kocsit megszállott férfi, asszony és gyermek a tót faj letargiájával bámult bele a messzességbe, melyet mint valami gyászfeketével bevont rengeteg fal vett körül az őszi sötétségű fenyvesekkel borított sok nagy hegy. Az emberek sírástól kivörösödött szeme csak nézett nézett maga elé, a szerint, ki hogy ült : előre, jobbra, balra, meg nem háborítva semmitől, amit maguk előtt láttak. Csak éppen az öreg, töpörödött ráncos képű Marus fordult hátra, vissza vissza tekintgetve a nagy völgy torkolata felé és tekintete keresve kutatta a füstjét annak az elrobogott vasútnak, amely a nyolc kivándorló között az ő Janó fiát is vitte a félelmes nagy messzeségbe Amerikába. Távol járhatott már akkor a vonat, még ha Háziasszonyok szives figyelmébe! kapható Nagyváradon