Szabolcsi Építők, 1971 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
(Folytatás az 1. oldalról) Pedig a mozgalom súlya, jelentősége nagy. A nem kellő foglalkozás vonatkozik a vállalat gazdasági egységeinek vezetőire is. Bizonyítja e tényt az is, hogy a versenyfelajánlások és azok értékelése, nyilvántartása nem tervszerű és rendszeres. Ezért a jövőben a szocialista verseny- és brigádmozgalom továbbfejlesztése érdekében nagyobb erőfeszítést kell tenni a szakszervezeti bizottságnak, a munkahelyi bizottságoknak és a gazdasági egységek vezetőinek, hogy a versenyben rejlő lehetőségek felismerésével, kihasználásával még nagyobb eredményeket érjenek el. Ezután a beszámoló a munkafegyelem néhány problémájával foglalkozott. Megállapította, hogy azon dolgozók vannak többségben, akik fegyelmezetten, lelkiismeretesen végzik a feladatokat. Ez lemérhető a termelés alakulásában is. Ám a beszámoló azt is megemlítette, hogy még vannak fegyelmezettlen emberek, akik igazolatlan távolmaradásukkal, felelőtlen anyagkezeléssel rontják a fegyelmet. A szakszervezet nevelő munkán keresztül igyekezett hatni a fegyelmezettebb munkára, de ez egymagában kevés. A jövőben a fegyelem javításában nagyobb szerepet kell adni a törzsgárda tagjainak, a szocialista brigádoknak, a munkahelyi vezetőknek, hogy a notórius fegyelemsértőket neveljék. Ha nem használ, közösítsék ki a vállalat kollektívájából. Majd a továbbiakban a szakszervezet nevelő, agitáció és propaganda munkájáról adott számot a beszámoló. A szakszervezeti bizottság ülésein e feladatokat rendszeresen napirendre tűzték és meghatározták azokat a módszereket — a tartalomnak megfelelően — melynek során e munkát végezték. Létrehozták az agitációs hálózatot, a munkásszállásokon a kulturális bizottságokat. Szinte valamennyi szálláson van társalgó, televízió és rádió. Tizenegy könyvtár működik a vállalat területén, ahol megfelelő mennyiségű szak- és szépirodalmi mű áll az olvasók rendelkezésére. Például 1970-ben 16 200 kötet könyvet kölcsönöztek a dolgozók. A szakszervezeti bizottság nagy gondot fordított a tagok politikai és ideológiai nevelésére. Képzett propagandisták révén elérték, hogy a politikai tanfolyamok nemcsak számszerűleg, hanem tartalmában is egyre magasabb színvonalat ért el. 1968/69. oktatási évben 15 tanfolyam 500 résztvevővel indult be, míg 1970/71. évben 18 tanfolyam 750 hallgatóval indult be. E tanfolyam hallgatói nemcsak az anyagot tanulják, hanem időnként megfelelő politikai és gazdasági tájékoztatást is kapnak a vállalat életéről. Ezt követően a beszámoló a dolgozók élet- és munkakörülményeivel foglalkozott. Megállapította, hogy a korábbi évekhez viszonyítva sokat javult a dolgozókról való gondoskodás. Tisztábbak és felszereltebbek a munkásszállások, több lehetőség van a fürdésre, az öltözködésre, a nyugodt pihenésre. A dolgozók jelentős részét autóbusszal szállítják lakásukról a munkahelyre és vissza. Növekedett az étkezési lehetőség. ■ Ám a beszámoló szóvá tette a még mindig meglévő fogyatékosságokat is. Többek között szólt a szállás nehézségéről, ami különösen vonatkozik a szak-szerelőipari és a szállítási dolgozókra, akiket nehéz elhelyezni az amúgy is zsúfolt munkásszállásokon. Javasolta új munkásszállás építését a központi újtelepen. Szóvá tette az étkeztetési nehézségeket, de főleg az ételek minőségét. Felhívta a gazdaságvezetés figyelmét a felvonulási épületek mindenkori megépítésére, azok jó felszereltségére, hiszen még ma is több helyen nincs megfelelő lehetőség a fürdésre, tisztálkodásra. Végül a beszámoló a szakszervezeti mozgalom szervezeti és anyagi helyzetéről adott tájékoztatást. Megállapította, hogy mind szervezeti, mind tartalmi téren jelentősen erősödött. A megtartott taggyűléseken a tagság többsége részt vesz. Ez annak tudható be, hogy a bizottság tagjai, a munkahelyi bizottságok titkárai, a bizalmi hálózat tevékeny munkát végez. Növekedett a taglétszám is. 1969-ben 3627, 1970-ben már 4012 tagja volt a szakszervezetnek, amely 83 százalékos szervezettséget mutat. A mozgalmi munka eredményesebbé tételében sok segítséget kaptak a vállalat pártbizottságától, aki állandó és rendszeres elvi útmutatást adott. Az elmúlt 2 évben a szakszervezeti bizottság elképzeléseit, véleményét egyeztette a gazdaságvezetéssel — mindenkor figyelembe véve a dolgozók érdekeit. Ez növelte a szakszervezeti demokráciát, politikailag pedig szilárdabbá tette a tagságot. A közös együttműködés, a tagság aktívabb munkája, a politikai öntudatának fokozása tette lehetővé, hogy az elmúlt 2 évben erősödött a szakszervezeti mozgalom, növekedett szerepe, jelentősége a válalat politikai és gazdasági életében. A jövőben is az a feladat, hogy a szakszervezet mind politikai, mind gazdasági tevékenységében betöltse hivatását. A tanácskozás felszólalói VANCSISIN ISTVÁN MŰVEZETŐ gA beszámolóval egyetért. Az a véleménye: a dolgozók szervezettségét tovább kell növelni túlhaladva a jelenlegi 83 százalékot. Majd arról szólt, hogy a munkaszervezés hiányosságainál nemcsak a közép, hanem a felsőbb vezetésnél is probléma van. Gyakori az emberek átcsoportosítása, ami hatással van a termelésre is. A továbbiakban arról szólt, hogy most a munkafegyelem megszilárdítása kíván a legtöbb figyelmet. Az a véleménye: ne csak nevelgessük az embereket, hanem határozottabb intézkedés szülessen a fegyelem bontói ellen. Előfordul olyan eset is, hogy a dolgozó táppénzen van, de nem találják otthon, másnál dolgozik. Befejezésül hangsúlyozta, hogy a szakszervezet az eddigieknél többet tegyen a dolgozók szociális ellátása érdekében, az üzemi étkeztetés megjavítására, mert az utóbbi időben, szinte fogyaszthatatlanok az ebédek. Javasolja: ha az üzemi konyha dolgozói nem tudják ellátni feladatukat, tegyenek intézkedést kicserélésükre. Ez több ezer ember érdeke. HOMONYIK JÓZSEF RAKODÓMUNKÁS: — Azt hiszem, a mi munkánk, a rakodás az egyik legnehezebb fizikai munka. Éjjel is felkeltenek az ágyamban, de sokszor szabad szombat és vasárnap sincs, mert a vagont ki kell pakolni, hogy kevesebb legyen a vagonállás. Mi becsülettel eleget teszünk a kérésnek és megértjük a vállalat nehézségeit. Régi dolgozók vagyunk. Ám bennünket is értsenek meg, figyeljenek ránk, mi is vagyunk. A sok munka miatt például szabad napunk egyáltalán nincs, pedig időnként ránk férne egy kis pihenés. Hóban, sárban, esőben dolgozunk, de nincs esőköpeny, gumicsizma. — Több figyelmet érdemelnénk szociális ellátás terén is. Az újtelepi öltöző szűk, fürdési lehetőségünk korlátozott, mert olyan kicsi a bojler, hogy a meleg víz csak néhány embernek elég. Sokszor órákba telik, amíg valahogy rendbe hozzuk magunkat. Több, mint ötven emberről van szó. Kérném a szakszervezetet, intézkedjen ebben az ügyben. Megnövekedett feladatok KÁLLAI SÁNDOR, A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG TITKÁRA: — A megyei párt végrehajtó bizottsága nevében szeretettel köszöntöm a küldöttértekezletet. Először is köszönetet mondunk a vállalat valamennyi dolgozójának az árvíz idején és az újjáépítésben végzett jó munkájukért. — Helyesnek tartom —mondta a továbbiakban —, azokat az észrevételeket, bírálatokat, amely a törzsgárda nagyobb megbecsülését, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítását tették szóvá. Ennek megoldása lényegesen jobbá, termelékenyebbé teheti a vállalat egész munkáját. — Szükségesnek tartom szóvá tenni a vezetők és a munkások kapcsolatainak javítását. Van olyan tapasztalatunk, hogy ez egy kicsit háttérbe szorult. Pedig az a vezető jó, aki együtt él a munkásokkal, ismeri azok gondjait, problémáit, osztozik velük örömeikben, gondjaikban. — Az elkövetkezendő időben nagy feladat hárul a párt és a szakszervezetekre, a vállalatokra. Először fordul elő, hogy saját maguk készítik el a IV. ötéves tervet — figyelembe véve az igényeket. Ezzel az a cél, hogy a vállalatok növeljék a gazdálkodás hatékonyságát, új tartalékokat hozzanak felszínre. Útmutatás továbbra is a X. kongresszus határozata: a szocializmus építése magasabb szinten. x — Az építőiparnak is meg kell lenni a maga ötéves tervének, amit a dolgozók bevonásával kell megvitatni. Megyénkben az a cél, hogy növekedjen az építőipar kapacitása, a műszaki színvonal, fokozódjon a komplexgépesítés, az előregyártott elemek készítése és szerelési technológiája, a munkahelyek kiszolgálása, a jobb munkaszervezés. Emelni az építőmunkások öntudatát, munkafegyelmét. Hatékonyabbá tenni a párt, szakszervezet és más társadalmi szervek politikai nevelő munkáját. Igazuk van azon felszólalóknak, akik előtérbe helyezték a dolgozók nevelését, de ha szükséges fegyelmezni is kell. E kettő érvényesülése lehet alapja a további fejlődésnek. — A kapacitás, a műszaki fejlesztés növelése érdekében a megyei párt végrehajtó bizottsága javaslattal fog élni a megyei tanács felé, a vállalat műszaki fejlesztés anyagi segítése érdekében. De azt is javasoljuk: több építőipari vállalkozó közösen egyesítse anyagi erőforrását a nagyobb gépek vásárlására, annak tervszerű kihasználására. A következő ötéves tervben megyénkben nagy feladat hárul az építőiparra. Csak az erők egyesítésével, a lehetőségek kihasználásával érhetünk el eredményt. E nagy munkához a magam és a megyei pártbizottság nevében sok sikert, erőt, egészséget kívánok a vállalat minden dolgozójának. FENYVESI JÁNOS, AZ ÉPÍTŐK ORSZÁGOS ELNÖKSÉGE KÜLDÖTTE: — A jövő feladata nem fog csökkenni — mondta. Sőt. Ahogy gyorsul a társadalom fejlődése, az igények, úgy növekszik a szakszervezet feladata minden szinten. Ezért a végrehajtásra, a megoldásra kell a fő erőt összpontosítani. Mi a követelmény? — Fokozni a dolgozók, a tagság aktivitását, fejleszteni közéleti tevékenységüket. A jogok és kötelességek minden szinten egyformán érvényesüljenek. Olyan vállalati bérpolitika kialakítása, amely legjobban megfelel a követelményeknek. Közelebbről vizsgálni a munkafeltételeket, a munkaszervezés problémáit. Jobban kell támaszkodni a művezetőkre, akiknek felelősségük növelésével jobb eredményt lehet elérni a termelésben és a dolgozók fegyelmezettebb munkára való nevelésében. A jövőben lehetőleg kerüljük a túlórát, hogy több idő jusson a dolgozók pihenésére, szórakozására. — Végül, de nem utolsó sorban az emberek munkafegyelmének javítása melynek sok módja van. Alapvetőnek tartom a technológiai fegyelem megkövetelését, betartását. Ez önfegyelemre is nevel. A szakszervezet nevelő munkája révén a dolgozók mindinkább ismerjék fel szerepüket, tevékenységük fontosságát a társadalom, a vállalat életében. Csak így érhetünk célhoz, a IV. ötéves terv megvalósításához. Ehhez kívánok jó munkát és egészséget. El> «■nn « törődni az GYURCSÁN ISTVÁN DARUKEZELŐ — A dolgozók több segítséget és megbecsülést várnak a vezetőktől — mondta felszólalásában. — Különösen hangsúlyoznám a fiatalok segítését. Majd saját példáját mondta el: mennyire hiányzott a lakás építésénél a megértés és a támogatás. Ezután azt tette szóvá, hogy a dolgozók becsületesen igyekeznek munkálkodni, ám ezzel nincs arányban az erkölcsi és az anyagi megbecsülés, még a törzsgárda tagjainál sem. Őt is, másokat is magasabb fizetéssel csalogatják. Gondolkodtak rajta, de azt tartották: régi dolgozói a vállalatnak, nehezebb körülmények között is maradnak. De akkor becsüljék is meg őket. Példának elmondta, hogy gyakran éjjel, szabad szombat és vasárnap is dolgoznak, de az elmúlt évben mindössze 150 forint célprémiumot kapott. — Hol itt az elismerés? — tette fel a kérdést. BERECZKI JÓZSEF 2-ES FŐÉP: A határozati javaslat 6. pontjával kapcsolatban azt javasolta: a dolgozók szociális ellátásának megvizsgálásának 1971. július 6-i dátumát hozzák előbbre. Nem tartja helyesnek, hogy a szakszervezet ennyire elnyújtja ezt a fontos ügyet. A dolgozók körülményeinek javítása nagyban összefügg a termeléssel, mert ha jól érzik magukat a munkahelyen, a termeléssel sincs különösebb probléma. PANOVICS MIHÁLY 4-ES FŐÉP: — A szakszervezet mozgósító, nevelő munkája jelentősen elősegítheti a vállalat gazdasági feladatát — mondta. — Az a véleményem Vancsisin szaktárssal ellentétben, hogy az emberek nevelése nagyon fontos, még a munkafegyelem szempontjából is. Ezután arról szólt, hogy a célprémiumoknak mindig a termelés érdekeit kell szolgálnia. Ennek meghatározása különös gonddal történjen. Majd a dolgozók szociális ellátásának javítását említette. — Mi vagyunk a hibásak, ha nem szólunk érte — mondotta. Végül a balesetek megelőzését — sajnos, legutóbb itt történt a halálos baleset —, a munkavédelmi előírások szigorú emberekkel betartását, a törzsgárda megbecsülését tette szóvá. Kiemelte: a dolgozók erkölcsi elismerése, jó munkájának dicsérete sokszor többet ér, mint néhány forint. Aezetők éljenek ezzel a lehetősséggel. BENE JÓZSEF BRIGÁD VEZETŐ: — Az a véleményem, hogy a célprémiumot sokszor nem akkor használják fel, amikor kell. Volt olyan időszak, amikor jogtalanul vettük fel a prémiumot. A továbbiakban szóvá tette, hogy az anyaghiány sokszor akadályozta a munkájukat. Hiába akarnának dolgozni, a drága idő emiatt elvész, ami mind a vállalatnak, mind nekik anyagi veszteséget okoz. Felhívta a szakszervezet figyelmét a dolgozókról való gondoskodásra, megemlítve az árvízkárok újjáépítését, ahol a legelemibb szociális feltételek sem voltak biztosítva. Végül a fiatal szakmunkás utánpótlás gondját tette szóvá. Elmondta: a jelenlegi körülmények között nem látja biztosítottnak megoldását, mert a segédmunkás is többet keres, mint ezek a fiatalok. — Akkor miért tanult három évig ? — mondta. — Ne csodálkozzunk, ha elmennek más iparágba, hiszen elmegy a kedve a szakmunkától. Ezen változtatni kell! TOMPA GYÖRGY LAKATOS: — A szakszervezeti mozgalom sok eredményét lehetne most felsorolni, de inkább a fogyatékosságokkal szeretnék foglalkozni. Először: nincs megfelelő foglalkozás a szocialista brigádmozgalommal. Például nagyszerű kezdeményezés, vállalás történt a párt X. kongresszusa tiszteletére, de ennek értékelése még ma sem történt meg. A második: a lakatosüzem szociális körülményei, fürdő, öltöző nincs megoldva. Elkezdték ugyan az ősszel, de abba is hagyták. — A munkásvándorlás a mi üzemünkre is érvényes. Az ok: anyagilag nincsenek megbecsülve. Aki tőlünk eltávozott, mind magasabb bért kap. A törzsgárda sincs megbecsülve. A most felvett dolgozó többet kap, mint a régi. Javaslom: a szakszervezet határozottabban foglaljon állást a dolgozók érdekében. LENCSÉS JÁNOS, AZ ÉPÍTŐK SZAKSZERVEZETÉNEK MEGYEI TITKÁRA: — Az írásos beszámoló alapvetően meghatározza a szakszervezeti tanács további feladatát. Ebben nem a számla benyújtásáról van szó a gazdaságvezetés felé, hanem ellenkezőleg, a munka segítése, a dolgozók nevelése a fő cél. Ezért is javasolnám az új vezetőségnek, hogy összegezze a küldöttértekezlet tapasztalatait, és egyeztesse az igényeket a lehetőséggel. Pontosítani a legfontosabb feladatokat, majd a szakszervezeti tanács ülésén, ezt követően a tagsággal megvitatni. — A szakszervezet elsőrendű kötelessége, a dolgozók szociális ellátásának, élet- és munkakörülményeinek állandó javításának ellenőrzése. Az eddigieknél türelmetlenebbül kell ezt szóvá tenni. A másik: határozottabb és színvonalasabb munka irányuljon a dolgozók, a tagság nevelésére, a tudatosabb termelőmunka végzésére. Meg kell értetni az emberekkel: csak annyi jogot várjanak, amennyire eleget tesznek a kötelességüknek. Erdei András vitazáró szavai után került sor az új szakszervezeti tanács megválasztására. Erdei András betegségére való tekintettel lemondott funkciójáról. AZ ÚJ SZAKSZERVEZETI TANÁCS Fehér László, Tóbiás András, Nagy András, Ákos László, Kenyeres Miklós, Ifjú Endre, Csigár Bertalan, Sarvai János, Kozma Mihály, Bene József, Gazdag István, Mózes Lajos, Berecz Balázs, Korcsmáros József, Titkó Zoltán, Vincze István, Stein József, Pavlovics Mihály, Bogár Mihály, László András, Rácz Miklós, Oláh Lajos, Madár Sándor, Nagy László, Somogyi István, Demeter József, Márkus József, Debreceni István, Bor Sándor, Kerekes Gyula, Hudák János, Antal József, Koocsis József, Oláh Sándor, Opre Sándor, Baráth Károly, Venczel József, Szakács Lajos, Kerényi Árpád, Képes Józsefné, Kajás Lajos, Bodor Ferenc, Mészáros József, Mester Attila, Erdei András, Tóth Lászlóné, Páll Ferencné, Szász Sándor, Lechner József, Bezerédi Antal. Az új szakszervezeti tanács ezután megválasztotta a 15 tagú szakszervezeti bizottságot, az elnököt és a titkárt. Elnök: Sarvai János. Titkár: Szász Sándor.