Szabolcsi Húsipar, 1991 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1991-01-01 / 1. szám

SZABOLCS HÚSIPARI VÁLLALAT DOLGOZÓINAK LAPJA VIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 2,50 FORINT 1991. JANUÁR / Göncz Árpád köszöntője Göncz Árpád köztársasági elnök újévi köszöntőt mondott a televízióban és a rádióban. Az alábbiakban ismertetjük a be­szédet. H­onfitársaim! Alig néhány perce, hogy elbúcsúztattuk a magunk mögött hagyott sorsfordító évet, most hadd kívánjak én, innét, hazánk minden polgárának, s ha­zánk határain túl minden magyarnak az új esztendőre erőt, egészséget. Könnyű évet magunknak aligha kívánhatok, mert ha nem is mindenkinek, de nagyon sokunknak igencsak ne­héz esztendeje ígérkezik. Ne áltassuk magunkat, amiben eddig éltünk, s amit sokan jó ideig, egy igazságosabb társadalom ígéretének véltek, re­ménytelenül összeomlott. Látszólagos létbiztonságunkért, sze­rény jólétünkért most kell megfizetnünk, mégpedig drágán. Visszaút nincs. Ebből a helyzetből csak előre menekülhe­tünk: alkalmazkodnunk kell a világ — sokunk által annyira és oly régóta áhított — gazdasági rendjéhez, hogy jelenlegi gondjainkon mielőbb felülkerekedjünk. A tavalyi év jócskán hozott számunkra meglepetést: kide­rült, hogy nem elég jogszabályokból, törvényekből, parla­mentarizmusból felhúznunk a demokrácia intézmény falait, attól az épület még nem válik lakásossá. Ha azt kívánjuk, hogy meghitt és lakható legyen, be is kell rendeznünk, az pedig gazdasági kérdés. De ameddig idáig eljutunk — már­pedig biztos, hogy eljutunk —, meg kell tanulnunk békesség­ben együtt élni ebben a szegényes hajlékban is. Ez rajtunk áll, ehhez mástól — kívülről — hiába várunk segítséget. De valljuk be, ugyancsak sokan megtanultuk már ennek a mű­vészetét. Hadifogságban, táborban, börtönben, társbérletben. Sültgalambot senkitől nem várhatunk. .A kormánytól is csak egyvalamit: világosan vessen számot a helyzettel, szab­ja meg a tennivalók sorrendjét, tárja az ország gondolkodó, s mint több ízben bebizonyította, felnőtt és felelős népe elé, hogy miért és mekkora áldozatot kell vállalni a tulajdon jö­vője érdekében. S kinek mekkorát. Mert, ha az ország a jö­vőjéért lemond a tisztes szegénység egyenlőségéről, azt joggal kívánja, hogy elviselhetetlen teher senkire ne háruljon, s az átmenet árát ki-ki a teherbírása arányában, igazságosan fi­zesse. Mert a nép nem statisztikai adat, a nemzet megmaradása nemcsak szellem, de betevő falat kérdése is. Sok mindenről le kell majd mondanunk, sok olyasmiről, amit pótolnunk évekbe telik. De emberekről lemondanunk nem szabad, s ez nem csupán szociálpolitika, hanem mindenekelőtt tudatos és minden politikai döntést átható értékválasztás kérdése. A Nyugattól csak egyet várhatunk: döbbenjen rá végre, hogy önmagán segít, ha Kelet-Közép-Európa keserves jele­nén könnyít. Amit mi tettünk az egységes Európa létrejötte érdekében, azt önmagunkért is tettük: amit ők tesznek Euró­pa valóságos egysége érdekében, azt ők sem csak értünk te­szik, hanem önmagukért is, hiszen nemcsak a politikai, ha­nem a gazdasági nyomor is fertőz. De legtöbbet önmagunktól várhatunk és kell is elvárnunk: társadalmi méretű együttérzést és együttműködést. Háborút, ostromot, forradalmat, árvizet és földindulást, sőt szegénysé­get is csak társadalmi együttérzés, kölcsönös segítő szándék segít átvészelni. Nézzék el, hogy nem mondom el mindazt, amit manapság mondani illik — nem beszélek a múlt bűneiről, a hibákról, amiket elkövettünk —, igenis mi, mindannyian, még ha a bűnökben, hibákban nem is egyaránt osztozunk, hiszen fél­tünkben magunk is eltűrtük, tudomásul vettük, ami történt, mert emberek vagyunk, esendők, a történelmet nem mi csi­náljuk, hanem a történelem formál mibennünket, s mert a történelem jégverése ellen nem kötöttünk biztosítást. Azt hi­szem, ami volt, az végérvényesen elmúlt, legfeljebb a csöke­­vénye él már mindannyiunkban, a gondolkozásunkban, a cse­lekedeteinkben, s ideje már, hogy végre előre tekintsünk, s magunk vállaljuk a sorsunkért a felelősséget. S kérem, ne higgyék, hogy ha nehéz évet ígérek, borúlátó vagyok, derűs csak az lehet, aki számot vet a valósággal. Hadd mondjam meg: én már átéltem ebben az országban két csodát, negy­venötben és ötvenhatban. Ismerem az országot, tudom, hogy a türelmetlenség színe alatt most is tettvágy feszül, mint akkor, ráadásul most nem romokból kell az országot felépí­tenünk, s nem világhatalmakkal állunk szemben, csak a ma­gunk szegénységének és igényeinek feszítő ellentétével, amit, ha könnyen nem is, de föl lehet oldani. gén: 1991 embert próbáló és emberséget próbáló, tár­sadalomkovácsoló esztendő lesz, történelemformáló esztendő — s hiszem, hogy nem közös szégyenünk, hanem mindannyiunk közös büszkesége. Ehhez adjon az Isten mindannyiunknak erőt, egészséget, anyagi és erkölcsi megbecsüléshez. Minden olvasónknak Boldog Új Évet kívánunk! A Szerkesztő­­bizottság Boldogságot Az új év köszöntésével, az elkövetkező esztendőhöz fűző­dő jókívánságok mindig tükrözik az éppen eluralkodó han­gulatot, és azt a szemléletet, mellyel a jövő elé tekintünk. Gondolataimat formálgatva, terelgetve, makacsul visszatér a boldog új esztendő hagyományos és általam legszebbnek tűnő kifejezése. Vajon a boldogságot lehet-e erősen akarni vagy csupán hiú ábránd, elképzelt közhely marad-e a kife­jezés? Nagy gondolkodók rendre ott kötnek ki filozófiájukban, hogy az ember azért született, hogy boldog lehessen! A mun­káját készséggel végző ember erőfeszítései következtében fizikailag, szellemileg elfáradhat, de lelkileg mindig készen áll a megpróbáltatások elviselése után a boldogság befoga­dására. Tamási Áron írja valahol, hogy az egyén, a család, a nem­zet szükséges megújulása csak úgy következhet be, ha ennek igénye belülről fakad. Miért ne vegyük kölcsön ezt a gondo­latot munkahelyi közösségünkre vonatkoztatva... Nap mint nap tapasztalom, hogy a továbbhaladás érdeké­ben serénykedő munkatársaim nem elsősorban a múlton me­rengenek, nem a jelen problémáin rágódnak, hanem egy jobb jövő alapjainak lerakásán, a kibontakozás lehetőségein fáradoznak. Vallom, hogy ezekben a nehéz napokban is bizakodhatunk, mert okunk, tehetségünk, képességünk megvan a sikeres munkához. Megérdemli vállalatunk lelkiismerete, nagy szak­mai hozzáértést tanúsító kollektívája, hogy munkájának gyü­mölcse beérjen, és ki-ki hozzájusson az őt jogosan megillető anyagi és erkölcsi megbecsüléshez. Segítsük egymást a hiányosságok felszámolásában, a jobb, hatékonyabb munka elvégzésében. A lap olvasóinak, minden kedves munkatársamnak boldog új évet kívánok. rTjamái Qmjít iqj­ iz.q.cdtÁ­ Bizalmi testületi ülés gondjainkról 1990. december 7-én bizalmi testületi ülés volt vállalatunk­nál. Az ülés fő napirendje az igazgató tájékoztatója volt, ahol ismertette a vállalat jelenlegi gazdasági helyzetét, gazdálko­dásunk problémáit. Vázolta azokat az elképzeléseket, fela­datokat, amelyeket a további eredményes gazdálkodásunk „életben maradásunk” érdeké­ben feltétlen meg kell tenni. Végül válaszolt a dolgozókat foglalkoztató kérdésekre, felve­tésekre, illetve javaslatokra. A tájékoztatóra egyrészt a korábbi gyakorlat követése, másrészt pedig a dolgozók kö­rében elterjedt bizonytalanság miatt került sor. Mint az ipar egészét, úgy vállalatunkat is foglalkoztatják azok a gondok, amik a dolgozók megélhetésével kapcsolatosak. Lesz-e munkája mindenkinek? Eredményes lesz-e a vállalat? Lesz-e munka a jövőben min­denkinek? Lesz-e elbocsátás a vállalatunknál? Lesz-e fizetés­­emelés? Mi a vállalat elképze­lése a privatizációról, a kft.-k alapításáról? Hogyan érinti ez a vállalatunkat? Lesz-e vissza­lépés a szociális juttatások te­rületén? Stb. Ezek kapcsán több olyan kér­dés merült fel, ami a vállalat gazdálkodását befolyásolják. Ezekre, és ehhez hasonló kér­désekre vártak választ a válla­lat vezetőjétől. Tamás Imre a vállalat igaz­gatója tájékoztatójában el­mondta: 25 éve dolgozik a vállalatnál, ebből 11 éve mint igazgató. Ed­digi munkájában különös szen­záció nem volt. A munkatársai­val mindig szót tudott érteni. Minden eddigi intézkedéseiért vállalja a felelősséget. A jelen­legi bizonytalan helyzetben, amikor a többi húsipari igaz­gatóval együtt megerősítésük folyamatban van, legszíveseb­ben azt szeretné, hogy tevé­kenységét a kollektíva értékel­je, a bizalmat a kollektívától szerezze meg. Kettőszáz­millió sorsa A vállalat ugyan nehéz évet zárt, mert a kormány több, előre nem tervezett intézkedé­sével több, mint 200 millió fo­rintot vett ki a vállalat zsebéből amit be kellett, kell gazdálkod­nunk. Ezek: az export támoga­tás csökkentése, a tartalék kész­let tárolási költségeinek áthá­rítása, és a kamat, illetve költ­ségek emelése. E nem tervezett kiadások ellensúlyozása nagyon nehéz. Az elmondotakkal együtt a re­ális lehetőség megvan, hogy a vállalat az évet pozitívan zárja. Ennek megvannak a garanciái. Mínusz eredmény esetén a vál­lalat tekintélye megbicsaklik. Az eredményt befolyásoló belső gondokkal illetve azok elemzé­sével nem foglalkozott. A jövőt illetően három fő fel­adatra kell koncentrálni. Elő­ször: a termékeinket olyan pi­acra kell elhelyezni, ahol a leg­több haszon származik. Olyan minőségű, és feldolgozott, ki­szerelt árut kell előállítani, amely versenyképes belföldön és külföldön egyaránt. Az olcsó árut lehetőség szerint belföldi, a drágább árut külföldi piacon kell értékesíteni. Másodszor szigorú költség­gazdálkodási rendszert kell be­vezetni, aminek bevezetése fo­lyamatban van, az előkészületi munkák befejeződtek. Szervezeti változásokat! Harmadszor, szervezeti vál­toztatásokra van szükség. En­nek érintenie kell az egész vál­lalatot. Rendezni kell a Sertés­­tenyésztő és Hizlaló Leányvál­lalat, és a Mátészalkai Leány­­vállalat helyzetét úgy, hogy az eddigi és későbbi ráfordítások megtérüljenek. Az említett feladatok végre­hajtásával az esély megvan, hi­szen a vállalat vezetése ezekre felkészült, sőt ezek az intézke­dések folyamatban vannak. Válságkezelő TEAM létrehozá­sa, költséggazdálkodás előkészí­tése, stb. Ezen feladatokat nem egyedül, hanem a kollektíva se­gítségével, a szakszervezet köz­reműködésével szeretné elérni, amihez a fórumon a dolgozók segítségét kérte. A bevezetőben említett és egyéb kérdésekre elmondta: a vállalat elbocsátásokat nem tervez, de a szociális hálót felül fogja vizsgálni A megnöveke­dett feladatok miatt a maga­sabb vezetőkre szükség van ah­hoz, hogy a vállalat eredménye­sen gazdálkodjon. Ellenkező esetben az ezért kitűzött és fel­vett prémium előleget visszafi­zetik. Szükség van reklámra A kereskedelmi tevékenység jobbítása miatt szükség van a reklám propagandára, és a kap­csolattartás, piacszerzés miatt a külföldi utakra. Ugyanúgy a vállalat népszerűsítésére. Megígérte, hogy 1991. évben lesz bérfejlesztés, hogy mikor mennyi, az a lehetőségektől és számításoktól függ. Beszélt még az üdülők, s kü­lönböző szociális juttatások fon­tosságáról és lehetőségeiről. Befejezésül úgy ítélte meg, hogy ilyen, és ehhez hasonló tá­jékoztatókra szükség van, a jö­vőben pedig ezt rendszeressé kell tenni. Banga Ferenc szb-titkár

Next