Katolikus gimnázium, Szakolca, 1878
I. Családi jogintézmények az atticaiaknál. A népek műveltségi állapotára és társadalmi helyzetére mi sem derít annyira fényt, mint azon jogelvek és intézmények, melyek a polgárok egymás közötti, nem különben az állam iránti viszonyait szabályozzák. A köz- és egyéni szabadság, az általános és személyes jogbátorság fokától függ a haladás, s ezt csupán szabadelvű törvények képesek létrehozni. Hiányos törvények megölik azon életerőt, melyet az emberek lelkébe az anyatermészet szórt; megmételyezik erkölcsi önérzetét az egyesnek ; elfojtják a közéletet, a népek tevékenységének egy pontját. Az ázsiai nagy birodalmakban az uralkodó ép oly rabszolgája volt a papi kasztnak, mint neki a nép. Az eke mellett születettnek nem volt szabad iparágat űznie, a mesterember meg könyvet nem vehetett kezébe, szabad röptű szelleme oda volt láncolva ama röghöz, vagy kézi szerszámhoz, melynél napvilágot látott; az ész hatalmas ereje megtört a sötétségben, melylyel az ősrégi törvények hálózták körül. A fejedelem báb volt, melyet Zoroaster, Buddha, Brahma és egyéb vallásalapítók papjai táncoltattak kények-kedvek szerint; ezek ismét egymást hódították el képzelt jóslataik hosszú sorozatával. A járás-kelés, étkezés, öltözködés s minden apróság észbutító szabályosságok által volt korlátozva. Az egyén önállóságának minden föltételét elvesztette. Szinte jól esik, az ókori álladalmak törvényei és szokásai visgálatánál, egy fenköltebb néptagra bukkanunk a görögökben. E classicai népcsalád összekötő kapocs gyanánt Ázsia és Európa közé ékeltetett, mint egy üstökös, hogy fényt áraszszon maga körül és bámulat kitöréseket fakaszszon azok nyakán, kik dicsőségének csak utósugaraiban gyönyörködhetnek ama szellemi művek közvetítésével, melyeket az emberiség közkincséül hátrahagynának. Sajátságos egy nép. A lomhaság ölében fetrengő és erejét a háremek illatos termeiben elfecsérlő népek sorában ifjúi élénkség, férfiúi erély- és tettkészséggel jelenik meg a történelem színpadán. Szivében telve fogé-1*