Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1930

Emlékbeszéd reformáció ünnepén. Elmondta Korim Kálmán vallástanár. Mélyen tisztelt ünneplő közönség ! A reformációt és az annak nyomán kialakult evangéliumi keresztyénséget sokan úgy szeretik feltüntetni, mint valami nega­tívumot, amelynek lényege a tagadásból és bírálatból áll. Tehát úgy állítják oda a lutheri reformáció eredményét, mint valami vérszegény, élettelen, alkotásra, építésre alkalmatlan történeti je­lenséget. Akik így gondolkoznak és beszélnek, azok vagy nem isme­rik a tényeket, vagy idejét múlt előítéletek rabjai. Mert a refor­máció a legszebb pozitívumot, a leggyönyörűbb alkotást jelenti az emberiség és a keresztyénség történetében. Nyomában új fejlődés, nagyszerű lendület jelentkezett az emberiség művelődésében. A reformáció eszméitől megihletett lelkek megteremtették azt a kultúrát, amelynek ragyogó vívmányai előtt megbűvölve állunk meg és amely páratlan a világtörténelemben ! A nyugateurópai kultúra és civilizáció végeredményében annak a szellemnek és levegőnek köszönheti létét, amelyet a reformáció sugárzott magából. Új, szebb, szabadabb, levegőjű életet jelentett a Luther által megindí­tott vallási megújhodás ! A reformáció — közelebbi értelmét nézve — a keresztyén­ség megújhodását jelenti. Célja az volt, hogy a helytelenül értel­mezett keresztyénség helyébe az igazi evangéliumi vallást helyezze. Az egyetlen helyes zsinórmértéktől való eltérést akarta korrigálni, Isten dicsőségére és az emberek üdvéért. De ott találjuk a reformáció programmjában a nagyszerű célkitűzést is. Sorakoztatni, egyesíteni akarta az összes erőket a

Next