Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-06 / 18. szám

HH mégis 11B 1HHH et contra mozgalmakat nagy figyelemmel kisérjük. Én a szép és magas polgármesteri állásra reflektáló urak egyikét sem isme­rem, így — amit különben sem tennék — egyéni tekintetekből a kérdéshez nem szó­lok, köz és általános tekintetből azonban annál elfogulatlanabbul és tárgyilagosabb módon szólhatok hozzá. A közigazgatás államosításának szük­ségessége ma már oly előre­haladott kér­dés, hogy az már nem is kérdés többé, hanem egy megdönthetetlen felelet és minél nagyobb és fontosabb változás történik a közigazgatás körében, annál inkább ezen szempontból kell azt megítélni. Azt állítani tehát, hogy a modern állami­ság czélja felé haladó közigazgatási ügyek ellátására való képességgel ne bírhatna a jogszolgáltatás terén kipróbált bíró — valóban nevetséges. — Én épen az el­lenkezőjéről vagyok ennek meggyőződve s azt állítom, hogy a maga szertelenségé­ben össze­gabalyodott közigazgatási rend­szer felgombolyítására oly kezek lehetnek leghivatottabbak, melyek a rendszeres dolgokkal foglalkozva, a szertelenséget meg nem szokva, azt természetesnek találni képesek nem is lehetnek. Mintegy harmincz éve foglalkozom közigazgatási ügyek ellátásával s e hosszú gyakorlat alatt szerzett tapasztalatom nem vezet azon következtetésre, mintha a köz­­igazgatási ügyek­ ellátására egy egyéb­ként qvalifikált ember gyakorlat hiányá­ban képes ne lehetne, sőt erre nagyon is elégséges a tudás, a jogismeret és ez iránt való érzék és mindenek felett a köteles­ségtudás mit egyik jelöltnél ellenségei is nemcsak elismernek, de dicsérőleg is­mernek el. Az itt mondottakkal nem azt akarom tagadni, hogy a másik jelölt úr a polgár­­mesteri állásra épen olyan reátermet ne volna, illetve ne lehetne, sőt e tekintetben semmit sem mondok. Szavaimmal csak azon óhajtásomat szeretném a valósulás felé segíteni. Vajha a nemes város atyáit a polgármesteri állás betöltésénél a köz­érdek rovására és kárára személyes tekin­tetek ne vezetnék. A megválasztandó pol­gármester hivatottságának biztosítékát a jelöltek múltjában szemlélhető bizonysá­gokban keresnék és találnák fel, azt pe­dig a város és vidék magyarsága köve­telheti is, hogy a város atyáit a válasz­tásnál — mint minden ténykedésnél — az igaz hazafiság legszentebb érzése kör­­elezze. Egy vidéki. SZATMÁR ÉS VIDÉKE A jogszolgáltatás terén szer­zett tapasztalataink. (Folytatás.) A szatmárnémeti kir. ügyészség da­czára megszaporodott re­ndőrnek, pontosan teljesiti feladatát és pedig dicséretre mél­tó humánus felfogással. A szatmárnémeti kir. járásbíróság az ügyeket kifogástalanul intézi. E bíróság­nál az évközben előfordult személyi válto­zások daczára nem történt a változatlanul nagy munkahalmaz mellett sem semmi legkisebb fennakadás, ami egyaránt ér­deme a vezető kir. ítélő táblai bírónak s a működő bíráknak. Ki kell emelnünk, hogy e bíróságnál a költségek a kifejtett ügyvédi munkás­sággal arányban állapíttatnak meg, anél­kül, hogy ez a feleknek legcsekélyebb mértékben való túlterhelésére vezetne. A nagykárolyi kir. járásbíróságnál a polgári, örökösödési és telekkönyvi ügyek menetével, valamint az előbbi években, úgy az 1961. évben is teljesen meg vol­tunk elégedve. Ezen ügyek elintézését ki­váló gyorsaság és alaposság jellemezték. A telekkönyvi kiadmányozás, tekin­tettel arra, hogy a leíró személyzet két dijnokkal apasztva lett — meglassudott, — ezen két dijnoki állás okvetlenül vissza­állítandó, mivel ellenkező esetben ismét előáll azon néhény év előtt fennforgott abnormális állapot, hogy az ügyvédek kénytelenek voltak a darabok leírásáról saját költségükön gondoskodni. A nagykárolyi fiókbörtön meegsz­ün­­tetettetvén, a já­rás­­bírósági kőnyomda működésében, — ahol a foglyok dolgoztak — jelentékeny hátramaradás állott elő. E hiány is pótlandó megfelelő munkaerő odaállítása által. A bűnügyek is gyorsan és lelki­­ismeretesen intéztetnek. Fel kell azonban hívnunk Nagyméltóságod figyelmét az igazságszolgáltatás érdekeivel ellentétes azon eljárásra, melyet a bűnügyekben ítél­kező bíró követ. Az eljáró bíró úr ugyanis téli idő­szakokban is reggeli 8 órára idézi be az érdekelt feleket. Már ez maga nagy hátrán­­­nyal jár különösen a távolabbi környékről beidézett felekre s az ügyvédi karra. És ezenkívül még jobban megnehezíti a jogkereső közönség érdekeinek megó­vását az, hogy úgy ezen kir. járásbíróság valamint a kir. törvényszék büntető feleb­­bezési tanácsa az igazolási ügyekben a legridegebb s az igazságszolgáltatás terén m­egkivántató liberális felfogással ellen­kező módon járnak el. A kikiáltás pont 8 órakor már megtörténik s ha a főmagánvádló nyom­ban nem jelentkezik, az eljáró biró az ügyet megszűntnek tekinti azonnal, anél­kül, hogy hivatalos szobájába visszavonul­va a beszüntetett végzést kihirdetné. Hasztalan jelenik meg a fél a kiki­áltás után nyomban, még mikor a bíró a többi ügyekben a felhívást be nem fejezte, már csak igazolással élhet. Az igazolási kérelem pedig, ha csak egy percznyi késedelem miatt használtatik is minden egyes esetben ridegen visszautasittatik s ezen visszaut­asitó végzéseket a felebbezési tanács következetesen helyben hagyja, annyira, hogy a büntető perrendtartás életbe lépte óta e bíróságnál egyetlenegy igazolási kérelem sem lett sem első, sem másodfokon helytadólag elintézve. Az 1091. B. 694. sz. ügyben kitűzött tárgyaláson a főmagánvádló képviselője akkor jelentkezett, mikor a kikiáltás még folyamatban volt, de már a kérdéses ügyben a felek felhiva­tak. A biró a jelentkezést el nem fogadta, s az ügyet megszűntnek nyilvánította. A beadott igazolási kérelemhez csa­tolt bizonyítványban három ügyvéd s két birósági tisztviselő igazolta, hogy a neve­zett képviselő a kikiáltások folyama alatt s a városi órák szerint 8 órakor (a kitű­zött időben) jelentkezett, ennek daczára az igazolási kérelem elutasittatott, s az eluta­sító végzés a kir. törvényszék által hely­­benhagyatott. Intézkedést kérünk arra, hogy leg­alább téli időben a felek ne 8 órára, ha­nem legkorábban 9 órára idéztessenek, ak­kor is a felhívás az órák különböző járá­sára tekintettel, néhány percz­czel később eszközöltessék s a megjelenés elmulasztá­sának jogkövetkezménye mindaddig meg­állapítható ne legyen, m­ig az eljáró biró a felhívásokat mind meg nem ejtette,, hi­vatalos szobájába vissza nem tért s a be­szüntető végzést forma szerint ki nem hir­dette. Kisebb mértékben ugyanaz a hely­zet a bűnügyekben a szatmári kir. járás­bíróságnál is. A halmii kir. járásbíróságnál az előző évekhez képest általában némi csekély mértékben javult ugyan a helyzet,­­ de a jelenlegi állapot is sok kivánni valót hagy fenn. A bírák munkássága kifogástalan, s hogy ennek daczára nagy lassúság és késedelmezés van különösen a megkeresések teljesítésében s az ingatlan végrehajtási ügyekben annak oka részben az, hogy a teljes munka­erő egy bírónak betegsége, két bírónak fegyvergyakorlatra történt bevonulása, s egy bírónak négy hónapig tartott kiküldetése folytán, de még a rendes szabadságolások következtében nem volt rendelkezésre az ügyeek intézéséhez,— s másrészt, hogy hiányzik a helyes be­osztás is a tekintetben, hogy a sürgős természetű ügyek a referensnek akadályoz­tatása esetén is el­láttassanak. Ehhez járul, hogy e bíróság for­galma is a bűnügyek kivételével az ügyek minden ágában emelkedőben van, külö­nösen a telekkönyvi osztálynál, ahol óriási zavarokat okoz azon körülmény, hogy egyes községek telekkönyve a tagosítás befejezése után évtizedek óta nincsenek átalakítva. Így van az Tur-Terebes, Teke­háza, Tamásváralja községekben. Az utóbbi­ban a birtokrendezési iratok sem találha­tók. A nyalábi uradalom 11 községét érintő határrendezés 1872. év óta most van folyamatban. Az 1900. évben befeje­zett batarcsi tagosítás telekkönyvbe veze­tése még nem vétetett munkába... A telekkönyvek ily rendetlensége teljesen fennakasztja az ügyek menetét. A 902—1902. tkv. sz. ügy például, mely­ben 1897. évben adatott be előterjesztés az árverési vevő birtokba helyezése Jel­­en, — több tárgyalás megtartása s a bizonyítási eljárás foganatosítása daczára érdemileg máig sem volt elintézhető. A csaknem 10000 számig menő te­lekkönyvi beadvány elintézésére egy bíró s a mellé rendelt aljegyző nem elegendő, mert az átidomitási munkálat maga éve­kig állandó foglalkozást adna egy bírói erőnek, s igy a telekkönyvi osztály rendbe szedésére s rendben tartására szükséges, hogy az átidomitások eszközlésére egy külön biró alkalmaztassák. Bár tudjuk, hogy Nagyméltóságod megtette a lépéseket ezen kir. járásbíró­ság helyiségeinek átalakítása, esetleg uj helyiségnek megzerzése iránt, — mind­azonáltal e helyütt is felkérjük figyelmét arra, hogy a tárgyalások befejezésével az ügy minél sürgősebben megoldassák, mert a jelenlegi állapot csaknem tarhatatlan. A bírák kis zugokban tárgyalnak a nagyszámú érdekeltekkel, — a beidézettek télvíz idején is a szabad ég alatt vára­koznak órákig. — Kérjük, hogy az új el­helyezkedésnél méltóztassék gondot for­­díttatni arra is, hogy az ügyvédek s fe­lek rendelkezésére legyen a tárgyaló he­lyiségekben legalább egy asztal, hogy a szükséges jegyzeteket megtenni, esetleg a szükséges okiratokat kiállítani lehetővé váljon.E bíróságnál is megszüntetendő a 8 órás határidő. (Folyt. kiív.) Apróságok. A helyi lapok harczát tárgyalják a kaszinóban. Egyik ezt, a másik azt mondja, már a szerint, a­mint az egyik vagy a másik párthoz tartozik. Keresik az okot itt, keresik, amott, mire közbeszól Bögre úr: — Az nem baj, akármit imád, csak igaz legyen!* Mi lesz az eredmény, biztosan ki tudhatná, de bármint végződjék is a harcz, a győzelmi bankettet okvetlenül meg kell tartani, a­mire nézve egy praktikus város­atya következőleg okoskodott: — Meg kell rendelni a bankettet a Pannóniában, s fizeti aki győzni fog. * — Az már mégsem járja, hogy az egyik lap az egyik jelöltet s a másik a másik jelöltet dorongolja. — Nincs benne semmi különös, itt is a régi elv alkalmaztatok. Ha te ütöd az én zsidómat, én is ütöm a te zsidódat. * A nagy hírlapi harcznak már­is meg van az áldozata. Egyik polgártársunk végig olvasott minden czikket s a „külső közügy“ és a „belső közügy“ annyira megzavarta, hogy hozzátartozói komolyan aggódnak miatta. Azóta folytonosan csak ezt hangoz­tatja: külső, belső, külső, belső ... és olyan komoly arczot vág, mint aki erősen gondolkozik.* Veréczy Antal a napokban a követ­kező levelet kapta: Nem szégyenli magát ilyen szemte­len fegyverekkel harczolni . . . Pfuj . . . . Közvélemény. — Ne ügyelj rá — mondom neki — ez nem az igazi közvélemény.­­ Csak­ a bőrét vette fel, de a hangja elárulja. * A legközelebbi értekezleten szóba jött, hogy melyik lap melyik jelöltet támogatja. — Ezer szerencsénk —mondja Bögre úr — hogy a „Heti Szemle“ ellenünk van. Ez maga már fél győzelem. * — Lesz-e a keddi számban valami szenzáczió ? — kérdi tőlem valaki. — Lesz — mondom neki — még pedig az lesz a szenzáczió, hogy a foly­tatás elmarad. Demeter: HÍREINK. — Lapunk jelen számához egy negyedik melléklet van csatolva. — Vármegyei közgyűlés volt má­jus hó 1-én, mely alkalommal a bizottsági tagok nagy számmal — mintegy 300-an — gyűltek össze a megye székhelyén. A főis­pán egynegyed 11 órakor nyitotta meg a gyűlést s meleg szavakban emlékezett meg néh. Horánszky Nándor volt kereskedelem­ügyi miniszter haláláról. Ezután 4 rend­beli pótadó megszavazása következett, 1 °/# közm­ivelődési, 1 °/0 nyugdíj alapi 1/S10/0 szék­ház kijavítási és igaz helyi érdekű vasúti pótadót szavaztak meg. Ezeket név szerint való szavazással kellett eldönteni s mint­egy 3 teljes órát igénybe vett, m­ig min­denki leszavazott. A székház kijavítását so­kan ellenezték, mivel az állam semmivel sem járul hozzá s a főispáni­­ lakért és egyéb hivatalokért nem térít vissza semmit a vár­megyének. A viczinalisoknál is sok felé ágaztak a vélemények, végre is a Nagyká­­roly-mátészalkai és a Szatmár bikszádi vo­nalra szavazták meg a pótadót. Ezután a nagysomkuti főszolgabírói állást töltötték be egyhangúlag Péchy Péterrel, bár 4-en voltak jelölve. Itt is ellenzéki hangok emel­kedtek s a választást megfellebezik. Más­nap folytatták a gyűlést a­mikor igen sok tárgyat intéztek el. Az érdeklődés rendkívül nagy volt. A gyűlésen Gellért Endre n.­bányai polgármester a közutak költségvetésénél hosszabb beszédben szót emelt a Nagy­­bánya-m.-láposi útvonal mellett, hol a me­gyére 4 km. uj ut kiépitése vár. Kérte, hogy az sürgősen vétessék munkába. Nagy László alispán részletesen reflectált Gellért beszédére s kilátásba helyezte, hogy az ut kiépítése rövid idő alatt megtörténik. — Hangverseny. A Szatmári Köl­csey Kör a Kölcsey-szobor tért, vasrác­csal szándékozik körül keríttetni,­­mely kerítés épen annyira szükséges ezen a téren, mint emelni fogja a Kölcsey-szobrot magát is. A vasrács költségének fedezésére, május 17-én este 8 órakor az újonnan épült „Pannónia“ nagytermében, érdekes részletekkel hangver­senyt rendez, melyen fel fog lépni Takács Mihály a m. kir. opera kitűnő művésze is. A hangverseny műsora a következő: 1. Honvéd-zenekar konc­ert darabja: „Septet“ Hummeltől I. r. és Chopintől A­s—dur. „Polonais“ négykézre, zongorán elő­adják: Matolay Gáborné úrnő és Kovács Leó ezredes. 3. „Carmen“ cz. operából „Ro­­máncz“ Énekli Takács Mihály ur. 4. He­gedű-szóló zenekar kísérettel, előadja Richter Pál ur. 5. Magyar dalok. Énekli Takács Mihály ur. 6. „Mazur“ és „Magyar Induló“, Kovács Leótól. Előadja a honvéd zenekar. — Jegyek árui: Páholy 16 kor. Támlás-szék 3 kor. Zártszék 2 kor. Állóhely 1 kor. Je­gyek előjegyezhetők Lőwy Miksa ur könyv­­kereskedésében. Hangverseny után tánczmu­­latság. Külön meghívók nem bocsájtatnak ki. A „Szatmári Kölcsey-Kör“ választmánya. — Kinevezések. Őfelsége a király az igazságügyminiszter előterjesztésére Szabó István szinérváraljai kir. albirót ugyanazon járásbírósághoz bíróvá, dr. Horváth Józsefet a huszti járásbírósághoz aljegyzővé, Komka György s. telekkönyvvezetőt a szobránczi járásbírósághoz telek­könyvvezetővé, Diek­mann Ferencz hódsági kir. adóhivatali gya­kornokot a mátészalkai adóhivatalhoz adó­tisztté nevezte ki. — Áthelyezés. A pénzügyminiszter Felszeghy Béla mátészalkai kir. adóhivatali tisztet hasonló minőségben a szamosujvári adóhivatalhoz helyezte át. . — Előléptetés. Őfelsége a király Lé­pes Győző hadnagyot, a katonai léghajózási tanfolyam hallgatóját főhadnag­gyá lép­tette elő. — Előléptetés. A pénzügyminiszter Nagy Gábor pénzügyi s. titkárt a IX. fizet­ési osztály második fokozatába előléptette. — Elnöki beiktatás. A kath. Le­gény egyesület újonnan kinevezett elnökét, Zahoránszky Istvánt f. hó 4-én iktatták be uj állásába szép ünnepség mellett. Mor­genthal Antal világi elnök lelkes beszéddel üdvözölte az uj elnököt s valahányszor a neve elhangzott, az egyesület tagjai lel­kesen éljenezték. A világi elnök beve­zető beszéde után Haller­­ Ferencz titkár ölvastá­ 1 Fel a kinevezési okmányt, mely után az uj elnök tartotta meg igen remek bekö­szöntőjét. Beszéde végén a tisztikar támo­gatását kérte s a fiatalságot lelkes kitartásra buzdította. — Doktorrá avatás: Havas Miklós ügyvédjelöltet szombaton a jogtudományok doktorává a­vatták a kolozsvári tud. egyetemen — Esküvők- Bősze Imre a tiszaujlaki takarékpénztár főkönyvelője f. hó 11-én dél­ben esküszik örök hűséget Joanovits Margit kisasszonynak, özv. Joanovits Miklósné úrnő kedves és szeretetreméltó leányának. — Bura­i József kir. tezéki iktató kedden tartotta es­­­küvőjét Finta Magdolna urhölgygyel. — Esküvő. Papp Zsigmond helybeli­ törekvő fiatal szabó iparos szombaton d. u. 5 órakor tartotta esküvőjét Berey Mariska kisasszonynyal, Berey Imre honvédszámvevő 3 őrmester bájos és szeretetreméltó leányával. Az esketési szertartást Makay Elek batizi ■ ev. ref. lelkész tartotta, ki a fiatal párhoz lendületes szép beszédet intézett. — Szé­kely Endre szerencsi kir. adóhiv. tiszt va­sárnap délután vezette oltárhoz Baratza Mariska kisasszonyt, Baratza Gábor helybeli tekintélyes polgár kedves leányát. Boldog­ságot és szerencsét kívánunk a két fiatal pár igaz, tiszta szívből kötött frigyéhez. — Gyászhir. Alulírottak mély fáj­dalommal tudatjuk, hogy a felejthetetlen, példás hüségü jó leány, önzetlen hü testvér, szives jó rokon Strohn­jajer Erzsike , szász­­fetiesi róna. kath. tanítónő életének 20-ik évében rövid szenvedés után April hó 29-én reggel fél 7 órakor meghalt. Lelkéért az engesztelő szent mise áldozat május hó 1-én, d. e. 10 órakor fog a szászfenesi róm. kath. templomban az egek urának bemutattatni. Földi része ugyanazon nap d. e. 11 órakor fog a róm. kath. egyház szertartása szerint beszenteltetni és a gyászos háztól a sirkertbe örök nyugalomra helyeztetni, mely m­indkét végtisztesség tételre a rokonok és jó isme­rősök szomorúan meghivatnak. Nyugodjék csendesen ! Szászfenes, 1902. április 30-át­. Strohmajer József és neje Pap Mária, mint az elhunyt bánatos szülei. Ifj. Strohmajer József, Strohmajer Margit, Strohmajer An­tal, Strohmajer Etelka, Strohmajer Ilona, mint testvérei. — Gyászhir. Id. Csányi György szatmári jómódú polgár élete 81-ik évében szombaton hajnalban jobb létre szenderült. Temetése vasárnap d. u. 3 órakor ment végbe nagy részvét mellett.. Nyugodjék békében ! — Gyászhir. Müller János és neje szül. mándy Mándy Klára, Juliska férjezett Schulla Edéné és Schulla Ede az összes rokon*

Next