Vécsey Miklós: Száz értékes magyar (Budapest, 1931)
Ceruzarajz formájában, hevenyészve, száz értékes magyar arcképét adja ez a könyv. Száz magyar ember, akik Trianon golgotája után, nekifeszítve vállukat, eszükkel, szívükkel, tehetségükkel dolgoznak ennek a szétdarabolt, vergődő, bajokkal küzködő kis Magyarországnak a boldogulásáért. Mindegyik ott van őrhelyén, kijelölt posztján, mindegyik érték külön és óriási erőt reprezentál együtt. Első és külön helyen kell megemlítenem, aki mindeneken felül áll, az államfőt, Nagybányai vitéz Horthy Miklóst, Magyarország főméltóságú kormányzóját, a Vitézek Főkapitányát, a katonai Mária Terézia-rend lovagját. Száz értékes magyar! Színes, érdekes társaság. Helyet foglalnak soraikban az ország legelső funkcionáriusai, ott van a hercegprímás, a miniszterelnök, a Kúria elnöke, a főváros vezetősége, de képviselve vannak a politikusok, a művészek, a bankok, a nagy, hatalmas vállalatok, a gyáriparosok, szóval felvonulnak a magyar közélet ama faktorai, akiket a közvélemény az első vonalban sorakoztat fel. A közélet illusztris egyéniségeiről, nagy súlyú tényezőiről akarok ennek a könyvnek a lapjain egy-egy skiccet adni. Korántsem képzelem el, mintha az összeállítás tökéletes és a névsor teljes volna. Nem a lexikon feladatát és hivatását akartam elvégezni. Én a magyar közélet tarlóján összemarkoltam egy bokrétára való értéket: csupán száz kis rajzot adok, egy marékravalót. Nagyon jól tudom, hogy azokon túl, akik szerepelnek a könyvben, hála Istennek, vannak még nekünk értékeink bőven azegész vonalon. Egészen bizonyos, hogy hosszú névsort lehetne összeállítani azokról, akik nagyon érdemesek, rendkívül kiválóak, de akik kimaradtak. A száz értékes magyar összeállításában azonban nincs semmi célzatosság.