Századok – 1893
Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Haan Lajos emlékezete 289
290 MÁRKI SÁNDOR: Lesz-e majd olyan szeretet a mi kritikánkban, szigorú ítéletünkben, mint amilyet a régiek tanúsítottak velünk szemben? Az lesz-e a mi jelszavunk is, ami az övék volt : »Kevesen vagyunk, örülnünk kell egymásnak?« Már talán nem is vagyunk olyan kevesen. A történetírásnak minden fajtája megtalálta a maga munkáját. Az akadémiából kivált a történelmi társulat , s a történelmi társulatból több más egyesület vált ki. Mindegyiknek megvan a maga folyóirata. S az öregurak, kik könyveket írtak, reánk, fiatalokra bízták a czikkeket. S ha írtunk könyveket, amiket nélkülök talán meg sem tehettünk volna, ők örültek legjobban. Egy-egy öregnek elhunytakor éreznünk kell azt a veszteséget, amit az okoz, hogy a szeretettel való kutatás helyébe mindinkább a rideg tudás lép. Ma a kritika alaposabb, de a gúny kíméletlenebb , s aki bírál, nem is gondol reá, hogy midőn egy kísérletet leránt, egész írói jövőt semmisíthet meg. Mi, akik szerettük Haan Lajost, sokáig, mindvégig szívünkbe zárjuk a nevét. A hideg kritikusok napirendre térnek majd fölötte. Máris napirendre tértek fő műve, «Békésvármegye történetei fölött. A második kiadást, melyet még ő rendezett sajtó alá, el kellett ejteniök. Száraz volt nagyon íróján, kinek könyvtára közel tízezer kötetből állott, nem látszott meg, hogy Macaulayt, Tainet, Salamont olvasgatta. Pedáns módon rendezte adatait, de ítélőképességének kevés jelét adta. A feldolgozásnak nem volt mestere. Stílust senki sem tanul tőle ; könyvét — egyházamban — senki sem olvassa el. Nincs is arra szánva. Azután — oh, milyen vád a XIX. század végén ! — még csak illustratiók sincsenek hozzá ! Külsejével nem hat, előadásával untat. Azonban alapvető munka. Forgatása nélkül nemhogy Békés vármegyét, hanem környékét sem lehet megismerni. A villamvilágítás korában is van becse a mécsnek ; bizonyos körön túl egy fény hatása sem terjed. S ez a mi villamvilágításunk a mellett még pislog is egy kicsit. Haan mécsese teljesen elegendő arra, hogy senki se botorkáljon többé, aki Békés vármegye múltját kutatja. Diplomatariumának két kötete pedig valóságos szövetnek. Más szebben írhatja meg, de igazabban senki sem írja meg annak a szép vidéknek a történetét.