Századok – 1896
Könyvismertetések és bírálatok - Kupelwieser; L.: Die Kämpfe Ungarns mit den Osmanen bis zur Schlacht bei Mohács 1526. Ism. Huszár Imre 60
TÖRTÉNETI IRODALOM. 65 könnyen megértette volna a szebeni szászoknak az utóbbi csatában való részvételét, s nem adott volna ez eseményről egy történelmi adatokkal nem támogatható leírást, s hozzá egy rajzot, mely merőben képzeleti. Ugyancsak szabatosabban lettek volna meghatározhatók a magyar források alapján a vaskapui ütközet és Hunyadi János hosszú hadjárata , bár elismerjük, hogy kivált ez utóbbi sokkal jobb, mint az eddig közölt magyar leírások. A várnai csatára nézve Rónai Horváth Jenő, Praknói Vilmos és Thury József közöltek a Hadtörténelmi Közleményekben figyelemre méltó értekezéseket, melyeket fölhasználni hasznos lett volna. A rigómezei csatára vonatkozó leírása Kupelwiesernek teljesen hibás , mert ő a szultán seregét dél felől hozza a harcrtérre, ami történelmileg hamis. Magyar és török források teljesen megegyeznek abban, hogy a szultán Hunyadi seregét Nistől kezdve nyomon követte s a Rigómezőre észak felől érkezett. Kiss Lajosnak a fenti folyóiratban közölt dolgozata egyébként ez eseményt szabatosan megállapítja s kimutatja, hogy a csata nem ott ment végbe, hol Kupelwieser képzeli, hanem a Rigómező északi részén, a Láb folyónál. Természetes, hogy ennek folytán az adott rajz sem felel meg a történelmi valóságnak. Hogy a rajzon 1447 áll, az csak egyszerű sajtóhiba. Ugyanezen hibába esik Kupelwieser a kenyérmezei csatánál ; itt is tévedvén a török sereg közeledésének irányában, a szárnyakat fölcseréli és a csatáról általában megfordított képet ad ; ez természetesen a rajzra is vonatkozik. Nándorfehérvár 1456-ik évi ostrománál nagyanakronismust követ el, midőn Mohammed által rendszeres ostrom-munkálatokat végeztet, párhuzamokkal, közeledő árkokkal, ütegekkel stb., holott mint katona jól tudhatja, hogy ezek csak a XVI. század elején jöttek alkalmazásba s maguk a törökök a közeledő árkokat első izben Rhodus előtt használták. Rajza különben nemcsak e szempontból esik kifogás alá, hanem Nándorfehérvár topográfiájára nézve is, lévén a régi vár a földnyelv északi részén, egész Dunáig és Száváig, a város pedig a vár déli és keleti oldalán. Mátyás király időszakára, Nándorfehérvár 1521-ik évi ostromára s még számos más eseményre a magyar és török forrásművek sok felvilágosítást nyújthattak volna a szerzőnek, ha azokat használja. Végül még Mohácsra meg kell jegyeznünk, miszerint csodálkozunk azon, hogy a szerző Kápolnainak megkoczkáztatott erdő-theóriáját komolyan veszi s még a rajzban is feltünteti. Jól tudhatná pedig, hogy ha akkor valóban erdő lett volna SZÁZADOK. 1896. I. FÜZET. 5