Századok – 2007
BESZÁMOLÓ - Beszámoló a Nándorfehérvár-konferenciájáról (Skorka Renáta) 11/493
BESZÁMOLÓ BESZÁMOLÓ A NÁNDORFEHÉRVÁR-KONFERENCIÁRÓL 2006. szeptember 8-án a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomkutató Központ Kongresszusi Termében a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete és a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum szervezésében — az Olasz Kultúrintézet és a Habsburg Történeti Intézet közreműködésével — „Nándorfehérvár 1456" címmel nemzetközi konferenciát rendeztek. A konferenciát Glatz Ferencnek, a Történettudományi Intézet igazgatójának köszöntője nyitotta meg. Rövid beszédében mindenekelőtt a közép- és kelet-európai történészek egy régi adósságára és kötelességére hívta fel a jelenlevők figyelmét, mely szerint a régió történészei hiába járnak élen a történeti források kutatásban, az igazi történeti szintézisek mégsem az ő tollukból születnek, hiszen azokat a világ más részeiről jövő elemzők írják meg helyettük. Glatz Ferenc ezért hangsúlyozta annak szükségességét, hogy Európa ezen részének kutatói egymás tudományos eredményeit megismerve, azokat a maguk kutatásaikkal összevetve megtanuljanak összegző jellegű monográfiákat írni saját történelmük egyes eseményeiről és korszakairól. Mindezen törekvést elősegítendő örömét fejezte ki, hogy egy olyan nemzetközi konferencia házigazdája lehet a Történettudományi Intézet, valamint a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, amelyen szinte valamennyi érintett nemzet politikai és egyházi történetírásának képviselője megjelent, külön kiemelve, hogy az 1456. évi nándorfehérvári ostrom és Kapisztrán János élettörténetének összekapcsolódása lehetőséget kínált arra, hogy a délszláv, olasz, valamint magyar kutatók és turkológusok mellett a ferences rend is képviseltesse magát. Mielőtt Veszprémy László, a Hadtörténeti Intézet igazgatója, a konferencia délelőtti ülésszakának elnöke szót adott volna az első előadónak, köszöntötte a hallgatóság soraiban szép számmal megjelent turkológusokat, politikatörténészeket, várkutatókat és az egyháztörténet képviselőit. Név szerint megemlékezett azon történészekről — így Szűcs Jenőről, Engel Pálról, valamint Szakály Ferencről —, akiknek munkái nélkülözhetetlen segítséget nyújtanak a korszak történelmével foglalkozók számára. Felhívta továbbá a hallgatóság figyelmét arra is, hogy a jelen konferencia az emlékévhez kötődő rendezvénysorozat része, kapcsolódik a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumban június 15-én megnyílt „Európa védelmében" című emlékkiállításhoz, illetve a Magyar Nemzeti Bank által július 20-án a nándorfehérvári diadal 550. évfordulója alkalmából vett ezüst emlékérme kibocsátásához. Végül az emlékünnephez kapcsolódóan két előkészületben lévő könyvet ajánlott a megjelentek figyelmébe: Kubinyi András Nándorfehérvártól Belgrádig című tanulmánykötetét, illetve Stanko Andric The Miracles of St. John Capistran című művének magyar nyelvű fordítását. Fodor Pál, Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa „Az Oszmán Birodalom, Bizánc és a nyugati kereszténység" című előadásában azon há-