Századunk, 1838. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)
1838-09-17 / 75. szám
605 606 kai, akkor nem találandanak alkotmányszerű kivánatok is olly gyakran oppositiora, sem ama’ kártékony , csak keserű gyümölcsöket teremhető elszakadás’ és visszavonás’ szelleme olly zajos pártolásra. Kiáltson a’ nemzet sokszorozott éljent azoknak, kik baráti kezet nyújtanak egymásnak a’ közért, nem pedig azoknak, kik örökös sértéseket ’s keserítéseket hangoztatnak. Mikor maradtak legtöbben, ha a’ veszedelem legnagyobb vala is, életben? Akkor, midőn mindnyájan készek valának meghalni, ’s ezt amaz örökre emlékezetes, az egészen nemzetet áthatott acclamatioban: Moriamur pro rege nostro! kifejezték. A’magyar honnak, ha együtt tart, mint a’ damaszki kard, nincs mitől félni, nincs min aggódnia; sikerül minden, létre jő minden. — Ellenben hol lelte sírját a’ legtöbb magyar? Mohácsnál, például, hol 30 ezerből 22,000nél több veszettel, és miért? mert ellenkezés, egyenetlenség, visszavonás volt közöttök, ’s csak keveseknél igaz honszeretet! Műveit és jót akaró emberek közt olly könnyű az egyetértés, ’s csakhamar feltalálhatni az eszközöket, mellyek az ország’ igaz szükségeinek kielégítésére ’s az akadályok’ elhárítására vezetnek. Mihelyt a’ nemzet akarja, megkapja a’ milliókat, melylyeket hatalmas folyamunk’, a’ Duna’, csatornává tétele megkíván; csakhamar feltámadnak rajta az átvágások , a kőpart a városokban, ’s a’ partkitömések, hol a’ folyam sebes; ’s akkor a’Duna, nem ábrándban, hanem valóságban, hajózható lesz, mint az Ohio és Themse, mert valamint a’ víznek határinkon innen , szintúgy urai leszünk a’ szikláknak határainkon túl. Hidak sokévü vitatkozások nélkül fognak keletkezni, úgy mint más civilisált országokban; a’ hitel, mihelyt élénk közlekedés lesz, meg fog állapodni; gőzhajók ’s vasutak olcsó szereket fognak szállítani, mellyekből a’ szálló, sivatag homokon szintúgy, mint a’ zsíros, ragadó fekete-föld’ síkján, erős országutak épüljenek; szóval, lehetl hogy egyetlen, ősi magyar szívvel tartott országgyűlésen, talán épen 1841-ben, a’ nagy Therézia’ emlékének százados évében, olly eredmények nyeressenek, mellyek honunkat, megszégyenítésére azoknak, kik azt akár a’bel-akár a' külföldön mint a’ többi országoktól 2 századdal hátrább állót rajzolják és ócsárolják, akármelly európai státussal egy rangba is versenybe tétetni engedendik. *) Talán megengedi az ég, annyi ideig élnem még, hogy némellyeket az itt említettek közül létesülésekhöz közeledni, törekvésem és csekély tehetségemhez képest, én is segíthessek. ’S ez az egyetlen mód, mikép személyes kisebbitésekre felelni szándékom. P. Jelette magát, és az egész felette veszélyes merénytek tartatott. Ekközben több érdemes férfiaktól, sőt felsőbb helyről is — ’s egyes-egyedül Magyarország’ virágzásának technikailag is lehető előmozdítása’ tekintetéből — felszólíttattam: alkotnék társaságot nevem alatt a’ végett, hogy a’ még csak írott törvényt, díszére a’ magyar nemzetnek, mellynek tagja lenni büszke vagyok, életbe hoznám. Sokáig nem tudtam elhatározni magamat. Sokféle foglalatosságaim, élemedettebb korom, mellyben már nemigen szeretjük napjainkat felhalmozott munka által keseríteni, erősen visszatartóztatának , mig a’ hozzám intézett felszólítgatásoknak végre engedtem. Milly kevéssé indított engem e’ lépésre nyereségvágy, minden okos ember megítélheti, ki előtt csak féligmeddig is tudva van, milly bizonytalan és aránylag csekély jövedelmet nyújtanak külföldön az állóhidak; — megítélheti továbbá az, ki viszonyaimat ismeri, mellyeknél fogva nekem nem egy, hanem számos sokkal nyereség-igérőbb vállaltaányok kínálkoznak. Alig volt azonban tudva, hogy én az ügyet felvállalni elhatároztam, a’ közvélemény rögtön egyik tulságból a’ másikra szökött által, ’s a’ nagy közönség ott, hol nem sokkal ezelőtt csupa veszélyt ’s veszteséget látott, most egyszerre a’ legbiztosb ’s legdúsabb aranybányát vélte fellelni. Kiváltképen hallható vala csudálkozása,s majdnem mondhatnám neheztelése az iránt, hogy 100 esztendőre terjedő kiváltságot kértem, mintha ezzel olly hallatlan ’s a’ nevem alatti társaság által viselendő terhekkel legkisebb arányban nem álló kedvezést kívántam volna. De Francziaországban kisebb szerű hidakért is 99 kiváltsági évet szoktak adni, és Angliában, hol a’ világ’ legnevezetesb hidjai léteznek, ezek a vállalkozóknak olly móddal engedtetnek által, miszerint ők azokat örökös tulajdonuknak tekinthetik. Továbbá sem Francziaországban, sem Angliában nem létez olly hid, mellynek valósítása, mindent összevéve, annyi nehézséggel ’s aránylag anynyi költséggel lett volna egybekapcsolva, mint a’ Buda és Pest közt építendő állandó hid. — Mindezt tekintetbe véve, az általam kikötött 100 év teljességgel nem hallatlan, túlságos követelés, hanem hidegvérű számolásnak eredménye, melly számolás, ha Francziaország’ ’s Anglia’ példái állanak, kivált a’ legutolsó átadási szerencsétlenség után, a’ 100 év mellett is inkább tán veszteség’ mint nyereség’ következését gyaníttatja, ’s az által is sokkal kedvezőtlenebbnek mutatkozik, mint a’ francziaországi ’s angliai hidaknál szokott lenni a’ dolog, mert ott tudtomra egy vállalkozó sem volt, ki az illy óriási építmények’ sikeresítésével már magával járó terheken kívül még azon kötelezést is magára vette volna, mellyre én ajánlkozom: —»hogy t. i. a’ megszabandó kiváltsági évek’ elfolyta után, a’ felállítandó közlekedési eszközt legjobb állapotban átadandom, azon ideig pedig, általam benyújtandó jegyzék szerint, egy tartalék-pénzalapot, a’ fő országigazgatásnak akármikor kimutatandót, alkotni ’s világosságban tartani kész vagyok, mellynél fogva az, netaláni nagyobb megrongáltatás’ esetére is szakadatlan haszonvehető állapotban tartathassék.“ Ha ezenkívül még a’ javaslatban lévő váczi vasút, melly által Buda ’s Pest elmellőzve ’s ekkép virágzásuk nem kevéssé hátráltatva lenne, ’s tán idővel még egyéb hasonló vállalatok is létesülnek, — akkor a’ részvényesek’ számolásai teljességgel semmi kedvezővel sem kecsegtethetnek. — A’ pesti és farag magának bálványt, mellyet vakon imád. A müvelt nemzetek a’ jó polgárt tisztelik, de senkit sem imádnak. Örüljünk tehát, hogy mi is számos érdemes honfiakkal dicsekedhetünk, kik a’ nemzeti jólétet minden ágaiban hathatósan, noha többnyire lárma ’s fecsegés nélkül, előmozdítják ’s előhaladásunkat biztosítják. Azt hinni, hogy napjainkban egyes ember képes legyen egy egész országot boldogítani , vagy talán még „erényre is tanítani“, olly képtelenség, mint valamelly nemzettel elhitetni akarni, „hogy mindenben hátra van.“ .4’ szerk. A’ budapesti állóhid’ tárgyában. (Folytatás.) Következik ezután egy „felvilágosító függelék“, a’ femért, országos küldöttséghez intézve, Szita báró’ aláírásával. Tartalma (kivonatban) imez: „Fel lévén szólítva minden tőkepénzesek és vállalkozni szeretők 1836ik évi junius’ 10-én a' hírlapokban, senki sem jelen ) Ezt bízvást reménylhetjük, mert a’ felvilágosodás rést tör másnak mindenütt. Tekintsünk körül egész Európában, és minden látandjuk a’ nemesi korszellem’ irányának boldogító hatásait; midenütt alakulnak közhasznú egyesületek, emelkednek intézetek gyárak, javíttatnak törvények, irtatnak előítéletek és káros lakások, erősödik az anyagi jólét; a’ folyókat gőzhajók hasít! vasutak kezdik az egész világrészt áthálózni. Ha pedig kérdizük, ki eszközlötte mindezt, mindenütt csak az a’ felelet: eze az idő, a korszellem művelte, mellyet az ország’ jobb polgárai togn képesek valanak. Sehol sem hallani illy alkalommal egy nevet, mert csak az együgyű ad minden rendkívüli esetnek ist