Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1839-07-01 / 52. szám
59. szám. Második esztendei folyamat 1839. «Julius’ f. * Könyvíri rálát. Jas Georgicum Regni Hungáriáé et Partium eidem adnexarum. Commentatus est Carolus Pfahlsr D. J. U. etc. Kesztbelyini typis Franeisci Perger } lap 352 és 176. Miután Századunk múlt évi 77 — 80 számaiban e’ czím alatt ,,A’ magyar magányos vagy polgári jog’ commentatorainak szellemi characteristicája, a’ magyar jogtan’ históriájához pótlékul“ bírálati értekezésemet közrebocsátám, mellyben dr. Pfahler - nek, hajdani tanítótársaianak a’ keszthelyi gazdaságintézetnél, Jus Georgicum-áról, mint a’ fölállítottam magánjogkörbeli iró’ ideálját, nézeteim szerint, leginkább megközelítettről, említést tettem, ’s általam a’ „Jahrbücher der österreichischen Literatur’“ 1826-iki folyamába iktatott bírálatomra hivatkozom: fölszólíta több el nem fogott magyar jogtudós, kik meg nem ütköztek, hogy merész valék Verbőczyról azt állítni, hogy ő Tripartitumát, melly az én ideálomat legkevesbbé közelíté meg, itt-ott mintegy fej nélkül irta, ’s hogy Kelement és Kövyt (kiket sokan Verbőczy után bálvány gyanánt tisztelnek) gáncsolni bátorkodtam, — felszólított: közölném Pfahler’ munkájának bírálatát magyarul Századunkban, mivel az magyar hazánkban, hol az említett német folyóirat kevés kézen forog, nem igen ismertetik. Sohá nem akarom magamat erre elhatározni, minthogy ama’ legjobb szándékkal írott characteristicáin sok nem érdemlett boszuságot szült (mert: veritas odium parit), és Pfahler’ munkája’ bírálatának közlése bizonyos résznek ujabbi neheztelését vonhatá maga után. Végre mégis, midőn elgondolom, hogy az 1812/6iki országgyűlésen megállapított urbárium igen tökélyedett (mint ezt a’ Társalkodóban s Athenaeumban is több iró, név szerint a’jeles tudományu Sárváry Ferencz említé), annyira , hogy legtöbb megyék ’s földesurak a’ közelebbi (most folyamatban levő) országgyűlésen változtatásokat óhajtanak rajta tétetni; tekintvén, hogy találkozhatnak e’ bírálatban némelly érintések, irányzatok, mellyeket az urbárium ismétl átnézése’ ’s javítása’ alkalmával használni lehetne: elhatározom magamat, bírálatomat magyar nyelven, sokkal szabadabban , elfogulatlanabbal írva, mintegy harmadrésszel bővítve, de a’ nevezett folyóiratban megjelent eredetit lényegesen nem változtatva, közrebocsátani; azon óhajtással: vajha ebben elhintett magvaim ne burján közé vagy sziklára, hanem termékeny földre hulljanak! Pfahler volt első, ki hazánknak rendszeres Jus Georgiumot nyujta, ’se’ pályán a’ jeget megtöré, mi által az országnak bizonyára igen nyomos szolgálatot ten *). ,,Igyekeztem , igy szól többi közt élőbeszédében, az elszórt részeket összeszedni ’s kapcsolni, a’ határzatoknak» világos fogalmakat adni, ezeket kifejteni, ’s belölök tisztán és pontosan származtatva kitüntetni, mit kell jog gyanánt megállapítni; az ellenmondásokat összeegyeztetni vagy megszüntetni; a’ különféle hézagokat, mennyire lehetett, általányos jogelvekből pótolni; a* törvények* szellemét általányos jogelvekböl nyomosabban kifürkészni, ’s bölcsészeti magyarázat által a’ holt betűknek életet adni, szóval — a’ rendezetlen törvények’ halmazát, mint mondani szokás, tudományszerűleg tárgyalni.“ ’S e’ szándékát nem hazudtolja meg munkája ; mert benne mindenütt lélek és rend, a’ fogalmaknak ’s nézeteknek alapossága, előadásbeli érthetőség, nyelvbeli tisztaság ’a kerekdedség uralkodik, melly Kelemen és Fleischhak kér' bőbeszédűsége ’s Kövynek rövidessége, egyszersmind nem elégsimasága közt középet tart. Állításait a’ szerző nem csak idézett törvények által gyámolítja, hanem saját gyakorlati képzettsége által is élénkíti. Mindenütt kimutatja, mint magyarázza a’ gyakorlat a’ törvényeket, ’s mint cselekszi ezt gyakorta balul, a’jobbágyok’ kárára; ’s ez által ujjal mutatja, hol kelljen a’ dolgon különösen segítői. Az egész munka’ folytában alapos törvénytudónak és szilárd igazságbarátnak mutatkozik, kit csak állításainak valódisága érdekel, minden mellékes tekintet vagy felekezetesség nélkül; ki, hol a’törvény kívánja, a’ jobbágyság’ védnöke gyanánt áll föl, a’ visszaéléseket napfényre hozza, figyelmezteti a’ törvényhozóságot az orvoslandó hiányokra , hogy a’ Jeglsasznosi néposztály’ sorsa könnyebbíttessék. Mielőtt hold. eml. Maria Theresia az urbáriumot először Slavoniában (1756), azután Magyarhonban (1767), végre Horvátországban és a’ Bánságban (1780) behozata, a* jobbágy’ törvényszeres állása csupán a’ földesúr" önkényétől függött, azon egyezkedéseket sem vevén ki, mellyeket netalán egymás közt kérének, mint ezt a’ punciis feneratibus prohibitis-ben fölhozott számos visszaélés bizonyítja. E’ viszonyok’ megszüntetése végett szükséges vont a’ jobbágyság’ állapotját kitanulni, illetményeit ’s tartozásait följegyezni, egyszersmind a’ hely’ és vidék’ természeti ’s egyéb kedvezéseit vagy mostohaságait összeirni; az igen rendkívülieket pedig külön jegyzékbe fogdáink Az illy módon készült rovatait a’ helységeknek össze kelle most már egymással hasonlítai az illetmények’meghatározhatása végett. E’czélra megyei táblabirákból állott testület ült össze a’ királyi biztos’ elnöklése alatt, ’s „osztályzó küldöttség“ (Deputatio Classificationalis) nevet viseli. Ez a’ rábízott munkálkodás’ hű teljesítése iránt különös esküvel kötelezteték le. Mennyire volt képes nehéz föladatának megfelelni , azt fejtegetni nem tartozik ide; annyi minden esetre bizonyos, hogy a’ bérczülte terméketlen éjszaki ’s a’ dós tenyészetű sík déli megyék közt e’ tekintetben nem a’ legjobb arány van , miről azonban könnyű tenni. Meghatároztatván a’ terjedelmi mennyiség, egyes helységek’ jobbágy viszonyainak elintézéséhez fogtak. Erre három módszert használtak: ugyanis magát az urbáriumot, az egyezségeket és a’ kiváltságokat vagyis szabadékokat. Az olly helységekben, hol örökös egyezségek vagy jogszerűleg erős, el nem avult szabadékok (privilegia non obsoleta) nem valának, az urbáriumot kelle elfogadni; az egyezséggel bíró helységek ellen A’ bölcsészet ’s természet- és közös országtörvény (melly mintegy bölcsészete a’ szabott törvénynek) nélkülözhetlen a’ magyar jogtudósnál, bármit mondjon is ellene Csaglovics az ő parada- Kumaiban. ( ff* *) Közhasznú munka’ írójára ugyanis nagyobb joggal alkalmazhatni trorucz’ következő szavait, mintsem költőre : Exegi monumentum aere perennius Regalique situ pyramidum altius: Quod non imber edax, non aquilo impotena Possit diruere , aut innumerabilis Anaerum series, et fuga temporuus fieff