Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1839-08-08 / 63. szám
zárt kapu nyílik levegőbe épített terveknek, mellyek gyakran a’ közönség’ nagy részének tetemes megcsalatását egyes pénzesek’ rendkívüli felgazdagulásával kötik össze, és a’ részvényjáték’ (Actienspiel) előmozdítása által károsan hatnak az erkölcsiségre. Sajnos volna, ha a’ bennünket e’ tekintetben megelőzött nemzetek’ szomorú tapasztalatait nem akarnék vagy nem tudnék hasznunkra fordítani. A’ közlekedési módok’ öt ágáról lehet szó: folyóvizek, csatornák , utak, hidak és vaspályákról. Elismert igazság: 1) hogy ezeknek lehető legnagyobb tökéletessége egy azon emeltyűk közül, mellyek hatalmasan mozdítják elő a’ belkereskedést; 2) hogy ezeket tömegben kell tekinteni, és csak mindezeknek magok helyén minél tökéletesb alakban alkalmazása által lehet elérni a’ közlekedések’ lehető legnagyobb élénkségét és biztosságát. Miilyen állapotban vannak ezek hazánkban? folyóvizünk egy sincs, melly biztosan hajózható volna, — csatornáink kevesek és tökéletlenek, — utaink sem elegendők, sem elég czélszerüen építve és fentartva nincsenek. — Dunánkon állóhidunk nincs, többi folyóinkon sem elegendők , vaspályáink pedig még csak reményeket nyújthatnak. Ezen utóbbiakról tehát nem szólván, ha vizsgáljuk, ezen helyzetnek oka mi lehet? kettőre fogunk véleményem szerint találni: 1) mert folyóvizeinket csak részletesen vagy épen nem szabályoztuk, csatornákat, utakat, hidakat vagy nem ástunk és építettünk, vagy az ásottakat és épülteket nem tartottuk fen ; 2) mert arra, mit e tekintetben tennünk kellett volna, megkívántató értelmi és anyagi rönd hiányzott. Két módon lehet tehát ezeken segíteni: több és helyesebb cselekvés, másodszor, helyesb ismeretek’terjesztése és tetemesb anyagi erő’ kifejtése által. Azon anyagi erő, melly közösülésmódok’ javítására vagy létesítésére használtatik, kétféle szokott lenni: pénz- és munkabeli. Az első érezhetőleg szűk lévén hazánkban, 1831 ben az ország’ minden megyéi csak 125.000 ftot költöttek utakra és hidakra. Mennyire mehettek az illyes czélokra a’ só’ felemelt árából fordított summák, nem tudom. Mi pedig a’ második, azaz közmunkabeli erőt illeti: tudjuk, miként csak egy bizonyos osztálya a' népességnek szabályozza Ütött vizeinket, vet gátakat hullámaiknak, építi utainkat, jobbatlan Indáinkat, tartja mindezeket fen, és fizeti ezeken a’ fenálló vámokat. A’ nemesség szabad mindezektől, vagy a’ hol utat, hidat készít, fentart, ott vámot is ő szed azoktól, kik azokat használják. Már most ezen kérdés támad: ezen ősi szokás-törvényen alapuló rendet továbbra is fen akarjuk e tartani? vagy pedig a’ népesség’ egyéb részeit is belehúzván ezen teherviselésbe, nem inkább az illyezélokra fordítható erőt tetemesen szaporítani kívánjuk e ? Azokkal, kik az elsőre igennel felelnek, semmi beszédem, és nincs egyéb hátra, mint sok szerencsét kívánnom rendszerűkhöz. Mi engem illet, én nemmel felelek, ’s bátor vagyok állítani, hogy mindaddig, mig azon rendszert a’ szükséghez és igazsághoz mérsékelve nem módosítjuk, közösülési módjaink soha sem fognak a’ szükségnek megfelelni. — De nézzük röviden , más nemzetek mit tettek e’ tekintetben. A mi az utakat illeti, a’ szabad alkotmányu Britanniát kívánom itt különösen kiemelni, részint mert sokak előtt kedves lesz a’ példa , részint mert ott köztudomás szerint az országutak a’ tökéletességnek igen magas fokára vergődtek." Britanniában minden földet vagy ingatlan jószágot biró , továbbá tizedtulajdonos és föld bérlő, tartozik birtokához képest az utak’ készítéséhez és fentartásához kézi- és szekeres munkával járulni, vagy maga vagy helyettese által. Activ katonai szolgálatbeliek ebből ki vagynak véve, a papok ellenben alaja vetve. Ezen munkák pénzzel megválthatók ugyan, de csak a' békebirák’ engedelméből, mert különben az útfelügyelőknek joguk van, az ajánlott váltságbért el nem fogadni, és a’ munkát természetben kívánni meg. A’ szokástörvény (common law) szerint, azon községbeli birtokosok, mellynek határát az út átszegi, tartoznak a’ fentartással. E’ czélra a’ természetbeni munkán kívül, még bizonyos pénzbeli adó is vettetik ki, melly a’ legújabb törvények szerint különböző, de a’ jövedelem’ 10°/0át meg nem haladhatja. Nem lehet itt bővebb, ámbár igen tanulságos részletekbe bocsátkozni, elég hogy 4/5 része a' brit utaknak maiglan ezen fő elvnek köszöni fentartatását. Még a’ 17dik században, de főleg a’múlt század’ közepe óta, mert a' közlekedéseknek az ipar’ felvirágzása’ következésében történt megszaporodása mellett, a’ községek az ebbeli szükségnek kellőleg megfelelni, nem mindenhol voltak képesek, más vállalatok példájára társaságok álltak össze azon czéllal, a’ nagyobb válások között ’s a’ legfontosabb vonalakon, utakat építeni és fentartani. Ezen társaságok többnyire ollyan személyekből szerkesztvék, kik különböző okoknál fogva, az utak’ jó karban tartása által közvetlenül érdekeltetnek. Minden illy társaság külön törvény által állapíttatik meg, melly törvény egyszersmind az illyen társulat’ kezelése alatt álló utat, községéből (parish road) sorompós úttá változtatja. Jelenleg közel 1300ra megy ezen társulatok’ száma, ’s kezelésük alatt mintegy 25,000 mértföldnyi út létezik. Ezen társaságokat nevezetes jogokkal ruházták fel a’ törvények, mellyek között első sorban áll, az utvámszedhetést — miért is ezen utak az e’ ,végre felállított sorompóknál fogva sorompós utaknak (turnpike roads) neveztetnek — továbbá azon jog, az illyen útra fordítani azon munkát és adót, mellyekkel a’ küzségbeli birtokosak a’ határaikat átszegő utak’ fentartásához járulni tartoznak. Az utvám’ mennyisége törvény által van megszabva, és a’ társaságnak nem szabad nyerészkedni, hanem minden jövedelmét az útra tartozik fordítani, mire, valamint az út’ jóságára nézve, felelős. Igen kimerítő törvényes szabályok vannak e’ tárgyban alkotva, mellyeket hoszas volna emlegetni; elég hogy a’jó siker azt látszik mutatni, mikint azok meg is tartatnak. A’ hidak’ fentartását megyei terhek közé számítja az angol szokás-törvény , ha csak az elidülés (praescriptio) vagy más birtokviszonyoknál fogva egyes személyekre vagy testületekre nem ment által. A’ megye’ akármelly tagját biró’ elébe lehet idézni és megitéltetni, ha a’ hidak rosz állapotban tartatnak, ki azután többi tagtársain kereskedhetik. És ezek azon rendelkezések’ fő vonalai, mellyek létre hoztak és fentartanak Britanniában 125,000 mértföldnyi utat és számtalan hidat. Nálam, ki tisztában vagyok az iránt, hogy rendszerünket e’ tárgyakra nézve változtatnunk kell, csak az a’ kérdés, ez mikor ? mikép? és milly kiterjedésben történjék? Mi az időpontot illeti, nem hiszem, hogy a’ mostanit előlépés nélkül el kellene szalasztani. A’ közvélemény kedvező e tekintetben, az anyagi érdekek pedig mintegy parancsoló hangon látszanak ezt megkívánni. A’ módra nézve azt tartom, ezen két elv nem alaptalan: 1) hogy utyámnak mérsékeltnek kell lenni, különben gátolja inkább hogysem élénkítené a’ közlekedést. 2) hogy azon kívánat: „Senki se készítsen ingyen utat, de mindenki fizessen rajta ’s a’jövedelemből tartassák az fenn, vagy magas vámokhoz vagy magas budgetekhez vezet a’ tárgy’ természeténél fogva, és igy szükség megtartani az ut-ingyen-készítési köteleztetést mint országos terhet, de szükség jobban elrendezni, alkalmazásának sikeresebb eredményeket szerezni, ’s a’ népesség’ minden osztályaira kiterjeszteni — egyszersmind mint segédet ezek mellé állítani a’ mindenki által fizetendő útvámokat. Nem kétlem, hogy azon gondolat, ,,a’ nemességet is bele húzni mind az útkészítés’ mind a vámfizetés’ terhébe“, még most felette népszerűtlen. A’ vámfizetésnek sok pártolója van, az útkészítésnek sokkal kevesebb — de ezek talán szaporodnának, ha ezen útkészítési teher pénzzel megvalthatónak nyilatkoztatván, annak egész összesége országos segedelem’ formájában vettetnék a’ nemességre. Véleményem szerint előleges lépések volnának: 1) osztályozott összeírását készíttetni a’ készen lévő utaknak; 2) meghatározni a megyék által építendő vonalakat; 3) ezeknek felelősségét; 4) a’jobbágyok által teendő kézi- és szekeres munkákat; 5) a’ nemesség’ e’ czéljai segedelmét; 11) a’ királyi városok’ ’s egyéb törvényhatóságok’; 7) egyes vámszedési joggal biró személyek’ köteleztetéseit; és végre 8) azon elveket, mellyek szerint vámok szedessenek. Ezek közben, ha tőlem