Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1839-09-12 / 73. szám
vasutbili félrevettetett (Kleinschrod, 472 L). Egyébiránt Britanniának ’s honunknak helyzete felettébb különbözik. Amaz régóta nagy, és darab ideje a’ legnagyobb szerepet játsza világkereskedésben. Semmi más nem mozdítja elő annyira a’ tőkék’ halomra-gyülését (accumulation des capitaux). Ilyen állapot mellet akad pénz csekélyül jövedelmező vállalatokra is. A ma veszített tőkét száz mód van holnap más után ismét visszanyerni. Magyarország, bár legyek részjósló! világkereskedésben nagy szerepet játszani nem igen fog. Min állapotunkban igen sok a' szükséges, a’ közönségnek hasznos vállalat, de kevés—közösülési módokról szólok—az egyeseknek hasznos, a’ most jól jövedelmezendő. Nálunk nem a’ rövid idő múlva várandó jövedelem csupán, nem részletes, egyes vidékeket érintő, de általányos egészre ható haszon és javítás érdemlenek főfigyelmet. Ám kösse össze részvénytársaság Pestet Csongráddal vizi ut által, azért a Duna ’s Tisza Pesten és Csongrádon alul felül mostani elhanyagolt állapotokban még sem maradhatnak. Részvénytársulatokra még soká fognának a’ legszükségesb és leghasznosb teendők várni; ollyanokra t. i., mellyeknek nem részvényjáték egyedüli kinézésűk. Nekünk elkészülve kell lennünk 50 éven keresztül veszteni, ha az 51ken túl nyerni akarunk. Nálunk, hol a’ kamatláb még magas, minden közlekedési vállalat, melly legalább 6°/0 tiszta jövedelmet nem hoz — kivált ha a’ tőketörlesztést és kockáztatás’ veszedelmeit számba vesszük — nem tekintethetik gazdaságilag sikerültnek. Kérdem, hány van, melly illy jövedelemmel biztatna? Így ,tehát kölcsönpénz, érdemes szerkesztő úr , kölcsönpénz ! Tudom, mennyire népszerűtlen kívánság ez, és mivel záradékok korszakát éljük, sietek hozzátenni: közhasznú czélokra, országosan megállapítandó elvek szerint, közellenőrség alatt fordítandó kölcsönpénz. Ebben nem látok legkisebb veszedelmet. Magyar tőkepénzes is fektetheti abba pénzét, ha kedve van hozzá. A’ kamatok’ egy része külföldre fog ugyan menni, de ezt részvénytársulatoknál sem fogjuk elkerülni. Nem lehet józanul reményleni, hogy más mint jól jövedelmezendő vonalokra részvénytársaságok akadjanak. — ezen vonalok , ha helyes elveket követünk, az országnak is jól fognak jövedelmezni, és vele egyéb vonaloknál eredhető veszteségeit könnyebben elsziveltetni. Ha ország szabályozza vizeinket, annak azon elvből kell indulnia, hogy szállítási vámokat nagy jövedelmi forrásokká alakítani káros; mert a’ nemzeti érdek a’ szállításbérnek minél nagyobb olcsóságát kívánja, és igy ország nem nyerészkedni, csak költségeit fogja azok által fedeztetni akarni. Részvénytársaságok más elvből indulnak, és igy magas vámokat kénytelenek szabni. Azonban távol vagyok attól azt kívánni, hogy az ország nagy veszteségekbe keverje magát. Csak azt kívánom, hogy jelenben olly áldozatoktól, mellyeket idővel tízszeresen térít meg a* jövendő , vissza ne rettenjen. Jövedelmeztesse folyóit, fizettesen vámot a’ hajózókkal, fizettessen szabályozási adót azokkal, kiket áradás’ veszedelmeitől, posványoktól megmentett, kik öntözésre használhatják a’ szabályozott folyókat. Ezt örömest teendi minden, ki három lépésnél távolabb lát. Hogy áradásgátlási és posványszárítási tekintetben a’ megyék és egyesek által az elégnél kevesebb történik, annak többnyire tőkehiány az oka, és azon körülmény, mert ilyen működések egész megyék’, annál inkább egyesek’ erejét meghaladják, és az általános szabályozással összefüggnek. Ezen akadályokat sikeresebben és gyorsabban a’ nemzetnél senki sem háríthatja el, sem pedig az egyesek’ méltányosabb föltételeket az ő külön hasznukra fordított költségek’ visszatérítésében senkitől sem várhatnak. Az itt ott mutatkozó hanyagságot sem lehet máskép és minél előbb szorgalommá, cselekvéssé változtatni, mintha ezt mondjuk nemzetileg a’ tunyáknak, hanyagságtok az egésznek ’s magatoknak kárával jár, mi fogjuk helyettetek a’ szükségeseket megtenni, ’s mert annak hasznát venni főleg ti fogjátok, igazságos, hogy a’ költséget is ti térítsétek meg nagy részben ; de ebben méltányosak leszünk irántatok. — Csatornaépítő-társaságok’ keletkezését bizonyos pontok között, semmi sem mozdíthatja előannyira, mint általános összefüggő szabályozás, mert előkészíti mind technicai mind gazdaságilag ezeknek jövendő nyereséges működésre az utat, és elhárítja azon akadályokat, mellyekkel megvívni részvénytársulatok erejét meghaladja vagy czéljával ellenkezik. De elhagyon most ezen vizi tárgyakat. Jövő levelemben, minthogy mulattatásra legkisebb ügyességgel sem áldott meg az ég, ismét egy száraz tárgyról fogok kegyeddel beszélgetni, arról t. i., nem kellene e azon akadályokat, mellyek hazánkban eddig jól rendezett hitelintézetek’ — bankok’ — létesülését gátolták, elhárítani igyekeznünk? Ezen tárgy talán megérdemli, hogy végtére megpendíttessék. —y— Gazdasági Intézet Rohonczon« Ha honunkban a’ műveltség’ haladását, az ipar’ kifejlését, ’s a’ köz érdekek’ előmozdítását fokonkint figyelemmel kisérjük, örömmel, hazafiai édes örömmel kell megvallanunk, hogy a’ vak Optimismus, mellyhez ezelőtt makacs megátalkodással ragaszkodánk, hitelét vesztve, egy jobb iránynak engedett helyet, ’s hogy igy hibáinkat elismerve, ’s jobb után törekedve , nemzeti életünk’ pályáján néhány évtized óta tovább haladánk, mint a’ mennyire azelőtt századok alatt jutottunk. — Alig van országos intézvényinknek egy fontos ága, mellyben előre törekvő mozgalom’jelei nem mutatkoznának, ’s kitünőleg folyó évtizede hazánk’ sorsteljes életének vala tanúja több rendű jótékony törvények’ és intézetek’ keletkezésének, mellyek közül elég említenünk az 1832/oki urbért, a’ magyar académiát, a’ gazdasági és kisdedóvó-egyesületet, vakok’ intézetét ’stb., mellyek mint megannyi részint anyagi részint szellemi factorai az országos jólétnek, derültebb jövendőt ígérnek, feltéve, hogy a’ nemzet a’ szikrát, mellyet a’ kor’ lelke kebelünkben gyújtott, gondosan őrzi, ápolja ’s neveli. Részemről azonban, országos érdekét ’s morális becsét és fontosságát ezen gyarapodásunknak különösen azon körülményben helyheztetett, hogy a’mi jótékony eddig létesült, az honi, ’s hogy az minden külső befolyás nélkül a’ nemezet’ szivéből fejlődött ki, ’s azért is mint tulajdon éghajlatunk alatt sarjazott növény az állandóság’ magvát méhében hordozza, ’s gyengéd ápolás mellett egykor alkatunk’ belső rendszerével rokontermészetü érett gyümölcsöt hozand. Korántsem vagyok mindazonáltal azokkal egy véleményben, kik tán tele önhittséggel, elhízással, honi ügyeinket a’ tökély ’ legfensőbb fokán lenni ’s hazánkat Eldoradónak tartják; mit 1825. óta országgyűléseink, korszerű egyesületek ’s egyes nagy férfiak dicsőt ’s jót eszközlöttek, az egy országnak, minő ezen haza, — egy nemzetnek, melly ha egyesül, alkotmányánál ’s a kormány’ jó szándékánál fogva sorsáról és jólétéről szabadon rendelkezhetik , —épen nem olly óriási bámulandó lépés, ’s egyedül ’s főképen azért érdemel figyelmet és részvétet, mert a' nemzet’ végső reményeit, mellyek a’ nemzet’ elkorcsulása és egyenetlensége miatt mármár elenyésztek, újonnan felélesztő, de csak felélesztő, és nem biztosítá! Egyedül állhatatosság, egyesség ’s a’ megkezdett pálya’ szakadatlan folytatása fogja e’ hazának kebelébe visszaidézhetni azon malasztos nyugalmat, melly a’ nemzetnek ön erejével szerzett, ’s ha szükséges, a’ pártok’ szén-