Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1839-01-28 / 8. szám

8. szám. Második esztendei folyamat 1839. Januar. 2­8. I népnevelési gondolatszikrák, f könyvbirálati hamu közzé takarva. „Méltóságos Elnök ur, főtisztelendő, tekintetes, tisztelendő tudós Egyházi­ Gyűlés! — A’ superintendentia által ujabbi tör­vényeink’ értelmében megkezdett nagyszerű intézkedésekhez, mellyektől százezerek’ léleknyugalma, elmefejlődése, szivne­­mesülése és polgári emelkedése függ, kitünőleg számítandó az is, hogy a’ superintendentiában honos idegen ajkú hitsorsosink’ kezébe alkalmas nyelvtudomány adassék, mellyböl a’ gyermekek, még gyenge korukban , oskolatanítóik’ vezérlete alatt, édes anya­nyelvűnk’ alapismeretére jutván, azt megkedveljék, ’s a’ szer­zett alapismeretek’ vezérfonalán tovább haladva, nemzedékről nemzedékre inkább magyarosodjanak; megszüntetendők azon közfalak’ egyikét, mellyek hazánk’ lakosit olly külön nézetű ’s érdekű népágakra osztják. E’ végre, a’ superintendentiának Hammer­schmidt János’ német-magyar nyelvtudománya ajánltaték, mellyet haszonvehe­­tőségének meghatározása’ tekintetéből , a’ superintendentia, 1838-dik e. October’ aikén ’s következett napjaiban Pápán tartott egyházi­ gyűlése’ végzésénél fogva, mint egyik bíráló tagnak, alulírottnak is kiadatni méltóztatott. Én e’ kitüntető birodalomnak tehetségem szerint megfelelő t­akarván, a’ nevezett könyv’ visz­­szaesattása mellett benyújtom ezennel­ annak minőségéről szóló csekély véleményemet, azon alázatos megjegyzéssel, hogyha bírálati jegyzékeim szinte az aprólékosig szigorúaknak fognának találtatni, ezt ne a­ szent szándék ellen akadályokat gördítni akarásnak , hanem azon buzgó óhajtásnak, méltóztassék tulajdo­­nítni, hogy az illy népi könyv minél czélszerűbb, az idő’ kivá­­natihoz simuló ’s igy a’ jelennel kezet fogó, a’ jövendőbe pe­dig messze kiható tökélyességű legyen; mert ki tudja, mikor virad föl ránk ismét egy második újításnak szerencsenapja ! Illy nézettől vezéreltetve, a’ fölnevezett nyelvtudományi munkát sem czélszerűnek sem a’ kor’ kivánataival megegyezőnek nem találom,, ’s igy ama’ czélra használhatónak nem ismerhetem. Nem találom pedig azt czélszerűnek, mert mindenek fölött hiányzik benne a’ rendszer ’s helyes fölosztás, mi nélkül, mint tudjuk, sok fáradság ’s idővesztés után is csekély tudományos s­iker mutatkozik, s­ogy ez hiányzik , azt mindjárt az első lap mutatja, hol a’ betűk’ hangismertetése után nyomban egy helyes­írási szabály van odavetve, puszta jegyzék gyanánt, holott an­nak , egyéb helyesírási szabályokkal, egészen külön szakaszban kellene előadva lenni, mi azonban e’ munkából teljesen kimaradt. A’ rendszer ’s helyes fölosztás’ hiányának jele továbbá ama’ za­var is, mi szerint a’ szerző a’ szóhajlítás’ negyedik módjáról előbb értekezik­, mint a’ másodikról, amazt a’ 12 ik, ezt a’ tk’ik lapon adván elő, úgy nemkülönben a’ névszók’ egyes számban használtatása’ módját, mind a’ szóhajlításról szóló tanítmányától,­­ mind a’ számnevektől elkülönítve, magányszerüteg a’ k­ík lapon. — Czélszerűtlennek találom továbbá.e’ munkát, mert előadásmód­ja nem ollyan, minőnek lenni kellene, t. i. kérdésekben ’s felele­tekben írott; még­ pedig úgy, hogy a’ felelet mindenkor maga-­­ ban foglalja egyszersmind a’ kérdés’ velejét, illy előadásmód által nem csak a’ tanítás könnyíttetnék meg az oskolamesterekre nézve (kik közül, fájdalom, sokan még helyes, értelmes kérdé­seket sem tudnak alakítni), hanem könnyíttetnék a’ gyermek’ ta­nulása is, egyszersmind pedig idején korán összefüggésben­ gon­­dolkozásra és beszélésre szoktattatnék, nem is említvén azt, hogy ismeretei alaposabbak, feleletei pedig, a’ kérdésnek ismert, világos és szabatos voltánál fogva, gyorsabbak ’s kielégítőbbek lennének. — Nem gyermekek’ ’s különösen nem nép’ gyermekei’ fogalmához van e’ szerint a’ kérdéses nyelvtudomány alkalmazva ;■ mit a’ mondottakon kívül még az is bizonyít, hogy a’ műszavak’ értelme sehol sincs megmagyarázva, ’s a’ tárgyak’ határozata se­hol sem­ adatik; kétségkívül, mert a’ szerző mindezeket vagy a’ tanuló’, vagy legalább a’ tanító’ fejében találtaténak gondolta, mit azonban sem zsenge évű pótgyermekről, sem falusi oskolames­terről általányosan föltenni nem lehet. — Czélszerűtlennek találom végre, mert hamis szabályokat, új tanítmányokat, magyarság elleni hibákat, botlásokat ’s fekü­le nimellességeket (germanismusokat) foglal magában. — Hamis szabály p. o. a’ névsegédekről szóló, a’ 18dik lapon a’ 12dik szám alatt, hol a’ szerző azt állítja, hogy a’ névsegédek akkor változnak, ha a’ főnév után állanak, holott pedig mindenkor, midőn azt pótolják is. Hamis tanítvaány* példája pedig a’ 81dik lapon olvasható*, hol hazánkat az ausztriai birodalom’ tartományának mondja. A’ helyes magyarság elleni számtalan botlást, — az illy féle németiességeket, mint p. o. a' 75dik lapon „öltözze föl elébb az­ ur magát44 idézni, a’ hely” szűke nem engedi. —Ezenkívül sok má­j* fogyatkozás vám még e munkában, minő p. o. némelly nyelvszabálynak gyakorlati mellő-»­zése, vagy épen nemtudása. Ilyen, hogy a’ számok után a’ fő­név soha sem állhat többes számban,; mert roszul mondanak p. o. száz embereket láttam, almákat szedtem, ’stb., mikhez hasonló hiba e’ nyelvtudomány­ban számtalan fordul elő; ugyszinte sza­bályelleni , az összeséget jelentő szavak után is többes számban használni a’ főnevet; p. o. néhány emberek, sok tanítók *stb., mit a’ szerző ismét nem tart meg. — Fogyatkozásai közzé szá­mítandó továbbá, hogy a’ szavaknak gyakran más értelmet tulaj­donít , mint minőve, azok valósággal bírnak, így p. o. a szerinte gyarló: schwach (gyenge); felelet: Bescheid (válasz); szigo­rú ; elend: kümmerlich (nyomozó) ; törvényszék: Behörde (ha­tóság) ’stb. ’stb. —• Fogyatkozásai közzé számítandó mégis a’ he­lyesírás* szabályainak nem csak elhagyása, mint már fönőbb em­lítem­, hanem gyakorlati mellőzése is, végre függelékül adott szótárának, úgy, a’ mint ott áll, majd egészen fölösleges volta ; mert sem elég bő, sem elég választékos, sem azon tárgyakhoz alkalmazott, mellyek a’ könyvben előfordulnak,­­s nem azon fo­galmakhoz , mellyek a’ népsarjadék’ gondolkozáskörét teszik, 'a mellyeknek megfelelő szavakra neki szüksége van. Nem találom a’ kérdéses munkát, a’ kor’ kivánatait kielégí­tőnek. Korunk’ kivánata: erkölcsiség és hazafiság, tökélyesedés és időgazdálkodás. Ezek nem voltak vezércsillagai a’ szerzőnek, nyelvtudománya’ példáinak fölhozásában, mellyek többnyire velő, irány, sőt értelem nélkül valók. — Ha valahol, bizonyára nép kezén forgó könyvekben kell az épen előszámlált emberi tulajdon

Next