Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1839-01-28 / 8. szám
8. szám. Második esztendei folyamat 1839. Januar. 28. I népnevelési gondolatszikrák, f könyvbirálati hamu közzé takarva. „Méltóságos Elnök ur, főtisztelendő, tekintetes, tisztelendő tudós Egyházi Gyűlés! — A’ superintendentia által ujabbi törvényeink’ értelmében megkezdett nagyszerű intézkedésekhez, mellyektől százezerek’ léleknyugalma, elmefejlődése, szivnemesülése és polgári emelkedése függ, kitünőleg számítandó az is, hogy a’ superintendentiában honos idegen ajkú hitsorsosink’ kezébe alkalmas nyelvtudomány adassék, mellyböl a’ gyermekek, még gyenge korukban , oskolatanítóik’ vezérlete alatt, édes anyanyelvűnk’ alapismeretére jutván, azt megkedveljék, ’s a’ szerzett alapismeretek’ vezérfonalán tovább haladva, nemzedékről nemzedékre inkább magyarosodjanak; megszüntetendők azon közfalak’ egyikét, mellyek hazánk’ lakosit olly külön nézetű ’s érdekű népágakra osztják. E’ végre, a’ superintendentiának Hammerschmidt János’ német-magyar nyelvtudománya ajánltaték, mellyet haszonvehetőségének meghatározása’ tekintetéből , a’ superintendentia, 1838-dik e. October’ aikén ’s következett napjaiban Pápán tartott egyházi gyűlése’ végzésénél fogva, mint egyik bíráló tagnak, alulírottnak is kiadatni méltóztatott. Én e’ kitüntető birodalomnak tehetségem szerint megfelelő takarván, a’ nevezett könyv’ viszszaesattása mellett benyújtom ezennel annak minőségéről szóló csekély véleményemet, azon alázatos megjegyzéssel, hogyha bírálati jegyzékeim szinte az aprólékosig szigorúaknak fognának találtatni, ezt ne a szent szándék ellen akadályokat gördítni akarásnak , hanem azon buzgó óhajtásnak, méltóztassék tulajdonítni, hogy az illy népi könyv minél czélszerűbb, az idő’ kivánatihoz simuló ’s igy a’ jelennel kezet fogó, a’ jövendőbe pedig messze kiható tökélyességű legyen; mert ki tudja, mikor virad föl ránk ismét egy második újításnak szerencsenapja ! Illy nézettől vezéreltetve, a’ fölnevezett nyelvtudományi munkát sem czélszerűnek sem a’ kor’ kivánataival megegyezőnek nem találom,, ’s igy ama’ czélra használhatónak nem ismerhetem. Nem találom pedig azt czélszerűnek, mert mindenek fölött hiányzik benne a’ rendszer ’s helyes fölosztás, mi nélkül, mint tudjuk, sok fáradság ’s idővesztés után is csekély tudományos siker mutatkozik, sogy ez hiányzik , azt mindjárt az első lap mutatja, hol a’ betűk’ hangismertetése után nyomban egy helyesírási szabály van odavetve, puszta jegyzék gyanánt, holott annak , egyéb helyesírási szabályokkal, egészen külön szakaszban kellene előadva lenni, mi azonban e’ munkából teljesen kimaradt. A’ rendszer ’s helyes fölosztás’ hiányának jele továbbá ama’ zavar is, mi szerint a’ szerző a’ szóhajlítás’ negyedik módjáról előbb értekezik, mint a’ másodikról, amazt a’ 12 ik, ezt a’ tk’ik lapon adván elő, úgy nemkülönben a’ névszók’ egyes számban használtatása’ módját, mind a’ szóhajlításról szóló tanítmányától, mind a’ számnevektől elkülönítve, magányszerüteg a’ kík lapon. — Czélszerűtlennek találom továbbá.e’ munkát, mert előadásmódja nem ollyan, minőnek lenni kellene, t. i. kérdésekben ’s feleletekben írott; még pedig úgy, hogy a’ felelet mindenkor maga- ban foglalja egyszersmind a’ kérdés’ velejét, illy előadásmód által nem csak a’ tanítás könnyíttetnék meg az oskolamesterekre nézve (kik közül, fájdalom, sokan még helyes, értelmes kérdéseket sem tudnak alakítni), hanem könnyíttetnék a’ gyermek’ tanulása is, egyszersmind pedig idején korán összefüggésben gondolkozásra és beszélésre szoktattatnék, nem is említvén azt, hogy ismeretei alaposabbak, feleletei pedig, a’ kérdésnek ismert, világos és szabatos voltánál fogva, gyorsabbak ’s kielégítőbbek lennének. — Nem gyermekek’ ’s különösen nem nép’ gyermekei’ fogalmához van e’ szerint a’ kérdéses nyelvtudomány alkalmazva ;■ mit a’ mondottakon kívül még az is bizonyít, hogy a’ műszavak’ értelme sehol sincs megmagyarázva, ’s a’ tárgyak’ határozata sehol sem adatik; kétségkívül, mert a’ szerző mindezeket vagy a’ tanuló’, vagy legalább a’ tanító’ fejében találtaténak gondolta, mit azonban sem zsenge évű pótgyermekről, sem falusi oskolamesterről általányosan föltenni nem lehet. — Czélszerűtlennek találom végre, mert hamis szabályokat, új tanítmányokat, magyarság elleni hibákat, botlásokat ’s feküle nimellességeket (germanismusokat) foglal magában. — Hamis szabály p. o. a’ névsegédekről szóló, a’ 18dik lapon a’ 12dik szám alatt, hol a’ szerző azt állítja, hogy a’ névsegédek akkor változnak, ha a’ főnév után állanak, holott pedig mindenkor, midőn azt pótolják is. Hamis tanítvaány* példája pedig a’ 81dik lapon olvasható*, hol hazánkat az ausztriai birodalom’ tartományának mondja. A’ helyes magyarság elleni számtalan botlást, — az illy féle németiességeket, mint p. o. a' 75dik lapon „öltözze föl elébb az ur magát44 idézni, a’ hely” szűke nem engedi. —Ezenkívül sok máj* fogyatkozás vám még e munkában, minő p. o. némelly nyelvszabálynak gyakorlati mellő-»zése, vagy épen nemtudása. Ilyen, hogy a’ számok után a’ főnév soha sem állhat többes számban,; mert roszul mondanak p. o. száz embereket láttam, almákat szedtem, ’stb., mikhez hasonló hiba e’ nyelvtudományban számtalan fordul elő; ugyszinte szabályelleni , az összeséget jelentő szavak után is többes számban használni a’ főnevet; p. o. néhány emberek, sok tanítók *stb., mit a’ szerző ismét nem tart meg. — Fogyatkozásai közzé számítandó továbbá, hogy a’ szavaknak gyakran más értelmet tulajdonít , mint minőve, azok valósággal bírnak, így p. o. a szerinte gyarló: schwach (gyenge); felelet: Bescheid (válasz); szigorú ; elend: kümmerlich (nyomozó) ; törvényszék: Behörde (hatóság) ’stb. ’stb. —• Fogyatkozásai közzé számítandó mégis a’ helyesírás* szabályainak nem csak elhagyása, mint már fönőbb említem, hanem gyakorlati mellőzése is, végre függelékül adott szótárának, úgy, a’ mint ott áll, majd egészen fölösleges volta ; mert sem elég bő, sem elég választékos, sem azon tárgyakhoz alkalmazott, mellyek a’ könyvben előfordulnak,s nem azon fogalmakhoz , mellyek a’ népsarjadék’ gondolkozáskörét teszik, 'a mellyeknek megfelelő szavakra neki szüksége van. Nem találom a’ kérdéses munkát, a’ kor’ kivánatait kielégítőnek. Korunk’ kivánata: erkölcsiség és hazafiság, tökélyesedés és időgazdálkodás. Ezek nem voltak vezércsillagai a’ szerzőnek, nyelvtudománya’ példáinak fölhozásában, mellyek többnyire velő, irány, sőt értelem nélkül valók. — Ha valahol, bizonyára nép kezén forgó könyvekben kell az épen előszámlált emberi tulajdon