Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1840-10-22 / 85. szám
elszigetelve a’ többi foglalatosságoktól, mellyek az ember’ életében előfordulnak. Ezen hivatal’ lényétől és szellemétől egészen áthatva lenni; azon erőket, mellyeknek benne dolgozniok kell, magában felébreszteni és gyakorolni; emberből a’ kapott szerepbe általlépni: ez az egyes bajnok’ hadi erénye. Bárhogy iparkodunk a’ polgárt a’ bajnokkal együtt ugyanazon egy személyben kiművelve gondolni ’s a’ háborúkat nemzetesítni, mégsem fog sikerülni a’ hivatal’ különösségét eltörülnünk. Viselői magokat a’ hivatalban mindig bizonyos különös kötelékek által összefűzve tartandják. Ezen összetartásra nem szabad becsmérelve tekintenünk; mert szellemében a hadi erények könnyebben kristályodnak. Sereg, melly a’ legöldöklőbb tüzelés alatt szokott rendjét megtartja; melly az alapos félelemnek is helyt csak araszról araszra enged; melly a’ tönkrejövetel’ pillanatában is büszkén győzelmeire, szófogadási erejét, főnökei iránti bizodalmát és tiszteletét el nem veszti; mellynek testi ereje, mint athleta’ izmai, nélkülözés és megerőltetésbeni gyakorlat által szilárdíttatott; melly ezen megerőltetést diadalhoz vezető eszköznek, nem pedig zászlóin tapadó átoknak tekinti; ’s mellynek egész erkölcsi szabálya abból áll, hogy becsületét el ne vessze, m illy sereg által vagyon hatva a’ hadierénytől. Ezen szellem csak két forrásból eredhet, ’s e’ két forrás is et csak egyetemben teremtheti. Egy a’ háborúk’ és szerencsés kimenetelek’ sora; másik a’ seregnek gyakran legvégsőbb megerőltetésig űzött munkássága; csak ebben ismeri meg a’ bajnok ön erejét. Minél többet szokott katonáitól a’ vezér kívánni, annál bizonyosabb lehet követeléseinek teljesítése felöl. A’ katona szintolly büszke a’ legyőzött fanyarokra, mint kiállt veszedelmekre. ’S tehát csak a’ szünetlen munkásság’ és megerőltetés’ mezején foglazhatik ezen csira, de csak a’ győzededelem’ napfényében is. Csupán háborúban teremhet tehát ezen hadi erény. De mit lehet a’ béke’, az előkészület’idején tennünk, hogy illy kitűnő jelességű embermennyiséget összeállíthassunk? Nem lehetne e a’ népet illy erények’ befogadására, ha nem az, eleve képessé tenni ? Igen is lehet. III. A’parancsnokokról. Mi a’hadi eseményekből napfényre lő, az közönségesen igen együgyű, egymáshoz igen hasonló. Az akadályokat tehát, mellyek azokban legyőzendők, senki sem láthatja át, ki csak a’ történetírásra figyelmez. Csak a’ vezérek’, és meghittjeik’ emlékirataiban vagy különös történeti búvárkodásban jő egy része azon fonalaknak napvilágra, mellyek az egész szövetet teszik. Legfőbb meggondolást és észvitát, mellyek minden tetemes kivitelt megelőznek, szántszándékkal szokás elleplezni, mivel politicai érdekekkel érintkezvék, vagy történetesen feledékenységbe merülnek , csupán állványoknak tekintetvén, mellyek az építés’ bevégzése után elszedendő. A’ közvélemény a’ legfényesebb tettek’ kivitelére elegendőnek tart egy úgynevezett vitéz sereget lángeszű főparancsnok’ vezérlése alatt, a’ többi parancsolok’ észtulajdonait és magát ezen lángeszüség’ lényét kevés tekintetbe vévén. De, noha a’ háború’ élén álló tábornagy és a’ közvetlen alvezérei alatt e’ részből tetemes hiány lehet, mégis , ha ezekre néha független kiviteleket bízni akarunk— mi elkerülhetlen — nem lehet szerepvivésöktől bizonyos virtuozitást nem kívánni. A’ hadi erényesség, mint mindenik, bizonyos sajátságos ész- és kedélytehetséget kíván, melly ha nagy mértékben ragyog ’s rendkívüli cselekményekben mutatkozik, lángész nevet kap. A’ hadi lángész annyiban különbözik polgári társaiétól, hogy ő nem állhat csupán egy bizonyos lelki erőből, p. o. a’ bátorságból, mig az alatt a’ többi erők hiányoznak vagy a’ háborúra nézve haszontalan irányúak s hanem hogy ő az erőknek összehangzó, ’s hadi munkálkodásra hajlamozó egyeteme, mellében egy vagy más kitűnhet ugyan, de nem ellenkezhetik. Ezen hadi szellem nyers és hadias nemzetekben közönségesebb az egyeseknél, mint a’ pallérozottban. De bárdolatlan nemzetekben soha sem találkozik egy tulajdonképi nagy vezér, ’s ollyan is csak igen ritkán,kit némileg hadilángésznek mondani lehetne , mert ahhoz az ész’ tehetségeinek olly kifejlése kívántatik, mellyre ezen nemzet nem képes. A’ románok’, francziák, ’s minden haditettekben hires nemzetek’ legnagyobb nevei magasabb műveltségük’ idejébe esnek. Ebből sejthető már, hogy a’ hadilángésznek nagy részét az észbeli tehetségek teszik, miről a’ háború’ körülményei’ és viszontagságai’ közelebb megtekintése által meggyőződhetünk. Ha legelőbb a’ földszin’ avatkozását a’ munkálatokba vesszük fontolóra; ha meggondoljuk, minő nagy téren tusakodnak mai időben pallérozott hadaink; ha megengedjük, hogy e’ tér minden hadi erő’ hatását módosítja, néha végképen megváltoztatja: nem fogja figyelmünket azon igazság kikerülni, mikint minden parancsolónak ezen tér’ sajátságait használni tudni, erre pedig különös, parancsnoki fokához szabott kiterjedésű értelemmel és ügyességgel felruházva lenni kell. Mig a’ huszár és vadász egy menet’ (Patrulie) vezetésénél magokat az utakba és ösvényekbe könnyen betalálhatják, ’s e’ végre megismerési jegyekre, felfogásra és képzelő tehetségre csak kevés szükségük van, a’ hadvezérnek egész tartományok’ és országok’ általános geographiai tárgyáig felemelkednie, az utak’, folyók’ és hegyek’ vonalait mindig szem előtt tartania kell, a’ nélkül, hogy a’ korlátozott helyértéket nélkülözhetné. Ezen tisztán katonai tehetséget tehát képességnek mondhatnék, minden vidéknek gyors mérnöki képzelésére. Ezen képesség minden kétségen kívül el vagyon azon kedélyi tulajdonoktól szigetelve, mellyeket kiváltképen szoktunk a' bajnokban keresni, ’s csak tudomány és gyakorlás által megszerezhető. A’ phainasia és emlékező tehetség nagy gyámolói ugyan, de nem merném állítani, hogy e’ két istennő különös pompával kívánatos, sőt az elsőbb’ barátsága után ezen eseten kívül a’ hadi lángész nem igen szokott sóvárogni, melly neki inkább káros mint haszonhajtó lehetne. Háború testi megerőltetések’ és szenvedések’ mezeje; hogy ezek tönkre ne hozzanak, a' test’ és lélek’ bizonyos szilárdságára van szükséged, melly akár született, akár begyakorlott, irántok közöndössé tegyen. illy tulajdonokkal a’ csupán egészséges ész’ vezérlete alatt is az ember már derék hadakozási eszköz, ’s ezek azon tulajdonok, mellyek durva és félmüvelt nemzeteknél olly általányosan kiterjedvek. De ha a’ háború’ követeléseiben felebb megyünk, a most említett tájismerésen kívül még kitűnő észtehetségekre akadunk. Háború a’ kétség’ mezeje; azon dolgok’ három negyede, mellyekre háborúban a’ cselekvés építtetik, nagyobb kisebb ködben rejtezik. Itt történik legelőször, hogy éles keresztülható ész kívántatik, melly ítéletének tapintatával az igazat kipuhatolja. Közönséges ész ezen igazat néha esetből eltalálja, rendkívüli bátorság a’ hibát máskor kiegyenlítse bár, de az esetek’ többsége, az általános siker mindig az ész rövidségét fogja napfényre hozni. Háború a’ véletlenség’mezeje; semmi emberi foglalatosság nem kénytelen ezen idegen vendégnek annyi hatáskört engedni, mert egy sem jó vele úgy mint a’ háború, minduntalan és minden oldalon érintkezésbe. Ő minden körülmények’ bizonytalanságát nagyobbítja ’s a’ történetek’menetét háborgatja.