Századunk, 1842. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1842-05-05 / 35. szám
35. szám. Ötödik esztendei folyamat 1842. Május 1. . SZÁZADUNK. Az előmenetelnek egyik főakadálya Magyarországban. Ezen akadályok sora egy évtized óta a honi sajtó által a legkölönbnemübb szempontból tárgyaltatott, de merjük állítni, még soha és senki olly által sajátilag, ne mondjuk csodálatosan, mint Maithsteini Wildner Ignácz ur drága honfiunk által e czimü német röpiratban „Ein Haupthinderniss des Fortschrittes in Ungarn Bécs. Özvegy Strauszné betűivel. 1842. 3. octaviv.— mellyre tisztelt olvasóinkat nemcsak figyelmeztetni, hanem tartalma velejével is megismertetni kötelességünknek tartjuk, mind a tárgy fontossága, mind a szerzői szempont különössége, mind végre azon rendkívüli tünemény miatt, hogy az egész röpirati okoskodás sem honi törvényeinkre, sem az e tárgyú országos munkálatokra, a dietális értekezések és oklevelekre, sem az eddig az időszaki sajtó utján lefolyt e tárgyú elmeharczra teljességgel nem épült, sőt mindazokról a szerző legkisebb tudomást sem vesz. — De mindenek előtt ismerkedjünk meg a kérdéses röpirat lényeges tartalmával. Országunk természeti gazdagsága, lakosinak jelleme és nagylelkűsége a röpiratban azon magasztalásokban részesülnek, melylyek — leginkább külföldi íróknál — annyiszor s mintegy stereotyp megjelennek s mellyek e röpiratnak is majd minden lapjain ismételtetnek. De relativ népességünk felette csekély, mert a szerző combinatiói szerint csak 2,660 lakos esik egy négyszögű mérföldre, míg Lombardia 6,104, Csehország 4,204, Morva és Szilézia 4,174, Ausztria 3701 lakost táplál egy mérföldön. E hiány miatt a természet adomáyai sokkal kevésbbé — viel zu wenig — hozatnak napfényre; hasonló eredmény a műipar és kereskedés tekintetében is létezik. Az egész országnak 15°/0 nem-termesztő, míg Alsó-Ausztriának csak 3°/0, Karinthiának 5%, a tengermelléknek 7°/0, Stájerországnak 77/,0 pdt mint nem-termesztő jelenik meg. Bámulattal érti egyúttal a magyar, hogy hona csak 2,300,000 mérő búzát termeszt, mig Csehország, melly alig teszi Magyarország egy negyedét, 1,892,800 mérőt, tehát majd épen annyit, termeszt. S e szomorú viszony a többi termesztésre is kiterjed. Magyarországban egy város esik 68 , mérföldre, mig Csehország és Morvában 3 és 4 [1] mérföldön egy város. E szerint Magyarországban a többi országokhoz képest igen gyérek a műipar tanyáji, s még ezekben is — csekély kivétellel — az ipar mit sem ér. Az ipar e hiányához a kereskedés nemléte csatlakozik, melly állapot legvilágosb bizonyítványát leli minden közlekedésmódok hiányában. Miután a szerző ezek folytában Magyarország anyagi műveltségének nem igen kecsegtető képét rajzolta, átmegy a szelleminek nem örvendetes a rajzára. Az ismerős fának gyökere beteges , t. i. az elemi oktatás kiterjedése sokkal kisebb mint azt az ország jóléte kívánja. Az ország népességét tizenegy millióra tevén , az oskolajárható gyermekek száma mintegy 1,450,000 lehet, kiknek alig harmad része számára léteznek oskolák s tanítók, s igy majd egy millió fiatal ember marad minden oktatás nélkül, melly e szerint rendeltetésének minden ismerete nélkül felnő. Mennyi idő kellene még arra, mig Magyarországnak 17,000 népiskolái lesznek, mint az ausztriai tartományoknak ? De a felsőbb tanító-intézetek is felette ritkák; mig Csehország, Morva, Ausztria, Stájerország és Tirol összesen öt egyetemmel bírnak, a nagyobb kiterjedésű Magyarországban csak egyetlen áll fen. Hol vannak tovább a műipar, kereskedés, művészet oskolái ? Ezen előzmények után a tárgy velejébe bocsátkozik a szerző, miért is kivonatainknak terjedelmesbeknek kell lenniök. Helyre van már állítva azon alap, mellyen az országnak e szomorú állapotja orvosoltassék, mert a nemzetnek azon része, melly a királyt a törvényhozásban korlátolja, melly tehát eddig a középponti igazgatásnak lehetetlenné tette, mindazon rendszabásokat, mellyek a többi országok áldására erőteljes foganatba tétettek, a szép Hunniában is gyakorlatba hozni, már most homálytalan tekintetettel átlátja, milly nagyon marad hátra Magyarország Európa többi nemzetek mögött. — E világos elismeréssel csakhamar kölcsönhatásba jőve a magyar jószívűsége , elszomorítá a nemzetet e hiányok felett, s ezen elismerés és szomorúságban gyökerezék csakhamar a hazát előbbre vinni szándék, melly az egyéneket annál élénkebben elkapá, minél inkább hírlapok, könyvek s leginkább megyei tárgyaltatások által a hiányok elismerése kiterjedett. Innen a már évek óta észrevehető nyugtalan buzgóság mindent és mindent megváltoztatni, az elmulasztottat egy csapással helyrehozni; innen a felette káros mohóság, majd semmit helyén hagyni, s az eddig fenállottnak romjain az előhaladás diadalpálmájáig majdnem őrülten előrohanni (wahnwitzig hinanstürmen. 10. IJ. innen a rendkívüli, még áldozatokba is kerülő készség a műipart és kereskedést annyi megszorítások alul felmenteni; innen az olly gyorsan kiterjedő hirlapügy, innen az annyi lelkesedéssel előmozdított elrendezése a jobbágy viszonynak; innen a vaspályák, vizszabályozások, útépítések, elemi oktatás megváltoztatásának tüzes sürgetése; innen végre amaz, az utolsó, 1839. kezdett országgyűlésig, s még annak első szakában fenállott s akkor mindinkább növekedő nagy idegenkedés a kormánytól, mivel azok, kik örökké csak szabadalmaikat féltik, azon hiedelmet terjesztek s tárták fel , hogy a kormány minden előhaladásnak ellenszegül, az orzág legigazságosb követeléseit is visszautasítni, semmi jogot helyre nem állítni, semmi józan politikát elfogadni, feltétlenül a régihez ragaszkodni akar — noha a többi országokra a pillantás olly egyszerűen józanabb gondolatokra hozhatta volna. — innen végre ama zajos lelkesedés, mellyel az utolsó országgyűlés Pozsonyból távozott, miután meggyőződött, hogy a kormány minden igazságos követeléseknek a legszívesebben megfelel s a haladást eszközleni akarja; — innen ez idő óta az előbbi gyanakodás elenyészte s a bizalomnak, e legbiztosb köteléknek az észszerű haladás diadalkocsiján, támadása stb. Igaz mindazáltal, hogy a haladás iránti vak meggondolatlan buzgóság itt-ott az eddig fenállott törvényt áthágja s elébe vágtatni akar a királynak s országgyűlésnek, kik alkotmányszerűleg — s az alkotmány mindenkinek szent, érintetlen jog legyen — egyedül jogositvák a fenállót megváltoztatni. Azonban egy a jó felé hajtó gyökérnek e hívatlan mellékhajtásai a magyarok észtehetségénél s jószívűségénél csakhamar elenyészendnek, mint sokáig nem késhetik az elismerés, hogy illyféle hirtelenkedések fejetlenségre ne-