Századunk, 1845. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)

1845-02-21 / 15. szám

115 Hogy pedig ezen bemutatás sept. 21. napján valósággal meg­történt, annak bebizonyítására a leghitelesebb kútfőnek szavaiból és soraiból hozok elő egy helyet. Ez az országgyűlési napló, mellyel az ország Rendes meghagyásából és akkori szokás szerint a nádori itélőmester Péchy Zsigmondi minden kitelhető pontosság­gal hiteles hivatalánál fogva híven összeszerkezett, melly az orsz­­gyűlési Rendek számára közdictaturán leiratott, s mellynek hite­lességéről kételkedni épen nem lehet. Ezen naplónak sorait hite­les eredetből lemásolt példányomnak 323. lapjából itt közlöm tanú­­bizonyságul: „Die 21. sept. per affixam portae domus regni schae­­dam invitabantur II. SS. et 00. regni ad arcem pro hora 8-a ma­­tutina ad excipiendum a szerenissimo Dno corregente juramentum. Quo etiam convenientibus pro praeastacta hora Incl. SS. et 00. Regni ad anticameram Suae Majestatis SSmae post mediam quasi horam exeunte Eadem Sua Matte SS. cum Serenissimo conjuge corregente in conspectum universorum Incl. SS. et 00. Regni in praesentia ejusdem Suae Mattis antela­us Serenissimus Dux cor­­regens praescriptum sibi juramentum praelegente Cels. Principe Primate Regni solenniter deposuit, eoque finito sanguinem et vitam pro Regina et Regno obsusit. Cui unanimibus votis acclamatum exsttterat: Vivat! Quo allatus etiam in fasciis Serenissimus quoque tenellus regius Princeps, cui aeque per universos Incl. Status et Ordines Regni festiva acclamatione, Vivat­ applau­­sum. Itt e sorokban a legtisztább történeti valóság leghitelesebben adatik elő. Befejezésül még egy hiteles tanutételt beszéltetek e tárgyról nagy szorgalmú Lehoczky Dániellel Ckinek választott mondása vala: „Diligentia et labore“) szinte azon gyűlésen jelen nem levő gróf Kéry János özvegyének követével, ki igy tudósit bennünket ezen jelenetről általa pontosan s híven vezetett naplójában, melly szinte birtokomban vagyon: „Die 21a sept. per affixam in domo regnicolari schaedam invitabantur D. SS. et 00. pro 8­ a matutina ad arcem juramenti depositionem a sua Serenitate exceptum­. Quo postquam pro attacta hora comparuissent, post mediam circiter horam SuaMtis SSa cum Seren, conjuge corregente exivit, idem­­que in conspectu universorum SSum et Donum et praesentia Suae Mattis praescriptum sibi juramentum praelegente Cels. Pr. Primate solenniter deposuit, eoque finito sanguinem et vitam pro Regina et Regno obtulit, cui demum unanimibus votis acclamatum exstiterat, vivat, post huec porro et Serenissimus tenellus regius Princeps eo allatus est, partterque festiva acclamatione. Vivat­ cum applausu exceptus. Ha nagys. udvari titoknak Jancsó Imre úr szíveskednék az idézett Buday István or.gyűlési tudósítását végig megtekinteni, nem kétlem, hogy a kérdésben forgó eseménynek említésére sept. 21. napja alatt akadna. Ha már ezen világos tanutételeket, nemkülönben leghitelesebb kútfőket összehasonlítjuk, minden fenakadás nélkül állíthatjuk, hogy ezeknél világosabb s hitelesebb adatokat a történettudo­mányban kívánni alig lehet, és ollyanok ellen makacsság volna valótlan mesének tartani az eseményt. Ennél fogva remélem, hogy különben forró tiszteletet érdemlett írónk hibás véleményét ollyan­­hibásnak elismervén, azt a derék munkának újabb kiadásában — mikép a nyilvánosság követeli, megigazítandja. Pozsonyban, febr. 15. 1845. Gyurikovits György. 116 Töredék­ e-Gyallai Besse Jánosnak „Utazás a Kavkaz hegyén, Ör­ményországban, Georgiában, Imeretiben, Mingréliában és Kerim félszigete déli részében, a magyar nemzet régi tör­téneteinek bővebb felvilágosítására, 1829. és 1830. czimű munkájából.“ Nemzetünknek Ázsiából lett kijövetele után kilencz század óta senkit sem szállott meg a gondolat, hogy elődeink bölcsőjét föl­keresse. Midőn én Budán a hírlapokban olvasom, hogy a hires természetbúvár K. Humboldt Ázsiába utazni szándékozik, fölébrede bennem a forró kívánat, az ajánlkozó alkalmat használnom, s ma­gamat társaságához olly végből csallanom , hogy ezen felvilágosult tudós férfi segélyével voltakép megvizsgáljam, ha vannak-e valahol Ázsiában a hátramaradt magyaroknak nyomai, maradékai? Ebbéli szándékomat és meleg érzetemet legott közlém gróf Széchenyi István úrral, ki mint lelkes iró, s egyszersmind sok uta­zása s ritka honszeretetéről ismeretes; továbbá b. Mednyánszky Alajos úrral, hasonlólag jeles szerzővel, és gyönyöröm vala, fölté­telem mindkettőjöktüli helybenhagyását aratnom. De mindenekelőtt ő cs. k. főherczegségének, az ország sze­retve tisztelt nádorának magas utalmáért kelle esedeznem, melly által a felséges kormánytól utilevelet nyerhessek. Ő cs. k. magas­sága, ki minden alkalmat, melly által a hazában a tudományok, vi­­lágosodás és műveltség elővitethetnek, használni mindig kegyes, nekem kegyelmesen megengedni méltóztatok, hogy czélomra a szükséges lépéseket megtegyem. Nemkülönben szerencsés valók, Vadasi Jankovich Miklós, régiséggyűjtő s tudó úr buzgó közbenjá­rása által magas engedelmet eszközölni, hogy útiköltségem pótlásá­ra aláírást nyithassak. Szándékom illy kedvező kezdete után azonnal Bécsbe menék, hol a magyar főkanczellár gr. Reviczky Ádám ö­nmagának az utile­­vél megnyerhetésére nézve hathatós védelmeért esdeklék. Önmlga, kit magas érzetei s forró honszeretete minduntalan lelkesitnek, és minden magyar szív előtt olly igen böcsössé tesznek, az első pil­lanat óta egészen honomba lett visszatérésemig sikerteljes párt­fogóm lenni kegyeskedek. Miután a felséges kormánytól a Kavkaz hegye s Ázsia kör­nyékeinek beutazhatására az utilevelet szerencsésen megnyerém, b. Humboldtnak Berlinbe következő tartalmú levelemet irám : „Méltóságos báró ur! Hazám több előkelője s nemese a sze­rencsés alkalmat, mellyet méltóságodnak a Kavkazhoz *) leendő minél elöbbi utazása ajánl, megragadni kívánván, engem a fölséges kormány engedelme mellett azon böcsös megbízással tisztelt meg, hogy a régi magyarok bölcsőjét fölkeressem, kiknek a történetek szerint a Kavkaz környékein, egész a kaspiai tengerig még ma is némi nyomaiknak kell lenniök.­­ amlyok az orosz cs.­követ és a porosz k.­minister a fölséges ausztriai udvarnál, kedvelve értették a magyar nemességnek fölserkent gondoskodását, s engem bizo­nyossá tenek, hogy illető kormányaik részéről semmi nehézség elő nem fordulandó „Remélem, méltóságod nem fogja nem örömest venni, hogy olly embernek, ki harmincz évig a világ három részében utazott, és a ki a perza s török, úgyszintén majd minden európai nyelvet tud, honosinak költségén méltóságod társaságához csatlakozni szeren­cséje legyen. Melly szerencse rám nézve annál hitelkedőbb volna. *) Némelly külföldi német újságlevelek azt hirdették volt, hogy ezen tudós előbb a Kavkazhoz fog utazni, s aztán az Ural hegyeihez. Azonban a következés megmutatá, hogy ő egyenesen ezen utoljára említett utat választotta.

Next