Szeged és Vidéke, 1904. június (3. évfolyam, 185-208. szám)

1904-06-01 / 185. szám

az egész tér zsúfolva volt emberekkel. A sűrűn robogó, Bánffy-zászlókkal és felírá­sokkal ékesített kocsik a párt Tisza-szálló­­beli főhadiszállására szünet nélkül szállították a választókat, akiket aztán átkísértek a vá­lasztás színhelyére. A Bánffy-párt sátrában ujjongó lelkesedéssel fogadtak minden újab­ban érkező választót és ahogy a tömeg által nyitott utón végighaladtak, kitörő éljennel üdvözölték őket. A lelkesedésnek eme zajos megnyilatkozásai a Rónay-párt utolsó remény­sugarait is elhomályosították, mintha a poli­tikai elvtelenség, a lelkiismeret szavát el­némító érzés gyászindulója harsant volna föl az az éljenrivalgásban ; a lelkesedés zaja, amelynek állandó tanyája volt a Bánffy-párt, lelkileg is teljesen leverte a Rónay-pártnak az urnák körül lézengő vezető embereit. Egyenként szökdöstek el a szavazás szín­helyéről. Mint Hock János mondta találó hasonlattal a nemzeti ünnep előestéjén tartott beszédében : „Mint patkányok elszöknek, me­nekülnek a sülyedő hajóról“. Mindjobban megfogyott a Rónayék érdekképviselete az urna körül s mint a szavazatok arányában, a szavazás színhelyén is a Bánffy-párt uralta a választás külső képét is. Fél hat órakor ez volt a szavazatok aránya, Bánffy tehát nagy többséggel vezetett. A szavazatok arányát hatalmas papírlapokon tudatták a Tisza-szállóban tolongó hívekkel és a számarányok kedvezőségével nőtt a lelkesedés. A Bánffy-párt azonban ennek daczára nem bizakodott el, hanem egyre fokozódó kitartással munkált a sikernek minél teljesebbé és dicsőségesebbé tétele érdekében. Csupa örömhírt hoztak minden­felől. Még ezidőtájt is voltak a Bánffy­­pártnak vasutas-szavazói s egyéb tisztviselői is szép számmal, holott a Rónay-párt már ekkor mindenféle választók dolgában csak­nem teljesen kimerült. Legnagyobb érdeklődés tárgya a Becsej­­párt magatartása volt, amelyről kedvező hí­rek terjedtek el. A függetlenségi választók egy része az ipartestületben, más része a Boldogasszony-sugárúti Nyáry-féle vendéglő­ben, törzse pedig a Pávában tanyázott, várva a helyzet kialakulását. Ez időben a Becseyre leszavazott választók száma negyvenhét volt, a függetlenségi eszme többi hívei részben már leszavaztak Bánffyra, részben veszteg maradtak és hajlandóságuk az volt, hogy Bánffyt segítsék diadalra. A függetlenségi párti tanyákon veszteglő választók részéről ekkor küldöttség ment Becsey Károlyhoz, tudakolva, hogy vissza­lép-e (mert ennek is pozitív formája híte keringett), vagy ha nem lép vissza, milyen magatartást tanúsítsanak ? Becsey Károly dr. hazafias lélekkel jelentette ki a választóknak, hogy szabad kezet enged nekik: szavazhat­nak ő reá is, Bánffy Dezsőre is tetszésük szerint, csak a kormánypárti Rónay Jenőre ne szavazzanak. Ez a nobilis kijelentés úgy az érdekelt függetlenségi választóknál, mint a Bánffy-párton nagy lelkesedést keltett. A függetlenségi eszméknek még le nem szavazott hívei most már hazafias lelkük sugallatára hallgatva, kis csoportokban vonultak föl az urnához és arczukon a boldogító lelki öröm kifejezésével, hogy igaz testvér-ügyet támo­gatnak, leadták a szavazatukat Bánffy Dezsőre. Büszke önérzettel, emelt hangon mondták ki a választási elnökök kérdésére a Bánffy Dezső nevet, ami különben általánosságban is jellemezte a Bánffy-párt szavazatait. A bánffysták valamennyien emelt fővel, habozás nélkül, az emberi hangnak szinte imponáló kifejezésével hangoztatták illusztris vezérük nevét, míg a Rónay-névnek nem akadt hangos hordozója. f Halkan, suttogva mondták be a Rónay-választók az urna előtt jelöltjük nevét, mintha röstelték volna, hogy egy Bánffyval szemben anyagi kényszerből, vagy lelki gyöngeségből a nyugalmazott torontáli fő­ispán jelentéktelen, súlytalan politikai egyé­nisége mellett foglalnak állást. A Bánffy-párt sátrában a lelkesedés nőttön-nőtt, nem múlt el öt perc­, hogy újabb választókat ne hoztak volna és a dicső­séges győzelem kilátásai egyre kedvezőbben tűntek szembe. Fél 7 órakor, mikor már a szavazók igen gyéren jelentkeztek, a számarány a következő volt: Minthogy 7 órától fél 8-ig összesen 20 szavazó voksolt csupán le s a választási elnök hangos fölszólítására sem jelentkeztek perc­ekig választók. Lázár György dr. válasz­tási elnök pontban fél 8 órakor kitűzte a zárórát, amely fél 9 órakor ért véget. A záróra kitűzése alkalmával a szavaza­tok aránya ez volt. Bánffy 889 Rónay 740 Becsey 49 Vagyis ekkor Bánffy Dezső bárónak száz abszolút szavazattöbbsége volt. A záróra alatt Bánffyra 44, Rónayra 28, Becsey dr.-ra egy választó szavazott le. Bánffy-párt részéről a párt vezetősége és néhány tisztviselő ez időben a Tisza­­szállóbeli főhadiszállásról óriási tömeg kísé­retében, muzsikaszó mellett vonultak föl az urnához. Érdekes, hogy a Rónay-párt részéről a záróra alatt Kállay Albert főispán és Lázár György dr. választási elnök is le­szavaztak. Kevéssel a záróra lejárta előtt megnyi­tották a közönségnek a választási területet és a Széchenyi-teret hirtelen beláthatatlan emberáradat öntötte el, amely ujjongott a lelkesedéstől és átérezve a nagy történelmi pillanatot, rázendített a Himnuszra. A lelke­sedést a czigányzenekarok is fokozták, ame­lyek indulókat és hazafias dalokat húztak. Húszezerre becsülték a téren tolongó ember­áradatot, amely a záróra lejárta után türel­metlenül, egyre hangosabban követelte az eredmény kihirdetését. A választási elnökség és tisztviselőség ezalatt fölvonult a városháza tanácstermébe, ott összegezték a szavazatokat, amelyek szerint a végleges eredmény a következő: Leadatott összesen 1751 szavazat; eb­ből kapott Bánffy Dezső báró 933, Rónay 768, Becsey pedig 50 szavazatot, amiből nyilvánvaló volt, hogy Bánffy Dezső bárót Szeged város első választókerülete ország­gyűlési képviselőjévé 115 általános szavazat­­többséggel megválasztották. A befejező munkálatok több mint fél­órás munkát vettek igénybe, mialatt a közön­ség folyton Bánffyt s a városháza emeleti ablakaiban megjelent Vegman Ferencz dr.-t és Balassa Ármin dr.-t éltette. 9 óra 15 perc­kor megjelent az erkélyen Lázár György dr. választási elnök, akit riadó éljenzéssel fogadtak s aki a következő szava­kat intézte az egybegyűltekhez: — A szegedi I. választókerület képviselő­­választása befejeztetvén, annak eredményét a következőkben hirdetem ki: Leadatott össze­sen 1751 szavazat. Ebből Becsey Károly dr.-ra esett 50 szavazat, Rónay Jenőre 768, Bánffy Dezső báróra pedig 933 szavazat esett. Ennélfogva Bánffy Dezső bárót 115 általános szótöbbséggel Szeged város első választókerülete megválasztott országgyű­lési képviselőjének jelentem ki. (Riadó, perc­ekig tartó éljenzés és taps.) Most, hogy a választás befejezést nyert, a polgárságnak a választás folyamán tanúsított bár lelkes, de politikai érettségre valló magatartásáért köszönetet mondok és ezzel a választási aktust befejezettnek jelentem ki azzal a kiáltás­sal, hogy: „Éljen a haza!“ A mámorban úszó tömeg a választási elnök szavai után még nem akart szétoszlani, hanem hallani kívánta Wogman Ferencz dr.-t is, aki ugyancsak az erkélyről tartott rövid lelkesítő beszédet, arra kérve a polgárokat, hogy politikai jogaik gyakorlása után most már csöndben oszoljanak szét és vonuljanak föl a „Szeged“ állomáshoz, amelyen éjféli 12 óra 17 perc­kor fog megérkezni Buda­pestről Bánffy Dezső báró. A hatalmas nép­tömeg egetverő éljenzésben és tapsban tört ki, majd szétoszlott és nagyobb csoportokban járta be a várost, folytonosan Bánffy Dezsőt éljenezve. A Tisza-szálló elé több ezer ember vo­nult, ahol Lengyel Zoltán dr. rövid beszédet intézett az egybegyűlt lelkes hívekhez. Ki­jelentette, hogy őt alaptalanul vádolják meg azzal, mintha forradalmár volna. Egész ere­jével a függetlenségi eszmék kivívására törek­szik. Éljenzés hangzott föl a népszerű kép­viselő szavai után, majd hangos kirczagás és taps követte azt a találó megjegyzését, hogy 1879-ben a Tisza nyelte el Szegedet, most pedig Bánffy Dezső nyelte el a Tiszát. közönség nagy része azután fél 12 óráig még a Tiszában tanyázott, ahol az emberek vígan ettek s ittak és a nagy nap diadalának örömmámorában úsztak. Mint érdekességet jegyezzük föl, hogy mikor a Becsey Károly dr. visszalépéséről po­zitív formában keringő hír bejárta a Kass­­ingadót esti 6-kor, az ott időző és Bánffy mellett korteskedő úri hölgyek hatalmas csokrot küldtek föl Becsey Károlynak, ezzel biztosítván őt hazafias együttérzésükről. Az is érdekes, hogy a Rónay-párt tegnap még annyira biztosra vette a diadalát, hogy a párt korfeusai a Kassban 300 terítékű hal­vacsorát rendeltek. S miután ma este nem várt bukásuk teljesen elvette a halpaprikástól étvágyukat, hogy a választásból Kass Jánosnak se legyen anyagi kára, a jóféle halpaprikást a győzelmes Bánffy-párt választói költötték el. Az est mámoros hangulatának egyik ki­emelkedő mozzanata, hogy a Tisza-szálló előtt egybesereglő tömeg hitét véve annak, hogy a Bánffy-párt egyik vezére, Balassa Ármin dr. lakásán időzik, hatalmas csopor­tokban, lobogók alatt vonult föl a Szeged és Vidéke szerkesztőjének ablakai alá és riadó éljenzéssel köszöntötte Balassát, aki az ablak­ban megjelenve, fogadta a tömeg tüntető üdvözlését. Az egybegyűltek hallani kivánták Balassa dr.-t, aki erre tüzes beszédben lelke­­sítette a tömeget. Bánffy 835 Rónay 707 Becsey 49 Bánffy 855 Rónay 722 Becsey 49 Hét órakor ez volt a szavazatok aránya . Bánffy 878 Rónay 724 Becsey 49 SZEGED ÉS VIDÉKE, Szeged, 1904. szerda, június 1.

Next