Szeged és Vidéke, 1907. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1907-01-01 / 1. szám
La Florica. Tiszafehéregyháza. Kis falu. Oláhok fészke. És a közepén Zsupfödte házban egy szép lány, szegény Meghalt az éjjel. Minden szomorú. Megyek a házak szűk sikátorán, Kocák hevernek minden útfélen. Szokatlan vagyok én, az idegen. A sok gyerek ámulva néz reám. Szép szál legény áll künn a ház előtt. Hol Florica, szép Florica halott. Nem láttam én még ily mély bánatot. Ily hangtalant egy kiedvűt és mezőt. Rám néz fáradt szemével a legény. Félős részvéttel visszanézek én. Kenn szólhatok. A nyelvünk idegen De ez a mély bánat rokon velem. Egy könnye törzőt szempilláita De én megértem mit mond: Florica! tTíttuisz Gyula. „Arra a nagy reformra vállalkoztunk, —’ mondá — hogy a demokratikus eszme min’ den modern követelésének érvényesítésével a képviselőházba behozzuk az általános szavazati jogot s ez által a nemzet minden hivatott s arra képesített tényezőjét a politikai jogok gyakorlatának osztályosává kívánjuk tenni. Előterjesztendjük nemcsak a választási reformra vonatkozó javaslatokat, hanem a választási eljárásnak szabályozását is, ebben nagyon természetesen a községenként is helyenkénti szavazásnak lehetőségét, a választókerületeknek a jogosult választók számarányához mért újabb beosztását. Ennek a nagy reformnak keresztülvitele után befejezettnek tekintjük azt a politikai feladatot, amelynek együttes megvalósítására most vállalkoztunk. A nemzet egészének széles alapon megnyilvánuló kívánalmai s másrészt a fejedelem fentartott, szabad elhatározása fogják, reményem, a jövő politikáját egyetértőleg irányítani.“ Természetes, hogy én, aki a választói jognak rendezését, az általános választói jog elvének figyelembevételével már előbb összeállított programomba felvettem, csak ürömmel üdvözölhettem azt, hogy akkor, midőn a nemzeti küzdelem után az alkotmányosság helyreállítása megtörtént, a jövő politikai alakulás előkészítésére a választói jog kérdésének rendezése képezi az alapot. A küzdelemnek alapját képezett katonai s gazdasági kérdések érintetlenül kell, hogy maradjanak; ez volt a vállalkozásnak s a képviselőházban a miniszterelnök úr által elmondottaknak kifejezett értelme. (Igaz. Úgy van). A sikertelen küzdelem után a nemzet bár önmegtagadással belenyugodott, de nem mondott le magáról a célról s igy csak elodáztattak azok a célok, amelyekért a küzdelem folyt s amelyeknek megvalósítása nélkül az egységes magyar nemzeti államot a maga teljes erejében, a maga teljes önállóságában s gazdasági megerősödésében elképzelni sem lehet. A sikertelen küzdelem után a nemzet lelkében megmaradt a remény s ha nem is elégíthette ki a jelen, de bízhatott a jövőben. Azt hiszem, t. választóközönség, önöket sem elégíthette ki a jelen, önök is a jövőbe vetették reményüket. (Helyeslés). Az átmeneti jelleg nem őszinte. A kormánynak nyolc havi működése fölött most volna alkalmunk bírálatot mondani. A nyolc hónap alatt azonban az állami élet mélyeibe ható és érintő alkotások nem jöttek létre. Nem hibáztatás céljából mondom ezt, mert a dolog természetéből folyik s megfelel a miniszterelnök úr által hangoztatott átmeneti kormányzat természetének. Ami engem aggaszt nem is az, ami a képviselőházban a törvényalkotás terén történt, hanem az, ami nem történt és részben az, ami a képviselőházon kívül inkább a pártok életében van folyamatban. (Halljuk!) Az általános választói jogra vonatkozólag beismerem, messzemenő, beható, részletes tanulmányokra van szükség, arra, hogy a kérdés úgy oldassék meg, hogy míg az általános választói jog alapelve feltétlenül érvényesül, addig másfelől a nemzeti állam, nemzeti jellegének s a magyarság feltétlen hegemóniájának érdekei háttérbe ne szoruljanak. De mégis, nem tagadhatom, aggodalommal tölt el az időnek rohamos szárnyakon való haladása. Hiszen feltéve, mihez már reményemet is veszteni kezdem, hogy 1,K7. év folyamán a választói jogról s azzal kapcsolatosan rendezendő kérdésekről, mint a választókerületek új beosztásáról, a választási eljárásról, a választások felett való bíráskodásról, talán a törvényhatóságok újabb beosztásáról s a törvényhatóságokban s községekben a képviselet rendezéséről szóló kérdések mind megoldatnának, akkor is legjobb esetben 1009. évben volna megejthető az új választás azon alapon, melynek megvalósítása érdekéből, az egész kormányzati alakulás létrejött. Pedig, ha a miniszterekről írnak, a „Pester Llyod“-ban közétett nézetei hitelesek, akkor legjobb esetben 1907. év végére csakis az első előadói tervezet lesz készen. Az idő gyors szárnyakon repül előre s aligha várhat más fontos kérdések megoldásával addig, mig az uj képviselőház, az uj választási törvény alapján összeülhet és alkalma lesz a nemzet egészének széles alapon megnyilvánuló kívánalmai s másrészt a fejedelem fentartott szabad elhatározása sz arint egyetértőleg a jövő politikáját irányítani. Hogy e tekintetben maguknak az intéző köröknek is aggályba lehetnek, bizonyítja azon körülmény, hogy a kúriai bíráskodásról szóló törvényt módosító törvénytervezet alkottatott meg, melyre a terveit formában, ha az általános választói jogról szóló törvényt kellő időben megcsinálni akarják, vagy tudják, szükség nincs. Avagy talán nincs kizárva új választásoknak lehetősége a jelenlegi törvény alapján, mely esetben a törvénytervezet előnyös javítást helyez ugyan kilátásba, de ellenkezésben van magával a céllal, a kormánynak átmeneti jellegével, melynek hangoztatásával a kormányt vállalták. (Általános helyeslés.) De menjünk tovább. Az 1899. évi XXX. t.-c. egyoldalúan bár és csak a hiszonosságra építve, de mégis Ausztriával szemben 1907. évig rendezi a gazdasági közösséget. A gazdasági közösség béklyóit a külállamokkal kötött szerződések 1917. évig viselni parancsolják ugyan, de ebből nem következik, hogy 1907. éven túl Ausztriával nem lehetne és nem kellene-e a magyar érdekeknek a jelenleginél kedvezőbb megoldást keresni. A megadott kényszerhelyzet keretében a készfizetések felvétele s 1910. éven túl az önálló magyar bank fölállítása olyan jogos kívánalmak, melyek elől kitérnünk nem szabad s melyeknek keresztülvitele elengedhetlenül szükséges s melyeknek kedvező megoldás a jövő gazdasági önállóságunknak alapját képezik. (Taps.) De hisz, mint a miniszterelnök úr mondja, a kormánynak „átmeneti jellege nem menthet fel azon nagy kötelesség alól, hogy Bevezető egy kabaret-előadáshoz. (Szabad előadás, amelyet a Szegedi Lloyd-társulat estélyén tartott Balassa József). Szép hölgyek, jó urak, az önök komor, elszánt és minden veszedelemre elkészült tekintete biztató reánk, akik arra vállalkoztunk, hogy a mai estén a tudományosság árva és szegény ügyét szolgáljuk. Nem csalódom, ha úgy vélem, hogy ez a társaság, amely itt összegyűlt, nem léha mulatságvágyban, nem pajzán évődésben és nem a vigassz hajszolásában látja kielégültnek igényeit. Érzem, hogy önök komolyan szomjaznak a lelket üdítő mély és tartalmas elmélkedés után; látom, hogy önök, tisztelt társaság, átérzik azt a kötelességet, amely minden ember lelkében ott él és amely azt parancsolja, hogy kacagás és mulatozás helyett vonuljunk magunkba és a tudomány fáklyájával kezünkben vizsgáljuk az élet nagy problémáit. Vegyük elő tehát mi is a Reitzer-cég közismert fáklyáit, gyújtsuk meg a Pálfyék gyufájával és ragadjuk kezünkbe a magyar tudományosság lobogó zászlaját. Ültessük el, t. társaság, hogy szépen, politikusi, vagy éppen telekkönyvi bírói stílusban fejezzem ki magamat, ültessük el azt a magot, amelyből kikél a komoly tudományosság azon folyama, amelynek árnyékában megtalálhatjuk a lét nehéz keserveiből kivezető fonalat. Ezt a most szabatosan elhangzott célt kívánta szolgálni ez est rendezősége, amikor engem arra kért, hogy — mint a komoly tudományosság egyik bajnoka — előadást tartsak Önöknek. Soká kerestük a tárgyat, tisztelt társaság. Mert a tudomány köre igen tág és mert az újabb tudományos kutatások egyre szebbé teszik az ember életét. Ó, mert — hála a kutató szellemeknek — immár elmúlott az az idő, amikor az ember tájékozatlan volt a dolgai felől. Ma már tudjuk, hogy a csók nem a szerelem kifejezője, hanem két ajk bacillusainak kölcsönös kicserélése; ma már tudjuk, hogy a tánc nem a testmozgásbeli szép, a ragyogó csudás érzés, amikor a szerelmesek egymáshoz simulva ringanak végig a tükörsima padlón, hanem a tánc az a fölösleges mozgás, amely az utódok idegéletében a térdreflexmozgások szabálytalanságát előidézi; ma már tudjuk, hogy a szerelem nem a varázsos, csudás érzése két fiatal léleknek, hanem a nemzetgazdaságtani tanulmányoknak olyan tudatos rendszereződése, amely bizonyos adósságoknak kifizetését tűzi ki célul, bizonyos telekkönyvi birtoklaphoz, avagy pénzintézeti betéthez mellékletül csatolt női lény jövendő sorsának biztosításával. Amikor a tudománynak ilyen vívmányai vannak, amikor tudjuk, hogy a víz nem erősít, az alkohol gyöngít, a tej butit, a főzelék káros az utódokra, a hús megrontja idegéletünket, akkor valóban — hála a tudománynak -- szép az élet s még szebb a halál, mert a sír egészségtelen és kényelmetlen ugyan, de a halotthamvasztás viszont kellemetlen szagot terjeszt. A tudomány e szép szerepét látva, mi valami ismeretlen és eddig helytelen irányban kutatott ágát a tudománynak óhajtottuk művelni, amikor a mai tudományos előadás tárgyát megválasztottuk. Ligeti Béla az alkohol ellen kívánt előadást tartatni. Sikerült azonban meggyőznünk őt, hogy a tudományban a legfontosabb a közvetlen kísérletezés. Az alkohol káros hatását Önöknek tehát nem fogom magyarázni. Kass János laboratóriumában és vegykísérleti állomásán, mint remélhető, mindenki személyesen óhajt meggyőződni afelől, hogy váljon reá nézve az alkohol csakugyan kártékony hatású-e? Barta Dezső viszont azt óhajtotta, hogy a cselédkérdésről tartsunk előadást. A kérdés valóban megfontolást igényelt. Tekintettel azonban arra, hogy a tudományos előadásokat viták követik, márpedig ennél a kérdésnél a hölgyközönség körében esetleg szintén lehetnek kivételesen némelyeknek szerencsés és örvendetes, lelket nemesítő tapasztalataik, az elő- SZEGED ÉS VIDÉKE. Szeged, 1907. január 1., kedd.