Szeged és Vidéke, 1907. december (6. évfolyam, 276-298. szám)

1907-12-01 / 276. szám

1907 XII/1 ült s rövid 8 hónapi ténykedése alatt nem mulasztotta el nagyszerű elődje , Szilágyi De­zsőnek parlamenti beszédeit hivatalból kiadatni saját előszavával fűiszerezett hatalmas köteté­ben, a lenézés fájdalmaival harsogta a kép­viselői padokból: „a miniszteri padot attól a padtól, a melyben most áll, egy egész világ választja el.“ Mennyire igaz! Különösen ab­ban az értelemben, a­mit az öreg Wenczel professor egyetemi előadásaira mi öregek még visszaemlékezünk, a­ki a világ fogalmát személyekből és dolgokból álló összeségként határozta meg. Igen, igen , ez a világ választja el a két padot egymástól. Jó közjegyzőségek, magasabb bírói állások és mérhetetlen lé­giója az aspirálóknak egyesül az egész világ forgalmában. Csend, némaság követte Polónyi Géza, Magyarország egykori igazságügymi­­niszterének ezen mély etnikai értelmű kije­lentését s nem akad egy tenyér, mely ösz­­szeverődött volna és tapsolt volna a nagy igazságnak. Hol maradtak a hajlongók, töm­­jénezők, az udvari csatlósok ? Günther mi­niszter háta mellé húzódtak, vesztére kiáltott közbe Nagy Emil a szolnoki követ is, szap­panbuborékként pattant szét a nagy kijelen­tés, pedig Polónyi Géza, a nagy államférfin a volt igazságügyminiszter mondta. - ya . POLITIKAI ÉRDEKESSÉGEK Lukács László­­ pénzügyminiszter. A koalíciós kabinet életéhez annyi kalandos terv fűződik, hogy még most is jut minden napra egy-egy intim leleplezés. Most azt be­szélték elég határozottsággal, hogy a nyár folyamán, június vagy július hónapban We­­kerle azzal az eszmével foglalkozott, hogy a pénzügyminiszteri tárcát Lukács Lászlóra kellene bízni, aki több mint egy évtizeden át viselte ezt a hivatalt és a kiegyezés meg­kötése körül is nagy gyakorlata van. We­­kerle és Kossuth Ferenc föl is ajánlották Lukács Lászlónak a pénzügyminiszterséget, de Lukács a frivol ajánlatot elutasította. Ez­zel kapcsolatban beszélik, hogy akkoriban függetlenségi kabinet alakítására tettek elő­terjesztést a királynak. Az uralkodó erre csak azt a megjegyzést tette : — Nem bánom, ha függetlenségi is lesz a kabinet. Kijelentem azonban, hogy a pénz­ügyminiszteri tárcát nem bízhatom függet­­lenségi politikusra. Most, hogy­ leleplezték Lukács László pénzügyminiszter-jelöltségének tervét, ez a tréfás anekdota mintha jellemzően aktuális volna. A b­án­ffy önálló bankról. A N. Fr. Pr. a minap azt az értesülését közölte, hogy a magyar kormánynak nincs joga az önálló bank dolgában határozott kijelentéseket tenni, mert az osztrák kor­mánynyal olyan meg­állapodásokat kötött, melyek kizárják, hogy a bank különválása 1911-ben meg­valósítható legyen. Ez a leleplezés a magyar ellenzék korában nagy feltűnést keltett s ebben a kérdésben Bánffy Dezső báró legközelebb interpellálni fog. * A képviselőválasztási bíráskodás decemberi füzetében Grecsák Károly kúriai birá­­ly címmel nagyérdekű tanulmányt tesz közzé, mely bizonyára befolyásolni fogja annak a javaslatnak a sorsát, melyet a kép­­viselőház igazságügyi bizottsága most tárgyal. A kiváló szakférfiú érvelése a következő. Amikor ugyanis a javaslat ennek a kü­lön országgyűlési képviselőválasztási bíróság­nak összeállítását úgy tervezi, hogy annak tagjait felerészben a kir. Kúria, felerészben pedig a kir. közigazgatási bíróság választja saját tanácselnökei, illetőleg bírái sorából, akkor utolsó fokban megint nem is egy, hanem most már két állami orgánum kezeibe tette le a képviselőházat megillető igazolási jognak egy fontos részét. Ezzel szemben én a képviselőválasztások érvénye felett ítélkező orgánumnak már külső alakzatában is kife­jezésre akarom juttatni azt az alkotmányjogi alapelvet, hogy a képviselőház a maga ösz­­szetételének törvényszerűségét maga és csak maga van hivatva megbírálni. Vagyis egy­szóval kifejezve, én egy parlamenti bíróság­nak a megalkotását tervezem, amely bíróság­gal semmi tekintetben nem rendelkezik és nem rendelkezhetik más, mint maga a kép­viselőház. Ennek a parlamenti bíróságnak a tagjait tehát egy harmadrészben a kir. Kúria, egy harmadrészben a kir. közigazgatási bíró­ság bíráiból és egy harmadrészben pedig saját tagjainak sorából maga a képviselőház választaná meg. és tettei külső kifejezését — miket érez, amikor ezeket olvassa, csak annyit érzek én, hogy szeretném, kimondhatatlanul szeretném, ha megértene s ha egymáshoz nyíltak lennénk, legalább gondolatokban mi is — ketten — egymáshoz. Ha cselekedeteink, tettünk, sza­vaink annyit ravaszkodtak már egymás előtt, legalább a gondolataink legyenek egyszer igazak. Nos, hát bevallottam : félek szeretni. Tudja-e, mi ez ? Félek attól, hogy valakit megszeretek, irtózom a gondolattól, hogy a gondolatom egyszer bárkié is legyen, remegek attól az érzéstől, hogy valaki iránt valaha a szerelem érzésével tudjak remegni. Félek a szerelemtől, félek attól, hogy újból fölébred halottjából szívem, hogy újból lesz valaki, akiért odaadnám magamat és mindent, ami ezen a földön van. Félek szeretni, mert a szerelem boldogsága a legnagyobb boldog­talanság, kéje a leggyötrőbb kin, mámora a legfájdalmasabb gyötrelem. Hallgasson meg. Fiatal vagyok, tudom, hogy szép is vagyok és ha nézem a férfiak sóvár tekintetét, amelylyel utánam vágya­koznak, érzem, hogy még méltó, nemes, kívánatos vad vagyok a szerelem vadászatain. Tudom, hogy a legérdekesebb, a legszebb vadak egyike vagyok: afféle tizenhét agancsú iramszarvas. Hajrá: — mondják az emberek és rohannak, száguldanak utánam, hogy elembe kerüljenek és megejtsenek. Nekem is érdekes ez a harci küzdelem, mert hát a vad szeretne már a lövéstől találva összerogyni. De ez a vad mégis rohan, szalad, mert az ösztönei azt mondják: menekülj ! Maga tudja legjobban , szerettem valakit őrületesen. Ha volt valaha odaadó, őszinte, igaz szerelem, az enyém az volt. S mi lett a vége ? Anélkül, hogy én akár megcsúnyul­­tam, akár érdemetlen lettem volna a szere­lemre, elmúlott. Magamra maradtam. Nem az első férfi volt ő, aki szeretett, aki imádott, aki halált ígérte miattam és meghalni egyik sem halt meg, hanem undoran, jókedvűen, kacagva él mindegyik, mámoros jókedvvel él ő is, — csak éppen az én lelkem töredezik egyre jobban szerteszét. Szeretném én a halált, de még jobban szeretem az életet és amikor görcsösen ra­gaszkodom a jövendőhöz, amikor nem akarok megválni semmitől és senkitől, látom, hogy nekem nincs jogom a szerelemhez. Én csak szerethetek, kivételes, nagy, önfeláldozó és ideális hűséggel, de sohase lesz férfi, aki imigy szeressen engem. Úgy érzem, hogy én a meg­­csalatásra születtem, mert— sírok, amikor le­írom, — engem eddigelé mindenki megcsalt. Érti-e már, amit mondok. Nem fogok szeretni, félek szeretni, mert én beszulni akarok, megbeszulni millió szenvedést, mér­­hetlen gyötrelmet. Én a megcsalatásra szü­lettem, hát nem adok módot erre. Összetéptem lelkem utolsó jó érzését, kidobom a szívem­ből a sajnálatot és játszom, fut, gyalázatos játékot játszom a férfiakkal. Mint a kártyás, aki a fölösleges kártyát, ha már nyert vele, ha az sláger, vagy adat volt is, félredobja, úgy fogok én félredobni mindenkit magam mellől. Nem fogok szeretni senkit, mert senki sem érdemes reá s félek szeretni, mert re­megek a szerelem új gyötrelmeitől. Szerelmi­ hiéna leszek. Ezt a szót talál­tam meg magamra. Véresre mardosom az emberek szívét. Édes, aranyos, kedves boszu lesz ez. Fáradságos, nehéz játékkal, ha néha undorral és unalommal is jár, de megjátszom. Ha azokon, akik megcsaltak, nem boszulha­­tok, hát boszulom­­magamat azokon, akik megcsalni akarnak. Most pedig már vallottam. Ez az akara­tom. Erős akarok lenni, hogy így tegyek. S ezért búcsúzom magától. Féljen tőlem, mert nem tudok szeretni. S én félek magá­tól, mert félek szeretni. Kimondottam a val­lomást, leírtam gyötrődve, isten magával. Búcsúzzunk az érzések földjén, csak kacagva, nevetve találkozzunk ezután, mint a játékos és a kibic, de egymással ne kezdjünk játékba. Szinte hallom a maga kacagását. S nem tudom, sírni akar-e, vagy nevetni. A maga rejtélye titok marad előttem. Isten magával.Búcsúzom: a viszontlátásra. Stoöbl-k­ávéh­ázzal szemben. Feri Lajos Divatáruháza Rendk­ivü­l nagy karácsonyi és Újévi vasért rendez.­­ Olcsóbb, mint bármely végeladás! Még soha nem létezett olcsó árak! 1235­­ IMF' Kérem a kirakatok megtekintését. 'TMI SZEGED ÉS VIDÉKE. Szeged város közgyűlése. Utazás egy halcsarnok körül. (Saját tudósítónktól.) Mindenki azt hitte, hogy szombaton befejeződik a közgyűlés. Ámde a reménység csalóka volt. Egyetlen ügy körül: a halaskodó kérdésénél akkora vita keletkezett, hogy az egész közgyűlés idejét igénybe vette. A közgyűlés végre is elfogadta a tanács javaslatát, de ez már hat órakor történt meg. Persze Pillich Kálmán vitázott legtöbbet, úgy hogy még Urbanics Ferenc is megirigyelhette volna. A közgyűlésen Lázár György dr. polgár­­mester elnökölt, a jegyzőkönyvet Taschler Endre főjegyző, Balogh József és Tóth Mi­hály dr. aljegyző vezették. A csütörtöki közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítése után a tanácsi előterjesztések tárgyalását folytatták Először is a városi földek dolgait intézték el. Bokor Pál tanácsnok javaslatára a város erdeit további tíz évre állami kezelésbe adták. A közgyűlés Pillich Kálmán javaslatára az erdők gondos keze­léséért az államnak és Kiss Ferenc erdő­tanácsosnak köszönetét fejezte ki. A közgyűlés eztán Lusztig Lajosnak aki a vágóhíd trágyájának szállítását bérbevette elengedte a bérösszeget. Turóczy Mihály dr. főügyész indítványára azonban kimondták, hogy az eddig befizetett bért nem adják vissza. Az újszegedi nullatelkek eladásának ügyét a decemberi közgyűlésre napolták, a tápéi réti kerés és kaszáló bérbeadását pedig tudomásul vették. E eddig csöndesen ment a dolog. Eztán

Next