Szeged és Vidéke, 1908. március (7. évfolyam, 52-76. szám)
1908-03-15 / 64. szám
1908 ff1/1» SZEGED ÉS VIDÉKE. amelyre a kerület polgárai közül máris számosan jelentkeztek. A felsőkereskedelmi iskolában délelőtt 10 órakor lesz az ünnepély, amelyen Robicsok Zoltán, Danner János, Raab Izsó, Fráter Iajos, Markó István, Gróf László és ifjabb Kass János szerepeltek. Az állami felsőbb leányiskola délelőtt 9 órakor iskolai ünnepélyt rendez, amelynek műsora ez: 1. Boldis Ignác: Nemzeti dal. Énekli a III — IV. oszt. tanulók. 2. Alkalmi beszéd. Mondja: Sidlovits Kálmán I. tanár. 3. Pósa Lajos: Magyar vagyok. Szavalja: Gergely Lenke II. el. oszt. tanuló. 4. Horváth Géza: Magyar fantázia. Zongorázza: Blitz Ilona IV. oszt. tanuló. 5. Rudnyánszky Gyula: Legenda. Szavalja: Schaffer Boriska IV. oszt. tanuló. 6. Lavotta János: A reményhez. Éneklik a III—IV. oszt. tanulók. 7. Bihari János : Verbunkos (1809.) Zongorázza: Mayer Margit V. oszt. tanuló. 8. Kozma Andor: Karthágói harangok. Melodráma. Szavalja: Eszes Piroska V. oszt. tanuló. Zongorán kiséri: Eidenmüller Mária VI. oszt. tanuló. 9. Himnusz. A fa- és fémipari szakiskola ifjúsági önképzőköre délelőtt tíz órakor gazdag műsorral rendezi hazafias ünnepélyét. A főreáliskola tornatermében délelőtt féltíz órakor tartja ünnepét, amelyen Koncz András, az önképzőkör elnöke, Kertész Béla, Szijjártó Albert, Jankovics F., Kövesi I., Konrád J., Bojár János és Szommár J. szerepelnek. Az állami főgimnázium ifjúsága szép ünnepség keretében emlékszik meg március 15-ikéről. Az ünnepély délelőtt 10 órakor kezdődik az intézet tornacsarnokában. Az ünnepély műsorán szavalattal szerepel: Szász Imre VIII. o. t., aki Jakab Ödön: Március tizenötödikén c. költeményét, Csillag István VIII. o. t. pedig a maga szerzette: A szabadságünnepen c. alkalmi ódát szavalja el. A szabadságharci dalokon kívül, miket az intézet énekkara énekel, a műsor kiemelkedő pontja : Cinka Palma nótája hegedűszóló, amelyet Weisz Andor VIII. o. t. ad elő zenekari kísérettel. Ünnepi beszédet Bassa Engelbert VIII. oszt. tanuló tartja. A városi főgimnázium délelőtt fél kilenc órakor az intézet dísztermében iskolai ünnepélyt rendez a következő műsorral: Erkel: Himnusz, énekli a főgimnázium énekkara. Petőfi : Nemzeti dal, szavalja Gál László VIII. o. t. Szabolcska : A hazaszeretetről, szavalja Schaffer János VIII. 0. t. Ünnepi beszéd, mondja Lázár Miklós Vili. 0. t. Szávay/ Petőfi kardja, szavalja Kern Aurél VII. 0. t. Ábrányi: Március 15, szavalja Rácz Andor VI. o. t. Hubay: Nemzeti zászló, énekli a főgimnázium énekkara. A kereskedő tanonciskola tanulói tanáraik vezetése mellett délelőtt 11 órakor a felsőkereskedelmi iskolában hazafias ünnepséget rendeznek. A gyertyámosi konviktus délelőtt 11 órakor hazafias ünnepélyt rendez, amelyen Koncz András, Hoffmann Miklós, Schmiedt Jenő, Trumosy György, az intézet zenekara és Campián Aladár szerepelnek. A községi polgári leányiskola vasárnap délelőtt fél 10 órakor az intézet tornatermében hazafias ünnepséget rendez a következő műsorral: Doppler: Tied vagyok, tied hazám .. . énekli a III. és IV. oszt. Berzsényi: A legszebb nap, szavalja Bérczi Margit I. o. t. Pósa: Március 15-én, szavalja Dura Teréz III. o. t. Hazslinszky: Talpra magyar, énekli a III. és IV. oszt. Mihály: Erdélyi pásztor Csongor, zongorán előadja Jung Margit III. o. t. Ünnepi beszéd, tartja Krikkayné Barbaró Emma igazgató. Fráter : Magyar dalok, énekli Cholnoky Margit IV. o. t. Feleky : Márciusi ibolyák, szavalja Kószó Ilonka III. o. t. Peterdi: A magyar leányok, szavalja Holtzer Margit II. o. t. Ábrányi: Március 15-én, szavalja Takács Mária IV. o. t. Egressy: Szózat, énekli a III. és IV. o. A mórai községi népiskola tantestülete délelőtt 9 órakor a tanulókkal iskolai ünnepélyt rendez, amelyen Mersán József beszédet mond. Pál Anna, Bogdán Jenő, Bakai Nándor, Schmitusz Kálmán és Bakos Lajos tanulók szavalnak. A csongrádi sugárúti iskolában fél kilenckor reggel a tanulók istentiszteletre templomba mennek, azután a földiszített ünnepi teremben ünnepség lesz, amelyen Vicsay Árpád igazgató és Faragó Boldizsár tanító beszédeket mondanak. Terestény Gyula, Németh Rózsa, Csókán Béla, Zombori Teréz, Horesnyi Mária, Kovács Imre, Szabó Anna és Török Veron szavalnak. A belvárosi népiskolában a fiúiskola tornatermében a Himnusz után Bödőné Trinksz Paula ünnepi beszéde után Rieger Rózsi, Simák Erzsi, Wihnalek Gizella, Menning Erzsébet, Kristóf Károly, Jenicsek József, Huszka Lajos, Makó Zoltán és Erdélyi Zoltán szavalnak. Az iparosinas-iskola iskolai ünnepséget rendez. A belvárosi elemi fiúiskolában elhelyezett iparostanonc-osztályok ünnepsége délelőtt 10 órakor, alsóvároson 8 órakor, Rókuson 8 órakor és felsővároson délután 5 órakor kezdődik. A Montpelle gyümölcsözik. Az ördög szeret vitatkozni, ha nem muszáj. Az ördög szeret vádolni, ha nem szólítják föl, hogy elő az adatokkal. A Szegedi Napló vitatkozni kezdett velem ; jó, álltam elébe. Újságírók, magánemberek nyilvánosan adatokat követeltek tőlem a Montpelle tűzhányó kitörése alkalmából rendezett gyűjtésről; jó, közöltem adataimat. Mindvégig megőriztem tárgyilagosságomat, szenvedelmes szavakkal nem támadtam senkit, hanem egyszerűen okmányokat, hivatalos okiratokat közöltem. Megírtam, hogy a martinikas tűzkárosultak javára rendezett gyűjtést a Szegedi Napló nem kezelte úgy, mint ahogy megírta. Közöltem, hogy a Szegedi Napló 1902 augusztus 3-án megjelent számában most időben bejelentette, hogy „a pénzt — 1837 korona 48 fillért, — elküldöttük Camille Pelletan francia gyarmatügyi miniszter úrhoz“, közöltem, hogy a Szegedi Napló 1902 augusztus 6-án újból megírta volt, hogy a „gyűjtést befejeztük, a pénzt már elküldöttük“, — közöltem, hogy ezzel szemben azt a gyűjtést csak tizennyolc hónap múlva számolták le véglegesen, amennyiben a gyűjtött összeg kisebbik felét 808 korona 72 fillért 1903 március 12-én, nagyobbik felét 1159 korona 76 fillért — horribile dictu, tizennyolc hónap múlva — fizette ki Engel Lajos. Ez volt a tényállás, valóban nem kellemes, sőt nem is örvendetes adat derék és tiszteletreméltó újságtársunk, a Szegedi Napló igazmondására. Nem csodálom tehát, ha a Szegedi Napló kiadótulajdonosa , Engel Lajos haragszik. Utóvégre haragudni, lármázni, sőt megpukkadni is kinek-kinek egyéni joga, amibe én nem avatkozhatom bele, sőt ami ellen kifogásom sem lehet. Ám tegye, bánja az ördög. De én sem Engel Lajos, sem akár Rózsa Sándor, vagy Sobri Jóska kedvéért nem viszonozom mindazokat a gorombáskodásokat, amelyekkel szombaton velem „vitatkoztak“. Aki haragszik, annak nincsen igaza. Márpedig Engel Lajosnak nincsen igaza és teljes tisztelettel csodálkozom, hogy nem káromkodott jobban. Attól ugyan, ahogyan neki nincsen igaza, akár két hétig is káromkodhatnék. Jogom van hinni, hogy ebben a reménységemben nem csalatkozom és már előre is fölhívom mindazoknak a kezdő és tanulni vágyó rágalmazóknak és becsületsértőknek figyelmét, akik ezen a pályán haladni óhajtanak, az Engel Lajos szerkesztésében megjelenő Hüvelyk Matyi című élclap vasárnapi számára, amelyben — százat egy ellen — úgy összevissza rágalmaznak engemet, hogy gyönyörűségetellenek benne ama bizonyos Sheridan nevű angol urnák is, aki A rágalom iskolája című vígjátékot megírta volt. A veszekedéssel tehát rendben volnánk, de hasonlóképpen rendben vagyunk a martinikas gyűjtéssel is. Szombaton Engel Lajos erről csak keveset beszél, csupán azt mondja, hogy majd vasárnap okmányokat közöl s még két dolgot állít. Mondhatom, én már hallottam vallani, én már hallgattam beismeréseket, de olyan szép beismerő vallomást, mint ez a két állítás, bármelyik királyi ügyész életének legszebb emlékei közé sorozhatna. Nem is tagadhatom, hogy Engel Lajosnak hálás szivel bocsátom meg összes gorombaságait ezért a két vallomásért, amelyek itt következnek. A csúf vádakkal szemben egyelőre csak annyit mondok a közönség tájékozására, hogy a Szegedi Napló gyűjtése nagyobb lévén az összes jótékonysági egyesületek gyűjtésénél, az összeget külön, mint a Szegedi Napló gyűjtését juttattuk a francia gyarmatügyi miniszter kezeihez. A budapesti nagybizottság tehát nem is vehetett erről tudomást. És hogy az összeg tényleg mindaddig, amíg a miniszter kezeihez nem jutott, gyümölcsözőleg volt elhelyezve, ezt okmányokkal tudom igazolni. Ebből a vallomásból kitűnik ez. A Szegedi Napló 1902 augusztus 3-án és augusztus 6-án múlt időben megírta volt, hogy „a pénzt elküldöttük Camille Pelletan francia gyarmatügyi miniszter kezeihez.“ Miután ezt a Szegedi Napló augusztus 3-ikán megjelent számában közölte, a pénzt augusztus 2-án postára kellett tenni. Nos hát, ha az okmányok között ott lesz az augusztus 2-iki Camille Pelletan címére föladott 1837 korona 48 fillérről szóló postai feladóvevény, hajlandó vagyok az ez időszerint még Engel Lajos kezelésében levő hirdetési oszlopokon egy esztendeig plakátkozni, hogy Engel Lajos becsületes ember, sőt hajlandó vagyok a legnagyobbra , egy álló esztendeig kijavítani a Szegedi Napló összes mondatszerkesztési hibáit. De sajnos, mindezekben a gyönyörűségekben nem lehet részem. A Szegedi Napló kiadója 1902 augusztus 3-án és 6-án hazudott. Fáj, kimondhatatlanul fáj ezt a tényt megírni a Szegedi Napló derék és tiszteletreméltó kiadójáról, de hiába: Engel Lajos már megelőzött ebben a tényállításban, s tudom, hogy Engel Lajos ezúttal tárgyilagos és elfogulatlan volt. Nagyrabecsült nyilatkozatában, vagy ha tetszik: önvallomásaiban ugyanis Engel Lajos már nem mondja, hogy „a pénzt elküldöttük“, hanem azt állítja, hogy „az összeg gyümölcsözőleg lett elhelyezve.“ Hát akkor a Szegedi Napló kiadója hazudott 1902 augusztus 3-án, mert az elküldöttek gyümölcsözőleg elhelyeztük kifejezés egyelőre szokatlan a magyar szinonimák szótárában. Elküldöttük , rendeltetési helyére juttattuk ,s postára tettük, de nem annyi, mint gyümölcsözőleg elhelyeztük. Jól van, minden jól van, csak kinek az engedelmével helyezte el azt a pénzt gyümölcsözőleg Engel Lajos ? Hiszen, amikor arról volt szó, hogy Szeged adományát külön kell elküldeni, akkor a Szegedi Napló szó szerint ezt írta: „Szegednek bármily csekély adománynyal is ott kell tündökölni az elsők között azok sorában, akik részvétükkel a gyászoló nemzetnél jelentkeznek.“ Az elsők között, érti, Engel. Negyvenezer embernek kenyeréről, hajlékáról kellett gondoskodni és ön gyümölcsöztette a pénzt. Tizennyolc hónapig kellett gyümölcsöztetni és két részletben elküldeni a pénzt, hogy Szeged az első legyen . . . Azt mondja a nyilatkozat, hogy a Szegedi Napló gyűjtését azért nem lehetett elküldeni a városéval, mert a Napló gyűjtését, mint nagyobb összeget, külön akarták elküldeni. A város pénzére már augusztus 28-án a külügyminisztériumban volt a köszönet s ez az összeg 2360 korona volt, így a város által küldött pénz volt a nagyobb s a város sem gyümölcsöztette ezt a pénzt, hanem gyorsan elküldötte, mert segélyről, tűzkárosultakról volt szó. Miért írta a Szegedi Napló augusztus 3-án és 6-án, hogy a pénzt elküldték s miért nem, hogy gyümölcsözőleg elhelyezték? Miért nem írta meg a pénzek elküldését az egyes részletekkor ? Ugye, ki gondolt volna arra, hogy ha a Napló azt írja, hogy 1837 korona 48 fillért elküldték, hát nem küldték el. Vasárnapra okmányokat közöl a Szegedi Napló. Két okmányt kérek: az augusztus 2-iki föladóvevényt, avagy azt, amelylyel bejelentették az adakozóknak, hogy a pénzt nem küldték el, hanem gyümölcsözőleg elhelyezték s részletekben fizetik ki, mint a varrógépeket szokás. Ezekre vagyok kiváncsi és semmi egyébre. Előre tudom, hogy e helyett gorombaság 37