Szeged és Vidéke, 1908. szeptember (7. évfolyam, 200-224. szám)
1908-09-01 / 200. szám
SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGED, 1908., szeptember 1. kedd. POLITIKAI NAPILAP. VII. évfolyam, 200. (2101.) szám, SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL és NYOMDA: KÁLVÁRIA UTCA 6. SZÁM. TELEFON Kiadóhivatal, szerkesztőség és nyomda 84. Főszerkesztő 3. Felelős szerkesztő 565. FŐSZERKESZTŐ: BALASSA ÁRMIN dr. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Szegeden. Postai küldéssel: Egész évre . Negyedévre . Egy hónapra. 18 korona. 4.50 „ 1.50 „ Egész évre , Negyedévre. Egy hónapra EGYES SZÁM ÁRA 6 FILLÉR 24 korona. 6 . 20 Egyszerre nem lehet mindent. (bj.) Pozsonymegyében, Apponyi leg- Északebb hazájában beszédet mondott Sághy Gyula. Sághy Gyula mindenkor hű követője volt Apponyi Albert grófnak és megtette vele azt a bonyodalmas utat, amely a miniszteri hatalomig vezetett. Sághy Gyula most egyik alelnöke a függetlenségi pártnak , hogy úgy mondjuk a hatvanhetes érzésű negyvennyolcasoknak, a párt e jelentős többségének, egyik vezetője, Sághy Gyula sohasem volt mint politikus valamelyes alkotó, vagy irányító szellem, de mindenki tudja róla, hogy Apponyi ellenére nem cselekszik és vezére politikai gondolatait hiven követte. Sághy Gyula sokszor visszhangozta már Apponyi gondolatait és talán vasárnap is ekép cselekedett volna, ha ez a munkája nem bizonyult volna fölöslegesnek. Hű követőjét most Apponyi kisérte el beszámolójára és a kis falusi helyen megszólalt a pártvezér-miniszter. Miként a költők, akik nagyszabású új munkába fognak, aként Apponyi is elénekelte előhangját jászberényi riadójának, amelyből szeptemberben megtudhatja az ország a kormány céljait és terveit. A jászberényi beszéd előhangja elhangzott és ha Apponyi addig nem változtatja meg politikai nézeteit, fölfogását, ha a hatvanhét és negyvennyolc viszonyáról, a nemzeti állam jövendőjéről és a kormány föladatáról addigra nem lesznek más nézetei, ami pedig nála sohasem tudható előre, akkor bizonyos, hogy a jászberényi beszámoló ugyanazokat az elveket fogja hirdetni, mint amelyek miatt Apponyi Tisza István grófot megtagadta. Az, hogy Tisza liberális, Apponyi meg szélső klerikális, az más lapra tartozik, ellenben tény, hogy mindaz, amit az újnegyvennyolcasok fővezére Sághy Gyula beszámolóján hangoztatott, visszatérés Tisza István politikájához, visszatérés a legszélsőbb hatvanhéthez és bevallása a a nemzet legnagyobb gyöngeségének. Apponyi jó katolikus, úgy látszik, hogy akad meggyónni valója. Senki jobban nálánál nem hirdette azt a szent igazságot, hogy éppen a hatvanhetes törvények alapján van joga a nemzetnek mindahoz, ami önállóságát és függetlenségét biztosítja és senki diadalmasabb büszkeséggel nem mutatott rá arra, hogy a nemzet elég erős jogainak kivívásához. És íme Apponyi, aki végiglázította az országot a nemzeti igazság és a magyar erő harcbaviteléért, ez az Apponyi most lemondással jelenti ki : bocsánat, tévedtem. A vasárnapi beszédnek ez a rövid értelme: „többet akartunk, többet hittünk, de nem mi vagyunk az okaim”. A vasárnapi beszéd már nem harcot és küzdelmet hirdet, hanem békét, nyugalmat, leginkább pedig lemondással tele reményt. Azoknak felelt Apponyi, akik szerint a koalíció nem váltotta be ígéreteit. „Igaz“, — mondotta — nincs külön vámterület, még német a vezényszó, de hát — egyszerre nem lehet mindent. A régi megegyezéseket nem lehet fölrúgni, türelemmel kell kivárni az új alkotások idejét. Ezek az Apponyi szavai: a lemondással, a becsrneréssel teljes szavak. Egyszerre nem lehet mindent! Vájjon kik azok akik egyszerre kívánták megvalósítani a nemzet minden álmát, akik ezer reménységet, millió vágyat és évszázadoknak minden szent törekvését egy napon akarták valósággá változtatni? Nem Apponyi volt-e az, aki a nemzet álmait, amelyeket évtizedek küzdelmeinek pihenőjében álmodott s amelyek széppé tették a képzeletét, rajongóvá a reménységet, büszkévé a bizalmát, aki ezeket a színes, csapongó álmokat a valóság nemzetiszínű köntösébe burkolta, mondván : ime, ez a tiétek lesz! Várjon nem Apponyi járta-e végig az ország községeit azzal, hogy ne csüggedjen senki, mert akarat, tudás, kitartás, komolyság, lelkesedés és tettvágy — egyesült, hogy a nemzet jogai elismerését kivívja? Vájjon nem Apponyiék voltak azok, akik mindent ígértek a nemzetnek és semmit sem adtak ? Apponyi belátja ezt, Apponyi most érzi, hogy tévedett, hogy hamis úton járt, de nyíltan bevallani mégsem meri. A koalíció kormányzási programja más, mint amit vállalt. Apponyi azt mondja, hogy amely elvek megvalósításáért küzdöttek, azokat is akarják megvalósítani, de — okos módon. íme: a csak okosan és csak lassan elmélet, amelyet a szabadelvű párt hirdetett Apponyi ajkain ! Tisza Istvánnak elégtételül szolgálhat ez a kijelentés, amely bevallása annak, hogy csakugyan olyan nehézségei vannak a kormányzásnak, amelyeket nem lehet leküzdeni. De ha így van, akkor miért kellett pusztulnia a régi kormányzási rendszernek és mért kellett jönni az újnak ? Hogy miért ? Mert a régi kormányzás szabadelvű volt és az, ami nem tetszett a klerikálisoknak és ami ellen harcba ment az oligarcia. A külön vámterület, a külön bank, a magyar vezényszó nincsen meg, de itt van a fekete klerikálizmus! Ez az, amiért küzdeni, harcolni, aggódni, áldozatokat hozni kellett. Itt van a feudális-klerikális uralom, a sötét feketeség uralma. Nincsen szó már semmiféle nemzeti jogról, hazafias kívánságról. Okosan bánnak már ők is elveikkel és tudják, hogy egyszerre mindent nem lehet. De ez az, amit a kormányzat egyéb dolgokban is szem előtt tarthat. Egyszerre a klerikalizmus sem diadalmaskodhatik. És talán nem is fog soha! Ha ellentálló ereje lesz a liberális társadalomnak, akkor megsemmisülnek ezek az alantas törekvések. A nemzetet nem lehet fölhasználni rut politikai játékokra s ha mindent elvesztett is az ország a küzdelemben: meg kellett tartania szabadelvűségét, egyenességét és a demokráciának azt a szeretetét, amelyet Kossuth Lajos oltott be a magyarságba! EGYES SZÁMÁRA GELLÉR. Apponyi beszélt. Nyilatkozott a helyzetről. — A függetlenségi politika utjai. — „Csak okosan!“ (Saját tudósitónkatl.) A magyar politikai életnek érdekessége van: Apponyi Albert gróf vasárnap beszédet mondott, amelyben a függetlenségi párt politikáját igyekezett védelmezni. A beszéd, amely a jászberényi beszámoló előhangjának készült, mindenesetre érdekes politikai dokumentum. Ságh Gyula, a somorjai kerület képviselője, vasárnap tartotta beszámoló beszédét Püspöki és Fél községekben. Félben megjelent Apponyi Albert gróf közoktatási miniszter is. Sághy Gyula előbb nagy tetszés között fejtegette a fúzió kérdéseit, mely fúziónak szerinte csak akkor van létjogosultsága, ha a függőben lévő kérdések teljes elintézésével jön létre, aztán Apponyi Albert gróf szólalt föl és a következőket mondotta: — Vádolják a függetlenségi pártot azok, akik azelőtt egy kanál vízben fojtották volna meg a függetlenségi eszmét és most egyszerre úgy lépnek föl, mintha rajongnának érte. Vádolják a függetlenségi pártot azzal, hogy lemondott céljairól. Azt mondják ,,a híres függetlenségi pártnak három tagja bent van a kormányban, hát hol van az ország függetlensége ? Nincs meg a külön vámterület, a katonákat még ma is németül kommandirozzák, mint azelőtt; hol van tehát az ország függetlensége ? Én meg mondom, hol van. Meredek hegyre nem az jut fel először, aki leggyorsabban indult útnak. A meredek utón nem tudunk följutni, ha a nemzet minden erejét megfeszíti is. Ez csak elcsigázza a nemzetet és mivel fölfedeztük, sőt merem mondani tudjuk, hogy jobb a