Szeged és Vidéke, 1915. március (14. évfolyam, 49-74. szám)
1915-03-01 / 49. szám
1915 március 1 SZEGED ÉS VIDÉKE. NAPI SZÉLJEGYZETEK. Március gyönge verőfénye új reménységgel töltötte el mindig a lelkeket. Még a fagyot is nyugodtan viseltük, böjti szelek szeszélyét tűrtük, hiszen úgy sem tart sokáig. A márciusi hó megszépít. Ezt az asszonynép találta ki a maga vigasztalására, miután beleunt már a télben kellemetlennek találta a havat. Amint pedig megvan a szépség, ez olyan befejezett stádium, aminek nincs fokozata. Határkő, végállomás. (Föltéve, hogy van olyan szép asszony, aki ne szeretne még szebb lenni.) Minket magyarokat megszentelt emlékek fűznek márciushoz. A legszebb tavaszunk évről évre visszajár vele. Kedvesebb minden más hónapunknál. Csak azt mondtuk : március és édes bizsergés futott keresztül rajtunk. Megéreztük benne fagyok idején is távoli rétek sarjúillatát. Ősi melódiák zsongtak tőle a lelkünkben, — nincs egy nemzetnek ilyen mámorba döntő napja. Nagyobb a szent egyházi ünnepeknél, a misztikuma megvalósult tények egész sorozata, nem titokzatos és érthetetlen. Hatvanhét éven keresztül lelkesedtünk érte, hol elvonulva, hol büszke mellel, kegyeletes jó fiukként, akik a múltak becsülettel lerakott alapkövére építik palotájukat. És megújítottuk mindig esküvéseinket. Hányan voltak, akik nem is tudták, mit mondanak, mire esküsznek ! De azokat is ragadta magával a láng, a mindenkit egybekapcsoló titkos fluidum, hogy nagy dolgot kell véghez vinnünk, ha megjön az ideje. Szent március soha még így nem talált bennünket ! Az örökítélő trónusa mellől ha letekintenek ránk hajdani magvetők, utaink korai rendezői, büszkék lehetnek most a magyarra. Nem hiába esküdözött, beváltja minden ígéretét, díszére válik az egész világnak. Csak maroknyi nép ? A marok ha összeszorul, ököllé válik. Félelmetes a magyar ököl, csontot tör. Úgy súgja a gyönge márciusi szél, hogy az idei tavaszunk hozza meg az igazi újjászületést. Télen alszik nálunk minden, ember és föld egyformán, az elmúlt tél éberségénél különbet még sem lehet elképzelni. Oroszlánokat szülő március tovább terjeszti hirét, nevét a magyarnak s beteljesíti a költő szavait, hogy lesz mág egyszer ünnep a világon. Jön, közeledik a mi legnagyobb ünnepünk! A galambokról van ötlete egy bécsi lapnak. Azt ajánlja, hogy hagyja abba mindenki a tenyésztését, mert a magra, amit megesznek, szüksége van az embereknek. Szerinte a galamb nem olyan hasznos állat, hogy megérdemelné a sok költséget, amibe kerül. Teljes tisztelettel a jószándék iránt nem tudjuk helyeselni az ötletet. A magyar házaknak olyan kelléke a galamb, akár a gyerek. Jelenti a szelídséget, a jóságot, még a hűséget is. (Ámbátor az utóbbiban valami tévedés van, mert a formás kis gömbölyű jószág éppenséggel nem mintája az állhatatosságnak.) A város kőpaloták közé préselt lakossága legföljebb az irodalomból ismert, de galamb nélkül épp olyan a falu, mint gólya nélkül. Nem kulturhistóriai magyar madár, valahogy mégis hozzánk szokott s együtt maradt velünk. A közmondás szerint gourmand, mert szereti a tiszta búzát, de tessék elhinni, még ha szó szerint is így volna, készséggel alkalmazkodik a különféle miniszteri rendelethez. S amikor tiszta búza senkinek se jut, a galamb sem méltatlankodik az élelem megszorításáért. Megeszi ami van, azt is maga keresi meg. A mezei embernél csak nincs elégedetlenebb a világon, azt mindenki fosztogatja, az egerek, a ködök, a kamatok, a varjak, — amihez módja van, az ellen küzködik is. De a galamb ellen sosem panaszkodott. A varjak pusztításáról inkább lehetne beszélni, mert azok nem respektálják a vetéseket, magukat fizetve meg más irányú szolgálataikért, — de a galamb a tarlókon böngész s csak aratás után tartja nászlakomáit, amikor amúgy is kárba megy sok kihullott szem. Ne haragudjunk rá, nem esz föl bennünket. Azért hívjuk galambomnak a szívünknek kedvest, mert a galambot szeretjük. Azért etetjük szájból a gyönge fiókát, mert szelíd és formás. És bocsássuk meg neki, hogy nem mindig a hitvesi hűség utast járja másodmagával a tarlókon, mert ha nagyon szigorúak vagyunk, mit szóljunk akkor az emberekhez, akik szintén nem külömbek? Egész sereg babona dűlt össze ebben a háborúban. Ha majd egyszer véget ért, külön fejezetek szólnak róluk, külön tanulság valamennyi. S bár valószínű, hogy újabb száz év eltelik, amíg majd gyakorlatilag hasznosítani lehet bármelyiket, azért makacs közhiedelmek megdöntéseiként csak tanulságok maradnak. Oroszországot el sem tudtuk képzelni a hideg, vagy a fagyos jelző nélkül. Valamiképpen úgy hittük, hogy Oroszországban soha nincs tavasz, nyár még kevésbé. Ott csak tél dühöng, sakálok és farkasok üvöltenek a kert alatt, amelynek vastagfalu palotájában medvebőr-pongyolába burkolózva didereg az álmok hercegnője (hétköznap grájzlerosné) s öt kandallóban égnek körülötte hasábfák. A hercegnők mindenütt fagyosak, de a jó nép edzett és erős. A jó nép husz-huszonöt, vagy még több foknyi hidegben is vígan dalolja az olvasókönyvekben előírt szántó-vető dalt s meztelen keblét az időnek kizárván nem bánja, hogy fütyül a szél, mert fütyül a szélre. Csak úgy dagasztja — járván benne — a havat, náthája soha sincs s a mi mérsékelt klimánkba kerülve megpukkad, mert kiállhatatlan hőség neki átlagos 5—6 fokos erősebb hidegünk. Valahogy igenféleképpen képzeltük mindig Oroszországot. Azért csodálatos, hogy a Kárpátokban csapatostól fagynak meg az orosz katonák, a mi „elpuhult“ népünk pedig kibírja a szokatlan időjárást. Milyen lesz a kenyér- és liszt-utalvány? Saját tudóajtónktól.) Amikor az első hirdetmény a lisztkészletek és szükségletek bejelentéséről napvilágot látott, természetesen mindenkit az érdekelt elsősorban, hogy milyen módon fogják megkapni adagjaikat a folyamodók a rekvirált lisztből vagy a hadikenyérből a hatósági árak mellett. Ez a következő egyszerű módon fog történni : Az összeíró bizottságok feljegyzik a jelentkező törzslapjába a következőket: a jelentkező családfő nevét, foglalkozását, gyermekeinek számát, a családban élő idegenek számát (cseléd, esetleg rokon stb.), hogy eddig hol szerezte be kenyérszükségletét s végül, hogy milyen mennyiségű lisztre vagy kenyérre van szüksége? Azután a jelentkező a meghatározott napon kapni fog egy utalványt, amelynek alapján a hatósági áron beszerezheti a megadott mennyiségben a szükségelt kenyeret vagy lisztet. Az utalvány körülbelül ebben a formában készül. Sorszám:___ város .....................-utca .......... sz. lakosnak folyó évi........................... hó __-tól........................ hó ......-ig .............. kg. kenyér, vagy ........ kg. liszt a megállapított hatósági áron kiadható. Ezen utalvány csak a feltüntetett névre és időre érvényes, másra át nem ruházható. Mindennemű visszaélés szigorúan büntettetik. Szeged, 1910....................hó......-én, aláírás. Ez utalvány alapján lehet azután csak a hatóság által megállapított áron a rekvirált lisztből, vagy a hatósági kenyérből vásárolni. A törzslapot még alá kell írnia a kiállító bizottsági tagnak és a jelentkezőnek is. Azon a napon, amikor ez utalványintézmény életbe lép, a hatóság újból szigorúan fogja figyelmeztetni a pékeket, valamint a kenyér- és lisztkereskedőket, hogy a rendeleteket szigorúan betartsák, amit különben nemcsak a rendőrség tagjai, de a polgárőrség is szigorúan fog ellenőrizni. SZEGED ÉS VIDÉKELŐFIZETÉSI ÁRAI: HELYBEN: Egy hóra . 1.— kor. Negyed évre 3.— kor. Fél évre. . 6.— kor. Egész évre . 12.— kor. VIDÉKEN: Egy hóra . 1.50 kor. Negyed évre 4.50 kor. Fél évre. . 9.— kor. Egész évre . 18.— kor. Egyes szám ára 4 fix. Mennyire becsülik az oroszok haderőnket? KÖLN, február 28. A Kölniache Zeitung londoni jelentést közöl, amely szerint ott azt hiszik, hogy Hindenburgnak Keletporoszországban egymillió katona áll jelenleg rendelkezésére. Az a célja, hogy döntő csatára kényszerítse itt az oroszokat. Orosz katonai körök a német, osztrák és magyar hadsereget összesen negyvenkilenc hadtestre becsülik, amelyek közül huszonkettő Galíciában és a magyar határon, tizenkettő Lengyelországban, tizenöt pedig Keletporoszországban harcol. A 17 éve fönnálló géplerakatom a városi bérházban a rendőrség mellett van és marad. Nevemre ügyeljen, meg ne tévesszék. Fiókraktáraim nincsenek. Világhírű PFAFF- varrógépek, Pathephonok,kerékpárok, írógépek és lemezek fölerakata, legolcsóbb ,3 legjobb beszerzési telepe 6, 8 és 10 koronás részletre. "3M Szántó Józsefi gépraktáros. Akit üldöz a villám. Csókái tudósítáa.) Villám csapott Törköly Pál csókai gazda házába, aki a déli harctéren teljesített hadiszolgáltatás után érkezett haza kocsijával és lovaival Csókára. A villám agyonütötte Törköly feleségét és lovát, ő maga nagybeteg, ellenben sértetlenül maradt Törkölyék 18 éves lánya, akinek, bár a szobában tartózkodott, csodálatosképpen semmi baja sem történt. Nem mindennapi az a szeszélyes út, amelyet a gyilkos villám hatósági megállapítás szerint megtett. A villám belecsapott a ház kéményébe s ott megoszlott. Egyik ága a padlást átütötte és az utcai fronton futott tovább s az ablak vasrácsán beszaladt a szobába, ott átugrott a szemben levő falon lógó óra fölhúzó láncára és az órától félméternyi távolságban ülő 18 éves lányt sértetlenül hagyta. A villám másik ága a kéményből a másik szobában levő kályhacsövön át, amelyet előbb szétveetett, a szemközti falon keresztül az istállóba futott. Ott a lovat agyonütötte és az istálló ajtajában álló Törkölynél megölte. A közelben álló Törköly súlyos égési sebeket szenvedett és elájult. Állapota válsságos, de fölépüléséhez van remény. Ezt a szerencsétlenséget még végzetszerűbbé teszi a következő körülmény: Törköly Pál nemrég még a Csóka melletti Lőrincfalván lakott, mint dohánytelepes. Tavaly ottani házába beleütött a villám és a ház a mellette fölhalmozott gabonakészlettel együtt porrá égett. Törköly Pál első ijedtségében elhatározta, hogy beköltözik Csókára, mert Lőrincfalván nincs szerencséje. Üldözi a villám. És Törköly beköltözött Csókára.