Szeged és Vidéke, 1918. június (17. évfolyam, 121-145. szám)

1918-06-01 / 121. szám

1918 június 1 SIE&­!­ fitt IXO&EE Politikai Kórkép. Általános megjegyzések. Valóban hosszú a vas kórkép, nem pedig kórkép. Miért ? Azért mert politikailag betegebb választókerület nincs széles Magyarországon, mint Szeged I-s. választókerülete. Régebben a szabadelvű párt fegyel­mezettségének ideje alatt sokáig nem tűnt föl annak a sok intelligens embernek indolenciája, akik ennek a kerületnek választó közönségét alkotják. Az 1904-ik évi Bánffy-párti alakulás az új, modern politikai eszmeáramlatok erős lendületű roha­mával az úgynevezett 67-es alapon álló konzervatív politikai gondolko­zást összetörve, Szeged 1. választó­­kerületét vezetőhelyre állította a 67 es közjogi alap nemzeti irányú kiépíté­sének politikai küzdelmeiben. A koalíció uralomrajutása idején 1906 ban Bánffy politikai iránya el­vesztette­ önállóságát s belehajtott a függetlenségi és 48 as pártok közjogi alapjaiba. Amikor Bánffy ebben az elhajlásban fölfelé való posszibiltá­­sának veszedelmét észrevette s ere­deti irányába vissza akart térni, a koalíciós vezértársai kiközösítették s politikailag végleg elszigetelték. A kerület választópolgársága tehát, amelynek túlnyomó többsége a 67-es politikai ideológiában nevelkedett, a megbukott szabadelvű­ párt és szét­­mállott Bánffy- párt vezérletét elveszít­vén, a koalíciónak 1906 április havától 1909 végéig tartó uralma alatt teljes politikai elhagyatottságra volt kárhoztatva. A függetlenségi és 48-as pártok részéről történtek ugyan kisebb por­tyázások a kerületben, de minden észrevehető hatás nélkül. Mutatkoztak később jelenségei az Andrássy-féle alkotmánypárt, a Jászi­­féle radikális­ párt és Vázsonyi féle demokrata­ párt megalakulásának, de egyik irányzat sem múlott élet­képességet. A szegedi nemzeti mun­kapárt megalakulása. Egyetlen látható komoly párt ala­kult 1910 ben : a nemzeti munkapárt. A szegedi nemzeti munkapárt 1910 március 4 én alakult, még­pedig ki­fejezetten a Khveti Héderváry Károly gróf miniszterelnök által hirdetett általános, egyenlő, titkos választó­jog fő­ programpontja alapján. A taggyűjtő ívek fejében az volt írva, hogy az aláírók belépnek a pártba, akik elfogadják Tisza István gróf programját. A liberális, demokratikus gondol­kozású férfiak figyelmeztették a tag­gyűjtő urakat arra, hogy a minisz­terelnök nem Ti­ta és mert az ő álláspontja már az akkori fölfogás szerint is konzervatívnak mutatko­zott, a későbbi félreértésekre szük­ségesnek tartották a szervezők fi­gyelmét fölhívni. Minthogy a koalíció bukása után nemzeti érdek volt az, hogy a par­lament munkaképessé tétessék és en­nek első föltétele az volt, hogy legalább egyetlen erős párt legyen az országban, a munkapártba jóhi­szeműen beléptek azok is, akik a taggyűjtő ívek fejében kifejezett konzervatív álláspontot magukévá nem tették. Tehették ezt annál inkább, mert a Khuen Héderváry gróf miniszter­­elnök is és Tisza István gróf is ki­jelentették, hogy a választó­jog kér­désében a párt minden tagjának teljes meggyőződésbeli függetlensége fönnmarad. Ez alapon történt, hogy amidőn Budapesten a vigadó nagytermében 1910 március elején Tisza István gróf kezdeményezésére a nagy kon­zervatív választójogi gyűlést meg­ártották, utána az egész országban megtartott választójogi népgyűlése­­ken a munkapárthoz tartozó polgá­rok itt Szegeden is nyíltan szembe­helyezkedtek Tisza István gróf vá­lasztójogi álláspontjával. A választójog kérdésében tehát mindjárt ennek alakulásakor két irányzathoz tartoztak a szegedi munkapárt tagjai is. A szegedi munkapárt meddősége. Maga a szegedi nemzeti mukapárt mint egységes párt az egész nyolc esztendő alatt egyetlen egy politikai eredményt fölmutatni nem tud, vagyis a tökéletes erőtlenség és meddőség benyomását keltette. Bizonyította ezt az erőtlenséget először mindjárt a munkapárti álta­lános választások alkalmával 1910 március 31-én, amidőn kimondotta, hogy nem állít jelöltet, aminek kö­vetkeztében az első választó­kerület polgársága egyhangúlag Bánffy Dezső bárót választotta meg képviselőjének, aki tudvalevőleg legelkeseredettebb ellenzéke volt a munkapártnak. A szegedi nemzeti munkapártnak tehát egyáltalán semmi része nincs abban, hogy az országos nemzeti munkapárt a parlamentben többség­hez jutott. Bánffy Dezső báró 1911 május havában elhalván, alkalma nyílott volna a szegedi nemzeti munkapárt­nak arra, hogy erős szervezetében rejlő politikai erejét kimutassa. Tudjuk azonban, hogy ekkor sem sikerült politikai életképességét bebi­zonyítania. Tudjuk, hogy a liberális demo­kratikus gondolkozású része a pol­gárságnak már akkor Rósa Izsó dr.-t óhajtotta fölléptetni, ezt azonban meghiúsította a konzervatív fölfogás, amely Rósa Izsó dr.-t félreállásra bírta, a munkapárt végrehajtó bizott­sága pedig kénytelen volt kijelenteni, hogy az időközi választásban részt nem vesz és a párt hivatalos jelöltet nem állít. A munkapárt konzervatív csoportjának győzelme­ így történt, hogy Pálfy Dániel a szegedi nemzeti munkapárt egyik alelnöke és végrehajtó bizottságának tagja, Kugler Albert bank­igazgató­val társulva munkapárti signaturával Gerliczy Ferenc bárót léptette föl, akivel szemben viszont a liberális demokratikus gondolkozású polgár­ság Balassa Ármin dr. vezetése mel­­­lett Eötvös Károlyt, a néhai nagy politikust és írót léptette föl. Az Eötvös pártot ebben a politikai akciójában Vázsonyi Vilmos dr. és Hock János teljes odaadással támo­gatták. Tudjuk azt is, hogy a Próféta­­kerthelyiségében a Gerliczy párt ve­zetői a politikai eszmecserének olyan eszközeit vették igénybe, amelyek az ellentétes politikai nézetek kiegyen­lítésére soha sem szoktak alkalma­saknak bizonyulni. Gerliczy báró többségre jutván, 3 évig képviselte a kerületet, mint a munkapárt tagja, anélkül, hogy a szegedi munkapárti választó közön­ségét egységessé tenni megkísérelte vagy képes lett volna. A munkapárt liberális, demokratikus csoport­jának győzelme. Gerliczy Ferenc báró 1914 nya­rán meghalt. Ekkor az Eötvös párt irányzatához tartozó polgárság egy­hangú választást tudott teremteni Rósa Izsó dr., a most elhalt kép­viselő részére. Ez azonban nem je­lentette a szegedi munkapárt egysé­gének visszaállítását, mert tudjuk, hogy a Gerliczy-párt irányzata ak­kor is ellen­jelöltet akart állítani Rósa Izsóval szemben. Néhány nap múlva Rósa Izsó megválasztása után kiütött a világ­háború. A megválasztott képviselők mandátuma 1915 július 21-én le­járt és azóta a szegedi munkapárt végrehajtó bizottságának vagy vá­lasztó­polgárságának egyáltalán nem nyílt alkalmuk arra, hogy politikai életet élhessenek, a párt egységét és politikai erejét bebizonyíthassák. Az 1-ső kerületben nincs szervezett politikai párt. A Tisza-kormánynak 1917 nyarán bekövetkezett bukásával tehát Sze­ged első választó kerületének volt munkapárti polgársága a Szegeden 1910 március havában általa meg­teremtett pártszervezetnek minden köteléke alól fölszabadult és épen ezért az akkor megválasztott és idő­közben önmagát kiegészítő végre­hajtó bizottság bármiféle politikai nyilatkozata nem tekinthető a kerü­let választó­polgárságától származó bizalom kifolyásának, hanem csakis a végrehajtó­ bizottság gyűlésein meg­jelenő néhány úr jól­iszemű magán meggyőződését fejezheti ki. A demokratikus átalakulásnak az a nagy föllobbanása, amely 1917-ben az Esterházy-kabinetet szülte, nyom­talanul haladt el Szeged politikai élete fölött. A Wekerle-kabinet ér­dekében megalakított negyvennyolcas alkotmánypárt megalakítását Szege­den soha senki még csak meg sem kísérelte. Ilyen párt nincs is Sze­geden. Szeged I-fő választókerületében tehát ez idő szerint nincs egyetlen­egy szervezett politikai párt sem a régiek közül. Nagyrabecsüljük iparos és keres­kedő polgártársainknak azt az elha­tározását, amely őket nyílt állásfog­lalásra bírta. Nézeteink eltérhetnek akár a jelölt személyét, akár az osz­tályérdek előtérbe állítását illetőleg. Mit tehetnek azonban a polgárok, akik nem érzéketlenek a sorsuk iránt, ha nincs komoly politikai irá­nyítás a kerületben, ők azonban helyes érzéküktől vezéreltetve, úgy akarnak parlamenti képviseletükről gondoskodni, amint politikai belátá­suk szerint helyesnek ítélik. Ne tegyük a várost nevetségessé. Helyeselhetjük általános érdekek szempontjából a polgármester úr intencióit is, de ez a helyeslés nem mehet túl azon a határon, amely a kerület komolyságát a nevetségessé tételtől elválasztja. Kórosan beteg tehát az i fő vá­lasztókerület. Iránytalan kapkodás jellemzi az eddigi mozgalmakat s ha politikai alapra nem tudják fektetni a Payr Vilmos államtitkár fölléptetése érdekében megindított közös akciót, jobb lesz abbahagyni s szabad folyást engedni a polgárság politikai élet­ösztönének, amely néhány napon át talán megzavarja a társadalom há­borús nyugalmát, de megindítása is lehet egy erős megrázkódtatásnak, amely halálos jellegű betegségéből fogja Szeged I. választókerületét ki­­gyógyítani. Szeretjük hinni, hogy Payr Vilmos ajánlása komoly megfontolásból származott és megválasztását az ajánlók ki is fogják küzdeni. Cigar­ettázókat érdeklő hirdetés fog ezen a helyen megjelenni.

Next