Állami Főreál iskola, Szeged, 1895
- nak juthatunk birtokába. A tüneményre hazánkban a brassói reáliskola physikusa Szontagh Gusztáv tanár, ki vízvezeték hiányában nem tehetett kísérletet, tette figyelmessé a budapesti physikai társulat titkárát, Bartoniek Géza tanárt, ki azután az ország minden középiskoláinak physikusait kísérletezésre hívta fel, hol gáz- és vízvezeték létezését tudta vagy gyaníthatta. Ezen impulzus nyomán indultak meg Szegeden is e tárgyra vonatkozó kísérleteink, melyeknek eredménye a következő. A) A főreáliskola laboratóriumában végzett kísérletek. Új épületben vagyunk s vízvezetékünkhöz szükségelt ólomcsöveket 1894—95. tanév telén rakták le s hozták összeköttetésbe az úgy nevezett kisebb vízvezetékkel, mely a város észak-keleti részét látja el vízzel. Vezetékünk teljesen elkészült, de a reservoir gyakran megtagadja a szolgálatot s így a hónak több olyan napja van, melyen a vezeték vizet nem ad, azonkívül a nap bizonyos óráiban szintén hasztalan várjuk a vizet. A gázcsővezet lerakása pedig épen 1895. márczius hóban történik. A második és első emelet, földszint és pinczehelyiségben a csövek már a falba rakják, de a földbe rakott csőhálózattal még nincsenek összeköttetésben, a földszinten elhelyezett vegytani helyiségek pedig az épület összes vezetékétől még el vannak választva. Így állván a dolgok, kezdetben nem is mertem arra gondolni, hogy a kívánt kísérleteket az intézet helyiségében, nevezetesen a physikai laboratóriumban végrehajthassam s már arról kezdtem gondolkozni, hogy mely épületek lennének a városban legalkalmasabbak a kísérletek megejtésére, midőn mégis a laboratóriumban levő vízvezetéki csapat a multiplicatornak egyik, — a gázvezetőcsőbe illesztett bütyköt pedig a másik — sarkával elszigetelt rézsodrony segélyével összekötöttem s nagy meglepetésemre a tűnek oly rohamos kitérését észleltem, mely a selyemgubó-szálat majd elszakította, míg végre a sokszoros oscillatio után a tű nyugalomba tért s 70 (hetven) foknál állapodott meg. Ez időben, 1895. márczius 28-án egész napon a vízvezeték csapja mindig nyitva állott, de belőle víz nem jött; a gázvezetékben gáz még csak két hó múlva cirkulált, de csőhálózatunk még a földbe helyezett csövezettel sem volt összeköttetésben, s így a tünemények lánczolata, melyet elsorolandó leszek, a Maréchal-féle s a Budapesten tapasztaltaktól annyiban eltérő, hogy azoknál működésben levő víz- és gázvezeték, Szegeden a főreáliskolai épületben pedig még működésben nem levő víz- és gázvezeték szolgált eszközül és alapul. Ha azért a Maréchal-féle áramot oly nagy felületű galvánelem áramának tekintjük, melynél az elektromotoros elemet a gázzal, illetőleg vízzel telt csövek képezik, akkor a szegedi főreáliskola csöveinél tapasztalt áramban elektromotoros elemek gyanánt az épület révén mintegy a földbe dugott üres gáz- és vízvezetőcsövek szerepelnek. Már most az a kérdések