Szegedi Híradó, 1863. május-december (5. évfolyam, 35-104. szám)
1863-07-22 / 58. szám
1863. Ötödik évfolyam.Megjelen: Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szerkesztési iroda: Oroszlán-utca Ivánkovits-ház. Kudóihivatal : Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre . ................................................8 frt Félévre .......................................................4 „ Évnegyedre.......................................................2 „ Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre.........................................6 frt — kr. Félévre .........................................3„ — „ Évnegyedre.........................................1 „ 60 „ 58-ik szám. Szerdán, július 22-én. Ihirdetések: ] Az hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 5 kr, két szerinél 4 kr, többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási díj: 15 ujkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez cimezendők. Egyes számára o kr oszk. ért. Jegyzőkönyv. 1863. évi julius hó 17-én szabad kir. Szeged városában méltóságon Abonyi István am. m. kir. helytartótanácsos, mint az ország ínséges vidékeire kiküldött kir. biztos elnöklete alatt mélt. Petrovich István Csongrádmegye főispáni helytartója, mélt. gróf Dessewffy László cs. k. pézügyi tanácsos; nagyságos Metzner Károly cs. kir. ker. pénzügyi igazgató, Csongrád megye részéről tek. Vidovich Mihály I. és Kovács Károly II. alispánok , Lubinszky Ignác főjegyző, Vidovich Imre tiszáninneni, Kossa László h.m.-vásárhelyi főszolgabirák, Beliczay Tamás csongrádi , Balogh Lajos szentesi, Matók Béla szegvári járási szolgabirák, Sz. kir. Szeged város tanácsa és közönsége részéről tek. Taschler József polgármester, Veszelinovits Bazil főbíró, Harsányi Pál főkapitány, Schmidt Ádám, Gegus Dániel, Farkas János, Szent-Gály István tanácsnokok, Szremácz János főjegyző, főtisztelendő nagyságos Kreminger Antal címzetes prépost, palánk belvárosi plébános, Osztróvszky József, Lefzter Mihály, Burger Zsigmond, Gábriel János, Dobszay Antal, Ausländer Simon , Szüts Ferenc, Bamberger Sámuel, Szabó János, Fekete János, Kiss István ifj., Vidra Ferenc, Rosenbaum Adalbert, Körösy Antal, id. Kiss István, Bátori Antal, Eördögh János, Rózsi Mihály, H.-M.Vásárhely város részéről, tekintetes Fekete Mihály polgárnagy, Tornyai Pál városi ügyész, Nagy András János, Juhász Mihály és Juhász Ferenc; Csongrád város részéről Marsovszky Imre polgármester; Szentes város részéről Kamocsay János polgármester urak jelenlétében az idei terméshiányból bekövetkezhető ínség elhárítása érdemében tartott tanácskozmány alkalmával; Méltóságos Abonyi István, nagyméltóságú magyar kir. helytarótanácsi tanácsos s kir. biztos ur, a leghálásabb alattvalói elismerést ébresztő azon szavakban nyitván meg a tanácskozmányt, hogy a császári királyi apostoli Fölsége legkegyelmesebb urunk , hűséges alattvalói sorsa fölött őrködni soha meg nem szűnő kifogyhatlan kegyelmű atyai szándékától vezéreltetve, midőn legfelsőbb tudomására jutott volna, hogy Magyarország egy jelentékeny része, különösen pedig az alföld, az idei folytonos szárazságból eredeti mostoha időjárás okozta terméshiány miatt ínséggel fenyegettetik; személyének legmagasabb bizalmával lett felruháztatása s királyi biztosi minőségben történt kiküldetése által legkegyelmesebben gondoskodott arról, hogy az ínség nyomorai által fenyegetett vidékeken az idei termés állapotáról, a terméketlen földterületek nagyságáról, a mívelési és fönntartási szükségletről , a netalán meglevő gabonakészletről, a fölsegélés folytán fedözendő hiány mennyiségéről, a segélyt nem nélkülözhető népesség számáról, az illető hatóságok lelkiismeretes közremunkálása mellett személyes meggyőződése folytán biztos és hiteles adatok szereztetvén, azok a körülményekhez képest szükségessé vált mérve és módja iránti kimerítő javaslat kíséretében legmagasabb tudomására juttassanak. Miután ezen kegyelmes kegyes kiküldetéséhez képest a terméketlenség siralmas csapása által legsúlyosabban látogatott hajdúvárosokat, Bihar megyét, Kúnság vidékét, a szinte igen rosz termés miatt ínséggel fenyegetett Torontál megyét, a nem sokkal megnyugtatóbb helyzetben levő Bács és Temes megyéket bejárva, e megyében is megjelent, s az idei termés szinte nem örvendetesebb eredményéről értesült volna. Csongrád megye főispáni helytartója e méltóságát, s a tanácskozmány jelenlevő tagjait a kiküldetésre vonatkozó hiteles adatoknak azon irányban leendő előterjesztésére fölhívni méltóztatott, melyekből kitűnjék, hogy Csongrádmegyében mennyi a vagyon és egyéb biztos önfentartási alap nélküli, egyedül a dolog- és kézimunka-keresményből magát fenntartható népesség száma? — ezen népesség-osztály számára a közmunkán és napszám-keresményen kivül, a helyi, gazdászati és földmívelési viszonyokhoz képest nem kínálkozik-e egyéb az ország sok vidékein gyakorlatban levő, és a haszon bizonyos aránya szerint átvállalt földmunkáltatásban rejlő keresetforrást; és ezekhez képest miben állhatnának azon módok vagy célszerű intézkedések, melyek által az említett néposztály saját s családja fönntartásában az ínség vészes örvényéből kiemelhető volna? Ennek következtében főispáni helytartó Petrovich István úr ő méltósága által előadatván, hogy valamint a megyében a fenyegető ínség elhárítása föladatával már megalakított központi bizottmány, úgy a megyei egyes községek hatóságai által bejelentett biztos adatok szerint, Csongrád megyében vagyon és minden egyéb biztos önfentartási alap nélkül, csupán a dolog- és munkakeresményből élő népesség száma 26,089 lélekre rúg, mely lélekszámból, ha a kialkudott bér és élelmi ellátásból magát fentartó, s igy a napszámmunkára nem szoruló különféle alkalmazású szolgák 5445 lélekre tehető száma levonatik is, marad még mindig 20,544 lélekszám, melynek a fenyegető inségteli megmentése kizárólag munka által biztosított keresmény utján eszközölhető, s ezen utóbbi lélekszámból általános vagyontalanság mellett testi elnyomorodottság vagy elaggottság miatt minden munkára és ezutáni keresetre alkalmatlan, még egy igen jelentékeny résznek fönntartása. a cs. kir. apostoli Fölsége atyai legkegyelmesebb elhatározása folytán, a magyarországi szükölködök fölsegéllésére utalványozott pénzalapból, királyi biztos ur e méltósga kegyes intézkedése következtében folyóvá teendő pénzösszegen bevásárlandó gabonakészletből, visszatérülés reménye nélkül, egyedül könyörületes segélyezés által történhetik. Ezen az inséghez legközelebb álló emberiség sorsa kegyes fölkarolására s a kifejtett célra a rendelkezése alá bocsátott fölsegélési pénzalapból, egy a körülményekhez képest elegendő pénzösszeg utalványozására fölkért kir. biztos ur ő méltósága kijelenteni méltóztatott, miként onnan indulva ki, hogy 0 cs. kir. ap. Fölsége legkegyelmesebb urunk, atyai gondoskodása jótékonyságát az idei mostoha termési viszonyok által ínségre kárhozottak közül a lehetőségig kiki érezze, a hozzá intézett kérésnek, amennyire a körülmények engedik, szívesen hajlandó ugyan eleget tenni, nem mulaszthatja el mindazonáltal megjegyezni, hogy Csongrád megye, — az ínséggel fenyegettettek s segélyezést igénylők sorába nem tartozók — lakosságának, valamint mindenkor tanúsított, úgy a jelen viszonyokra nézve is már több utánzást érdemlő példákban a szenvedő emberiség iránt nyilvánult lelkesülését ismerve, nem kétli, hogy mindenki abból, ami a megelőző áldásos évekből saját szüksége fedözésére nélkülözhetővé vált, kisebb nagyobb arányban szűkölködő embertársai fölsegélésére örömest hozand kitelhető áldozatot, s önmagától — saját érzékeny megrövidítése nélkül — elvonható falatját és fillérjét az éhezőkkel megosztani nem késenb annál inkább, mivel a szűkölködők felsegélésére fordítandó legelső forrást a megye minden községének önmagában kelletvén keresni, a magas kormány által rendelt fölsegélési alap csak azon hiány pótlására vétethetik igénybe, mely a szükölködők fölsegélésében az illető községek hozzájárulásán fölül fedözendőnek mutatkozik. Ezek után a segélyezendők, munkatehetetlen vagyontalanokra, biztos kereset nélküli munkaképesekre és kisebb birtokosokra osztályoztatván, a segélyezési rendszabályok tekintetében, a megállapodás következőkben történt, jelesen: I. A megye és Szeged város azon lakosságára vonatkozólag, mely vagyon és az önfentartási biztosító más alap nélkül, a munkára alkalmatlan volta miatt, életszükségeit saját keresménye után megszerezni elégtelen, s könyörsegedelmet méltán igényel, elhatároztatott. Hogy valamint a megye, úgy szabad királyi Szeged város területére nézve, a segélyezést intéző s a körülményekhez képest annak érdemében felsőbb helyre is célszerű előterjesztéseket teendő központi bizottmány alakíttatván, minden egyes községekben , lelkipásztori hivatásuk buzgó teljesítésére, az erészbeni közreműködésben alkalmas és fényes tért nyerendő lelkészek hozzájárultával, az elöljárókkal, úgy értelmes, becsületességük által magukat kitüntetett, bizalomra érdemes helyi lakosokból, a központi bizottmánynak alárendelt albizottmányok szereztessenek, melyeknek föladatuk leend az ezen segélyezési osztályba sorozható községbeli munkatehetlen s a szó szoros értelmében vett szegényeket részrehajlás nélkül s lélekismeretesen kinyomozni s összeírni. Ami a lakosság ezen osztályrészének ínséges sorsa enyhítésére fordítandó segélygyűjtést illeti, habár az a mostoha termés jelen időszakában, midőn annak káros következményei, kisebb nagyobb mértékben kivétel nélkül mindenkit érzékenyen sújtanak, felette nehéz feladatnak, s annyival nehezebbnek tekintendő lenne, mennyivel igazabb, hogy Csongrád megye gazdálkodó lakossága általában s birtoknagyság tekintete nélkül, az idei terméshiány által azon aggasztó helyzetbe jutott, miként nagy része családja, egyéni életszükségletét is, csak legfeszítetteb gonddal láthatván el , földjét saját készletéből bevetni elégtelen leend, ha mégis a fennebb előadottak szerint tekintetbe vétetik, miként kiki a felebaráti szeretet szabta tökéletességet tartva szem előtt, s az isteni gondviselés azon határtalan kegyelmű intézkedésében, mely szerint a hasonló nyomor és ínségtől megmentettnek magát elég szerencsés tekinthetni, — máris eléggé meg nem hálálható mennyei áldást látva, részint a múlt évek áldásaiból még fenmaradt, részint sikerrel megáldott szorgalmas ipara után megtakaríthatott, ha még oly csekély és jelentéktelen készletből is, az önmagától megvonható fölösleget, szenvedő embertársai fölsegétésére készségesen és örömest szentelendi, annálfogva — annak előrebocsátása mellett, hogy a megyében levő földes uradalmak is, nemes és követésre méltó példát találván az országban a tehetősebbek részéről az emberiség oltárára hozott több nagylelkű áldozatokban — a szóban forgó népességi osztály javára teendő ajánlatra, a központi megyei bizottmány által fölszólítandók lesznek, a községenkint szervezendő alárendelt bizottmányok egyik fő feladata leendő a községükben valamennyi lakosokat — egyedül a legszegényebb osztályba tartozókat mellőzve, — egyenkint a vagyontalanok és munkatehetetlenek fölsegítésére fordítandó pénz, gabona vagy egyéb élelmi cikkek kitelhető adakozására, e célra megindítandó adakozási ívek alkalmazása mellett fölszólítani; az összegyűjtött segélyezési adományokat annak idején — azonban a buzgó eljárástól föltételezhető lehető legrövidebb idő alatt — az adakozók pontos névjegyzékét s az egyes ajánlatok minőségét s mennyiségét tartalmazó aláírási ívekkel, s a segélyezendő vagyontalan munkatehetetlenek összeírási jegyzékeivel együtt Csongrád megye főispáni helytartója e méltóságához bemutatni, honnan kellő számbavétel után mind a segélyezendők névjegyzéke, mind a gyűjtött segély az illető központi bizottmányhoz intézteini fogván, ez, már előre megállapítandó és szabályozandó eljárási mód, és az illető segélyezendők viszonyaitól függő szinte meghatározandó részesítési arány szerint, az adakozás útján befolyt segélynek, az illetők közötti kiosztására nézve a szükséges rendelkezéseket megteendi; egyúttal azonban az ajánlatok számba vétele után is netalán födözetlenül maradandó fölsegélési szükségletet — ugyancsak királyi biztos ur ő méltósága rendelkezése alá adott országos segélyezési alapból történendő födözése tekintetéből, a további szükséges lépéseket intézendő — megyei főispáni helytartó ur ő méltóságának híven, s a dolog valódi állásához képest bejelentendi. Továbbá a központi, úgy az alárendelt bizottmányok figyelmébe ajánltatott, a tehetősek buzdításául, megkísértem, nem találkoznának-e oly nagylelkű emberbarátok, kik más, ínség által súlyosan látogatott helyeken nyilvánult nemes felebaráti jótétemények példájára, vagyoni állapotukhoz képest maguk vagy mások társaságában, az ínség tartamára hetenkint bizonyos napokon, egy vagy több vagyontalan s munkatehetetlen szegényeket kenyérrel vagy főtt eledellel ellátni hajlandók lennének? És nem lenne-e célszerű, a tűzi anyagok netaláni drágasága esetére, különösen az ily anyagok szűkében levő vidékeken célszerűen behozott, úgynevezett inségi konyhák fölállításáról gondoskodni, melyekben a tűzi anyagok hiányában levő segélyeknek a nekik könyöradománykép jutott élelmicikkek elkészítésére alkalom nyujtassék. Ugyanekkor kir. biztos ur ő méltóságának fölhívására főispáni helytartó ur ő méltósága által Csongrád megyében az Ínség által sújtott, segélyben részesítendő községek gyanánt: Szeged város, H.-M.Vásárhely, Szentes és Fábián, a mostoha időjárás mellett is remélhetett némi termésében legutóbb jégkárt szenvedett s igy kétszeres csapással sújtott Csongrád város, Algyő, Tápé, Horgos és Kis-Horgos, Kis- Telek község egy része, Szegvár, Mindszent egy része, továbbá Sámson, Felgye s Csany kertészségek jelöltettek ki, s hasonlóaknak , Dóc , Sövényház , Hantház, Pusztaszer, Siróhegy, Mártély és Ányás kertészségek is fölvétettek. (Folyt. köv.) Hazai mozgalmak. Szeged, julius 21. —nyi. A cs. kir. pénzügyministerium már intézkedett a szárazság által sújtott vidékekre nézve az adóteher iránti enyhítéséről, utasítást küldvén legközelebb a nagyváradi, budai, kassai pénzügyigazgatósági osztályokhoz és a temesvári orsz. pénzügy-igazgatósághoz a szárazság miatt szenvedett károk részletes fölvétele és tárgyalása iránt. Ezutasítás szerint, mint a „Fen“t értesítik, a károk csak azon esetben vétetnek föl, ha azok miatt valaki — községi vagy egyes birtokos — adófizetési haladék vagy adóelengedés végett pénzügyi hatósághoz folyamodik, mi, úgy hiszszük, az adóhivatalok útján is történhetik. Az ily folyamodásra aztán a helyszínéni vizsgálat azon módon eszközöltetik, mint az elemi csapások által kárvallottakat illetőleg előszabva van. Ennek teljesítésére ugyanis alkalmas adóhivatalnok küldetik ki, ki mellett az érdeklett községbeli elöljáró, két bizottmányi tag, a szomszéd községből is két bizottsági tag és két elfogulatlan becslőbiztosnak kell közreműködni. Azonban azon körülmény megítélésénél, ha várjon a magát károsodottnak valló fél részére kedvezmény egyáltalában ajánlható, és ha igen, tehát milyen mérvű