Szegedi Híradó, 1863 (5. évfolyam, 1-34. szám)
1863-04-22 / 32. szám
az egyesületek által rendezni szokott kiállítások bizonyosan hasznosak; a közös ebédeknek is megvan a maga jó oldala, de egyedül azok által nem fogunk műveltségi állapotainkon segíteni. Helybeli újdonságok. A múlt vasárnap véghezment értekezletről jövő számunkban részletesen tudósító cikk fogmegjelenni. —■ Hallomás szerint, a helybeli evang. község lelkésze, nt. Szeberényi Lajos úr, lapunk érdemes munkatársa, egyházi lapot szándékozik megindítani. 15 (Iskolai ünnepély.) Múlt vasárnap délután egy növeldei ünnepélyre többen valánk meghíva: Magyar-Malocsay Izabella úrnő növeldéjébe. Kedves ünnepély az, midőn gyermekek ünnepelnek , gondtalan fő, bánattalan kebellel; s ha az ilyen ünnepély avégett rendeztetik, hogy a gyermekek tanulmányaikat, a szülők reményeiket lássák kitüntetve, örömünnepély az ilyen. Néhány év előtt sok panaszunk volt még nőnöveldéink ügyében, sok kívánni való van még fen ma is, azért örömmel üdvözöljük mind a szülők, mind a növeldék szép törekvéseit. Minden a közművelődésre, közjóra törekvő módok, eszközök és intézményeknek szükségük van bizonyos öszhangzatra, s meg kell lenni közöttük az ügyazonosság teljes öntudatának. „Mindent egy magas elyre vonva tégy!“ mondja a költő szent igazság szavával. Művészet,tudományos irodalomnak föl kell fognia az érdekegység nagy elvét, egymást kölcsönösen segítvén. Ebeli kötelességünk teljes fölfogása nyomán örömmel kell kiemelnünk, hogy nemcsak a szülők, rokonok, jóbarátok, de a közművelődés józan pártolói közül, elkezdve a főispáni helyettes e méltóságán, az egyszerű polgárig, egy igen díszes vendégkoszorú gyűlt egybe a mondott növeldei ünnepélyre. Nem szabad, nem lehet kicsinylenünk az ilyen közrészvétet, s nemcsak mint a közművelődés iránti élénk figyelmet, de leginkább azt kell tekintetbe vennünk, hogy ez hatalmas ösztönül szolgál a növendékeknek a tanulásbani előmenetelre. Nem tartjuk helyes elvnek az egyoldalú tömjénezést s a különben megnevezni méltó leánykákat egyátalában kell megdicsérnünk; látván a francia és magyar nyelvtudomány, társalgási ügyesség, ének, szavalat s több oly tanulmányokban tett elöhaladását az intézet növendékeinek, amely tanulmányok nem képezik ugyan az élet főkellékeit, de a valódi művelt hölgy nélkülök mégis egyoldalú. A végbement ünnepély nem volt próbatétel, itt csak a szép és mulattató oldala tűnhetett föl az intézet működésének s a nevelőnő szép törekvéseinek. Azonban ismerjük a szép mellett az egyéb hasznos tudományokat is, mit egy ily intézet nyújthat látogatóinak. Csupán a belvárosban, a külvárosoktól távol, három nevezetesebb nőnövelő intézet áll fen, és amíg a ns. város egy nyilvános felsőbb leánytanodát nem állít, sőt azután is csak hasznos és szép , hogy városunkban nőnöveldék legyenek. Ami azonban legtöbb, ezután sem szabad növeldéinknek feledniük : „Mindent egy magasbelyre vonva tégy!“ . (Vívó-iskola.) Az ember testének ügyességére, erejének fejlesztésére s lelkének elevenségére oly jótékonyan ható testgyakorló intézet fölállítása — mint az e lapokban is már kifejezve volt — e népes városra is kívánatossá válván, e közszükségérzettel indítatva, néhány lelkes férfiú az ügyet föl is karolta s helyiség után néztek, hol az igét megtestesítsék. Addig is azonban, míg ez teljesedésbe menne, a testgyakorló intézeteknél nélkülözhetlen vívás tanítására egy ügyes mester találkozott, ki az intézetnek e részét előlegesen saját erejéből a jövő május hó 1-jén tettleg foganatosítandja. Nem csekély utánjárásba került, míg az illető alkalmas helyiségre akadhatott, miután a nagyobb termek többnyire fogadósok, korcsmárosok kezében vannak, korcsma és iskola pedig nem valók egy fedél alá. E körülmények miatt nem akadt ugyan ily alkalmas helyiség egészen a központon, de mégis a belvárosban, azonban hisszük, hogy e hasznos intézmény kedvéért készek lesznek a szülők gyermekeiket kissé távolabb is elküldeni. Mint tudjuk, a vívóiskola a szentháromság utcai Szekilla-házban lesz fölállítva. 95 (A helybeli iparos-segédegylet) részére f. é. márt. 1-je napjától ápril 12-ig tett jótékony adakozások : A helybeli takarékpénztár 89 írt 94 kr, Krábl Antal 5 frt, Hódy Antal 2 frt, Nyíri Bálint 1 frt, Kovács Ferenc szeszgyáros 10 frt, Bakay János 2 frt, Bakay Nándor 2 frt, Kovács István orgonaművész 2 frt, összesen 113 frt 94 kr. Ezen kívül Gruber D. S. óraművész adott egy 10 forint értékű faliórát, Máhder Mátyás 3 db olvasókönyvet. Amely szives adakozásokért az egylet nevében hálás köszönetet nyilvánít Ligety Dániel, elnök. — Mig az idő hidegkeblüségének miatta az emberiség nagyobb része még le sem vetkőzheté téli öltönyeit, addig néhány helybeli tanuló ifjú fogadásból a Tiszában megfürdött. Szép a bátorság, sőt néha a vakmerőség is, hanem az oktalanság nem erény, s e könnyelmű hencegésnek sokszor keserű az utóize. (Az első magyar átalános biztosító társaság) ez évi kimutatása kezünkhöz jutván, rövid áttekintése után meggyőződést szerezhetünk az átalános és növekedő részvétről, melylyel ezen társulat — mondhatni rövid fönállása alatt minden oldalról találkozik . A fölebbi nagyszerű eredmény kétségkívül a hű kezelés és tiszta rendszer következménye. Itt azután megcáfolva látjuk azon sok tekintetben erős állítást, hogy magyar társulat föl nem virágozhatik. Fölvirágoznak a magyar társulatok is, csak működésük irányoztassék közhasznú cél felé, s legyen rendszerük úgy megállapítva, hogy a külföldi társulatokkal versenyezhessenek. Az ég adjon minden hazai társulatnak olyszerű fölvirágzást, milyennek az első magyar biztositó társulat örvend! (Ügyes tolvajlások.) Vasárnap éjjel Lemle Miklós kigyó-utcai kalapos boltjába hívatlan vendégek szagoltak be s mintegy 268 frt készpénzt s néhány kalapot odább állítottak. Feltűnő, hogy ez jártabb utcáink egyikében történt s pedig anélkül, hogy a lakaton, zárakon, ajtókon vagy üvegeken a legcsekélyebb erőszak nyomai látszanának. E tájon van ugyan éjföl, hanem ezek az atyafiak, mint halljuk, egy idő óta még az óra kiáltásától is elszoktak, s máskülönben szépen elszundikálnak ők, csak őket ne háborgassák. A tetteseknek még eddig semmi nyomuk. Ezzel kapcsolatban megemlítjük azt is, hogy egy helybeli kereskedő, ki külföldrel szállítás végett szalonnát szokott vásárolni, dacára annak, hogy majd minden héten szaporította új vásárlás által készletét, azt vette észre, hogy raktárában a szalonnamennyiség mégsem igen növekedik. A napokban aztán megolvastatta a szalonna-oldalakat s összehasonlítván könyvbeli jegyzeteivel, azon felfedezésre bukkant, hogy 40 mázsánál több hiányzik. Itt is sem a záron, sem az ajtón az erőszak nyomai nem látszanak, s így alkalmasint néhány ügyes, hosszú kezű, álkulcsos vitéz űzi a gonosz mesterséget, míg lépre nem kerülnek. * (jEzek is tolvajságok) 1-se : Múlt héten Martonoshoz közel két pásztor juhait őrizvén, fegyvers élelmiszereiket a pihenőnél hagyták. Egyszerre Martonos felöl egy kocsi, két emberrel, vágtatva feléjök hajt, egyenesen a pihenőhöz, s ott a pásztorok motyóit nagy hirtelen kocsira rakván, azzal a szegény tulajdonosok szeme láttára ismét vágtatva, ahogy jöttek, odább állottak. 2- ik : Egy aradvárosi tisztviselő f. hó 20-án este 9 órakor kocsin városunkba érkezvén, a hídtól a „fekete sas“ szállodáig utazó bőröndjét észrevétlenül lecsenték. A bőröndöt később a vár Tisza felöli aljában üresen megtalálták, még később pedig, mint halljuk, tartalma is megkerült, melyet két suhanc ugyancsak a vár mellett elásni akarván, a vár falán állott két katona észrevevés elriasztá őket, úgy hogy azok megiramodva, a zsákmányt ott hagyák, s az a két becsületes közvitéz följelentése folytán tulajdonosa kezéhez került. A rendőrség a gonosztett elkövetőit is elcsípte már. 3- dik : Múlt héten ugyancsak két suhanc,megjegyzendő, hogy annyiféle szurkoskezsi suhanc kóborol jelenleg városunkban, hogy maholnap osztályozni lehet őket; legszámosabbak s legszemtelenebbek a fa-lopó suhancok, kik az emberek szeme láttára fölkapják a kisebb-nagyobb darab fákat s tovairamodnak vele; kergetheted aztán, utól nem érné őket még „gyorslábú“ Achilles sem) — tehát két e fajta suhanc megállít az iskola-utcában egy asszonyt s az annak kezében levő egy pár csizma iránt alkudni kezdenek vele, s azon ürügy alatt, hogy az egyik, a venni szándékozó a csizmákat egy udvaros ismerősénél fölpróbálja, becsalták egy két kijáratú házba. Az egyik suhanc bement az udvarba, a másik a kapuban maradt az asszonynyal, ki szegény jámbor nem győzvén várni a vevőjére, utána ment a házba; itt aztán kérdezősködéseire azt a választ nyerte az udvarostól, hogy ő látott egy suhancot egypár csizmával, hanem az kiment a másik kapun; most a másik után nézett az asszony, de biz az is eltűnt, így garázdálkodnak ezek a bitófa bimbói, kik már számtalanszor voltak büntetve, de gonosz erkölcseik eddig javíthatlanoknak mutatkoznak. Itt tehát csak azt mondhatjuk : „Dologház, vagy javító intézet jöjjön el a te országod!“ ez mentheti csak meg a társadalmat e fekélyektől, s még haszonra is fordíthatja őket. — S ezzel mára tán befejezhetjük ez épületes tolvaj-históriákat. 519RZSO 12 21 47 18 38 Brafjzst 105iontC5a 2217 2735 3152 3276 3498 Váltó leszámítolás | db | összeg 55 96 45 91 15 700683 2410720 2957254 2814087 2854744 338 1075 1445 1319 1419 Tartaléktőke 31 72 7 93 281 124364 69265 164459 197234 301194 Díjtartalék 15 6 74 27 51 526205 1307220 1686664 2188761 2577027 Tűzszállítmány és jégkárok & CD N 0303 ,C assS 9 22 80 87 45 443068 1136998 1409447 2404622 2561911 1131 3614 4427 6716 6711 Összes díjbevétel 9 17 23 65 28 1252125 2437841 2733338 3721785 4001364 Biztosított érték 34 35 40 63 43 153848951 304202443 375217087 471720362 465006116 A kiállított kötvények száma 82909 162645 192839 264200 284146 • 1858 1859 1860 1861 1862 Vegyes hírek. — (Török-Becsén műkedvelő-társulat alakult) mely jótékony célokra május 2-kán a „Természet és műveltség“ című darabbal kezdi meg előadásait. A szervező lapunk lelkes munkatársa, Képessy, s a rendező, mint halljuk, Zarkavölgyi táncművészünk lesz. Sok szerencsét a szép vállalathoz! * (Az erdélyi külön országgyűlésre nézve) a végelhatározás egy legközelebb örölsége saját elnöklete alatt tartandó miniszteri tanácsban fog megtörténni. Crenneville gróf múlt kedden s szerdán Nádasdy gróffal értekezett s szerdán hosszabb kihallgatáson volt ö Fölségénél. Az államtanács az erdélyi üdv. korlátnok javaslatain lényeges módosításokat nem tett. Az országgyűlés elé terjesztendő javaslatok már mind a három nyelven készek. * (4 zöldre festett ruhakelmék ártalmasságáról) már sokszor írtak a lapok. Legközelebb is fordult elő eset, mely e festék ártalmasságát bizonyítja. Harmatti Emma k. a., a budai népszínház énekesnője, „Choufleuri úr otthon lesz“ másodszori adatásakor zöld kelméjű ruhájától oly roszul lett, hogy a darabot nem is lehetett előadni. * (Bulyovszkyné) május elején kezdi meg vendégszerepléseit a nemzeti színpadon. * (A Szabadkától a 4 órányira fekvő) nagy kiterjedésű palicsi tófürdőt máj. 1-jén nyitják meg. Az egészségesek mulatságáról és kényelméről, s a betegek ápolásáról a legjobban lesz gondoskodva. * (Kaposvárott takarékpénztárt állítanak) — Az újonnan építendő gymnasium-épület — mint írják — a városnak méltó dísze lesz. Az építés költségei födözésére f. hó 18-án műkedvelői előadást rendeztek. * (Langiewitz- és Pusztowojdowról) a „Wan derer“ szerkesztője, Nordmann úr, ki Langiewitznél ebédelt, ennek szájából a következőket hallotta : „Osztrák határra való átlépésem — szólt Langiewitz — többfélekép magyaráztatott; igazi okát csak a jövő deríti ki. Hogy nem csatavesztés kényszerített erre, már tudva van; az igazi indok nem az én titkom, de napvilágra jó, amint a véres dráma véget ér. Mint ön is tudja, néhány bajtársammal átcsónakáztam a Visztulán. Hogy Pusztowojdow k. a. velem utazott, sok regényes találgatásra adott okot, bár egyszerű magyarázata az, hogy norvég útlevéllel utaztam, mely egy lengyel és 18 éves fia nevére szólt. Bajtársaim mindegyike öregebb volt, mint én, így tehát közülök nem ujoncozhattam a 18 éves fiút. Pusztowojdow k. a. ajánlkozott erre s én elfogadtam e szintoly súlyos, mint hazafiúi önfeláldozást. Amint a vámházhoz értem s útlevelemet láttamozásra átadom, több oldalról hallottam nevemet említeni, miből természetesen rögtön gyanítom, hogy árulás van a dologban. Hogy ki volt az áruló, abban alig kétkedhetem. A lengyel ügynek a legtöbbet az orosz, porosz és Mieroslawski ügynökei ártottak.“ — E névre Langiewitz nagy súlyt feketetett, s míg kimondta, szeme szikrázott. Mieroslawski hiúsága, csekély tehetségei és gyávaságáról sokat beszélt, míg Pusztowojdowra került a sor, kiről így nyilatkozott : „E leánykát kalandornőnek törekedtek feltüntetni és rovására több mesét, meg adomát faragtak. Táboromban kellett volna lennie, hogy lássa, minő tisztelettel viseltetett mindenki iránta. A tábori életben nem igen válogatják a szót, de hol Pusztowojdow k. a. megjelent, a legdurvább katona is bűnnek tartotta volna, e nő jelenlétét nem tisztelni. Ez pedig nem történt valami titkos utasításból, hanem ösztönszerűleg, a becsület szülte a becsültetést. Pusztowojdow k. a. egyszerű, legjobb honleány és a legderekabb katona. Hadsegédemnek nevezik, pedig nem az én, hanem Czahowszki tlek, egy régi katonának volt segéde, kinek neje és gyermeke van, és bátor kísérőjét úgy szerette, mint gyermekét.“ — A hírt, hogy emlékiratokat ima, Langiewitz e szavakkal cáfolta meg: „Nem akarok félmunkát végezni. Az igazságot még nem nyilváníthatnám anélkül, hogy a fölkelésnek ne ártsak személyemet kiemelni, e hiúságra nem vágyódom.“