Szegedi Híradó, 1863 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1863-04-22 / 32. szám

az egyesületek által rendezni szokott kiállítások bizonyosan hasznosak; a közös ebédeknek is meg­van a maga jó oldala, de egyedül azok által nem fogunk műveltségi állapotainkon segíteni. Helybeli újdonságok.­ ­ A múlt vasárnap véghezment értekezletről jövő számunkban részletesen tudósító cikk fog­­megjelenni. —■ Hallomás szerint, a helybeli evang. köz­ség lelkésze, nt. Szeberényi Lajos úr, lapunk ér­demes munkatársa, egyházi lapot szándékozik megindítani. 15 (Iskolai ünnepély.) Múlt vasárnap délután egy növeldei ünnepélyre többen valánk meghíva: Magyar-Malocsay Izabella úrnő növeldéjébe. Kedves ünnepély az, midőn gyermekek ünnepel­nek , gondtalan fő, bánattalan kebellel; s ha az ilyen ünnepély avégett rendeztetik, hogy a gyer­mekek tanulmányaikat, a szülők reményeiket lás­sák kitüntetve, örömünnepély az ilyen. Néhány év előtt sok panaszunk volt még nőnöveldéink ügyé­ben, sok kívánni való van még fen ma is, azért örömmel üdvözöljük mind a szülők, mind a növel­­dék szép törekvéseit. Minden a közművelődésre, közjóra törekvő módok­, eszközök­ és intézmények­nek szükségük van bizonyos öszhangzatra, s meg kell lenni közöttük az ügyazonosság teljes öntuda­tának. „Mindent egy magas­ elyre vonva tégy!“ mondja a költő szent igazság szavával. Művészet,­­tudományo­s irodalomnak föl kell fognia az érdek­egység nagy elvét, egymást kölcsönösen segítvén. Ebeli kötelességünk teljes fölfogása nyomán öröm­mel kell kiemelnünk, hogy nemcsak a szülők, ro­konok, jóbarátok, de a közművelődés józan párto­lói közül, elkezdve a főispáni helyettes e méltósá­gán, az egyszerű polgárig, egy igen díszes ven­dégkoszorú gyűlt egybe a mondott növeldei ünne­pélyre. Nem szabad, nem lehet kicsinylenünk az ilyen közrészvétet, s nemcsak mint a közművelődés iránti élénk figyelmet, de leginkább azt kell tekin­tetbe vennünk, hogy ez hatalmas ösztönül szolgál a növendékeknek a tanulásbani előmenetelre. Nem tartjuk helyes elvnek az egyoldalú tömjénezést s a különben megnevezni méltó leánykákat egyátalában kell megdicsérnünk; látván a francia és magyar nyelvtudomány, társalgási ügyesség, ének, szava­lat s több oly tanulmányokban tett elöhaladását az intézet növendékeinek, amely tanulmányok nem képezik ugyan az élet főkellékeit, de a valódi mű­velt hölgy nélkülök mégis egyoldalú. A végbement ünnepély nem volt próbatétel, itt csak a szép és mulattató oldala tűnhetett föl az intézet működésé­nek s a nevelőnő szép törekvéseinek. Azonban­ is­merjük a szép mellett az egyéb hasznos tudomá­nyokat is, mit egy ily intézet nyújthat látogatói­nak. Csupán a belvárosban, a külvárosoktól távol, három nevezetesebb nőnövelő intézet áll fen, és a­míg a ns. város egy nyilvános felsőbb leánytano­dát nem állít, sőt azután is csak hasznos és szép , hogy városunkban nőnöveldék legyenek. Ami azon­ban legtöbb, ezután sem szabad növeldéinknek fe­ledniük : „Mindent egy magasb­elyre vonva tégy!“ . (Vívó-iskola.) Az ember testének ügyessé­gére, erejének fejlesztésére s lelkének elevenségére oly jótékonyan ható testgyakorló intézet fölállítása — mint az e lapokban is már kifejezve volt — e népes városra is kívánatossá válván, e közszükség­­érzettel indítatva, néhány lelkes férfiú az ügyet föl is karolta s helyiség után néztek, hol az igét meg­testesítsék. Addig is azonban, míg ez teljesedésbe menne, a testgyakorló intézeteknél nélkülözhetlen vívás tanítására egy ügyes mester találkozott, ki az intézetnek e részét előlegesen saját erejéből a jövő május hó 1-jén tettleg foganatosítandja. Nem csekély utánjárásba került, míg az illető alkalmas helyiségre akadhatott, miután a nagyobb termek többnyire fogadósok, korcsmárosok kezében van­nak, korcsma és iskola pedig nem valók egy fe­dél alá. E körülmények miatt nem akadt ugyan ily alkalmas helyiség egészen a központon, de mégis a belvárosban, azonban hisszük, hogy e hasz­nos intézmény kedvéért készek lesznek a szülők gyermekeiket kissé távolabb is elküldeni. Mint tudjuk, a vívó­iskola a szentháromság­ utcai Sze­­killa-házban lesz fölállítva. 95 (A helybeli iparos-segédegylet) részére f. é. márt. 1-je napjától ápril 12-ig tett jótékony ada­kozások : A helybeli takarékpénztár 89 írt 94 kr, Krábl Antal 5 frt, Hódy Antal 2 frt, Nyíri Bálint 1 frt, Kovács Ferenc szeszgyáros 10 frt, Bakay János 2 frt, Bakay Nándor 2 frt, Kovács István orgonaművész 2 frt, összesen 113 frt 94 kr. Ezen kívül Gruber D. S. óraművész adott egy 10 forint értékű faliórát, Máhder Mátyás 3 db olvasókönyvet. Amely szives adakozásokért az egylet nevében há­lás köszönetet nyilvánít Ligety Dániel, elnök. — Mig az idő hidegkeblüségének miatta az emberiség nagyobb része még le sem vetkőzheté téli öltönyeit, addig néhány helybeli tanuló ifjú fogadásból a Tiszában megfürdött. Szép a bá­torság, sőt néha a vakmerőség is, hanem az ok­talanság nem erény, s e könnyelmű hencegés­nek sokszor keserű az utóize.­­ (Az első magyar átalános biztosító társaság) ez évi kimutatása kezünkhöz jutván, rövid áttekin­tése után meggyőződést szerezhetünk az átalános és növekedő részvétről, melylyel ezen társulat — mondhatni rövid fönállása alatt minden oldalról ta­lálkozik . A fölebbi nagyszerű eredmény kétségkívül a hű kezelés és tiszta rendszer következménye. Itt az­után megcáfolva látjuk azon sok tekintetben erős állítást, hogy magyar társulat föl nem virágozhatik. Fölvirágoznak a magyar társulatok is, csak műkö­désük irányoztassék közhasznú cél felé, s legyen rendszerük úgy megállapítva, hogy a külföldi tár­sulatokkal versenyezhessenek. Az ég adjon min­den hazai társulatnak olyszerű fölvirágzást, milyen­nek az első magyar biztositó társulat örvend!­­ (Ügyes tolvajlások.) Vasárnap éjjel Lemle Miklós kigyó-utcai kalapos boltjába hívatlan ven­dégek szagoltak be s mintegy 268 frt készpénzt s néhány kalapot odább állítottak. Feltűnő, hogy ez jártabb utcáink egyikében történt s pedig anélkül, hogy a lakaton, zárakon, ajtókon vagy üvegeken a legcsekélyebb erőszak nyomai látszanának. E tájon van ugyan éjföl, hanem ezek az atyafiak, mint halljuk, egy idő óta még az óra kiáltásától is elszoktak, s máskülönben szépen elszundikálnak ők, csak őket ne háborgassák. A tetteseknek még eddig semmi nyomuk.­­ Ezzel kapcsolatban meg­említjük azt is, hogy egy helybeli kereskedő, ki külföldrel szállítás végett szalonnát szokott vásá­rolni, dacára annak, hogy majd minden héten szaporította új vásárlás által készletét, azt vette észre, hogy raktárában a szalonnamennyiség még­sem igen növekedik. A napokban aztán megolvas­tatta a szalonna-oldalakat s összehasonlítván könyv­beli jegyzeteivel, azon felfedezésre bukkant, hogy 40 mázsánál több hiányzik. Itt is sem a záron, sem az ajtón az erőszak nyomai nem látszanak, s így alkalmasint néhány ügyes, hosszú kezű, álkul­csos vitéz űzi a gonosz mesterséget, míg lépre nem kerülnek. * (jEzek is tolvajságok) 1-se : Múlt héten Mar­­tonoshoz közel két pásztor juhait őrizvén, fegyver­­s élelmi­szereiket a pihenőnél hagyták. Egyszerre Martonos felöl egy kocsi, két emberrel, vágtatva feléjök hajt, egyenesen a pihenőhöz, s ott a pász­torok motyóit nagy hirtelen kocsira rakván, azzal a szegény tulajdonosok szeme láttára ismét vágtat­va, ahogy jöttek, odább állottak. 2- ik : Egy aradvárosi tisztviselő f. hó 20-án este 9 órakor kocsin városunkba érkezvén, a híd­tól a „fekete sas“ szállodáig utazó bőröndjét ész­revétlenül lecsenték. A bőröndöt később a vár Tisza felöli aljában üresen megtalálták, még ké­sőbb pedig, mint halljuk, tartalma is megkerült, melyet két suhanc ugyancsak a vár mellett elásni akarván, a vár falán állott két katona észrevevé­s elriasztá őket, úgy hogy azok megiramodva, a zsákmányt ott hagyák, s az a két becsületes köz­vitéz följelentése folytán tulajdonosa kezéhez került. A rendőrség a gonosztett elkövetőit is elcsípte már. 3- dik : Múlt héten ugyancsak két suhanc,­­megjegyzendő, hogy annyiféle szurkoskezsi suhanc kóborol jelenleg városunkban, hogy maholnap osz­tályozni lehet őket; legszámosabbak s legszemtele­nebbek a fa-lopó suhancok, kik az emberek szeme láttára fölkapják a kisebb-nagyobb darab fá­kat s tovairamodnak vele; kergetheted aztán, utól nem érné őket még „gyorslábú“ Achilles sem) — tehát két e fajta suhanc megállít az iskola-ut­cában egy asszonyt s az annak kezében levő egy pár csizma iránt alkudni kezdenek vele, s azon ürügy alatt, hogy az egyik, a venni szándékozó a csizmákat egy udvaros ismerősénél fölpróbálja, be­csalták egy két kijáratú házba. Az egyik suhanc bement az udvarba, a másik a kapuban maradt az asszonynyal, ki szegény jámbor nem győzvén várni a vevőjére, utána ment a házba; itt aztán kérdezősködéseire azt a választ nyerte az udvaros­tól, hogy ő látott egy suhancot egypár csizmával, hanem az kiment a másik kapun; most a másik után nézett az asszony, de biz az is eltűnt, így garázdálkodnak ezek a bitófa bimbói, kik már számtalanszor voltak büntetve, de gonosz erkölcseik eddig javíthatlanoknak mutatkoznak. Itt tehát csak azt mondhatjuk : „Dologház, vagy javító intézet jöjjön el a te országod!“ ez mentheti csak meg a társadalmat e fekélyektől, s még haszonra is fordíthatja őket. — S ezzel mára tán befejez­hetjük ez épületes tolvaj-históriákat. 519RZSO 12 21 47 18 38 Brafjzs­t 105ion­tC5a 2217 2735 3152 3276 3498 Váltó leszámí­tolás | db | összeg 55 96 45 91 15 700683 2410720 2957254 2814087 2854744 338 1075 1445 1319 1419 Tartalék­tőke 31 72 7 93 281 1­24364 69265 164459 197234 301194 Díjtartalék 15 6 74 27 51 526205 1307220 1686664 2188761 2577027 Tűzszállítmány és jégkárok & CD N 0303 ,C assS 9 22 80 87 45 443068 1136998 1409447 2404622 2561911 1131 3614 4427 6716 6711 Összes díjbevétel 9 17 23 65 28 1252125 2437841 2733338 3721785 4001364 Biztosított érték 34 35 40 63 43 153848951 304202443 375217087 471720362 465006116 A kiállí­tott kötvé­nyek száma 82909 162645 192839 264200 284146­­ •­ 1858 1859 1860 1861 1862 Vegyes hírek. — (Török-Becsén műkedvelő-társulat alakult) mely jótékony célokra május 2-kán a „Természet és műveltség“ című darabbal kezdi meg előadásait. A szervező lapunk lelkes munkatársa, Képessy, s a rendező, mint halljuk, Zarkavölgyi tánc­művészünk lesz. Sok szerencsét a szép vállalathoz! * (Az erdélyi külön országgyűlésre nézve) a végelhatározás egy legközelebb ö­rölsége saját elnöklete alatt tartandó miniszteri tanácsban fog megtörténni. Crenneville gróf múlt kedden s szer­dán Nádasdy gróffal értekezett s szerdán hosszabb kihallgatáson volt ö Fölségénél. Az államtanács az erdélyi üdv. korlátnok javaslatain lényeges mó­dosításokat nem tett. Az országgyűlés elé terjesz­tendő javaslatok már mind a három nyelven készek. * (­4 zöldre festett ruhakelmék ártalmasságáról) már sokszor írtak a lapok. Legközelebb is fordult elő eset, mely e festék ártalmasságát bizonyítja. Harmatti Emma k. a., a budai népszínház énekes­nője, „Choufleuri úr otthon lesz“ másodszori ada­­tásakor zöld kelméjű ruhájától oly roszul lett, hogy a darabot nem is lehetett előadni. * (Bulyovszkyné) május elején kezdi meg vendégszerepléseit a nemzeti színpadon. * (A Szabadkától a­ 4 órányira fekvő) nagy kiterjedésű palicsi tófürdőt máj. 1-jén nyitják meg. Az egészségesek mulatságáról és kényelméről, s a betegek ápolásáról a legjobban lesz gondoskodva. * (Kaposvárott takarékpénztárt állítanak) — Az újonnan építendő gymnasium-épület — mint ír­ják — a városnak méltó dísze lesz. Az építés költségei födözésére f. hó 18-án műkedvelői elő­adást rendeztek. * (Langiewitz- és Pusztowojdowról) a „Wan­ derer“ szerkesztője, Nordmann úr, ki Langiewitz­­nél ebédelt, ennek szájából a következőket hallot­ta : „Osztrák határra való átlépésem — szólt Lan­giewitz — többfélekép magyaráztatott; igazi okát csak a jövő deríti ki. Hogy nem csatavesztés kényszerített erre, már tudva van; az igazi indok nem az én titkom, de napvilágra jó, amint a vé­res dráma véget ér. Mint ön is tudja, néhány baj­társammal átcsónakáztam a Visztulán. Hogy Pusz­­towojdow k. a. velem utazott, sok regényes talál­gatásra adott okot, bár egyszerű magyarázata az, hogy norvég útlevéllel utaztam, mely egy lengyel és 18 éves fia nevére szólt. Bajtársaim mindegyike öregebb volt, mint én, így tehát közülök nem ujoncozhattam a 18 éves fiút. Pusztowojdow k. a. ajánlkozott erre s én elfogadtam e szintoly súlyos, mint hazafiúi önfeláldozást. Amint a vámházhoz értem s útlevelemet láttamozásra átadom, több ol­dalról hallottam nevemet említeni, miből természe­tesen rögtön gyanítom, hogy árulás van a dolog­ban. Hogy ki volt az áruló, abban alig kétked­­hetem. A lengyel ügynek a legtöbbet az orosz, porosz és Mieroslawski ügynökei ártottak.“ — E névre Langiewitz nagy súlyt feketetett, s míg kimondta, szeme szikrázott. Mieroslawski hiúsága­, csekély tehetségei­ és gyávaságáról sokat beszélt, míg Pusztowojdowra került a sor, kiről így nyi­latkozott : „E leánykát kalandornőnek törekedtek feltüntetni és rovására több mesét, meg adomát faragtak. Táboromban kellett volna lennie, hogy lássa, minő tisztelettel viseltetett mindenki iránta. A tábori életben nem igen válogatják a szót, de hol Pusztowojdow k. a. megjelent, a legdurvább katona is bűnnek tartotta volna, e nő jelenlétét nem tisztelni. Ez pedig nem történt valami titkos utasításból, hanem ösztönszerű­leg, a becsület szü­lte a becsültetést. Pusztowojdow k. a. egyszerű, leg­jobb honleány és a legderekabb katona. Hadsegé­demnek nevezik, pedig nem az én, hanem Cza­­howszki tlek, egy régi katonának volt segéde, ki­nek neje és gyermeke van, és bátor kísérőjét úgy szerette, mint gyermekét.“ — A hírt, hogy emlék­iratokat ima, Langiewitz e szavakkal cáfolta meg: „Nem akarok fél­munkát végezni. Az igazságot még nem nyilváníthatnám anélkül, hogy a fölke­lésnek ne ártsak­ személyemet kiemelni, e hiúságra nem vágyódom.“

Next