Szegedi Híradó, 1863 (5. évfolyam, 1-34. szám)
1863-03-28 / 25. szám
Ötödik évfolyam. 25-ik szám 1803 Szombaton, mártius 28-án. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Egyes szám ára 8 ujkr. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez címezendők. Megjelen: Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szerkesstési iroda : Oroszlán-utca Ivánkovits-ház. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre 8 frt — félévre 4 frt, — évnegyedre 2 frt osztr. ért. Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre 6 frt, — félévre 3 frt, — évnegyedre 1 frt 50 kr. osztr. ért. Isirdetások: Az öthasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 5 kr. kétszerinél 4 kr., többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a háromhasábos petitsor igtatási dija 20 kr. Előfizetési fölhívás SZEGEDI NIRADO 1863. évi folyamának második negyedére. Lapunk ezután is városunk és a Tiszavidék érdekeinek hű képviselője leend, ugyanazon szerkesztőség alatt, változatlan irányban s bővebb tartalommal fog megjelenni, mire nézve gondoskodtunk, hogy alakja a jövő évnegyedben tetemesen megnagyobbodjék. — Fővárosi s helybeli munkatársaink egyre szaporodnak, kiktől több érdekes és közhasznú cikk van kezünk között. „Hazai mozgalmak“ cím alatt külön állandó rovatot nyitunk, mely hazánk anyagi s szellemi fejlődését fogja figyelemmel kisérni. E rovat kezelésére egyik ismert, jótollú helybeli írónkat nyertük meg. Megjelenik a lap, mint eddig, szerdán és szombaton reggel. Díszes kiállításáról és pontos szétküldéséről gondoskodunk. Előfizetési feltételek: Vidékre vagy helyben házhozhordással : april—júniusra 2 frt, april—septemberre 4 frt, april—decemberre 6 frt. Burger Zsigmond, Szabados János, kiadó, szerkesztő,káratokhoz fölajánlott pénzösszegeket eddig még be nem szolgáltatták. A pénztárba még eddig csak 4500 írt küldetett Bácsból, ezt azonban csak a bácskai vonalba lehetvén fordítani, elnök úr figyelmeztetendőknek találja az érintett községeket a pénz befizetésére, mert enélkül az előleges munkálatok meg nem történhetnek. Egyúttal a „Szegedi Híradó“ban fölmerült abeli aggodalmaknak, mintha a nevezett pálya nem Vásárhely és Szegednek szándékoltatnék némelyek által vezettetni, eloszlatására elnök gróf m mga jelenti, hogy a concessio egyenesen egy, Nagyváradtól indulva Gyula, Csaba, Vásárhelyen át Szegedre vezetendő pályára kéretett és adatott meg. (Tudomásul vétetik. A községek pedig ajánlataiknak a központi vasúti pénztárnál befizetésére figyelmeztetnek.) 9. Kovács Ferenc s Lössel János urak egyleti új tagokat bejelentik s ajánlják Lubinszky Ignác megyei főjegyző urat, Kovács János és József körives mestereket. (Beigtatandók; eredeti aláírásaik beszerzésével Kovács Ferenc úr vál.tag bizatik meg.) 10. Pénztárnok jelenti, hogy a pénztárban takarékpénztári könyvecskében 470 frt, 5 db arany és 72 huszas van. A jelentés kapcsában titkár előadja, hogy a hátralékosok irányában az egylet ügyvéde számára fizetési fölszólitásokat, s a pénztárnok számára nyugtatványokat nyomatott. (Tudomásul vétetvén, a nyomtatott nyugtákból egy rész Dobossy Lajos úrnak H.-M.-Vásárhelyre s Bucsák Antal úrnak Szentesre elküldendő.) Jegyzetté : Okrutszky Aurél, titkár. (Gazdasági egyleti közlöny.) Jegyzőkönyve a csongrádmegyei gazdasági egylet igazgatóválasztmánya folyó évi március 4-én H.-M.Vásárhelyen tartott gyűlésének. (Vége.) Tekintsük most, miként volna egy ily rendszer szerint épített pálya jövedelme elosztandó: a) az üzlet költsége az, mely mindenekelőtt levonandó; b) a pénzrészvények s netalán a prioritási kölcsön kamatai a további tételekhez képest elsőségi részvényeknek tekintendők; valamint szintén c) a munka, fuvar s épületi anyag részvényeinek kamatai; és végre d) a kisajátított földrészvények kamatai. E módon nemcsak olcsóbban lehetne kiépítni a tervezett vaspályákat, hanem a községeknek is lehetne szerezni tőkéket, melyek alapul szolgálhatnának iskolák vagy jótékony intézetek fölállítására, vagy a községi adók fizetésére. Megjegyzendő még, hogy a részvények elhelyezésének könnyítésére, a vasutaknál közvetlenül érdekelt birtokosoknak hypothecául szolgáló birtokaikra pénzt is lehetne szerezni, melylyel vasúti részvényeket vehetnének, s azokat körülményeik szerint vagy megtarthatnák, vagy eladatván, azok áraiból visszafizethetnék a kölcsönt. (E nézeteket a választmány magáévá tevén, jegyzőkönyvileg kifejezendőnek s az illető községekkel bővebb véleménycsere előidézése, illetőleg ezek szerinti intézkedések szempontjából a „Szegedi Híradó“ által közlendőknek találta.) 8. Ugyancsak az alföldi vaspályaügy állására vonatkozólag elnökiéga jelenti, hogy annak trackrozására Pollák Gyula mérnök úr 11,000 írttal már szerződtetve van; sajnosan kénytelen azonban fölemlíteni, hogy azon községek, melyek a nevezett mérnök úr által trackrozandó (csaba-szegedi) pálya által közvetlen érdekeltek, az előleges mun Alföldi vasút. Szegeddel Makó versenyez, az előmunkálati költségek födözésére adakozzunk. Mint e lapok 18. számában olvashattuk, Makó ismét mozog, hogy az alföldi vasút Csabától Makónak vezettessék, és innét át a Maroson Szöregnél a francia társulati vasúttal összeköttessék. Az igaz, nagyon szép lenne, ha hogy minden nagyobb magyar várost a vasúttal össze lehetne kötni, de most még hazánkban először a főbb vonalak kiépítéséről kell gondoskodni, s ha azok kiépítése után a közforgalom a mellék- vagy száraz vonalak kiépítésének szükségét tanúsítandja, akkor azok kiépítése nem fog elmaradni. Szeged már természeti fekvésénél fogva a Tisza partján a Maros befolyása alatt századok óta kereskedelmi és közlekedési főpont, tekintve pedig népességét, iparát, kereskedését, melyek által a szomszéd vidékekre befolyással van, az alföldi vasút irányába mindenesetre bele kell esnie, ez ügyben e lapok múlt évi 85, 86. és 87. számaiban Szei úr helyesen értekezett és Szeged előnyét Makó fölött tökéletesen kimutatta, mihez még a következőket csatoljuk, hogy Szeged város nem mint búzatermelő hely száll versenyre Makóval, hanem mint kereskedő város, melynek számos lakói országos terménykereskedést űznek Csongrád-, Csanád-, Torontál megyében, hajói bejárják a Marost Pécskáig, Aradig, a Tiszát, Szávát Sziszekig, Kárpát Károly városig, a Dunát Győrig; fuvarosai pedig iparcikkekkel a pesti, miskolci, debreceni, nagyváradi, aradi, temesvári, alsó dunavidéki, sőt erdélyországi nevezetes városok vásárjait megkeresik. Ily vállalkozó népességű város a vasúthálózatból ki nem maradhat, és ha a földabroszra egy pillantást vetvén, tekintetbe veszszük, hogyha Szolnok Arad vasúttal immár összekötött pontok közé, a Tisza és Maros között, melyek Szegeden egyesülnek, egy harmadik vonalat akarunk vasúti közlekedésül fölállítani, legcélszerűbb az, ha ezen háromszögnek mintegy a közepére teszszük, ez esetben tehát nem lehetnek más pontok, mint Csaba, Orosháza, H.-M.-Vásárhely, Szeged, Szabadka. Csabáról Makónak, és innét L-féle kanyarulattal Szőregre vinni a vasutat, azonnal tévesztett iránynak tűnik föl. A Maros völgynek, különösen Makó város fölvirulását mi szívből óhajtjuk, de a tévesztett vasútirány által nyerhető előnyei, a különben bekövetkezhető károkat nem egyensúlyoznák soha! a vasutak helyes irányából nem lehet a természet és százados szokás által kijelölt főpontokat figyelem nélkül hagyni; különben Makó Szegedet Kis-Zomboron, Szőregen át készült jó úton érinti, sőt vizen a marosi közlekedéssel nagy előnynyel igen közel találja. Aradra már alkalmatlanabb az útja, de ha a csinált út odáig elkészülne, Makó népének vagyonosodása jelentékeny virágzásnak indulhatna. Makónak tehát a Maroson át híd kell és a csinált út kiépítése Kis-Zomborig szintén úgy, mint Arad felé. Mi szegediek pedig ne felejtkezzünk meg az előmunkálati költségek födözéséről és emlékezzünk arra, mit mond. Trefort Ágoston úr, mint az alföldi vasút központi bizottmányának elnöke a „P. Napló“ ez évi 34. számában: „Fölkéretnek a vidéki bizottmányok, hogy megfeszített erővel törekedjenek, miszerint mielőbb eszközöltessék a megajánlott pénz fölküldése.“ Mi is úgy vagyunk meggyőződve, hogy nincs időnk, nem egy ok miatt, az előmunkálatok megkezdését halogatni, azért ideje korán az előmunkálatok megindítására elegendő pénzösszegnek kell a központi pénztárba befolyni. Tagadhatlan, miként most, midőn mindenütt mindenben legnagyobb szükséget látunk uralkodni, a vasútvonalba eső községek némelyike a reá eső arányos összeget a legnagyobb erőfeszítéssel leend képes kiállítani. Nehogy tehát az anyagi akadályok a munka végrehajtását késleltessék, szeretnék ha az előmunkálatok költségeiben is némi megtakarítást nyerhetnénk, mi annyival inkább óhajtandó, mert alföldünkön a vasútvonal kijelölése s lejtmérése könnyebb, mint hegyes, völgyes, változó vidékeken. Nálunk a vasútvonal felmérésének szükségessége tetemesen csökken azáltal, hogy a vonal mentén jobbadán a határok térképei az illető felek kezeinél találhatók; az irodai munkák is most már annyi vasúti élő példányok után könnyebben, sebesebben mennek, mint évtizedek előtt, azért úgy hiszszük, de a közleményben is megvan említve, hogy jóval olcsóbban fogunk megalkudni, mit azért is remélünk, mivel a pesti bizottmányban levő jeles szakértő hazánkfia az alkukötésnél a fönforgó körülményeket méltányos figyelembe fogja venni. Figyelmet kell nekünk szegedieknek fordítani arra, mit e lapok 13-ik számában Szathmári Károly úr mond, midőn némelyikünk aggodalmait mindnyájunk megnyugtatására eloszlatni törekszik, hogy Szeged az alföldi vaspályavonalból ki nem maradhat. „Igen örvendenék, ha Szeged is eloszlatná az én aggodalmamat, amely eleitől fogva az volt, hogy e vasút ügyét azok nem találják elég melegen venni, akiket leginkább érdekel, és hogy majd ott fogunk legtöbb lelkesülést és áldozatkészséget találni, akiknek legkevesebb hasznot hajt. „Különösen Szegedet illetőleg, miután kézzelfoghatólag bizonyos, hogy egy városnak sem lesz az alföldi vasútban annyi haszna, azon gondolkozom, várjon egy város által sem fogja-e magát fölülmúlatni az anyagi hozzájárulásnál is?“ Más oldalról is volt már a közfigyelem Szeged felé fordítva, ennélfogva bátrak vagyunk Szegedre nézve igénytelen nézetünket előadni. Szeged a korábbi vasúti mozgalmakban már tevékeny részt vett, és midőn majd két évtized előtt a szeged-kecskeméti vasútról volt szó, akkoriban is az előmunkálati költségekhez jelentékeny összeggel járult; később a kiépítés alkalmával az egész pályavonalra városunk határában, valamint az indóház és lakudvar tágas helyiségeire, melyek a legdrágább kerteket foglalák el, a megkivántató tért ingyen adta. Mi úton és módon, kiknek kényelmére, vagy kiknek mulasztásával történt az, hogy a vasút Szeged város alsó végéhez közeledvén, innét a Tisza oldalra fordulván, feljött majd a város közepéig, a Tiszapart hosszában helyezve