Szegedi Híradó, 1865. január-június (7. évfolyam, 1-52. szám)
1865-06-11 / 47. szám
1865. Hetedik évfolyam. Megjelen : Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Sssoris-partási iroda: Egyháztér , 367. sz. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre..........................................................8 frt. Félévre.......................................................... 4 „ Évnegyedre..........................................................2 „ w Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre .................................................. 6 frt — kr. Félévre ..........................................................3 „ — „ Évnegyedre.....................................................1 „ 60 „ 47-ik szám. Vasárnap, június 11-én. X hirdetéselx. s A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdíj s minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási díj 15 újkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Bürger Zsigmond könyvkereskedéséhez címezendők. Előfizetési föltételek: Egyed számára 8 kr asztv. ért. Ö Cs. Kir. Apostoli Felségének látogatása Buda-Pesten. Pest, junius 8-án. ő Felsége hazánk fővárosában időzik! Rég nem látott lelkesedés fogja el a lakosságot. Százezer alak hangoztatja üdvözlő éljeneit. A magyar nemzet Ő Felsége ezen látogatásától a legszebb eredményeket várja, s pedig méltán, ő Felsége meggyőződhetett arról, hogy a magyar nemzet kebelében még mindig él a fejedelem iránti ragaszkodás; meggyőződhetett arról, hogy a lefolyt évek provisoriuma nem irthatta ki a nemzet szívéből a legmagasztosabb hűség magvait; meggyőződhetett végre arról, hogy az alkotmányos fejedelem a legerősebb támaszt találja alkotmányukhoz hű magyarjaiban. Egy szebb jövőnek remény-sugarai derengenek hazánknak oly soká borult egén! A nemzet ünnepélyesebb modorban kezdi kinyilatkoztatni, hogy egyedül és kizárólag a Fejedelembe helyzi bizalmát , csak legmagasb személyétől várja és reméli, hogy alkotmányának élvezetébe visszahelyeztetik s megnyitja előtte a haladási tevékenység rendes ösvényét. — E bizalom és remény most magasabb fokát érte el. Ő Felsége a nemzet óhajtását kegyesen elfogadván , meglátogatta az ország fővárosát. S meglátogatta ezt minden hivatalos színezet nélkül. A nemzet, midőn fővárosába bevonulni látja őt, élénkebb színekben emlékezik a múltra; — föltámad fokozott mértékben tántoríthatlanul hű ragaszkodása a fejedelem iránt s önkénytelen, ösztönszerűleg, sőt a viszonyok miatt tüntetőbben, rakja le lábaihoz hódolatát. Nemcsak Buda-Pest lakossága örvend e pillanatban, hanem örvend az egész ország, mert a fejedelem bizalomteljes közeledésétől reményli jobblétét. Tudva van, hogy e magas látogatás az országos gazdasági egylet meghívása folytán keletkezett, melynek küldöttsége, miután Festetich György grófot lábbaja visszatartá, Cziráky János gróf vezetése alatt múlt vasárnap, június 4-én délben 12 órakor, mint a kihallgatásra kitűzött órában, a bécsi várnakban megjelenvén, csakhamar Császár Ő Felsége elébe bocsáttatott, kit is a küldöttség vezére következő szónoklattal kért fel a magyar gazdasági egyesület kiállításának megtekintésére, s egyúttal az ország fővárosának meglátogatására: „Felséges Császár és apostoli Király, legkegyelmesebb Urunk! Valamint minden közhasznú, a szellemi s anyagi, országos és egyéni közjóllétet előmozdító magyar hazai intézetek és társulatok, úgy az országos magyar gazdasági egyesület főleg cs. kir. apostoli Felséged kegyes atyai gondoskodásában és nagylelkűen ápoló legmagasabb pártfogásában szüntelenül kiválóan részesül. Bármikor, és Felséged dicső országlása eddigi korszaka alatt több ízben nem hiányzanak fontos mérvű indokolt körülmények, melyek megengedék őszinte fiúi bizalommal megjelenhetni cs. kir. apostoli Felséged magas trónja zsámolyánál, mindig ez egyesületnek korszerű javaslatai mélyen beható közvetlen legmagasabb bírálatra kérvényző folyamodványai, legkegyelmesebb leereszkedő meghallgatásra előterjesztett óhajai vajmi gyakor azonnali sikerdús eredményeztetés eszközlésére cs. kir. Felségednél, mint az egyesület érdekeit melegen felkaroló legkegyelmesebb pártfogójuknál bizton találni számíthattak. Ezen, annyiszor jelentékeny hatással nyilvánult és örökké leghálásabb elismerő érzületre a hazát kötelező, az egyesületre árasztott fejedelmi kegyelem bátorít minket mai nap, kinyert előleges legkegyelmesebb engedelem nyomán, cs. kir. apostoli Felséged kegyes színe elébe járulni, és az országos egyesület nevében a jobbágyi hódolat és alattvalói hűséges ragaszkodás legalázatosabb kifejezése mellett, cs. kir. apostoli Felségedet legmélyebb tisztelettel megkérni: kegyeskednék a megnyílt, országos gazdasági kiállítást, mely a gazdászat némely jelentékenyebb ágaira kiterjesztve rendeztetett, legkegyelmesebb személyes megtekintésre méltatni, és legmagasb megjelenésével, mit számtalan hű magyarjai oly hően óhajtanak, az ország fővárosát, s ez által a hon összes lakosságát boldogítani. Feltünend ekkor termékenyítő áldást terjesztőleg — Felséges ur, ez hitünk! — egy jobb jövőnek piruló hajnalcsillaga, mely után, buzgó imádság epedez százezrek ajakán.“ Mire ő Felsége szintén magyar nyelven, következőleg válaszolt: „Szívesen üdvözlöm önöket körömben, s örömest fogadom meghívásukat, mely Nekem alkalmat nyújt kedvelt Magyarországom gazdászati és egyéb anyagi érdekeinek előmozdítására célzó törekvéseiről személyesen meggyőződhetni. Adják át Önök küldőiknek szívélyes üdvözletemet, s királyi hajlamom és kegyelmem biztosítását, tudassák afeletti örömömet, hogy az ország fővárosát oly hosszas idő után már a legközelebbi napokban megláthatom, s ez által is bizonyítékát adandóm azon mindenkori atyai vonzódásomnak, és őszinte szándékaimnak, miket hű Magyarországom összes lakói iránt, kiknek megelégedése oly annyira szivemen fekszik, állandóan táplálok.“ Ezután császár Ő Felsége szívélyesen társalogni méltóztatott a küldöttség tagjaival, s a többek közt igen szívélyesen Szegheővel. Június 5-én a fővárosban mindenfelé a legélénkebb mozgalom uralkodott. A házakat virágokkal, zöld gályákkal, szalagokkal, szőnyegekkel és lobogókkal díszítették. Itt óriási árbocokat állítottak föl, amott a házak tetejére zászlókat tűztek. Az ország minden részeiről ezren meg ezren érkeztek, úgyhogy sem szobát, sem bérkocsit egyhamar nem lehetett kapni. — Mindenki kíváncsian várta a reggelt. — Június 6-án, reggeli 5 óra tájban a Gellérthegyről ágyulövések jelenték Buda-Pest lakosainak, hogy ő Felsége átkelt az ország határán. Az első valódi áldásos eső, mely e nap hajnalán a sóvár földet megtermékenyítőleg hullott, csaknem azon pillanatban véve kezdetét, midőn Ő Felsége hazánk földjére lépett. Maga az utazás valódi diadalünnep volt, az egész után, minden állomáson s az útvonal közelébe eső minden kis falunál öszeseregelve találta a vonat a falu apraját, nagyját, kik Ő Felségét szűnni nem akaró szívélyes éljenekkel üdvözölték. Ő Felsége, dacára az épen nem kedvező időnek, minden állomáson, hol megállapodás volt, kiszállt, hogy az üdvözlésére egybeseregletteket néhány kegyteljes szóval megörvendeztesse. Az ágyúlövésekre a testvér fővárosokban a sürgés - mozgás még nagyobb jön, mindenki sietett a díszítéssel, hogy eként azon ünnepélyes külső által a tisztelet azon mély érzelmeinek kül kifejezést is kölcsönözzenek, melyek az óhajtva várt uralkodó közeledésekor mindannyit átrezegtek. Nyolc óra tájban az eső kissé megszűnvén, a főváros teljes díszben kezdett pompázni, az ablakok mind megteltek zászlókkal, az ablakokról szőnyegek lengtek s az utcákon beláthatlan sokaságú néptömeg hullámzott. A pályaudvartól kezdve a bevonulási ut hosszában, az összes céhek zászlóikkal, az összes intézetek, a tanodák ifjúsága, a felvonulás mindkét oldalán, s magában a várban eleven sorfalakat képeztek, melyekhez a majdnem átláthatlan közönség csatlakozott, mig a házak ablakai, erkélyek s itt-ott a házfedelek is telve voltak nézőkkel. 9 óra 13 perckor érkezett a „Duplex“ mozdony az udvari vonattal Pestre, a pályaudvarba, honnan Ő Felsége, ki magyar tábornoki díszruhát viselt, az ott felállított díszcsapat rövid szemléje után hatosfogatú nyitott udvari kocsin a legmagasb kísérettel haladéktalanul a váci-út, marokkói- s fürdő-utcán s a Ferenc-József-téren át a kir.váriakba Budára vonult, az ünnepélyesen díszített út mentében a testvérvárosok lakosságának, s a közelrőltávolról egybesereglett országfiainak legszivélyesebb üdvriadásai által a legtiszteletteljesebben üdvözöltetve. A várlak előtt azalatt egybegyült bibornok-hg.-primás őemntiája a magas clerussal, az ország fővárosában mulató épen oly fényes, mint számosan képviselt főnemesség, a főméltóságok, katonai s polgári tekintélyek, titkos tanácsosok, kamarások és asztalnokok, kik által Ő Felsége legmagasb megérkeztekor dörgő éljen - kiáltásokkal üdvözöltetett s kiknek hódolatát aztán a dísztermekben fogadni méltóztatott. A főlépcsőn mindkét oldalon néhány száz fehérbe öltözött iskolás leányka volt, koszorúkkal s virágfüzérekkel díszítve egybecsoportositva, kik Ő Felsége megérkeztekor a néphymnusz zengedezék s ő Felségét virágokkal a szó teljes értelmében elárasztók. A testületeket és hatóságokat Magyarország bíboros hgprimása vezeté, következő szónoklattal üdvözölvén ő Felségét: Felséges Császár és Apostoli Király! Legkegyelmesebb Urunk ! Legmélyebb őszinte hódolat és szeretet érzelmei határtalan örömre lelkesítnek bennünket , midőn Császári Királyi Felségednek Apostoli szentséges személyét borulva üdvözölni boldogok vagyunk. Valamint minden, úgy Felségednek e mostani legmagasabb megjelenése is hazánkban, ránk nézve üdvhozó jelenet, s reményeink közelgő teljesedésének biztosítéka. Miért is Felségednek irántunk, folytonos szeretete és malaszttal tetézett kegyelmeinek nagyvolta örök hálára és törhetlen ragaszkodásra bí fel és kötelez mindnyájunkat. Azért is esdeklünk Felségednek, miszerint kegyes legyen hinni, hogy e terjedelmes hazának valamennyi fiai Felséged trónja iránti hűségüket a veszedelmekkel fenyegető viharok közepette is kimutatni nemcsak, de őseink ama szózatát is: „Moriamur pro rege nostro,“ tettel bizonyítani képesek. Kérjük is naponta a minden jónak Adóját, hogy az ő mindenható karja oltalmazza Felségedet, s a mi boldogításunkra célzó törekvéseit malasztival ápolja és óhajtott eredménynyel koronázza. Hódoló tiszteletünket mély alázattal lábaihoz letevén, óhajtjuk, hogy Felséged, népeinek áldásai közt, boldogul és sokáig — és igen-igen sokáig éljen! (Pontonként szakadatlan s lelkesen viszhangzó éljen!) .3 Felsége erre következőleg válaszolt: „Örömmel üdvözlöm királyi Elődeim ősi hajlékában kedvelt Magyarországom ennyi hű fiait, s kedvesen fogadom azon hódolatot, melyet Eminentiád mindnyájuk nevében kijelentett. Valamint mindenkor, úgy jelenleg is elhatározott akaratom, magyar koronám népeit minden tekintetben a lehetőségig kielégíteni, s ama bizalom, melylyel önök evégből személyemhez fordulnak, kezeskedik arról, hogy Önök atyai szándékaimat helyesen fogják fel, s annak folytán mindnyájan egy reményteljes jövőnek nézhetünk elébe. A legrövidebb időn máris megnyitandom az országnak ama tért, hol egyrészt annak törvényes képviselőitől a lakosság igazságos óhajtásairól értesülhetek; másrészt pedig azon kívánságaim, melyektől a birodalom hatalmi állása feltételeztetik, jogos méltánylatra találhatnak, hogy ekkor a kölcsönös jogok és kötelmek kellő figyelembe vételével, mint szintén a közbejött viszonyok helyes felismerésével közeledjünk azon cél felé, melyre mindnyájan törekszünk, s mely egész birodalmam jólétét és megszilárdítását biztosítani képes nemcsak, de mivel kölcsönös bizalmon alapul, kétségen kívül biztosítani fogja is. Kettős örömmel fogok azután ismét Önök körében megjelenni, hogy amaz ünnepélyes alkalomkor, melyre a menynyei Gondviselés Eminentiád életét tartsa meg, s megszentesíthessem azt, mi már jelenleg is honatyai óhajtásaim főcélját képezi.“ (Minden szakasznál és hangnyomatnál leirhatlan lelkesedés és szűnni nem akaró éljenzés !) Délután pontban egy órakor érkezett Ő Felsége a gazdasági kiállításhoz kir. helytartó gr. Pálffy Mór, és segédén kívül, még egypár tiszt kíséretében. A kaputól fogva a Fejedelem elfogadására meglepő csínnal rögtönzött kert közepén álló díszsátorig, zöld szőnyegekkel volt az út beterítve. Midőn a Felség a küszöbön át a szőnyegre lépett, s a nép magyar tábornoki ruhában fehér kócsagtollas kalpaggal feléje közeledő Uralkodóját megpillantotta, riadó „éljen a király!“ kiáltás tört ki njakán, s szüntelenül zengett mindaddig, mig a fejedelem a díszsátor alá nem ért, melynek földe szőnyegekkel volt elborítva. A bejárástól a díszsátorig, a báró Wenckheim Béla vezérlete alatt állott constablerek képeztek sorfalat, köztök haladt a fejedelem, balján gróf Festetics György, jobbján Lónyai Gábor, utána katonai kisérete. A díszsátor alá érve az országos gazdasági egyesület elnöke Festetics György gróf üdvözlé . Felséget következő beszéddel: Felséges Császár és apostoli Király! Legkegyelmesebb Urunk! Nincs ország a füvest világon, mely a földművelés felvirágzását fontosnak ne tartaná. Még azon államok is, melyekben a gyáripar és kereskedelem túlnyomók, mindent megtesznek a földművelés emelésére, mert meg vannak győződve, hogy az egyik legfényesebb tényezője az állam alaperejének. Hol a földművelés folytonos hanyatlásnak indul, ott rövid idő múlva az államnak magának is roskadnia kell. De alig van ország, hol a földművelés nagyobb fontossággal bírna, mind egyesekre, mind az államra nézve, mint épen hazánkban. Mi, helyzetünkről és viszonyainknál fogva, az ipar és munkásság azon egy ágára vagyunk leginkább szorítva. Népünk legnagyobb része földműveléssel s az ezzel közvetlen kapcsolatban álló iparágakkal foglalkozik. Ez adja kenyerét, ez teremti elő azon erőt, mely nélkül az állam fenn nem állhatna, s egyedül ez adhatja kedvező viszonyok közt a jólétet. Magyarországot a földművelés hanyatlása nemcsak gyengítené, hanem majd mindenétől megfosztaná. E fontos tekintetek bírtak minket, a hazának egyszerű polgárait, arra, hogy egyesüljünk a gazdászat minden ágainak tőlünk kitelhető emelésére. A tért, hol földművelő népünk működhetik, megadta Isten tágas, termékeny rónáinkon, halmainkon és erdős bérceinken. — De midőn más, gazdagabb népek, elősegítve gyáriparuk s olcsóbb tőkék által és kifejlettebb értelmiséggel kevésbé termékeny téren is nagy eredményt idéztek elő, s minket a gazdászatban túlszárnyalnak, nekünk sem volt szabad elmaradnunk. Termékeny tér és munka nem volának elegendők arra, hogy másokkal versenyezhessünk. Egyesültünk tehát, s igyekeztünk összegyűjteni a hazának gazdászati értelmiségét, hogy egyesült erővel közreműködhessünk, tanuljunk egymástól, tanuljunk a külföldtől, és az értelmiséget, azon szellemi kincset, mely egyedül képes életet és értéket adni az anyagnak és munkának, hazánkban is terjeszthessük. Nehéz idők, nyomasztó körülmények és a sorsnak ismételt csapásasokban gátolták iparkodásunk sikerét, mely ha nem felelt is meg óhajtásainknak és talán reményeinknek sem, elegendő mégis arra, hogy ne csüggedjünk és tétlenül ne várjunk mindent egyedül a sorsnak kedvezésétől. De valamint a nemzet a legnehezebb időkben is Fejedelmétől várt és remélte bajainak orvoslását, úgy a mi egyesületünk is Felségednek legmagasabb pártfogását tekinti legfőbb támaszának. Engedje Felséged, hogy ezen legmagasabb kegyelmet, melylyel hódoló és tiszteletteljes kérésünket meghallgatva, minket személyes jelenlétével szerencséltetni méltóztatott, úgy tekinthessük, mint zálogát legmagasabb pártfogásának, s mint biztosítékát annak, hogy földművelésünket Felséged is a haza legnagyobb kincsének tekinti, s engedni soha sem fogja, hogy annak felvirágzása más pillanatnyi érdekek és tekintetek miatt feláldoztassék. Midőn tehát e szerény és csekély terjedelmű kiállítást, mely a jelen nyomasztó körülmények között terjedelmesebb nem lehetett, Felségednek hódoló tisztelettel bemutatjuk, fiúi bizalommal kérjük, fogadja legmélyebb hálánkat kegyelmes megjelenéséért. A mindenható Isten áldja és erősítse Felségedet hazánk javára teendő minden lépéseiben. — Éljen! ő Felsége válasza gróf Festetics beszédére. „Teljesen méltánylom azon hazafias törekvést, melylyel az egylet az ország gazdászati s azzal összeköttetésben álló iparok emelését előmozdítani igyekszik. Azon fontosság, melylyel a polgári tevékenység ezen ága a társadalom jólétének felvirágoztatására, s ezáltal az átalános megelégedés előidézésére bir, — nem kerülte el eddigelé sem fejedelmi gondjaimat. Valamint tehát örömmel fogadtam az egylet meghívását, úgy megelégedéssel győződöm meg most azon érdekeltségről, melylyel az általa rendezett kiállítás, — mit ezennel megszemlélendő vagyok, s az ország minden osztályú lakossága részéről kisértetik. Haladjanak Önök tovább is a kitűzött fontos cél felé, s legyenek meggyőződve jóakara-