Szegedi Híradó, 1866. július-december (8. évfolyam, 52-104. szám)
1866-09-16 / 74. szám
nSegjelon : Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Ksterlesztési iroda: Ötpacsirta utca Terestyéni ház emeletében Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre ........................................................8 frt. Félévre............................................................4 „ Évnegyedre.......................................................2 „ Egyes számára feltételek: Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre..................................................6 frt — kr. Félévre.......................................................3 „ — „ Évnegyedre..................................................1 „ 60 „ 8 kr .*. fr. ért. Hirdetésein : A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél0 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdíj minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igratási díja 15 új krajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Runger Zsigmond könyvkereskedéséhez címezendők. Előfizetési felhívás .SZEGEDI HÍRADÓK nyolcadik évfolyamának utolsó negyedére. Évnegyedes előfizetőinket, kik Szeged város és vidéke érdekeit képviselő, hetenkint kétszer megjelenő lapunk irányát osztják, s annak bő és változatos tartalmával meg vannak elégedve, tisztelettel kérjük az előfizetés megújítására. Előfizetési feltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postai küldéssel évnegyedre 2 frt; helyben a kiadóhivatalból elvitetve 1 frt 60 kr. elébe, erre a körülmények utalnak bennünket. Mind az árvaház, mind a koldulás megszüntetése s a munkabíró koldusok foglalkoztatása céljából emelendő dologhoz egyformán hasznos és szükséget pótló intézet leend városunkban. De a kettő közül az utóbbi viszonyaink közt sokkal könnyebben és pedig rövid időn létesíthető, mert nem kíván több áldozatot, mint amennyit az utcai koldusokért jelenben is hozunk s mig áldozatot nem kíván, igen sok előnyt nyújt, miket a föntemlített cikk egytől-egyik elősorolván, felesleges ismételnünk. Annyival inkább ismételjük ama jeles cikk címét, mely azt mondja, hogy: tegyünk már valamit! Több helybeli polgár. Viszhang a „ Tegyünk már valamit1” cimü cikkre. A „Szegedi Híradó“ utóbbi számaiban megjelent cikk, mely már ciménél fogva buzdítás és szemrehányás is egyszersmind, élénk viszhangra talált nálunk s azon őszinte kívánságot ébresztette bennünk, vajha az ott kifejezett nézetek és igazságok meghallgattatnának s azok, a kik hivatva vannak valami hasznosat kezdeményezni s az ügyek élére állani, az idő viszontagságaitól vissza nem riadva, egyesült erővel a létesülésig emelnének legalább egyet azon sok szép eszméből, mely az utóbbi időben felszínre került, vágyakat ébresztett, aztán jobb időkre halasztatott, vagy másik által háttérbe szoríttatva ismét alámerült. S hogy ez úgy történik, azt mi nem annyira a csapásoknak rójuk föl, melyek az alföldet s benne városunkat is oly mélyen sújtották, hanem inkább ama körülménynek, hogy amidőn a hosszas tespedés után a „tenni“ lett a jelszó nálunk, már akkor oly nagy volt hátramaradásunk, szükségeink annyira fejünk felé tornyosultak, hogy hamarjában azt se tudtuk, melyikkel küzdjünk meg, ez volt aztán oka, hogy egyet sem tudtunk legyőzni. S ha valaha, ezúttal leginkább alkalmazható reánk ama közmondás: „Sokat akar a szarka.................“ Hiányaink bántani kezdtek bennünket, szerettük volna azokat egyszerre eltávolítani. Ma a népbank került fölszínre, holnap már a dolog- és árvaház egyszerre. A csapások nyomnak bennünket, kiadásaink mindamellett szaporodnak. Megélni is többe kerül ez idő szerint, mint jobb körülmények között, de másokat is kell tartanunk, mert a nyomor elől nem zárkózhatunk el hidegen, a szűkölködőknek nyújtott krajcárok pedig sok frtra mennek. Ma a toborzandók, holnap a sebesültek számára kell adakoznunk, holnapután ínségeseink köztáplálására kell néhány garast vagy forintot szentelnünk. A nagy adót is fizetnünk kell, nehogy nyakunkra jöjjön az executió. Mindezek után már létező egyleteink, intézeteink támogatásáról sem szabad megfelejtkeznünk. Nem panaszként hozzuk ezt föl, de tény az, hogy kiadásaink e nyomasztó időben éppen nem csekélyek. Tekintetbe veendő továbbá az is, hogy Szegednek csak egy, és mindig ugyanazon adakozó közönsége van. Némelyiknek zsebétől, másiknak lelkületétől nemes, emberies célokra soha egy szikra sem telik. És ily körülmények között egyszerre két intézet létesítéséhez fogunk: árva- és dologházat akarunk együtt teremteni. Elégedjünk mi meg polgártársak egyelőre az egyikkel, mert ha egy épületet utolsó szögéig elkészítünk, senki sem fogja tagadni, hogy nemcsak beszéltünk, hanem tettünk is valamit, míg, ha csak mindig a dolgok kezdetén leszünk, könnyen rajtunk vesz ama föntebb idézett közmondás. Hogy pedig melyiket tegyük a másik A reggeli egészségi tekintetben. (Vége.) Igen jó reggelit lehet készíteni a kukorica vagy törökbúzából, melyet a chinai thea helyett többen ajánlanak, különösen egészségi tekintetben. Petri nagyon ajánlja az ebből készített theát, mint a kávénál, chinai theánál és csokoládénál szelidebb, kellemetesebb izűs az egészségre és szépségre hathatósabb befolyású italt, mely a nélkül, hogy amazok módjára hevítene, s az idegeket gyengítené, egyszersmind erősít s az arcnak természetes kellemeit jobban megtartja és a betegségeket eltávoztatja. „Én betegeskedtem — igy szól — arcom színe elveszett, már érzem a kórság gyöngeségeit. Mióta a kukorica-theát napjában kétszer, reggel és estve felé iszom, arcom ismét virító, járásom ismét erős s akárkivel, ki húsz esztendővel fiatalabb nálamnál, versenyt kocsizom, lovaglok, táncolok, vidám és jó kedvű vágyok.“ Hogy a kukorica-thea a kávét ki nem pótolhatja, mint pumi, bécsi orvos állítja, az igaz, ha a kávé erejéről és annak az egészségre való befolyásáról van a szó, de hogy a kukorica thea egy a legkellemetesebb s táplálóbb italok közül, az kétséget sem szenved. A francia tud.akadémia 1400 frank jutalmat tett föl annak, ki a kukoricáról, mint az embereknek, különösen pedig a gyermekeknek és szoptató asszonyoknak való táplálószerről legjobb értekezést is s ezt nem régen dr. Duchesne nyerte el. A kukorica sok helyt a szegényebb sorsuaknak közönséges és kedvelt eledele, és ezek mellette egészséges, virágzó színűek és erősek. Moreau azt mondja Ximenes után, hogy a vad emberek, kik ezzel rendszerint élnek, nagyon egészségesek és jó színűek; hogy a spanyolok eljövetele előtt nem is tudták, mi a fájdalom, s hogy a vad embereknek ennél nincs jelesebb gyógyszerük a veszélyes nyavalyákban. A mexikóiaknál az atolle közönséges itala és főtápláló eledele a népnek, melyet az odavaló orvostudorok is számos nyavalyában rendelnek, mint tápláló, ártatlan italt. A kukorica könnyű emésztésű s nagyon sok lévén benne a mag-bélpor, a testet igen táplálja, ennélfogva betegek, egészségesek, öregek, ifjak, gyermekek minden ártalom nélkül élvezhetik az abból készült italt. Különösen lehet azt ajánlani thea formában a mellbetegeknek , kiknek ez nagy könnyebbülést okoz s fájdalmaikat enyhíti. A kukorica-thea készitésmódja ez: az érett kukorica szemeket, melyekből az ember annyit vesz egy findzsára, mint a kávéból, addig kell főzni, mig ki nem pattogzanak s akkor tejjel és nádmézzel vegyíteni, vagy hogy még táplálóbb legyen, egy tojássárgáját habarni hozzá. Még gyorsabban és ép oly kellemetes theát készíthetni a megtört kukorica szemek egy kis fertály óráig való főzése s átszűrése által. Ezen theának ize hasonlít a vanília és fahéj vegyülékhez. Nádméz kevés kell hozzá, mivel egyébként is a nádméz kipótlására minden belföldi plánták közt legszaporább. Említést érdemel még az is, hogy a kukorica-theának jósága igen sokat függ a kukorica fajától, melyben nagy különbség van s a földtől, a melyben termett. Dr. Páris földjeinek a thea helyett a gerschli vizet ajánlja. Kiknek természete száraz reggelit kíván, azok gyomruk minéműségéhez képest választhatják ki. Különös említést érdemel a friss tojás, mely ha higan van főzve, igen könnyen emészthető. Legjobb ezt néhányszor a forró vízbe belemártani, mindjárt, ahogy tyúk kitojta. Mihelyt a fejére keményedni kezd, már nehéz emésztésű. A friss lágy kenyér nem egészséges reggeli. Páris némely esetekben a száraz pirítást ajánlja. Egy esetben, hol sem kávé, sem bea, sem csokoládé, sem tej nem tett jót és savanyúságot okozott, pirított kenyeret ajánlott, egy vékony szelet ösztövér és hideg firahussal s reá fölelegyítés végett egy jó csésze meleg gerschli vizet, melytől a beteg meggyógyul (?). Azonban ez a reggeli csak angol gyomornak való. Ha valaki ezek után azt kérdi, melyik a természettel legmegegyezőbb reggeli ? arra ez a felelet: tavaszszal , midőn az egész természet országa a télnek kellemetlen álmából fölébred s a növényi élet friss erővel felledezik, nincs egészségesebb reggeli az állati tejnél , mely a friss nedvvel teljes plántáknak életmives kidolgozásából áll elő az állati testben. A tej, vaj és zsendice teljesen megfelelnek akkor minden célnak s az embert is a természettel együtt uj életre elevenítik. Nyárban, midőn Pomona magzatjai, az ízletes gyümölcsök mosolyognak s illatoznak élőnkbe, nincsen ezeknél célirányosabb s kellemesebb reggeli. Az ősz a gyümölcsök királynéjával, a szőllővel kedveskedik. Télben, midőn a természet nem nyújtja többé élőnkbe keblének friss áldásait, az ujvilág becses termesztménye a kakaó vagy csokoládé, földünkről pedig a kukorica-bea étvágyunkat teljesen kielégíthetik. A ki ezeket, az egyszerű természet mondotta tanácsokat követi s a mindenütt magashiz és érzéki ingerlések után csenkedők útját állhatatosan kerüli, azt életpályáján az egészségnek boldogító jutalma fogja követni. Közli : Henedek István orvosjelölt. Gyászbeszéd, melyet néhai Klauzál Gábor emlékére Szentesen, 1866. September 3-kán tartott gyászünnepély alkalmával elmondott Oroszi Miklós, Szentes város országgyűlési képviselője. (Folytatása és vége.) Széchenyi István, Wesselényi Miklós, Kölcsey Ferenc, Teleky László, Palóczy László, Bezerédy István, Klauzál Gábor s még számosan, mind a nemzet halottjai, kik megérdemelnék, hogy minden évben egy bizonyos vasárnap arra szenteltetnék, hogy ezen elhunyt jobbjainknak élettörténete s a haza iránti érdemeik a nép előtt elsoroltatnának, hogy ezekről e hazának, e nemzetnek csak egyetlen gyermeke is ne feledkeznék meg soha, mert a mely nép jóltevőit elfeledi, az nem méltó a jótéteményre! A hit hinni tanít, hogy túl a síron öntudatos élet vár a halandóra, és igy ezen elköltözött jobbjaink onnan néznek reánk s szellemük lebeg fölöttünk. Ők úgy jártak, mint Mózes, ki az Izrael népét 40 évig vezérlette a pusztában. Eme mi Mózeseink sem érhették meg, hogy amiért oly sokat küzdöttek, az annak beteljesedése fölötti örömet együtt élvezhették volna a nemzettel. De odafönt együtt könyörögnek ők Istennek, hogy elégelje meg immár az ő ostorozásait, szüntesse meg régi bűneinkért méltán büntető kezének csapásait, hozza föl azt a régen várt napot, miután úgyis eléggé megbünhödte már e nép a múltat s jövendőt! Nem lehet, hogy Isten örökre elhagyja a benne bízót s hozzá könyörgőt. íme csak töredékesen s csupán főbb vonásokban rajzoltam Klauzál Gáborunk élettörténetét s mégis azt hiszem, elég ez arra, hogy mindenki átlássa, miként nagy hazafi volt ő s megérdemli, hogy e haza és ebben különösen a 48-ban fölszabadult néposztály hálásan emlegesse őt. Különösen Csongrád megyének méltó büszkesége volt ő, mint ki e megyében a haza és nép jogainak bátor védője; a kor követelte eszméknek buzgó apostola, bátor előharcosa s hű Mózese volt. Legközelebbről Szentesnek, e mi városunknak még sokkal több oka van , róla hálásan emlékezni, mert ő átalános népérdekü küzdelmein kívül e mi városunk akkori úrbéres lakosainak is hű védője, tanácsadója volt, s ha tanácsa követtetett volna, most bizonyosan másként volna állapotunk. Azért illő dolog, hogy e városnak minden lakosa hálával emlékezzék reá. Legyen gondunk arra is, hogy gyermekeink, sőt unokáink is tanulják meg: ki volt Klauzál Gábor ? Igyekezzünk őket úgy nevelni, hogy a Gondviselés által számukra kimutatott pályán Klauzál Gábort, válaszszák példányképül, s ha annyi erényekkel nem tündökölhetnek is, mint ő — mert az csak a választottaknak adatik, a választottak pedig kevesen vannak — legalább szeressék úgy e hazát, mint ő szerette. Hátra van még, hogy őt, mint férjet, mint családapát és mint barátot ismertessem meg rövideden. Első neje Prezecska Mária, Szeged város egyik jeles hölgye, 1847-ben elhalván, az 1848 után bekövetkezett gyásznapok özvegységben találták őt s kesergő lelkének nagy szüksége lévén a családiasságra, második nőül vette Schmidt Emma urhölgyet, kiben egy igen jeles, hozzáméltó hitestársat, balsorsában hű barátot, bánatában vigasztalót, bajaiban védangyalt s betegségében hű orvost talált. E hű nővel együtt három neveletlen gyermek, u. m. Emma, Gábor, és Mária kesergik a jó férj és jó atya halálát. Végre, mint barát is olyan volt ő, amilyennek e múlandó világban embernek csak lennie lehet. Erre elég legyen annyit mondani, hogy kit a legnagyobb hazafi, Deák Ferenc oly benső barátságára méltatott, mint Klauzált, s ki a mig egyfelől a magas ranguak kegyét soha nem vadászta, másfelől a nálánál kisebbekkel szívességét éreztetni, sőt barátságát megosztani úgy tudta, mint ő, az a legjobb barátok egyike. És most hozzád fordulok szegény hazám ! melynek oszlopai egymás után düledeznek ki! Van-e még sok a keserű pohár fenekén, melyet ki kel ürítened?! Nincs a csapásoknak oly neme, mely rajtad keresztül ne ment volna már! Vajha miként Izrael fiai az egyiptomi tiz csapások által szabadultak ki az egyiptomi fogságból, azonképen e haza is a folytonos csapások által kiszabadulhatna az ínség és nyomorból, melybe egyrészről sorsunk mostohasága, másfelől az egyet nem értés átka által sodortatott. Igaz fel kell ismerni, hogy nincs okunk a zúgolódásra, mert hogy ennyi hányattatásaink, szenvedéseink után is, és magyar, áll Buda még! az azt mutatja, hogy őrködött és őrködik felettünk a Gondviselés, mely időnként adott e hazának nagy fiakat, kik a sorvadozó beteg nemzeti élet fölött ébren virasztanak s nemzeti éltünk hajóját a minden percben végveszélylyel fenyegető szíriek között úgy kormányozzák, hogy még eddig sem el nem sülyedt, sem a virányos révpartot el nem tévesztette. Ezen kormányosok egyikét vesztettük Klauzálban, kinek halála mindenkor méltó fájdalommal töltötte volna el szivünket; de különösen most, midőn a haza egén a sötét fellegek szakadozni kezdenek; most midőn az agg Európa egy átalános átalakulás küszöbén áltani látszik; most, midőn nemzeti létünk megfeneklett hajójának vitorláit, még nem tudjuk kedvező-e vagy kedvezőtlen szél kezdi dagasztani; midőn ezeknélfogva a nemzet nagy testének kétszeres szüksége van a nagy lelkekre, bölcs hazafiakra, jó kormányosokra, most kétszeres fájdalommal veszti el a haza oly fiának közreműködését, mint Klauzál Gábor vala. De ha a bölcs isteni Gondviselés igy látta ezt jónak, meg kell rajta nyugodnunk s nem tehetünk okosabbat, mintha az ő példájából azon tanúságot merítjük, hogy szeressük hazánkat s ennek ősi alkotmányát. Sze