Szegedi Híradó, 1869. január-június (11. évfolyam, 1-51. szám)
1869-01-03 / 1. szám
A lobogó rúdja felé eső paizs vörös, fehér keresztcsíkkal ketté osztva. A kifelé álló paizst jobbról vörös mezőn négy fehér vízszintes vonal szeli át, bal részben fehér kettőskeresztet visel, mely koronás hármas halomból emelkedik vörös mezőben. Mindenik paizst sárga korona ékíti, s pedig a belsőt császári korona, a külsőt a magy. kir. István korona képmása. A lobogó szélessége hosszához úgy áll, mint kettő a háromhoz. Horvátországi ügyek. A báni értekezletet dec. 27-én nyitotta meg a bán. Miután az értekezlet tagjai a bánnak bemutatták magukat, ez körülbelül a következő szavakkal nyita meg ez ülést: Tisztelt uraim ! óhajtásom volt, hogy autonóm országos kormányunk szervezésénél hazánk legjelesebbjeinek nézeteit meghallhassam, s azért igen örvendek, hogy önök meghívásomat oly készségesen követték. Értekezletünk fontosságát felesleges volna kiemelnem: vezéreljen bennünket a hazaszeretet és a haladó korszellem !“ Erre Petrovics püspök válaszolt, az értekezlet tagjainak nevében üdvözölve a bánt, s aztán jegyzőnek egyhangúlag megválaztatott Dudkovics. — Az értekezleten minden pártárnyalat képviselve van. Dec. 29-én volt a második ülés, melyen a bán kinevezte a tizenegyes bizottmány tagjait: Bogovic, Car, Kipach, Stojanovich, Suljok, Verancic, Krestic, Prica, Mihalik, Zlatarovic, Zavic. E bizottság elnökéül Bogovic, főispánt, jegyzőjéül Pricát választotta. Délután a bizottság a további munkálatokat illetőleg előleges értekezletet tartott. Valószínű, hogy likev, a magyar felsőház horvátországi tagja, kormányzóul, s Celebrini, törvényszéki elnök alkormányzóul fognak legközelebb Fiuméba kineveztetni. A közeli napokban valósulás felé közeledik a hadsereg administratiójának újjászervezése is, mire nézve a hadügyminiszter még több rendeletet bocsátott ki. Katonai intendanturák fognak életbe lépni s ezzel kapcsolatban a hadi igazgatóság és számellenőrség decentralizáltatik ; a mostani nagy katonai igazgatóságok 17 területre osztatnak fel, éspedig 10 osztrák s 7 magyarra. A hadbíróságok reformja folytán számos auditor nyugalmaztatása áll küszöbön, s hasonló intézkedés történik a tábori lelkészekre nézve. Ez utóbbi iránt azonban még ki nem adattak a rendeletek. Ezek : az olasz, német és keleti kérdés. Mind a három hosszú idők öröksége, s bár egymástól függetlenek valának, az újabb politikai fejlemények egymással szoros kapcsolatba hozók. Az olasz kérdés most már csak Róma birtokában sarkallik, s bár a múlt évben Garibaldi ismeretes vállalata meghiúsult, kétségtelen, hogy e kérdés megoldása már nem lehet messze, s valószínű, hogy Olaszország egy kis eszélylyel vér nélkül is birtokába ejtheti az örök várost, mely még most a már nagyon is megingott s csupán a meg nem bizható francia fegyver által támogatott szentszéket uralja. A német kérdés feladtora Poroszország, mely e kérdés megoldásához a lefolyt évben szorgalmasan készíti az előmunkálatokat, a végleges egyesítés céljából legfőkép Franciaország elszigetelésére működve, mint látszik, titkos egyetértésben Oroszországgal s a keleti tartományok, különösen Oláhország rendelkezhető embereivel. Íme a német és keleti kérdés összebonyolódott szálai, melyekből a valószínűleg karddal kettémetszendő gordiusi csomó készül. A keleti kérdés hamu alatt égő parázsa a múlt évben a krétai fölkelésben lobbant ki, támogatva a titkon szított bolgár és román területeken nyilvánult apróbb föllobbanások által; s midőn az év vége felé a krétai fölkelés már véglehelletét nyögé, akkor más oldalról Görögországban jutott már-már kitöréshez a rejtett nyavalya. Az explosiót ugyan még most elhárítá a mentésre rendelt conferencia-terv, de fogja-e a bajt végleg, vagy csak hosszabb időre is orvosolni , a kitöréstől visszatartani tudni? Adja Isten, mert ez senkire annyira nem kívánatos, mint ránk nézve, de a jelekből ítélve, ez nem valószínű. Egyébiránt a közeljövő erre is meg fog felelni, így állanak a dolgok 1869 elején. S ha meggondoljuk, hogy a múlt év fő főnapirendje a folytonos nagymérvű fegyverkezés s a fegyverek tökélyesbítésébeni versengés volt, méltán tarthatunk attól, hogy ez év nem fogja visszatarthatni a keleti explosiót s a benne rejlő európai küzdelmet, melyben számunkra nehéz szerep, komoly megpróbáltatás napjai várnak. A Francia és Poroszországból érkezett táviratok egyhangúlag jelentik, hogy a török görög viszály ügyében javasolt conferentia létre fog jönni s annakalapjai iránt az öszszes hatalmak egyetértenek. Mind Török-, mind Görögország békülékeny indulatot táplálnak s bizonyosnak tekinthetni azon föltevést, hogy a hatalmak minden részről való fáradozásai folytán sikerülene a viszályt békés után kiegyenlíteni. A conferentia megkezdése valószínűleg már a közelebbi napokban történik. Színhelye Páris leend. Konstantinápolyból azon fontos hírt távsürgönyzik, hogy az úgynevezett ideiglenes fölkelő kormány és az összes krétai fölkelők a portának való meghódolásukat kijelentették. Külföld. A külföldi események rugói az ünnepek alatt, legalább látszólag , pihenőt tartván, minthogy e pillanatban a külföldi hírrovat meglehetősen meddő, alkalmat veszünk magunknak a „Szűk" nyomán a lefolyt év nagyobb fontosságú politikai mozzanatai fölött dióhéjba szorított szemlét tartani, gy Az 1868-dik év három kérdést vett át a múltból, melyeket habár megoldatlanul hagyott is az 1869-nek, de megérlelésükhöz sok anyagot szolgáltatott, és dicső, megtagadni az Isten által belénk oltott önérzetet. Tisztelni fogjuk a korcsosodást, megvetjük, üldözzük a személyes dicsvágyat. Ostoba és gyáva ez átkozott; el fogja hinni, amit neki mondunk. Minő forrásai vannak még életének? — Erkölcsei és szokásai! — feleli a divat rabszolgája. — Megfosztjuk erkölcseitől és szokásaitól — viszontá a főnök — elhitetjük vele, hogy a műveltség és tudomány minden rabszolgánál abban áll, hogy urát utánozza; majmot csinálunk belőle, mely nyelv, ősök, hit és méltóság nélkül leend, mint azon meggyalázott, ki az első idegent is kész szentségtelen fekhelyével megkínálni. — Mi van még ? — A tudomány — felelt a Nagyravágyás. — Elveszszük tőle — szólt a főnök — nem fogja többé érteni saját nyelvét; a tudomány és fény elhagyják őt; szellemét a sötétség foglalja el; lépteinek porába térdelend, s meghajlik előttünk, mert kimerült és elcsüggedett lészen? Minő forrásokkal bír még? — Fiainak dicsőségei —felelt az Irigység. — Megfosztjuk e dicsőségtől — viszonzá a főnök—rágalmat s gyalázatot fogunk szórni azoknak nevére, kik őt szeretik, és igy a gyalázat és hamis vádak folytán legdicsőbb fiait is gyűlölni fogják saját szenvedő testvérei is. És az esztelen hinni fogja, hogy mi vagyunk az ő egyedüli védői, testvéri csókot ajánl; de mi, keblünkön fojtjuk meg őt. — És minő forrással bir még? — Saját élete , művészete, dicsősége — szólt az öszpontosítás. — Mindezeket elveszszük tőle — mondá a főnök — elhitetjük vele, hogy ez önmaga iránti kötelesség; rabszolgának, minő ő is, kezeinkbe kell letenni ékszereit és drágaköveit. Tudományát, művészetét, iparát, néphatalmát, dicsőségét s izzadságának gyümölcseit oda fogja vinni, hova mi akarjuk. Azután megfosztva s nyomorultan, mint egy koldus, tehetetlenül s a föld népeitől megvetve, meggörnyed előttünk, törvényes büszkeségünket szolgálni fogja. Aztán fölkelt a főnök; szemeiben önhitség és kegyetlen öröm sugárzott. Társaihoz fordult és mondá: — De miért e vesződségek, hogy haldokló ellenünket megsemmisítsük? Álljatok föl! Az óra ütött: neki meg kell halni ! — Halála legyen iszonyú és gyalázatos. Mindnyájan az ifjú nő felé közeledtek ki elleneit sajátos mosolylyal fogadta. Szemeiben öröm és remény ragyogtak, mintha szabadulását közeledni érezte volna. Varga Vilmos. (Vége következik). Melléklet a „Szegedi Híradó 44 ”-s” számához. Egyveleg. Egy város, mely példaként áll a népmivelés és nevelés terén. Egy város sem áldozott anynyit az általános népnevelésre, iskolákra, tanítókra, nevelési eszközökre és nemesítő célokra, mint Éjszakamerikában Boston városa. Minden iskolás gyermekre évenként középszámban 20 dollár adatik ki nyilvános pénztárakból, a magánerszényekből folyó összegeket számba sem véve. A tanodák valódi paloták, a tanítói fizetések nagyon tisztességesek, a tanügy folytonos emelkedésére való gondoskodás a legszélesebb körökben van elterjedve. A bostoniak az iskolákat a világ minden szerencsétlenségei ellen legjobban biztosító intézeteknek tekintik. A kézműiparos ki 700—1000 dollár évi jövedelem felett rendelkezik, legalább 200—300 dollárt szentel gyermekei iskoláztatására, jó könyvekre, hírlapokra, felolvasásokra stb. Ritka eset, hogy ha valamely vagyonos elhal, nem hagyományoz iskolai és nevelési célokra tekintélyes összeget. Aláírási ívek nevelési célokra mindig többet eredményeznek a kívánt összegeknél. De többet nyom az anglo-amerikaiak kitűnő adakozásainál élénk egyéni részvétük az általános szellemi haladásban; a szellemi javak nagyrabecsülésére, kitüntetésére munkál tevékenységük és serkentő példaadásuk. A következések elláthatlanok. Boston városa, mely még csak kétszáznegyvennégy év óta áll, több jeles férfit és nőt nevelt, mint az újvilág bármely városa. Egy engedelmes képviselőház. A párisi „Liberté“ egy új alkotmányos államról ír, mely Will király ő felsége kezdeményezése folytán lépett életbe Guineában a Néger folyó partjain fekvő birodalomban, melyet neveznek Új-Calabárnak. Girard francia kapitány, ki tudományos küldetésben látogatta meg a vidéket, tudósításaiban a néger parlamentről, mely ügyrendjében az európai alkotmányos mintaállamokétól nem kis mértékben eltérni látszik, annak ünnepélyes megnyitásáról a következőket írja : Az elnök a ház tagjaihoz fordulván eképen szólítja meg őket: „Úgy hiszem mindnyájan hódoltok a mi felséges urunknak, nemde?“ „A szerecsenek: „Igen, igenl“ Elnök: „Nagyon jól van. Tudjátok, hogy szabadságtokban áll legkegyelmesebb urunk akaratja ellen opponálni. Csakhogy legkegyelmesebb urunk mindazoknak, kik nem barátjai, leülteti fejét. Már most álljanak az ellenzék tagjai a bal, a többi pedig a jobb oldalra. Az elnök még nem végzi be szavait, midőn már az egész gyűlés, tolongva, taszigálva az elsőbbségért, a jobb oldalra futott. „Látod" — szólt most II. Will király leereszkedő hangon Girard kapitányhoz, kit e nemzetgyűlési megnyitás nagyon mulatott, „látod, mint ragaszkodik egész népem hozzám !“ A legboldogabb alattvalók a Liechtensteiniek, ezek nem cserélnek más állam polgáraival, nem törekednek respublika után, hanem megelégednek azzal mijök van, és tehetik is. Mindenütt több adót fizetnek az alattvalók, mert ők még vissza is kapnak. Ily szerencsés helyzetbe a legutóbbi háború hozta. A háború alatt 400 embert állított a „Bundesarmee“ kiegészítésére. A háború óta lemondott e fényűzésről. Liechtenstein hercegség szótáraiból kitöröltetnek e szavak „katonai szolgálat", a kitelhető erőt ezentúl már csak a béke műveinek szentelik. Fejedelmök gazdag, nem szorul civillistára, a polgárnak tehát csak a kormány fönntartására kell adóznia, azonban erre sincs szükség, mert jó fejedelmek átengedi országának a rajnai vámjövedelmet circa 16 ezer frtot, mely összegből nemcsak hogy a kormányt kielégítik, de még marad is. Rothschild halála alkalmával több angol lap roppant vagyonának utolsó forrása után kutatott s íme kitalálták, hogy az Európa adófizetőinek, arcuk verejtékével dolgozó polgároknak zsebeiből ered; továbbá kérdést tesznek: eljövend-e azon idő, mikor európai nem fogja megengedni, hogy kormányai pénzgazdálkodása lehetségessé tegye, a börze-speculánsoknak a népeket ily kolosszális módon kizsákmányolni ! A Swak egyik cantonja tisztújításról szóló törvényébe legújabb időben e következőket iktatta: A nagy tanács kivételével, egy és ugyanazon hatóságnál ugyanazon időben nem hivatalkodhatik apa és fiú, testvérek, sógorok, após és vő, nagybátya és unokaöcs. A sógorság nem szűnt meg a nő elhaltéval. Lám, a swabciak tudják, hogy az egyenlőségnek is hatást szabott a természet. Gladstone az új angol miniszterelnök a közelebbi választások alkalmával két kerületben lépett fel, de az egyikben Lancashireban megbukott. Erre a lancashirei hölgyek, számra 3000-en, feliratot intéztek Gladstonehoz s tiltakoztak a férfiak ellen, kik egy reactionariusra szavaztak, kifejezik egyszersmind, hogy ha a nők szavazatjoggal bírtak volna, Gladstone bizonyára nem bukik meg. Ugyanígy jártak az edinbourghi hölgyek, kik az ott megbukott John Stuart Millhez intéztek részvétiratot, ki azután egy szép levélben válaszolt. Meg kell még említenünk, hogy az angol hölgyek egy nemzeti ligát alakítottak a nőemancipatio keresztülvitelére, s már minden nagyobb városban alakultak bizottságok. Helybeli nsztonságok. Az újévben mai számunkkal köszöntvén be, örömmel üdvözöljük olvasóink megszaporodott seregét. Fogadják tőlünk ez évi pályánk kezdetén azon ígéretet, hogy mint eddig, úgy ezután is híven törekszünk képviselni politikánkban a Deák-párt által inaugurált eszélyesség és mérséklet elvét egyrészről, másrészről városunk és vidéke szellemi és anyagi érdekeit. Örömmel constatáljuk ezúttal, hogy városunkban, mióta a „Szegedi Néplap“ megszűnt, a béke és engesztelékenység szelleme kezd lábrakapni a surlódó pártok között, s az eddigi keserűség helyébe mindinkább az egyetértés iránti törekvés lép. Adja Isten, hogy ez ne csupán csalékony káprázat legyen, mely az első véletlen vagy a titkos machinátorok által netán fölszínre dobandó alkalommal szétfoszoljon. Részünkről örömest ígérjük, hogy tehetségünk szerint a régi béke és egyetértés újrateremtésére fogunk működni, velünk eddig ellentétes álláspontban volt polgártársainkat pedig csak arra kérjük: ne hallgassanak másra , mint ép eszük s romlatlan szívük sugallatára, s tetteikben az után induljanak, így fognak járni a leghelyesebb után, amely végre egyetértésre s városunk javának közös erővel való munkálására vezet. A holnapi rendes közgyűlés napirendjére következő tárgyak vannak kitűzve: 1. Ábrahám Mihály és társai ellen elrendelt fenyítő vizsgálat tárgyában miniszteri leirat. 2. Követválasztásokra nézve az előintézkedések megtétele iránt min. leirat. 3. Rögtönbiráskodási jog meghosszabbítása tárgyában min. leirat. 4. Az 1869. évi közköltségelőirányzat megállapítása. 5. A sörházi javadalom értékesítése tárgyában jelentős. 6. Több bortermesztő kérelme a fogysztási adót illetőleg. 5. Szüts István jogásznak segély iránti kérelme. 8. Óvári Pál ügyvédi működése betiltására vonatkozó törvényszéki átirat. 9. Nagy L. és Bakacsi J. portások kérelme fizetésjavítás iránt. 10. A város cselekvő követelései kimutatása. 11. Nógrád megye körlevele a közbiztonság érdekében. 12. Szatmár-Németi város körlevele a sajtóvétségért elitéltek megkegyelmezése iránt. 13. Az italmérési díjszedéseknél előfordulható visszaélések meggátlása iránti előterjesztés. 14. Farkasvadászat megrendelése iránti előterjesztés. •Csongrád megye bizottmányi közgyűlése a követválasztási előmunkálatok tekintetéből f. hó 12-ikére hivatott össze. * Halálozás. Gábriel János polgártársunkat és városi képviselőt súlyos családi veszteség érte. Neje született Mayer Klára tegnap reggeli 9 órakor hosszas szenvedés után 49 éves korában elhunyt. Hamvai ma délután 3 és fél órakor kísértetnek ki a végnyugalom helyére a rókusi sírkertbe. Béke porairan * Hódmezővásárhelyen mint a Századunk" írja, a napokban „függetlenkor" alakult szélsőbali irányzattal, mely azonban Ma-4darászt nem ismeri el pártjához tartozónak E független kör Szilágyi Virgilt akarja feléptetni képviselőjelöltnek. A kör egyik támogatója Ábray Károly úr is. Ez nem nagyon szépen ajánlja a szerkesztése alatt megjelenő lapot. * Szentesen már hónapokkal ezelőtt falragaszok Áldor Imrét a „Nép Zászlója” szerkesztőjét hirdették s azóta is folyvást hirdetik követjelöltnek. A nép meglátszik rajtad, hogy a „Nép zászlója" a maszlagod. •Vettük a Márki József és Mayer Miksa ismert munkatársunk szerkesztése alatt megjelenő „ Népnevelők lapja" című egyetemes nevelési szaklap mutatványszámát. E lap egyszersmind az „Alföldi tanítóegylet", az „Alapnevelők országos egylete" s a „Népnevelők pesti egyletének" rendes közlönye. Feladata lesz: Testet és lelket (elmét, szivet, akaratot) összehangzólag művelni; a nép- és alapnevelés, különösen a nép- és alapnevelők szellemi s anyagi helyzetének javítását tüzetes és alkalmi hozzászólásokkal eszközölni s ilyképen minden egyoldalúságot a népnevelés érdekeinek előmozdításában távoztatni. örvendünk, hogy nagy buzgalmu és szép tehetségű munkatársunk munkásságának a fővárosban kellő tért szerzett s nagyon kívánatosnak tartjuk, hogy a népoktatással foglalkozók e nevelési szaklap üdvös céljait fölismervén s méltányolván , tehetségük szerint szellemi s anyagi támogatására sorakozzanak és buzdítsanak. * Beküldetett hozzánk a magyar- és erdélyországi tanitórend névkönyve 1868—69. tanévre. Kiemeljük belőle a következőket: A kegyes rendi tagok létszáma 27 házban összesen 335. Ezek közül áldozat a 11 aranymiséssel együtt 205, növendék 101, ljoncnövendék 28, rendtárs 1. A kegyes tanító-rendiek felügyelete alatt az 1867—68. tanévben összesen 8569 növendék részesült közoktatásban. * Jutalomjáték: Kócsi Lajos színházi festő jutalomjátéka jövő kedden leend. Színre fog kerülni „Zsigmond király álma vagy a siklósi leányok.“ Színmű dalokkal, fegyvertánccal, új díszletekkel. Ez előadásra—mint halljuk — a színházi festő már régen készül, hogy a minél díszesebb kiállítással bebizonyíthassa ügyességét. * Megyénk első alispánja a szegedi határban történt postarablás tárgyában adatok nyomán H.-M.-Vásárhelyen erélyes vizsgálatokat kezdetett meg s több gyanús egyént befogatott. Egy polgártársunk azon nem várt újévi meglepetésben részesült, hogy a Tóvölgyi Titusz és Áldor Imre által szerkesztett „Szabad Sajtó" címü lap első (mutatvány) számát megkapta, még pedig olyan címszalaggal, melyre neve nem is írva, hanem nyomtatva volt, holott esze ágában sem volt rá rá előfizetni. E körülményből következtetve, méltán tartott azon kellemetlenségtől, hogy ez a lap neki rendesen talál járni, annál is inkább, mert, mint mondja, egyszer így járt már neki a „Ludas Matyi“ — ennélfogva kérve-kéri általunk a „Szabad Sajtó" kiadó-