Szegedi Híradó, 1869. július-december (11. évfolyam, 52-104. szám)

1869-09-12 / 73. szám

Napló“ múlt pénteki számában ez ügyet tárgyaló nagybecsű cikkét, amelyből látni fogja, hogy a debreceni convent logikája nyomán még vasutat sem lehetne építeni, mert lehető, hogy más kormány azon a szabadság elnyomására fog katonaságot szállítani. Erre a tűztől való félelemre pedig azt mondhatjuk, hogy hiszen jó attól tartani, de félni nem, mert a félelem ép oly rész tanácsadó, mint más emberi gyöngeség, pl. v. harag, boszuvágy sa t.D . ha oly igen kell félnünk a tűztől, akkor ne is éleszszünk soha tüzet; de ha tüzet nem gyújtunk, nem is főzhetünk, süthetünk, t. collega, s akkor aztán üres gyomorral nézhetjük az eget ! Idejutunk ám azzal a nagy félelemmel. • Művészi összeütközés falragaszokon. Aradi Gerő helyb. színigazgató színi jelentést bocsátott ki tegnapelőtt, melyben hirdeté, hogy ő ma (vasárnap) d. u. 5 órakor, az ujszegedi színkörben utoljára adja „Ubryk Borbálát.“ Erre tegnap, Mórkó erőművészeti társulat-igazgató s Dahl Károly citeraművész, magyar és német nyelven egy „Kényszerült nyilatkozatot“ bocsátottak ki, melyben azt mondják, hogy az nem igaz, s hogy Aradi ezen jelentéssel csak a közönséget akarta félrevezetni, miután ma d. u. 5 órakor, Rónay szolgabíró úr engedélyével, ők fognak a színkörben előadást tartani. Ha így áll a dolog, akkor bizony Aradi úr cseppet sem szép dolgot művelt. Majd meglátjuk különben, hogy lesz. A „P. Lloydsnak egy idő óta nagyon sok kacsát szállítanak Szegedről. Nem rég volt szerencsénk egypár olyan szegedi közleményét regisztrálni, melyekből egy szó sem volt igaz, most — múlt szerdai számában — megint hoz egy ilyenfajta közleményt napi hírei közt, mégpedig ezen vonzó címmel: „Hinrichtungen“ (kivégzések). E címnek megfelelőleg elmondja aztán, hogy a szegedi rablók és bűnrészesek ügyében delegált törvényszéknél a tárgyalások már egész az Ítélet-végrehajtásig(?) jutottak, mely legközelebb várható, s amely célból Somogyi Fer, törvényszéki tag Szegedre utazott. Hozzáteszi még, hogy 9 bűnös, kikre a rablás bűnténye rábizonyult, halálra ítéltetett, s ez ítélet rajtuk a legközelebbi napokban fog végrehajtatni. Mindebből pedig csak annyi igaz, hogy Somogyi Ferur csakugyan itt volt, vagy még van, de hogy nem a Lloyd által említett célból, az már abból is bizonyos, hogy a delegált bíróság, köztudomás szerint, még meg sem kezdte működését, sőt még le sem jött Szegedre, tehát bajosan haladhatott annyira, hogy már akasztathasson is. Csodáljuk, hogy a vén Lloyd így föl hagyta magát ültetni, s ha ez mégis megtörtént, annak a jele, hogy nála is alszanak néha. A Hymen. Mult szerdán vezető oltárhoz, a belvárosi egyházban, Schmidt Gyula fiatal birtokos a helybeli műveit társaskörökben közkedvességben álló Heszlényi Jusztiné kisasszonyt. Áldás frigyükre! . A hazatért radnai búcsusok közül sokan keservesen adják elő lelki élményeiket, már t. i. azok, akiket útközben, vagy épen a szent búcsú színhelyén kifosztogattak. Találkozik olyan is, aki épen csakhogy magát és rajtavalóját hazahozta. Az ilyenre szokták aztán mondani, hogy teljes búcsút nyert! Ebből pedig az a tanúság, hogy legjobb oda gyalog és üres zsebbel zarándokolni vagy még ennél is ajánlhatóbb módszer az, hogy midőn az ember el akar indulni a radnai búcsúra , hát maradjon itthon. Halálozás. F. hó 3-dikán hunyt el kiszombori Rónay Mihály, volt orsz. képviselőnek Julia nevű leánya, idegláz folytán, 16 éves, alig virágzásnak indult korában, Kis-Zomborban, s ugyanott temettetett el e hó 5-én, átalános részvét, között. A köztiszteletben álló mélyen sújtott szülők fájdalmában nálunk is számosan osztoznak. Béke a korán letört virág hamvai fölött! Öngyilkosság. Márki István 41 éves alsóvárosi tanyai lakos, 8-án kötél által végezte ki magát. Hullája a kórházba vitetett. Öngyilkosságának oka nem tudatik, csupán annyit tudnak, hogy feleségétől már több év óta különválva él. Vízbefulás. E hó 7-én a felsővárosi Tiszaszélen egy ismeretlen, férfihullát húztak ki a Tiszából. Testállására nézve középtermetű, mintegy 35—40 éves lehetett, haja vöröses barna, bajusza és megeresztett szakálla vörhenyeges, arca gömbölyű, hegyes orral. A hulla 8—10 napig lehetett a vízben. Schiller utolsó napjai. Németből: Pik Dávid. (Vége.) Midőn Schiller ismét kikocsizhatott, dacára, hogy a tavasz komor és zivataros volt, csakhamar felüdült s visszanyerő egészségét. A kormányzó hercegnő és a nagyfejedelemnő az udvarhoz hivatták, hol a hölgyeket szellemi társalgásával mulattatta és gyönyörködtette, sőt a színházban is megjelent. — De mégis bizonyos kétes sejtelem szorongatá őt, s pénzügyei és egyéb gondjai titkon emészték szivét, és elméjét a hirtelen halál lehetősége felé vonzották. Távol barátok és rokonokhoz irt, mintha utoljára akarta volna előttük szivét kiönteni, mintha azok részvétéhez és jóakaratához akart volna fordulni, melylyel gyermekei iránt lennének, ha netalán a váratlan eset bekövetkeznék. Egy, a parkban történt sétálás közben, mely életében utolsó volt, ányjához, Volzogenné asszonysághoz, igy szólt: — Csak annyit takaríthatnék meg gyermekeim számára, amennyi elegendő, hogy a függéstől mentve legyenek, mert a függésnek gondolatát sem tűrhetem. Utolsó betegsége előtt nyolc napon át kimondhatlanul szenvedett. Vosz nem távozott tőle és négy éven át virrasztott ágyánál.— Schiller már ekkor is igen beteg és gyönge volt, mégis férfias kitartással s nyugalommal tűrt mindent. Egy ízben éjfélkor igen nyugtalan volt és kérte nejét, ki rendesen éjfélig időzött nála, hogy menjen már fáradt tagjait pihentetni; a nő összeszedte kötőszereit, de oly halogatva, hogy Schiller sürgető hangon, isten nevére kérte, kímélje egészségét és feküdjék le, mire azután csakhamar eltávozott. Alig volt az ajtón kívül, midőn Schiller a pamlagról fölkel és elájulva hanyatlik az elébe siető Vosz karjaiba. Vosz ápolása mellett ájulásából föleszmélve, az volt első kérdése: vájjon neje vett-e valamit észre állapotából, s csak most a Honvédzászló keresztanyák. A pesti honvédzászlóalj zászlójának keresztanyaságát ő Fölsége a királyné, a budaiét ö fönsége Klotild főhercegasszony, a kassaiét Vilmos főherceg fönséges hitvese, a kolozsváriét gr. Andrásy Gyuláné vállalták el, tűnt ki, mily nagy tusába került, hogy a közeledő rohamot neje iránti kiméretből elfojthassa. Valamint barátja Goethe, úgy Schiller is erélylyel fáradozott önmagát szellemileg és erkölcsileg tovább fejleszteni és lényét mindazon földi falaktól, gyöngeségek és szenvedélyektől megtisztítani, melyek minden halandóhoz ragadnak és a végességet jelezik. Mindnyájan , kik életének utolsó hónapjaiban körülé valának, hitelesen tanúskodnak azon nemesbülés és átszellemülésről, mely Schilleren ez időszakban oly félreismerhetlenül mutatkozik. Goethe dicső epilógjában adott ebbeli észrevételének legmagasztosabb kifejezést. Április hó 2- án Schiller még az udvarnál volt s díszruhájában oly derekasan nézett ki, hogy állapotát senki sem sejthette. — 29-én Goethe, ki felüdülése óta először ment sétálni, látogatta meg, és nem tudta visszatartani a színház meglátogatásától, hol „Hoheneichen Clara“ adatott. A színházban Schillert heves láz támadta meg, melyet hazatérése után erős puncsosat akart elűzni. Másnap reggel, midőn Vosz meglátogatta, bágyadtan találta őt a pamlagon ébrenlét és álom közt feküdni. — Ehol van ii, már megint fekszem! — mondá tompa hangon. És midőn gyermekei jövének és őt megcsókolák, sem részvétet, sem apai gyöngédséget nem mutatott. Bár némiképen, különösen Cotta látogatása folytán, ki keresztülutazásakor Lipcsébe, hozzá beszólt, felüdült, mert ez őt buzdító szavaival lelkesité; azonban egészsége napról-napra hanyatlott és már négy nappal halála előtt menthetlennek látszik. De Schiller bátran nézett a halál szemébe, melyben ő átalános sorsot s nem veszélyt látott. Vosznak ajánlkozását, hogy nála fog virrasztani , nem akarta elfogadni, hanem azt kívánta, hogy szolgája, Rudolf, legyen körüle, nappal pedig nejét és anyját szerette maga mellett látni, kikkel örömest beszélgetett. Május 6-ka estéjén tiszta öntudata néha eltávozott, közben-közben zavarodottan, izgatottan beszélt és haragos volt, ha övéi nem elég élénken feleltek, neki az orvos megül. A napokban terjesztetett a földmivelési ipar és kereskedelmi minisztérium elé a Pesten tervezett kiállítás ügyében működött bizottság munkálata, mely előadja, hogy a szemecskéinek forrása és anyja ölébe rejtve arcát, sírt. A fájdalom és ijedtség Schiller halálának elterjedésekor átalános volt; a hír villámsebességgel röpült ajakról ajakra , városból városba. Minden nemes szív érezte a csapást, és a közös veszteségben testvéreknek érezték magukat. Goethe csak másnap reggel értesült a csapásról, mely őt igen mélyen sújtotta. — Goethe sejtette, hogy Schiller a lenni és nem lenni közt ingadozék. Az elhunyt barát drága tetemét nem akarta megnézni, csakhogy lélekteljes, élethű képét tarthassa emlékezetében. ő is méltányolta, hogy a holttetemet nyilvánosan ne állítsák ki, mert ez épen Schiller igénytelen, egyszerű lénye és szerény gondolkodása ellen történt volna. Szombat éjszaka 11 órától vasárnap május 12-ig tartott a temetés, melyet a gyors szétbomlás miatt továbbra nem halasztottak. — Szép tavaszi éj volt , telve csalogánydallal. Tizenkét magas rendű fiatalember válta föl a közönséges koporsóvivőket és éjfél után egy órakor vitték utolsó nyughelyéhez, a sírhoz. A koporsó előtt a gymnasium tanulói mentek,a gyászháztól csak egyetlen kisérő követte a koporsót. A gyásztisztelet vasárnap délután tartatott meg a sz. Jakab templomban. Schiller hamvai 1826-ig pihentek régi helyükön. Ezalatt Weimarban elkészült az új temető, hol Schiller családjának, a nagy halott számára szép nyughelyet ajándékoztak, melybe a drága hamvak eltakaríttattak. — Károly Auguszt és Goethe halála után pedig ezek koporsói mellett a kriptában helyeztettek el, hol most is nyugszanak. Schiller meghalt, de szavai, gondolatai és költeményei vérré és hússá válva élnek a német népben és minden műveltebb emberben. S bár a nemzet mindenfelé emlékszobrot emelt kedvenc költőjének, mégis a legszebb és örökké álló emléket népének szívében és a német ifjúság keblében állította föl a szabadság egyik legnemesebb bajnoka : Schiller! Megh i v ás. A szegedi iskolaszék, a tanítók fizetésének megállapítása s a szervező bizottmány javaslata fölötti tárgyalás folytatása végett f. hó 14-én d. u. 3 órakor ülést tart, melyre az iskolaszéki tagok tisztelettel meghivatnak. Szeged, szept. 11. 1869. Az elnökség által. Vegyesek. * A honvédek bevonulása Kolozsvárra valódi ünnepnapja volt a lakosságnak. Már korán reggel ünnepi szint öltött a város, a házak lobogókkal diszíttettek s az utcaszegleteken falragaszok hirdették a honvédek megérkezését; a városi lakosság, sőt a külvárosi földészek is az utcán jártak keltek, és 7 óra felé csoportosan siettek ki a monostori kálvária felé, hol 11 órakor dobpergés jelzé a csapat közeledését. A Kolosvártt állomásozó K. Rodich ezred zenekara Monostorig elébe ment a honvédeknek, kik aztán magyar indulók hangjai mellett közeledtek Kolozsvár felé. Mielőtt azonban ide érkeztek volna, Graeff honvédtábornok, Inczédy honvédezredes ,és egész sora az ott levő sorhadi és honvédfőtiszteknek, fényes díszruhában kilovagoltak, s az érkező csapat élére állva, vezették be a Klapka és Rákóczy induló hangjainál, s forma szerint a nép karjai közt, mert az utcák szorongásig tömve valának. A házak ablakain és erkélyein a hölgyek koszorúja jelent meg és szórta a virágot és koszorúkat, melyek közül több épen a tábornok kezeibe esett, mire a nép éljenzése még viharosabban felhangzott. Miután a csapatok a redout udvarára megérkeztek , Graeff tábornok meleg napi parancsot bocsátott ki hozzájuk, s ennek felolvasása után a honvédek kibontakoztak a sorokból s pihenésre s Kolozsvár lelkes vendégszeretetének élvezetére indultak. * Fiuméból, a magyarországi természetvizsgálók most folyó ez évi nagygyűlésének színhelyéről, következő érdekes mozzanatokról tudósítanak: A díszlakomán 1300 vendég vett részt, felköszöntések természetesen e számhoz arányban voltak. Vécsey elnök éltette először a királyi párt, Verneda a természettudósokat stb. Jó lett volna minden, de az öreg Matkovich szenvedélyes elenzéki lévén, itt is hangot adott a jobboldal elleni haragjának, mi majdnem elkeseredettséget szült, de az elnöknek sikerült megelőzni a veszedelmet, s így nyugodtan itták meg a fekete kávét is , miután Matkovich eltávozott. Hanem a triesti Lloyd-társulat megmutatta, hogy milyen az ő, mert ámbár kötelessége lett volna, mégsem akarta a 4-én Triestbe érkezett 400 magyart elszállítani, azon okból, mert nem voltak 600-an. Készek voltak fizetni 600 helyett is, de csak másnap elkésve érkezhettek meg a társulat makacssága miatt. További tudósítások szerint a Matkovich-féle eset folytán támadt ingerültség gyorsan lecsillapult . f. hó 8-án két gőzhajón mintegy 700 vendég tengeriköjutat tett a partok hosszában, melyeken mindenütt nagy számú üdvözlő csoportok várták. Veglia mellett le egész Zengig mentek , s délután 5 órakor érkeztek szerencsésen vissza. 9-én és 10-én szakülések voltak napirenden, szombaton pedig az ünnepélyes zárülés. Értekezés mintegy 50 van bejelentve tetta a beszélgetést, mert ezt rendesen nagy köhögés követte. Gyermekeit ritkán óhajtotta látni; csak alkonyat után, midőn öntudata ismét visszatért, hozatta föl legkisebb gyermekét, megfogta gyöngéden kezét és szánakozással s kimondhatlan búval nézett reá; majd keservesen sirni kezdett, s fejét a párnák közé dugva intett, hogy vigyék el a gyermeket. Később , midőn hogylétéről kérdezték, igy felelt: — Mindig jobban , mindig vidámabban! — Kéré azután, húznák félre a függönyt, hogy a lenyugvó napot láthassa ; vidáman jártatá szemeit a szép alkony sugarain, melyekkel a természet végbúcsúját látszék felé inteni. Az ezt követő éjben, szolgája állítása szerint, sokat beszélt Demetriusról és belőle nem egy mondatot idézett; végre felült ágyában és nejével utazási tervekről beszélgetett a legnagyobb megerőltetéssel. Május 9-én reggel 10 óráig aludt, ezt eszméletlenség és lázas képzelődés követte. Latinul is beszélt. Föleszmélésével hirtelenül hanyatlott életereje és sem a fürdő, sem egy pohár champagnes nem volt képes annak összeroskadását meggátolni. Még napótát akart kérni, de az utolsó betű elnémulva maradt reszkető nyelvén. írni is iparkodok, de csak három betűt írt ki egészen. Utolsó életerejének eltűnése oly rögtön bekövetkezett, hogy délután 3 órakor a teljes elgyöngülés beálltával lehelete is el-elakadozott. A halállal való viaskodása volt ez. Schiller neje kezét, ki ágya mellett térdelt, szorította meg. — Ángya és az orvos arcával szemközt állottak és fölmelegített párnákkal takargatták hüledező lábait. Ez mint villanyütés cikázott át vonásain , feje visszahanyatlott; arcán a legfönségesebb nyugalom ült. Lelke elhagyta lakását és az egekbe szállt. 1805. csütörtök, május 9-én esti 6 óra volt. — Károly, legidősb fia, atyja képmása, jajgatva és kétségbeejtő bútól marcangolva hánykolódott a földön. A kis Erneszt összekulcsolt kezekkel állt a szögletben és könyei csendes záporként hulltak. A kis Karolina nem tudta, mit jelentsen ez és nyugodtan mondá: :„A jó apa meghalt !“ Csak mideg anyja szemeit látta a könyök özönében fürödni, eredt meg a különféle osztályoknál, melynek vezetőjül az elnök következőket nevezte ki: Az orvossebészi szakosztály vezetőjéül Kis Antal tudott, — a növényi és álattani szakosztályba Feichtinger Sándort tudort, — az ásványtani és vegytani osztályba Szabó József tanárt, az archaeologiai osztályba Rómer Flóris tanárt, a társadalmi szakosztályba Kubinyi Ágostont, a természettaniba Jedlik Ányos tanárt, a gazdatiszti szakosztályba Szabó Alajos tr. urakat nevezte ki. A természettudósok eddigi vándorgyűléseinek eredménye összesen 441 nagy nyomtatott ívet tesz s a jegyzőkönyveken kívül e nyomtatványok nem kevesebb mint 473 szakértekezést tartalmaznak. Továbbá a természetvizsgálók gyűléseinek különös érdeme, melylyel a külföldieket tuszárnyalja,hogy pályakérdéseket tűzött ki; jelenleg is 5 pályakérdés van függőben, ezek közül kettő 100 aranyos. Mindez egyes tagok nagylelkű ajánlataiból került össze. Egy koszoruzott munkáért 100 arany most adatott ki. * A budai várnak, mint várerősségnek megszüntetése, pesti lapok szerint, közelebb tettleg meg fog valósíttatni. ő felsége elhatározása e tekintetben már régebben kiadatott, s most már a kivitelről van szó. Buda város anyagi tekintetben is szép hasznot húz belőle. * A budai népszínház e hó 18. nyílik meg. Az előkészületek végett Molnár György pár nap előtt már megérkezett Budára. Társasága legfőbb 30 tagból fog állni s drámákat, vígjátékokat és népszínműveket fog előadni. Az operette tehát kiküszöbölve lesz. * Kukaczkay volt honvédtiszt, ki külföldön a technikában képzé ki magát, Atzgersdorf mellett technikai gyárat alapított, hol magyar születésű árvákat díjtalanul kiván gépészekké és mechanikusokká képezni, s ugyanő egy „lontanid“ nevű eszközt is talált föl, mely a méréseknél igen hasznavehőnek bizonyult be. * Marquis d’Orches 20,000 frank jutalmat tűzött ki ama kérdés megfejtésére, hogy miként lehet felismerni biztosan a tetszhalottat. S dr. Canieri nyerte el a jutalmat, azon egyszerű, de clalhatatlan tényfelismeréssel, hogy ha sötét helyen a tetszhalott kézujjait gyertyavilág elé tartjuk, az ép úgy piros átlátszó lesz, mint az élő emberé, míg a valódi halettéi oly sötétek, mintha márvány vagy fakezet tartanánk a világosság elé. KÖZGAZDÁSZATI ROVAT.