Szegedi Híradó, 1870. január-június (12. évfolyam, 1-77. szám)
1870-06-03 / 66. szám
ifjúságát, mint p. o. Szegeden is a kegyesrendi, más helyeken másrendű papság fáradhatlan buzgalommal és fényes sikerrel oktatja.*) Vagy tán az Árgus ur által meg nem nevezett község papja gyakorol lidércnyomást a népnevelésre ? Az az érdemdús lelkész, az a ritka példányú hazafi, ki 5000 lélekből álló híveinek kétharmadát az 1863. és 66-iki ínséges években fáradhatlan szorgalma és áldozata által éhhaláltól megmentette ? Az a lelkész, ki a múlt évekbeni iskolai igazgatósága alatt 100 meg 100 db tankönyvet saját költségén hozatott és azokat a szegény szülők gyermekei közt ingyen szétosztotta ? Arra meri Árgus úr rágalmazó szavainak nyilait szórni ? Vagy tán azért bántalmazza e nagyérdemű lelkészt, mert hivatásbeli kötelességét híven teljesiti? Továbbá: némely tanítókat is megró, hogy t. i. a papok uszályhordói és eszerint — mint ilyenek — a tanügyre nézve szintén lidércnyomást gyakorolnak. Úgy látszik, Árgus úr szerint akkor virágoznék hazánkban a népnevelés ügye, ha minden tanító a mai népboldogítók guerillacsapatjába zászlóvivőnek beszegődnék ; ha minden tanító a népboldogítók tanár után és útfélen buzgó missionariusként hirdetné, ha a szegény tudatlan népet a király, kormány és a törvények iránti gyűlöletre szitná és a jövőbeni földosztás édes mámorában ringatná. Akkor, csak akkor ásatnék meg e szegény és annyi sokat szenvedett hazánk sírja, és lenne egy nagyszerű gyásztemetés, melyen a papi és a kántori gyászfunctiót régi óhajtásuk szerint végeznék a mai álapostolok és tanítványaik, sat. Olosz Ferenc, néptanító. (Aki Árgus t. munkatársunk cikkét olvasta, be fogja látni, hogy a cáfoló néptanító úr polémiája hevében túllő a célon s oly tendentiákat tulajdonit ama közleménynek, mik abban nem foglaltatnak. Hasonló hibában szenved cáfolatának hátralevő része is, melyet azért — meg fog bocsátani — jobbnak látunk kicenzurázni, még annálfogva is, mert lapunk elveivel oly kirívó ellentétes álláspontra helyezi magát, hogy csaknem minden sorára mi magunk kénytelenek volnánk cáfolatot írni. Szerk.) • Itt az elemi tanügyről van szó , mit a t. c. cikkíró feledni látszik, valamint azt is, hogy Árgus ur megtámadott cikkében nem a tanár-papokról beszélt. Szerk. ül 25 ikre 13. Gothe Lajos beszélje. Fordította Bendtner József. (Folytatás.) — Halálos ellenemnek három gyermeke volt későbbi házasságából: két fia és egy leánya, őket is kiszemeltem, hogy boszumnak szolgáljanak; őket is azzá akartam tenni, amivé idősb fivérök Albert lett; azzá kellett volna lenniök általam és Albert által. Egyik fiánál, ki atyja kedvence, s hozzá külsőleg úgy mint belsőleg tökéletesen hasonló volt, teljesen sikerült a mű; ő a mienk lett már az első kísérletnél s menthetlenül a bűnhöz, láncoltatott. A másik fiúval is megkisérlettük, a másikkal, kit atyja engesztelhetlenül gyűlölt, mivel tekintete et mindig a szegény, elárult Annettára emlékeztető, kinek szelíd vonásai, csodálatos hasonlatosságban, mintegy büntetésül a gonosz árulóra, fiának arcán felismerhetők voltak. De ezzel nem arattunk oly jó sikert, mint a másikkal, bár még reánézve sem mondtam volna le végkép a reményről, ha az események oly hirtelen nem jőnek a nyakamra . . . Hogy nem mindenki bűnhődött azok közül, kik hozzátartoztak a gazhoz, ki életemet és boldogságomat oly aljas módon megmérgezte és megsemmisítette, hogy nem mindegyiknek kellett szenvedni az ő gaztetteiért, az valóban nem rajtam múlt ! — Minden emberi mű tökéletlen, mondják a tudósok ; tehát boszom sem lehetett tökéletes. Azonban én meg vagyok elégedve azzal, mit elértem . . . — És most , uraim, elvégeztem .... Még egyszer állítom, hogy a valódi Stern Albert báró társam volt mindazon büntettek elkövetésénél , melyeket az utóbbi törvényszéki kihallgatásnál bevallottam. És kérdik önök, hol van tehát a valódi Stern Albert báró ?. . . Itt fekszik előttük , holtan , vérrel elbontva s összezúzott tagokkal, melyek atyai X. Mély csend uralkodott a törvényteremben. A jelenlevők tekintetei, nagyon különböző kifejezésekkel, részint az öreg báróra, részint Konrádra voltak irányozva , mely utóbbinak elbeszélése minden egyebet feledtetett. Már rég sejté mindenki, hogy mi lesz vége az elbeszélésnek, azonban mégis a legnagyobb feszültséggel hallgatok végig szavait. Azon szokatlan mód, melylyel a bűntettek közt megőszült ember élete képeit legördíté, még a hasonló jelenetekhez szokott törvényhivatalnokokat is hatalmasan megrendité. A törvényszéki jegyző régen megfeledkezett a jegyzőkönyvezésről. — Konrád egy ital vizet kért. A törvényszéki ülnök megszakita a csendet. — Mit szól a báró úr ezen vallomásokhoz ? — fordult a földesurhoz, miután a Konrádtól átvett irományokat átpillanta. — Hogy minden hazugság és rágalom ! — kiálta a báró, mintegy láztól gyötörtetve, tompa hangon. — Hazugság, melyet semmirekellő gazok koholtak ki, hogy egy becsületes ember jó nevét meggyalázzák ! — Ezen irományok, báró úr, bizonyítják , — föntartva természetesen a bővebb megvizsgálást — hogy ama halott, kit mi jól ismerünk, s kinek már régen nyomában voltunk, valóban a báró ar első törvényes házasságából származó gyermeke, és hogy eme házasság csakis a báróné halálával szűnt meg , miután a báró már egy másik szövetséget kötött volt — monda a hivatalnok. — A bizonyítványok ebben összevágnak......... Azonban ezzel most nincs dolgunk. Konrádnak azalatt a kívánt pohár vizet elhozták. Észrevétlenül s gyorsan előhúzott egy ki, összehajtott papirt, s fölbontván, fehéres port öntött abból a pohárba, melyet egy hajtásra kiürített. Azután egy lépéssel közelebb jött a földesurhoz s vadul fénylő szemekkel mérte őt végig. ” A francia parlamentáris ellenzék megalakulását a párisi lapok nagyfontosságu eseménynek tartják. A Gaulois az eseményről következet ír: „Fontos és régóta várt esemény ment végbe tegnap este: tizenhét Picard Ernő urnál összegyűlt képviselő alkotmányos baloldalt alakított. Kératzy gróf igen világos és hatásos beszéde folytán kifejezte, hogy mily szükséges a szabadelvű demokratáknak vagy viszszavonulni vagy a kormány átvételére készen lenni, mihelyt programotokat teljesen kivihetik. Picard ur nyíltan kijelenté, hogy tizenhat társának nézeteit osztja és kéri hozzájuk csatlakozni. Az egyetértés teljes volt. Az alkotmányos baloldal megalakult, van elnöksége s Steenackers ur választatott titkárul. Jelen voltak Picard, Jauvercel, Lecesue, Rioudel, Choiseul, Barthelemy, Saint-Hilaire, Kératry, — Hah, még tagadni merészelsz, báró ? ! — kiálta irtózatos gúnynyal, midőn a vizsgálóbíró megjegyzését befejezte — Tagadni merészelsz?! Nincs e kéznél tükör, hogy láthatnád, mint lépett gonosz öntudatod, fölzaklatott lelkiismereted fakó arcodra, elhaló tekintetedbe — hogy láthatnád, mint olvasható ott világos hetükkel szavaim valósága?! De tekints körül csak, nézz embereid, nézz saját gyermekeid szemébe, és akkor kérdezd magadtól, hisznek-e ők tagadásodnak !.. . Önkénytelenül engedett a földesur Konrád fölszólitásának. Szemei egyiktől a másikhoz futottak s azután sötéten ismét a földre szegté azokat. Konrád pedig emelkedő hangon folytatá: — Lásd , báró , épen mivel tagadni igyekszel, ebből látom, hogy boszum nyilai jól találtak, hogy azok életed legbensejében gyógyíthatlanul megsebzének. Meg vagyok elégedve magammal és veled. Több mint százszor lett volna alkalmam, tört ereszteni gonosz szivedbe, de én megvetem az ily kisszerű boszút. Mondd csak , földi és túlvilági életem és boldogságom gyilkosa , Annettámnak, egyedüli törvényes nődnek , két gyermekednek gyilkosa — mondd csak, nem méltó-e boszom hozzá és hozzám?!... Óh, csak láttad volna őt, kedvenc fiadat, miként állott előttem, kérve és könyörögve könyek közt, hogy engejem szabadon a gonosznak szövetségéből, melyben szétszakithatlan láncokkal fogva tártára! — Ha fogalmat akarsz szerezni magadnak kétségbeeséséről és lelki kínjairól, úgy tudd meg, hogy magam is meglágyultam és szánalmat éreztem iránta, és kénytelen voltam neki és magamnak egy darabkát elbeszélni szenvedéseim történetéből, miket nekem szereztél, csakhogy kétségbeesése által valami ostoba tettre ne indíttassam. És ő szived gyermeke volt, büszkeséged és örömed, legkedvesebb fiad, az egyedüli lény, melyet fekete lelked képes volt szeretni; és én, én voltam az, ki őt ennyire vittel ... És ime, ez elsőszülötted, egyetlen törvényes fiad és örökösöd, — de hisz te mindent tudsz — mindent — mindent . .. Hangja tompa nyögésbe ment át, mintha heves testi fájdalom bántaná. Arca halálsápadt lett. Senki sem töré meg a szünetet, mely azalatt folyt le, míg Konrád némileg (Folytatása következik.) Országgyűlés. A képviselőim ülése május 3- án. Jelentéseket tesznek: Széll Kálmán a kp. és p. v. biz. részéről a Ferenc csatorna , illetőleg a felebbviteli bírák szaporítása miatt kért póthitel ügyében. Szőgyény László a kp. biz. részéről az alföld-fiumei vasút eszék-sziszek-károlyvárosi vonalának kiépítése iránt. Térey Pál a második osztály külön véleményéről, melyben új tvjavaslat beterjesztése kívántatik. Mindezen jelentések kinyomatni határoztatak. A napirendben elsősorban tárgyalás alá vétetetik a kp. biz. jelentése a munkács-szryi és eperjes-tarnowi vasútvonalra nézve. A kp. biz. a vasúti és p. v. biz. véleményével ellenkezőleg, a minisztériumot nemcsak munkácsstryi, hanem az eperjes-tarnowi vasút államköltségen való építésének foganatba vételére utasíttatni kívánja. Zsedényi Ede: A bizottsági vélemény elfogadása esetén az államkincstár előre sem látott költséggel lesz terhelve. S mivel a vasúti kölcsön jobbára igénybe van véve , az állam költségen való építés pedig aligha volna új kölcsön felvétele nélkül eszközölhető, hat javaslatot tesz, mely szerint utasíttassék a minisztérium, hogy a két vasút concessió útján való kiépítése iránt indítsa meg a tárgyalásokat és annak idején terjeszszen be javaslatot. Wahrmann Mór pártolja Zsedényi K. javaslatát. Hollán Ernő az államra nézve politikai és kereskedelmi szempontokból tartja fontosaknak e vonalakat s azokat a kormány előterjesztése szerint kívánja létesíteni, mert ez sem az államra , sem a kincstárra nem káros. Wojáner Béla Hollán véleményéhez csatlakozik, Csernátony L. és Ghyczy K. Zsedényi javaslata mellett szónokolnak. Gór éve mint nem tagadja, hogy az eddigi vasútépítési rendszernek üdvös eredményei mellett még voltak hátrányai is, de a gyors rendszerváltoztatást nem tartja célszerűnek. Zsedényi indítványa és a kormány előterjesztése között nem lát nagy különbséget, de annak indokolását nem tartja megnyugtatónak, s ha a concessionális eljárás javára hozatnék határodat, az ebből netán fölmerülendő mulasztások iránti felelősségtől kéri magát felmentetni. Szólnak még a tárgyhoz Tisza K., Ludvigh J., Ivánka I., Simonyi Ernő, a bizottság kastélya kövezetén zúzódtak össze ! Kivannak önök bizonyítékokat ? Meg fogják kapni ! . . . Konrád odalépett, holt társához, szétszakitá mellén annak ruháját, s kivett néhány ott elrejtett papirt. Ez okmányokat odanyujtá a bírósági ülnöknek, ki azt gépileg átvette tőle, előadója és az indítványozó, mire szavazás utján elvettetik a kp. biz. javaslata s Zsedényi indítványa egyhangúlag elfogadtatik a Várady G. által utólagosan hozzáadott módosításokkal együtt. Második sorban tárgyalás alá kerül a kp. biz. jelentése az 1868. 45. t. c. (keleti vasút 2. §. 6.) pontjainak módosítására vonatkozó tvjavaslat tárgyában , mely szerint a marosvásárhelyi szárnyvonalnak nem Gerendnél, de Sz.-Kocsárdnál kellene a fővonalból kiágaznia. Tisza László indítványt nyújt be az iránt, hogy e vonalnál Torda város érdekei is tekintetbe vétessenek. B. Kemény Gábor ezen indítványt mint egészen önállót, külön tárgyalandónak véli. Papp Lajos, Deáky és Hollán Ernő rövid hozzászólása után, a kp. bizottmány véleménye általánosságban , valamint részleteiben is elfogadtatik. A napirend utolsó tárgya az 1868. 49. t. c. 1. §. d) pontjának módosítására vonatkozó tvjavaslat tárgyában tett kp. biz. jelentés ; ez pártolja a fenti javaslatot, mely szerint az északi vasút nem Besztercebányát, de Körmöcöt, érintené, utasítani javasolván a kormányt a szárnyvonalak tanulmányozására és jelentéstételre. Paulini Tóth Vilmos nem pártolja a novelláris törvényt, mert Körmöc úgy is benne van a kombinatióban a besztercebányai vonallal, amennyiben egyik ágtól alig egy negyedórányira fekszik. Még többen lévén szólásra följegyezve, a tárgyalás holnapra halasztatott. Külföld, Bethmond, Rampont, Malégieux, Lefèvre-Pontalis, Marmier herceg, Juval, Wilson, Steenackers és Gougot-Montpetraux.“ A Temps szinte hosszú cikkben méltányolja ez eseményt, melynek tiszteletére 26-án Picardnál nagy politikai estély volt. Olvasóink ismerik ama lépéseket, melyeket Európa majdnem minden hatalmassága a zsinat ügyében a római curiánál jön. Ma a hatalmak, melyek a csalhatlanság kimondását már ténynek veszik, diplomatiai küzdelmük eredménytelenségével szemben a jezsuita győzelem ellen közös pozitív megállapodásra szándékoznak lépni. Egy londoni lap ez ügyben következőket ir: „Mint Bécsből írják, a francia kabinet az osztrákot értesíti, hogy a hatalmak által Rómában tett lépések valószínű eredménytelenségével szemben igen óhajtandó lenne, hogy közvetlenül a pápai csalhatlanság kihirdetése után collectív nyilatkozatot tegyenek és a polgári hatalom visszavonhatta, határozatát kijelentsék, hogy hatáskörük bárminemű korlátozását tűrni nem fogják . Igen óhajtandó, hogy a francia kormány initiatívája a többi hatalmasságoknál is méltánylásra találjon, s az együttes cselekvés által a közös veszély várható káros hatásait paralizálják. Az olasz viszonyok mindig bonyolultabbakká alakulnak. A köztársasági csapatok első feltűnése annyira kihozta a pártokat sodrukból, hogy a kormány ma nem képes többé barátait ellenségeitől megkülönböztetni. Garibaldi viszonyáról a zavarokhoz a T. Z. következőket ír: „Minél inkább tudomásra jó a csapatok története maguk a részvevők vallomásaiból, annál inkább meggyőződhetni, hogy csak azon párt manőevrei voltak, mely Garibaldi tábkot, ki a jelen pillanatban egy olasz forradalomról hallani sem akar, végül használja forradalmi terveihez. Úgy látszik azonban, hogy ez nem sikerült, miután Garibaldi Caprera szigetét elhagyni nem akarja. A kormány mindenesetre két hadihajót küldött elővigyázatul Caprerára s a parancsnok megbizatott a tábornokot erőszakkal is megakadályozni, hogy a szárazföldre menjen.“ Egy más általunk is registrált hir ellenben azt mondja, hogy Garibaldi már elhagyta Caprerát s a lázadókhoz csatlakozott. — A nyugalom az ország nagyobb városaiban még mindig megzavartatik. 28-ái Paduában ismét mozgalom tört ki és több utcán párdákat eresztettek föl. A francia helyőrséget Rómában szintén szaporítják. Legközelebb két gyalog s egy huszárezred ment oda. A napokban még egy zuárezredet s vadász zászlóaljat is várnak. Spanyolországból azt írják, hogy a királyválasztásra vonatkozó törvényt az ő magához térni látszott. Ingadozva közeledett a ravatalhoz, melyen társa feküdt, és letérdelt. — És te , szegény fiú — folytatá halkabb hangon — isten veled! Anyád, ki az égben van, tudja, hogy mégis szerettelek, és hogy igy látva tégedet, még boszomat is föláldoztam volna, csakhogy megmenthesselek , boldoggá tehessetek! . .. Bocsássa ő meg nekem egykor, ami roszat ellened elkövettem ! ... De neked talán jobb így ! ... . Arai gonoszt te cselekedtél — én magamra vállalom — itt és amott — te ott fönn tisztán maradj! . . . Isten veled! . . . Még ma — mindketten — magasabb — bíróság elé — lépünk — hogy közösen vádoljuk — öt,a ki mindkettőnket — Hah, mint éget! .. . Átok reá ! . . . — Mi baja, ember! — kiálta a kerületi sebész, gyorsan közeledve, amint látta, hogy Konrád szemeit elforgatá. — Mi baja?! — Semmi doktori — nyögé a hanyatló. — Célom — el van érve ... A játéknak —a vége!... Egy kis mireng — egyéb semmi!... — Megmérgezte magát! — folytatás sebész — Hamar , emberek! Meleg tejet, meleg vizet vagy vajat —------— Nem, nem! — szakitá félbe Konrád. — Az adag — jól ki volt — számítva; itt már az — ördög sem segít ! . . . — Igaza van ! — mondá a sebész, midőn a pohárban visszamaradt üledéket megtekinté. — Itt már nem lehet segiteni. — Tudtam, hogy ez fog bekövetkezni! — folytatá Konrád mindinkább elhaló hangon. — Midőn Albert — tőlem elvált, hogy — sok ellenkezéssel — itt a kastélyban — utolsó művét véghezvigye — akkor előreláttam — hogy nem fog megmenekülni — mert gyönge volt — mint a gyérnek— mivel-----de — semmit erről — nem szabad — gyöngeségét gúnyolni . . . Azért kellett előbb — amaz okmányokat ruhájába varrnia. Nem tudta — mit jelentenek — de én — megmondtam neki — hogy — letartóztatása esetén — használja úgy föl — amint azokból — jónak fogja látni ... Én pedig — jelen akartam lenni — és azért — idehozattam magamat...