Szegedi Híradó, 1870. január-június (12. évfolyam, 1-77. szám)
1870-02-23 / 23. szám
lekezési tervjavaslat ellen. Nota bene, e törvényjavaslat nem létezik, miután a belügyminiszter azt visszavonta. Mondják, hogy e baloldali körbe szép asszonyok is járnak s olykor nagyban foly a pohárkoccintgatás. * * * Az öreg „Hon“ pedig, dacára hogy Pesten szedő strike van, szörnyen ráér a vezércikkek rovatában Ízetlen badarságokat produkálni. Az már nem is kérdés, ha Ízetlenségekről van szó a „Hon“-ban, hogy ki cselekszi azokat, magától értetődvén, hogy senki más, mint e lapnak az istenben boldogult „Hazánk“ tövises szellemű öröksége, a tudós (Sz.) professor. Ez a jó lélek megint azon űrről fantáziál, mely Deák és pártja, meg a kormány és ennek követői közt létezik. Beszél aztán még egyéb űrről is, amint Horváth M. és Percel túlzásai „a nemzet közelebbi történetének idegenszerí átalakítására“ idéztek elő, s amely „legtöbb pénzébe került a jobboldali választási komiténak.“ Aki ezt érteni akarja, annak először a baloldali tudósok kabalisztikus nyelvét kellene megtanulnia, csakhogy ez nem érdemes a fáradságra. Beszél aztán ez a jámbor tudós köpenyegfordításról, melynek az lett a következése, hogy a jobboldali közlönyök férfiai, akiknek — a tudós professor szerint — eddig fökötelességök volt minden nemzeti lelkesedést gúnynyal és negatióval fogadni — egyszerre a Batthyány-emlékre kezdtek gyűjteni. — Persze, az ilyesmi a baloldal lexikona szerint eddig a baloldal privilégiuma volt,... a nemzeti lelkesedésből gúnyt űző jobboldal pedig megköszönhette, ha pénzét elfogadták. Mind e badarságoknak koronája az, hogy a tudós professor úr abban, hogy immár az országházban jobboldali tagok is erős támadásokat intéznek a kormány ellen, körjelet lát és természetesen, megint a fölbomlás rémképeivel kecsegteti magát. Íme, amíg nem volt alkalom arra, hogy jobboldali képviselők a kormány ellen nyilatkozzanak, addig „mamelukhad“ volt a jobboldal ; most, ha egyik-másik a kormányférfiak nézetével vagy tetteivel ellenkező álláspontot foglal el egyben-másban: azonnal megvan a kórjele az országbomlás — szerencsére, csak a tudós (Sz.) úr agyában. Ilyen léhaságokat a nyomdász-strike előtt és után igen, de alatta nem vártunk volna a „Hon“-tól sem. De hát ki tehet róla, ha egyszer úgy áll a dolog, hogy: „Nagy lett volna a tudósnak Az ő tudománya, De mi haszna, ha kevés volt A vágott dohánya...“ az autonómiát csak egy országos mystificatiónak tartja. Horváth Mihály indítványt terjeszt elő, mely szerint egy bizottság küldessék ki, mely a kath. alapítványi javak jogi természetét megvizsgálva, jelentést tegyen: vanak-e oly javak a kath. egyház birtokában, melyekre ez jogosan igényt nem tarthat, s melyeknek ezentúl is az állam kezelése alatt kellene maradniok. (Ezen indítványt megelőző nagy hatású beszédét, mely szónoki tekintetben is valódi remekmű, lapunk első hasábjain találja az olvasó, csak kivonatosan. Sajnáljuk, hogy helyszűke miatt egész terjedelmében nem közölhettük.) Utána Ghiczy K. nyújtott be h. javaslatot, mely szerint utasíttassék a min., hogy a kérdéses javak eredetét, történetét, célját illető okmányokat bemutassa, továbbá addig is, míg a kezelés iránt intézkedés lesz, a budgetbe tételenkint fölvétessenek. Jókai Mór kijelnti, hogy nem mint protestáns, hanem mint országos képviselő szólal fel , csak annak kíván kifejezést adni, hogy ő és elvtársai nem egyenlőség létesítésén, de vallásszabadságon munkálnak. A vallásbeli subtilitások helyett itt inkább a köznevelési ügyet kívánja tanácskozás alá venni; csatlakozik Ghiczy K. nézeteihez. Wahrmannak felelve hosszasan beszél az izr. congressus menetéről, védvén annak kisebbségét Wahrmann illetéktelen helyen tett támadásai ellen B. Eötvös mia. A cultusminiszteri budget oly természetű, melyben a vitatkozások igen messzeágazók lehetnek. Mindazokra , amik itt felhozattak , nem válaszol. Beismeri, hogy a felemlített tárgyak fontosak , de azok felől most nem határozhat a ház, mert jelenleg a költségvetés van napirenden. E kitérés után az izr. congressus összehívása alkalmából nyert dicséret és megrovás ellen tesz kifogást, mit él csakaz emancipatio kimondása után beállott kötelességét a lehetőség szerint teljesítvén, nem érdemel. Zsedényi Ede beszédében észrevételeivel csupán a vallási alapokra szorítkozik, s kijelenti, hogy erre az országgyűlésnek igenis van befolyása. Ezután Horváth Mihály beszédére tesz megjegyzéseket; végül Wahrmann ellenében rászólja, hogy az orthodox zsidók törekvéseit elnyomni igyekszik. Németh Albert indítványt terjeszt elő az iránt, hogy a lelkészek ellátása felől, a hitfelekezeti egyenlőség alapján, a vallás és közoktatásügyi miniszter egy tvjavaslatot terjeszszen a ház elé. Horváth Dömenhiczy K. nézeteit cáfoló beszéde után Horváth Mihály K. javaslatát egészben pártolja. Berzenczey László Ghiczy K. mellé sorakozik. A képviselőház ülése febr. 19-én. Gr. Mikó Imre min. felei Madarász Józsefnek, a Tisza, Bodrog folyók átmetszési ügyben ismételve tett interpellátiójára s a tényállást kijelenti, hogy 4 előbb beérkezett pályázat közül egy sem lévén acceptálható, új négyheti pályázat nyittatott; e tekintetben utalja interpellálót a hivatalos közlöny a ön számára, mely ez uj pályázatot közlé, s hiszi, hogy ez által a „N. Fr. L.“ goromba gyanúsító cikkét, mely az interpellációra alkalmat nyújtott, megcáfolta. Madarász Józsefet nem egészen elégíti ki a válasz, különösen rászalja, hogy a miniszter a sajtót ily kifejezésekkel illeti. Gr. Mikó mint kijelenti, hogy ezen kifejezésekkel nem a sajtót illette, hanem egy specialiter kijeblt cikket, mely a miniszteri eljárást „unperiners“-nek nevezte , mi mindenesetre gorombaság. „Nagymennyiségű vadlovakat is árulnak itt, miknek szeliditéséhez igen jól értenek. Biztosítottak engem arról, hogy bárki is itt 3—4 ezer lovat összevásárolhatna. Aruk olyannyira csekély, hogy 10 magyar írtért igen szép utazó lovat, kaphatni.“ „A császár, mint mondák, Szegedet egy ír püspöknek ajándékozd. Én láttam is e főpapot. A karmelitáknak igen szép templomuk van a városban , hol misét is hallgattam, a mise némileg magyaros modorban mondánk.“ „Szegedről Pestre jöttem; ez mglehetős nyilt város, mely a Dunaparton Budával átellenben fekszik. Szegedtől idáig a föld sik és termékeny, számtalan nyájakat találhatni az utón, igás lovakból állókat s vadakként szabadon legelőket; innnét van, hogy a szegedi piacon oly sok ló található . . .“ Utazónk nem emlékezik meg a szegedi várról, holott ennek akkori fönnlétét kétségtelenné teszi Albert királynak 1439-ben kelt oklevele, mely szerint a szegedi várat, Szeged várost, továbbá Kezke , B .... eh és Csongrád falukat, melyek az említett várhoz tartoztak, Erzsébet királynénak adományozta. Ez időben, a többi terményeken kívül, a só-árulás is nagy mérvben űzetett itt, s úgy látszik, egyes nagyurak is bírtak saját sóraktárakkal, bárha ezen cikk a királyi jövedelemhez tartozott. Tallóczi Matkó, Dalmát, Hor-A miniszteri válasz tudomásul vétetik. Napirenden volt ezután a mentelmi Bizottság jelötése Rákóczy, Berzenczey és Miletics ügyére vonatkozólag. Gajzágó indítványára 1 óra után zárt ülésben tárgyaltatás határoztatik. Ezután a kérvényt bsz. részéről több elintézett kérvényről létetik jelentés, mi a ház által tudomásul vétetik. Napirendre kerül a vallás- és közoktügyi minisztérium költsévetésének folytatólagos tárgyalása. A napirendhez legelőször Török Sándor szólón, ki a vallás- és közoktatási miniszter költségvetését a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Madarász József megjegyzéseket tesz legelőször a kultuszminiszter által felemlítettekre, és ő is kívánja, hogy legnagyobb figyelmét legelőször a legszükségesebbre, illetőleg a népnevelésre fordítsa. Ezután Wahrmann nézeteit rászólva fejtegeti ellenében , mit ért szabad egyház szabad államban és az „autonómia“ alatt. Végül azon óhajtásának ad kifejezést, hogy az oktatás- és vallásügy hazánkban a szabadság azon pontját érje el, amint az Amerikában létezik. Paczolay János a róm katholikusok érdekeit védve felszólal Ghiczy K. ellen, ki az egy hogy ülendő kath. autonómia felett eleve rászólását fejezi ki, és végül kijelenti, hogy pártolja Horváth Mihály indítványát. A nyilvános ülést elnök ezzel déli 12/* órakor bezárja, mire zárt ülés következett. Országgyűlés. A képviselőház ülése febr. 18-án. Madarász József interpellálja a köziminisztert, hajlandó-e a Tisza és Bodrogra, úgy a Dunára és az ország többi folyamaira vonatkozó kutatási munkálatokat illető iratokat a ház asztalára tenni ? Napirenden van a vallás- és közoktatásügyi minisztérium költségvetésének átalános tárgyalása. Mocsáry Lajos aggódik, hogy a kath. autonómia csak a hierarchia függetlenitése lesz az államtól, de nem a hívek jogainak biztosítása. Míg új gyökeres reformok nem létesülnek, a coelibatus el nem törültetik, a főpapi javak nem saecularisáltatnak — addig MISNM. Töredékek Csongrádmegye múltjából. (Folytatás.) Zsigmond király szintén kedvelője volt a városnak, tanúsítja ezt azon körülmény, hogy 1430-ban Szeged polgárait az egészország területén vámmentességgel ruházta föl; sválcban fejedelmeink iszapolása mellett Szeged haladásnak, csinosodásnak és nagyobbodásnak indult olyannyira, hogy Zsigmond idejében 1433-ban, a hazánkon keresztül utazó egy trauma — Bertrandou de la Froquier — méltánylattal emlékszik róla. „Szeged nagy nyílt város — mondja ő — egyetlen nagy, mintegy hevenyi hosszúságu utcával ellátva. Mindennemű növényekkel gazdag vidéken fekszik. Nagymennyiségű daru és vadkacsa fogatik itt; egy nagy vásáriért láttam ezen állatokkal megrakva, csakhogy tisztátalanul készitik és eszik is. A Tisza számtalan halat szolgáltat, soha nem láttam még egy folyóból is ily nagyságú halakat fogni." A Lajtán túl. A galíciai resolutió fölött kevés eredményével folynak a tárgyalások. Az egyezkedés, ha csakugyan létesül, csak lassan és lépésen kint fog létesülhetni, mivel az első három pont is, melyre eddig a sor került, nagyon sok akadályt és nehézséget okozott. Egyébiránt a tárgyalások nehéz menetét maguk a tanácskozó galíciai férfiak okozzák. Épenséggel nem ártana a lengyelek ügyének, ha képviselőik országuk sajátságos és különös viszonyait, melyekre folyton hivatkozni szeretnek, kissé bővebben megvilágítanák, ahelyett hogy durcásan azt felelik : tanulmányozzák maguk a képviselő urak ! Ha a lengyelek a maguk részéről nyíltan és előzékenyen előadnák ügyeiket, akkor az ellenpárt sem képzelhetne minden pont mögött valami titkos értelmet és utógondolatot. Némely pontok fölötti viták különben élénkek, azonban határozatot egy pont fölött sem hoznak, míg a kormány ki nem fejtette nézetét fölötte. A kormánynak azon intézkedése, hogy a behártok két vezérét Riegert és Sladowskyt egyezkedési tanácskozásra Bécsbe hívta, átalános helyesléssel találkozik. Dr. Rieger az úgynevezett ó-cseh conservativ párt vezére, mely az aristocratiával és klérussal van öszszeköttetésben, míg Dr. Sladowsky az új csehek fejeihez, azaz a cseh szlávok szabadelvűbb elemeihez tartozik. Azért helyeslik e lépést, mert egyszer végre tisztába kell jönni egyrészt aziránt, hogy a csehekkel lehet-e csakugyan méltányosan egyezkedni, de másrészt aziránt is, várjon a kormány őszintén akarja-e a kiegyezést. E tárgyalások ideje is jól van megválasztva, mennyiben a lengyelekkel egyezkedés is napirenden van, és most a közvetlen választásoknak is a reichsrathban tisztába kell jönni. Egy legújabb távirat azonban megcáfolja a két cseh pártvezér Bécsbe utazásának hírét, akik Miskra meghívását visszautasították volna, így tehát a cseh ügyek megint csak csehül vannak Ivát és Tótország bánja ugyanis 1440-ben kiadott oklevelében meghagyja sókamarásának, hogy nemes DócziMihály tisztjének vagy emberének az utalványozott sómennyiséget adja ki. Ha, mikép a fentebb említett francia utazó leírásából kitűnik, Szeged már Zsigmond korában csinos város és nagy kereskedelmi hely volt, okvetlenül nagyobbodott az az uralkodása utáni években s különösen a Hunyadiak korszakában, mert miszen tudva van,Hunyadi János bírta Hold - Mező-Vásárhelyt, s azon felül az alföldi nép hozzá és családjához őszinte szeretettel és ragaszkodással viseltetvén, nemcsak a bán maga koronként, huzamosb ideig tartózkodott az általa is igen kedvelt vidéken, de neje, s később fia, a nagy Mátyás is számtalanszor megfordult Szegeden, melynek falai között több adagraszóló egyezség, intézkedés és országos tanácskormány jött létre. „Hunyadi János különösen kedvelte az alföldet — mondja Teleki József 1450-51-rel — a téli napokban az őt szerető és családjához ragaszkodó alföldet látogatta meg; itt titkot nem csinált a Czileiek elleni gondokozásából ..." Lehet-e ennél az alföldre nézve dicsőbb és magasztosabb bók ?! midon neuf- A Teleki Huny II. k. 170. 171. 1. KüllőiL Sy, Franciaország. A cászár f. hó 17-én hivatalosan fogadá Albrecht főherceget. A „Parlament“ jelenti, hogy a császár a többséghez tartozó több követ előtt kijelenté : Én sohasem szándékoztam a törvényhozó testületet feloszlatni. Önök biztosíthatják társaikat, hogy én távolról sem gondolok ezen rendszabályra. A „Patrié“ alaptalannak nyilvánítja azon közlést, mintha a katholikus hatalmak collektív előterjesztésekben egyeztek volna meg a csalhatatlansági dogma tervezett behozatala ellen. — „Semmi ily egyezkedés sem történt ily értelemben, Franciaország, Bajorország s Austria közt. Ezen 3 hatalmasság közül mindegyik adhatott, ugyan Rómában bizalom- s tiszteletteljes tanácsokat, — de ezen tanácsok semmiféle diplomatiai tényre nem adtak alkalmat.“ Pariszian, miután a kabinet kebelében kitört egyenetlenségekről szóló hírek majdnem tizennégy napig hallgattak, most újra előtérbe lépnek. Két pont van, mely felett a kabinetben a vélemények szétágazók : a hadsereg létszámának leszállítási kérdése, s azon kérdés, vájjon a kamara feloszlattassék-e, s uj választások rendeltessenek el vagy nem? Utóbbi kérdés tényleg mind jobban foglalkoztatja a politikai köröket. A „Journal des Débats“ 14-én egy cikket hozott, melyben az uj választások szükségessége taglaltatik. A balközép ezen felfogást helyesli, s erről Olliviert értesítette is. Sőt a baloldal 15-én vita tárgyává tette az új választásokat. Picard és Favre nagy erélylyel követelik a kamra feloszlatását, de Ollivier tételetéből nem l°hete kivenni, hogy e tárgyban a minisztérium kebelében véleménykülönbség léteznék, s így csak a kabinet megelégedése constatálható a jelen kamarával. Legközelebb egy fiatal emberekből álló küldöttség bizalmi feliratot nyújtott át Olliviernek, ki e bizalmat következő szavakban köszönte meg. „Igen meghat önök tette, az fölbátorít engem. Hogy a szabadságot megalapíthassam egyidőben a türelmetlenekkel s a reactió férfiúival kell küzdenem ; ha a közvélemény nem támogat bennünket, az egyik, vagy másik fél győzni fog s a szabadság újólag el lesz vesztve. Ha azok kik bennünket dicsvágygyal vádolnak csak néhány órát akarnának a minisztériumban tölteni, meggyőződnének, hogy a kormány nehéz lehet. Mi a rendetlenségeket reactió nélkül fogjuk elnyomni s kitartunk a szabadelvű utón. Ha nekünk ez sikerül, azt fogjuk véghez vinni, mit elérni Mirabeaunak és Costant Benjáminnak szerencséjük nem volt.“ A Bonaparte Péter hg ügyébeni vizsgálat befejezéséhez közelg. Megbotránykozással constatálják, hogy a vizsgalobbák a legnagyobb pártoskodással járnak el, s mindenkép igyekeznek a herceget tisztára mosni, a tanukat zavarba hozni törekesznek , s a főtanút, Ulric de Fonviellet, amennyire csak lehet, mellőzik, így eljárás után aztán neki csoda, ha az elégületlenség nőtten nő Franciaországban. Rómából azon különös de nem váratlan hír érkezett, hogy a zsinat ülései bizonyos idő óta nem csak igen izgatottak, hanem valósággal viharosok is. A szónokok csendes, ájtatos hallgatása helyére, miként ezt a zsinat első ülésein lehete észlelhetni, most szenvedélyes félbeszakítások léptek és a beszédek csípősek és haragos hanguak. Az elnöklő bibornok igen gyakran kénytelen a harangot elővenni és ily módon állítani helyre a rendet. Spanyolországban úgy látszik Montpensier herceg fog királylyá választatni. Becsak korúnak, hanem az utóbbi századoknak is legnagyobb férfia ide, a tisztakeblű őszinte nép közé vándorol, hogy egész nyíltsággal tanácskozhassék az ország és családja megrátására törekvő gaz Cilleiek ellen. A kormányzó a tél egy részét, sőt a tavaszt is, e vidéken töltötte; a Cilleiek megrontásán kívül György szerb fejedelem megaláztatása is képezé tanácskozmányának tárgyát, s hogy a feljelölt időszakban Csanádon de legkivált Szegeden tartózkodott, az több ezen időben kiadott okleveleiből kiderül. 1450-dik év nyara folytán huzamosb ideig tartózkodott Vásárhelyen, hol a szekcsői hercegek ellen egy igen érdekes per tárgya hatvan Vásárhely birtoklására nézve, annak kimenetele a kormányzót mindenek fölött érdekelte. Ezen per vázlatát Vásárhely alatt tüzetesebben ismertetvén, azt itt hallgatással mellőzzük. Hunyadi János kimúlta után mi sors várt a családra, az ország történelméből tudja az olvasó, mint helyi érdekűt azonban nem hagyhatom említés nélkül, mikép a magasztos lelkű özvegy, az egymásután következő csapások és méltatlanságok közepette, ismét hű népei közé sietett, és testvérével Szilágyi Mihály macsói bánnal Szegeden végezte el azon teendőket, melyek szerint a férj és fia ellen elkövetett méltatlanságokat megboszélni, más-