Szegedi Híradó, 1870. július-december (12. évfolyam, 78-156. szám)

1870-10-23 / 127. szám

1870. Tizenkettedik évfolyam. PÖSI Megjeleli: Hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények külden­dők : iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigm­ond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. E Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. I Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: gész évre . . . 8 frt. | Félévre .... 4 frt­ I Egész évre ... 7 frt. I Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre ... 2 frt. I Évnegyedre ... 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca 1. szám; Bécsben Slausenstein & Vogler (Neuer Markt 11) és Oppelik A. (Wollzeile 22) hirdetési ügynököknél; Maria m. Frankfurtban Gr. L. Daube & Co. hirdetési expeditiójában, Lipcsében Eugen Fort és Parisban Havas, Sain­le, Bullier & Co. (Place de la Bourse 8) hirdetési irodájában. 127-ik szám. Vasárnap, október 23-án. TI­KAI ÉS VEGYESTAR'l’A­LMU KÖZLÖNY. Hirdetések dija: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., k-t szerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett ked­vezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyíltér“ ben a négyhasábos petitsor igtatási di 15 krajcár. A „Szegedi Híradóra“ havonkénti előfizetés is elfogadtatik. — Helyből 60 kr., vidékről 70 kijával, hosszabb időtartamra a fent kitett árak mellett, s ajánljuk lapunkat a közönség további szives pártfogásába. Lengyelország restiuratiója. Sajátságos és a maga nemében páratlan jelenség, hogy a francia-porosz háborúból eredhető következmények- és a velük járó po­­litikai combinatiókban Ausztria-Magyarország sorsa az első, a főszerepet játszó, e jelenség természetes magyarázata rászánt belü­gyeink fejletlen és bonyolódott állapotában és az, eb­ből eredő viszálkodás- és gyengeségben részint birodalmunk helyzete és fekvésében, de fő­kép Porosz- és Oroszország terjeszkedési vá­gyaiban keresendő, melyek a fajrokonság el­méletéből kiindulva, épen a mi rovásunkra szeretnék kedvenc terveiket valósítani és Cis­­lajdánia német és szláv tartományait már előre is testvériesen osztják ki egymásnak, míg Translajtániát egy Kossuth-féle al-dunai con­­foederatio keretébe szorítják. A panteutonismus és panslavismus merész álmai azonban, míg egyrészt párhuzamosan fejlődnek ki egymás mellett, másrészt az egy­másra gyakorolt lidércnyomástól sem szaba­dok , mert bármily barátságos viszony uralko­d­ik is Porosz­ és Oroszország közt, a német, győzedelmek Pétervárott is aggodalmakat kel­tenek és a bizalmatlanság magvát hintik el, ami természetesen Berlinben sem maradhat visszahatás nélkül, és míg amott attól tarta­nak , hogy az egyesült és túlhatalmas Német­ország végre még a keleti tenger tartomá­nyaira is ki fogja nyújtani polyp karjait, ad­dig a porosz kabinet szem előtt tartja azon lehetőséget, hogy régi barátja a tervezett ösz­­szes germán elem absorbeálásának az európai egyensúly tekintetéből ellenszegül; mind a két esetben pedig a háború ki nem kerülhető és innen van, hogy váratlanul egy rég eltemetett kérdés ünnepli föltámadását: a le­ngy­el kérdés Mind Porosz­, mind Oroszország, t. i. mind­egyik saját szempontjából, a restaurált Len­gyelországban egy oly szövetségesre vél szert tenni, mely a köz­ve­tl­ev összeütközést meg­gátolja, és ha amaz a lengyeleket részint eleven bástya, részint folytonos fenyegetés gyanánt szeretné kiaknázni, emez őket a szláv egye­sülés lobogója alatt hatalmának igen tetemes gyarapítására kívánná megnyerni, azért mind a Spree, mind a New­­ partjai felől oly syrén­­hangok hízelegnek, vetélkedve egymással a régi dicsőség és függetlenség visszavarázsolá­­sával, hogy a könnyen fellobbannó lengyelek az 1863-iki forradalom borzasztó tapasztalásai nélkül aligha meg nem hagynák magukat vesz­tegetni. Az orosz és porosz ígéretek különben a megújított Lengyelországra nézve nem egy­formák. Amazok a feltámasztott királyságot a nagy szláv testülethez akarják csatolni, mely­nek korlátain belül egy foederatív állam min­den autonómai és politikai függetlenségével bírna; ám ezek a régi Lengyelországnak csu­pán orosz és osztrák részét akarják egybe­olvasztani és tökéletes önállósággal fölruházni. Mind a két esetben tehát ismét csak Ausztria gyengítése képezné a restauratió alapját és további decompositiójának kiindulási pontját. Azonban a mi lengyeleink igen jól tudják, hogy mi lappang ez ígéretek alatt; orosz test­véreik a legnyomorultabb páriák egész Euró­pában , míg a porosz lengyelek alig értik többé anyanyelvüket, és így mind a szláv, mind a germán protectorság ölelése által nemhogy újra születne, de végkép elfon­yadna az ere­detiség, a nemzetiség emléke is. Azért a mi lengyeleink csak annál szorosabban fognak Ausztriához csatlakozni, mely egyedül kész nekik politikai és nemzeti szabadságot oly­­ mértékben nyújtani, amely nagyhatalmi állás­i val összefér. E nagyhatalmi álás elérése és j­ atánigyi tárgyalások. Iv. Lefánti István, Meskó János és Gáspár Mi­hály rablógyilkosok főbenjáró perének végtár­gyalása okt. 18-án. Meskó János 2-a dr. vála­ttért Nagy Sándor vál. ügyvéd következő védiratát terjeszti elő : Tekintetes Törvényszék ! Azon beható figyelemmel, melyre az élet és halál kérdése fölhív, olvastam át a vádle­velet s a vizsgálati iratokat, melyek bizonyí­tékaira amaz alapítva van ; kerestem az aristotelesi pontot, melyről a súlyos vádat sarkaiból kiforgathassam, de be kell vallanom, nem találtam azt. Sőt, ami feladata magasz­tosságától áthatott védő lelkére valóban csüg­­gesztőleg hat, a mind alanyi , mind tárgyi tényál­­dék tekintetében teljesen , vádlott ki­merítő önvallomásával is constatált bűntény lefolyásában nem találtam­ még oly erkölcsi momentumot sem, mely a száraz ügyvédi érvek mellőzésével arra hevítené a védőt, hogy a bölcsészet magasabb régiójában keresse a vé­delmet , mit a tények rideg külsejében meg nem talál. Ellenben sajnosan találtam vádlottnál a védelemre önsúlylyal nehezedő bűnterhes elő­életet , és egy bűntényt , elkövetve magyar emberek által a haza üldözött, menekülő fiai ellen ; s bárha úgy találtam , miként e bűn­tény rettentő súlyából védencemre a legkisebb rész esik, mégis borzalom fogott el a gondo­latra , hogy védeni­e kell részesét egy oly bűntettnek, mely ellen minden emberi érzés föllázad. Mit védelmezzek én rajtad, nyomorult, ve­szendő lélek ! ? Biráid könyörületére bizlak s aztán leteszem a tollat . . . De nem . . . végre is emberél­et forog szóban, melyet csak isten adhat, s bármily nyomorult is az, úgy tetszik nekem, hogy a védelmező, ki érette síkra száll, isten meg­bízottjaként szerepel. E gondolatban tovább­­menve, úgy találtam, hogy védencemen, ha­bár nem is annyira a bűneset­, mint in­kább" azokon kívül eső ténykörülményekre tá­maszkodva, van még mit védeni, és mutatko­zik egy vékony partszegély , hol vitatott éle­tének reményhorgonyát megakaszthassam. Mindenekelőtt bátor vagyok a t. bíróság figyelmét azon körülményre fölhívni, hogy a szóbanforgó bűnesetben közvetlen bűnszerző, tehát a leginkább terhelt bűnös Czifra Zsem­­beri István volt, de akit már a törvény bün­tető keze el nem érhet. Ez készíti el a bűn­tervet, vádlottak egybehangzó önvallomásai szerint, melyeket a vádlo­t, ügyész is valók­nak ismer, mert vádja leginkább ezeken ala­pul; 2-odrendű vádlott csak hozzájárult és pedig mint legutolsó e tervhez , hogy azon­ban e terv túlterjedt volna egyszerű rablási szándékon, az sem védencem önvallomásából, sem más bizonyítékokból ki nem tűnik; le­het, hogy a bűnszerző már előre kész volt maga vagy többi társaival erre is, de hogy 2-v di. vádlott nem ily föltett szándékkal állott a bűnszövetségbe, az kétségtelen, s hogy ő csak is a kifejlett körülmények kényszerítő hatása alatt, midőn talán saját élete kockáztatása nélkül bűntársai ellenében már vissza sem léphetett, lett rablóból rablógyilkossá, ez a valószínűségnek oly erejével bir, melyet az, ki a rablók természetét és szokásait ismeri, kétségbe nem vonhat. Ennyi az, mit magából a bűntény elkö­vetése folyamából védencemre nézve nem mentségül, de enyhítő körülmény gyanánt ki­jelölnöm kötelességem volt azon célból, hogy a t. bíróság, ha a büntetés mértékét alkal­mazza, ne feledje el, hogy másodrendű vád­lót­, habár a bűntény végrehajtásában egyen­lően osztozott is társaival, de a gonosz szán­dék tekintetében aránylag legkevésbé bűnös, hogy tehát az osztó igazság elvei szerint a kisebb bűnös nem sújtható a büntetés oly mértékével, mint a nagyobb. Valóban, nem fárasztottam volna a t. bíróság türelmét ezzel sem , ha mélyen meg nem volnék győződve afelől, hogy védencem­ben nem egy megrögzött, hanem egy valóban megtért, töredelmes bűnöst védelmezek, ki, bármily bűnterhek nyomják is vállait korábbi életéből, a társadalomra nézve többé nem veszélyes. Bizonyítja ezt mindenekelőtt töre­delmes önvallomása, melylyel a bűnténybeli részességét bűnbánólag elismerte; bizonyítja továbbá kifogástalan magaviselete azon két év alatt, melyet az illavai börtönből kb­. ke­gyelem útján tett kiszabadulása után szaba­don töltött; bizonyítja maga a kir. kegyelem, melyben csak oly fegyencek szoktak részesit­­tetni, kik megjavulásuknak hosszabb ideig meggyőző jeleit adták; s bizonyítja végre a jelen vizsgálati fogságban tanúsított s a t. biróság előtt is tudvalevő folyton töredelmes, bűnbánó magaviselete, azon keresztényi ön­megadás, melylyel vigasztalan sorsának terhét viseli. Miként az aranyat a tűz, úgy az emberi lelket a szenvedések tisztítják meg salakjai­tól. Ez ember 12 évet töltött súlyos rabság­ban s e nehéz iskola leopasztá lelkéről a vadság jégkérgét; a szenvedések és lelki gyötrelmek közt megtanult imádkozni és is­tenhez térni. S midőn védencem, kit fiatalabb korában elkövetett rész­tettei akkorból megrögzött bűnösnek tüntetnek elénk, ma már idejutott; midőn nála az igazságszolgáltatás azt , ami minden polgárosult állam büntető eljárá­sának egyik fő célja , ami nálunk oly ritka, t. i. a megjavítást, elérte, akkor kell­­jen-e, bár borzasztó, de 21 év előtt elköve­tett bűnéért életével lakolnia ? Hiszen ez a jelen esetben nem lenne egyéb, mint őseink „szemet szemért, fogat fogért“ kegyetlen jogelvének valósítása, mely­nek pedig ma már, midőn a büntető jogszol­gáltatás a büntetésen kivül egy nemesebb célt, a javítást is fö­ldatául tűzte ki, többé jogosultsága nincs. Valóban, t. bírák, ha valaha egy nagy büntetőnek volt joga könyörületért, a törvény szigorának enyhítéséért esedezni, úgy védei­­nem az, ki bűnbánólag, töredelmes szívvel kiált önökhöz: Uraim, biráim! elismerem, hogy rettenetes nagy a bűntény, mit istentől elvetemedett emberek 1849 decemberének egyik sötét éjszakáján elkövettek ; ott voltam én is, de nem ezzel a testtel, nem ezzel a lélekkel, mely itt áll az ítélet előtt, s amely mint valami rémes álomra, borzadva gondol vissza azon gyászos éjszakára, ne büntessé­tek halállal a megtört, bűnbánó aggot azon bűnért, mit a megrögzött fiatal bűnös elkö­vetett s amit az érdemelt ki!“ Tisztelt törvényszék ! Én a magam ké­relmét védenceméhez csatolom, s midőn Önök­től védencem életét, a halálbüntetés leszállí­tását kérem, bölcs belátásukra bízom a fog­­ságbüntetés mértékének kiszabását. Neskovits György vádirata Gáspár M. III. r. vádlottért: Tekintetes Törvényszék 1 Az előadott két rendbeli vádlottak vé­delmében előadottak, mint azon eszmék és nézetek, melyek a halálos ítélet ki nem mon­dása érdemére vonatkoznak , — amelyekhez még hozzátoldható Beckáriának azon mon­data is, hogy „halálbüntetés nélkül fönnállhat a társadalmi béke és szabadság“, minthogy azonban többé jelen esetnél nem eszmék és nézetekről lehet szó, hanem positív törvények szigorú alkalmazásáról . a védencem­ 3-ad­­rendű vádlott Gáspár Mihálynak a halálos­büntetés alóli fölmentésére szorosan fogok ragaszkodni a törvény és az önbeismerésnek azon kitételeire, melyek Gáspár Mihályt, mint a gyilkosságban, tettlegesen részt nem vevőt illetik. Mindenekelőtt az a kérdés teendő föl, váljon Gáspár Mihály ezen gyilkosságban tett­legesen részt vett-e vagy nem? — és Ha áttekintem Gáspár Mihálynak a te­­­kintetes Biróság előtt hitelesített önvallomá­sát , abból sehogy sem vonható ki , hogy­ Gáspár Mihály tettleges részt vett volna, s mert: 1) vádlott azt be nem ismerte, és 2) mert a tettleges részvét máskép nem igazoltatik, mint Meskónak vallomásán, már pedig Meskónak mint bűntársnak, illetőleg bűnösnek vallomása törvény előtt bizonyító erővel nem bír. Ezek után a több körülmények közül kü­lönösen következők szólnak Gáspár Mihály mellett arra nézve, hogy ő a tettleges rész­vétbe nem is akart részt venni, és hogy a látszólagos tettleges résztvevés már a körül­mények erőszakolásánál fogva reá , mint fogadott kocsisra feltukmáltatott, ami onnan is kiviláglik, hogy ő az elkövetett gyilkosság után azonnal eltávozott, és hogy nekik a rab­­lott pénzből csak később adtak, abból is annyit, amennyi nekik tetszett, és így Gás­pár Mihály sem a pénz felolvasása és arányos elosztásánál nem volt. Mindezeknél fogva, minthogy Gáspár Mi­hály ellen a gyilkosságbani tettleges részvét törvényszerűen bebizonyítva nincs és emellett azelőtt, úgy a lefolyt 20 év alatt egyéb esetért fogva vagy büntetve nem volt, kérem a tekin­tetes Törvényszéket, miszerint védencem Gás­pár Mihályt a halálbüntetés alól fölmenteni kegyeskedjék. F­el­p­e­r­e­s vá­d­ló tiszti ügyész részéről, vádlott alperesek érdekében beigtatott vádiratokra következendőkben v­á­­laszolj­at­i­k . Azon szomorú kötelességteljesítés, mely védő-ügyvéd urakra jelen perbeni védelem beigtatásánál nehezül, mély részvétet kelt föl bennem helyzetük iránt. Mutatja azt védelmük minden sora, s a hang és kifejezés élénken ecseteli azon hideg borzongásig csigázott undort és iszonyatot, melylyel védenceik iránt kell, hogy viseltes­senek. Valóban , mint embereknek borzalmat, mint hazafiaknak iszonyatot, mint kereszté­nyeknek mély megvetést kell érezniök azon bűn iránt, melylyel védenceik védőitalnak, s mely tett elkövetése irgalom nélküli halált kiált megtorlásul reájok. A legvadabb népeknél is menhelyet és védelmet talál az üldözött, s déltől legmaga­sabb északig minden nép ismeri a vendég­­szeretet szentségét és sérthetetlenségét, me­lyet vádlottak, — gunyjára az emberiségnek és ös­szokásoknak, lábbal tiportak, s ezáltal az emberekbeni hitet és bizodalmát ezen ős­erény iránt mélyen megrendítették. Mely üldözötteknek lesz most ezen eset megtörténte után bátorsága menhelyet kérni? hány utazó fog ezentúl pusztai szállásán házi­gazdájával szemközt, kézre tett fegyverrel társalogni? s az eltévedt vándornak lesz-e bizalma magát más kalauzolására bizon­? Nem, mert ilyen példátlan bűntény meg­semmisítette a másokba vetett hitet és bi­zalmat,­­ ezáltal a közerkölcsiség mélyen alá­­ásatott. Ezek átgondolása után, miután meg va­gyok győződve, hogy védő urak lelkén e gon­dolatok szintén átvonultak , érzem magam késztetve részvétem kifejezésére. A védelmek részleteit illetőleg I. r. vád­lott védőjének vádirata bennem is felkert, a fentartása pedig most a legszentebb feladat, ez pedig csak belső egyetértés és külső füg­getlenség által érhető el. A belsejében egye­sült és kifelé imponáló Ausztria-Magyarország a jelen constellatiók közt az egyetlen biroda­lom, melynek hivatása lehet: a germán és szláv elem özönét erős kézzel visszatartani és az európai egyensúly további háborgatását meggátolni. Brünn, október 20 án 1870. K. /..

Next